Az őszinte muszlim amikor adakozik, egyedül Allah megelégedéséért teszi, és teljes bizonyossága van afelől, hogy adakozása által a magasságos Allah megbocsátásában részesíti, és megáldja őt.
„Ha nyilvánossá teszitek az adományokat, az dicséretes dolog. Ám ha titokban tartjátok, és a szegényeknek adjátok, akkor az jobb nektek. És (ez) jóvátesz valamennyit a rossztetteitekből. És Allah jól ismeri mindazt, amit tesztek. Nem rád tartozik [ó Mohamed] a vezetésük, hanem Allah vezeti igaz útra azt, akit akar. És bármi jót adakoztok, az magatok hasznára válik, és [a hívők] nem adakoznak, csak úgy, hogy Allah orcáját (megelégedését) keresik általa. És ami jót adakoztok, teljes mértékben visszakapjátok, és nem szenvedtek igazságtalanságot." (Korán 2: 271-272)

Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) így szólt: „Hétféle [ember lesz] akiket árnyékban fog részesíteni Allah azon a napon, amikor nem lesz más árnyék, csakis az Ő árnyéka: „Az igazságos vezető; az ifjú, aki a Mindenható és Fenséges Allah szolgálatában nőtt fel; az, akinek a szíve a mecsetekhez kötődik; az a két ember, akik Allahért szerették meg egymást, Őérte találkoztak, és Őérte váltak el egymástól; az a férfi, akit magához hívott egy szépséges asszony, ám ő azt mondta: „Én bizony félem Allahot”; az, aki úgy adakozott, hogy nem tudta a bal keze, mit adott a jobb; és az, aki megemlékezett Allahról egyedüllétében, s ettől megeredtek a könnyei” A muszlim ember meg van győződve arról, hogy amit Allah útján költ az evilágon, annak a többszörösét fogja viszontlátni a túlvilágon: „Azok, akik javaikat Allah Útján költik el, olyanok, mint egy gabonaszem [ültetői], amely hét kalászt hozott, s minden egyes kalászban száz mag van. S Allah [ezt] megtöbbszörözi annak, akinek akarja. És Allah Bőségesen Adományozó, Mindentudó” (Korán 2: 261)
Ha azonban fukarkodik, és visszatartja kezét az adakozástól, akkor Allah próbára fogja őt tenni azzal, hogy csökkeni fog a vagyona, vagy tönkremegy, a túlvilágon pedig büntetéssel kell számolnia. A magasztos Allah: „És azok, akik felhalmozzák az aranyat és az ezüstöt, és nem költik el Allah útján, azoknak adj örömhírt fájdalmas gyötrelemről. Azon a napon, amikor felhevíttetnek (a felhalmozott kincsek) a Gyehenna tüzében, és homlokukat, oldalukat és hátukat bélyegzik meg azokkal [az lesz mondva nekik:] Ezt halmoztátok fel magatoknak, ízleljétek hát meg azt mit felhalmoztatok” (Korán 9: 34)
Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) így szólt: „Minden nap, amely az emberekre virrad, két angyal jön le, az egyik azt mondja: Istenem, kárpótold azt, aki adakozik, a másik pedig azt mondja: Istenem, bocsáss romlást arra, aki visszatart (szűkmarkú)” Mohamed próféta testesítette meg a bőkezűséget, mivel sosem tartotta vissza kezét az adakozástól, és sosem utasított vissza egyetlen adománykérőt sem: „Nem volt olyan dolog, amit kértek Allah küldöttétől, és amire azt mondta volna: Nem!”. Egy alkalommal felkereste őt egy férfi, és [a Próféta] kecskéket adományozott neki, a két hegy közötti völgyből, ő pedig visszament a népéhez, és azt mondta nekik: Ó emberek! Térjetek az iszlámra! Bizony, Mohamed úgy adakozik, mint aki nem fél a szegénységtől!" Allah küldötte volt a legadakozóbb ember, és a legeslegjobban Ramadán alatt volt adakozó, amikor is Gábriel találkozott vele. Ugyanis Gábriel Ramadán minden éjszakáján eljött hozzá, hogy Allah küldötte felolvassa előtte a Koránt, amikor pedig találkozott vele akkor Allah küldötte adakozóbb volt, mint az esővel küldött szelek - mondja egy hadísz. A korai muszlimok példamutató bőkezűségről tettek tanúbizonyságot. Volt, aki egész vagyonát adakozta el Allah útján, mint például az első kalifa, Abú Bakr asz-Sziddík, és volt, aki vagyonának felét, mint Omar ibn al-Khattáb, és volt olyan is, aki egy egész hadsereget szerelt fel, mint Oszmán ibn Affán. Volt olyan társa a Prófétának, aki legszebb és legértékesebb tulajdonát adakozta el, mint például Abú ad-Dahdáh, aki a legszebb kertjét adományozta Allah útján. Történt ugyanis, hogy két férfi összevitatkozott Medinában egy pálmafán, amely útját állta annak a kerítésnek, melyet egyikük építeni kívánt, hogy elválassza termőföldjét a szomszédjáétól. A szomszéd nem akarta se kivágni se eladni a pálmafáját, ezért a másik elpanaszolta az ügyet a Prófétának (Allah dicsérje és üdvözítse őt). Allah küldötte magához hívatta a pálmafa tulajdonosát, és fölajánlotta neki, hogy ha eladja a pálmafáját, Allah egy pálmafát ad neki jutalmul a Paradicsomban. A férfi azonban ragaszkodott a pálmafájához. Ekkor nyilatkoztatta ki Allah a következő áját: „Ki az, aki szép kölcsönt ad Allahnak, hogy Ő azt sokszorosan megtöbbszörözze neki? S Allah van, hogy visszatartja, s van, hogy kiterjeszti [ellátását]. Hozzá lesz a visszatérésetek” (Korán 2: 245). Abú ad-Dahdáh habozás nélkül azt mondta: Én kölcsön adom Uramnak az egész kertemet! - majd felajánlotta kertjét a pálmafa tulajdonosának, aki tudta hogy Abú ad-Dahdáhnak van a leghíresebb és legnagyobb kertje Medinában (több mint 600 pálmafája volt). A férfi nem tudott ellenállni ennek a csábító ajánlatnak, így végül eladta a pálmafáját cserébe a pálmaligetért. Abú ad-Dahdáh tehát eladta híres-neves kertjét Allahnak, hogy segítsen testvérének megépíteni a kerítést, Allah pedig megjutalmazta őt egy túlvilági pálmafával a Paradicsomban. 

Egy másik, megható történet az adakozásról Thábit ibn Qajsz története, aki a Próféta egyik medinai társa volt, és aki vendégül látta a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse őt) mekkai vendégét szegénysége ellenére. A történet így szól: Egyszer a Prófétához (Allah dicsérje és üdvözítse őt) jött egy vendég, és a Próféta üzent feleségeinek, hogy hozzanak ételt a vendégnek, ám azt mondták neki, hogy csak vizük van. Ekkor Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse őt) kiment társai közé, és megkérdezte: Ki látja vendégül ezt az embert? Thábit ibn Qajsz, egy szegény medinai muszlim rögtön azt felelte: Én vendégül látom!Thábit elkísérte házába a vendéget, és azt mondta a feleségének: Lásd vendégül Allah küldöttének vendégét! Azt mondta a feleség: Nincs más étel itthon, csupán a gyermekeink étele. Azt mondta Thábit: Vond el a gyermekeink figyelmét, majd fektesd le aludni őket, és oltsd el a lámpást! Az asszony pedig nekilátott főzni, közben pedig igyekezett elvonni a gyermekei figyelmét, akik már sírtak az éhségtől, majd amikor a fáradságtól elaludtak, az asszony felszolgálta az ételt a vendégnek, és eloltotta a lámpást. Leültek férjével a vendéghez, és úgy tettek, mintha ők is ennének. Thábit, a felesége és a gyermekei éhesen feküdtek le aludni azon az éjszakán. Amikor másnap megjelent a Prófétánál (Allah dicsérje és üdvözítse őt), azt mondta neki Allah küldötte: „Bizony, csodálatra méltónak ítélte Allah azt, amit vendégetekkel tettetek az éjjel!”. Ezzel kapcsolatban bocsátotta le a magasságos Allah a következő áját: „Előnyben részesítik magukkal szemben őket (hittestvéreiket), még akkor is, ha szegénységet szenvednek. És akik megvédetnek saját fukarságától, ők azok, kik boldogulnak” (Korán 59:9)

Abdul-Fattah Munif (MME)