Mekkai zarándoklat 2010-ben

Iszlám zarándoklat 2010-benA magyar sajtó (feltehetőleg korábbi évek információi alapján) 2,5 millió zarándokról beszélt, de a szaudi és pontosabb nyugati sajtóinformáció szerint idén 5,5-6 millió zarándok érkezett Mekkába. Ez a hatalmas tömeg a teljes mekkai közlekedésre, és a szertartásokra is rányomta bélyegét: sokkal nagyobb tumultus volt, mint hat évvel ezelőtt, mikor először jártam Mekkában.

2010. november 10. szerda (Dzulhiddzsa 4.) – Utazás Isztambulon keresztül

Iszlám zarándoklat 2010-ben

Ferihegyről indultunk a mekkai zarándoklatra Isztambulon keresztül. A gépünk kis késéssel délután 2 körül szállt fel, 30 magyar zarándokkal, akik között 11 nő és 19 férfi volt. Csoportunk a szaudi király vendégeként utazott, rajtunk kívül két csoport ment Mekkába saját pénzéből, ők korábban indultak már.

Másfél órás repülőút után Isztambulban fogadtak bennünket. Csuklónkra az igazolásunkat segítő karpántot, nyakunkba igazoló papírt kaptunk. A férfiak számára egy-egy ihram ruhát, papucsot és egy övtáskát osztottak ki. Mivel Isztambulból Dzsiddába, és onnan közvetlenül Mekkába mentünk az Umra elvégzésére, ezért a átszállásnál a férfiak felvették az ihram ruhát, ugyanis a mikátot a repülés közben léptük át. Az ihram felvételére a reptéri mecset a legmegfelelőbb, ahol 6 fülke van erre a célra. A mecsetben körülbelül 60 férfi tud együtt imádkozni, a nők számára külön helyiség van.

Miután felvettük az ihrámot, és rövidítve leimádkoztuk az imáinkat, vártunk a dzsiddai gép indulására. Hasznos információ lehet az Isztambulon keresztül utazóknak, hogy akik hat óránál tovább vannak a tranzitban, azok jogosultak az ottani éttermekben egy ingyen menüre. A magyar zarándokok kis csoportja így a továbbutazás előtt helál hamburgerrel verte el éhségét. (Hasznos információ: az isztambuli reptéren a mecsethez való lejárat a Burger King mellett található).

a-kiraly-vendege
A király vendégeként ez a kártya igazolt bennünket.
A felirat a mosdás során rákerült víztől mosódott el.


Kb. 350 zarándok hagyta el Istambult jelentős késéssel, egy zsúfolásig telt hatalmas A340 repülőgépen. A repülési idő innen Dzsiddába valamivel több mint 3 óra.

2010 november 11. csütörtök (Dzulhiddzsa 5.) – Érkezés Mekkába – az umra napja

Dzsiddában fadzsr ima idején, kb. 5 órakor szálltunk le, a tranzitban azonnal vudut csinálva, együtt imádkozva a fadzsr imát.

Iszlám zarándoklat 2010-ben
A dzsiddai reptér területét egy hatalmas sátorszerkezet árnyékolja be


Az útlevél ellenőrzéssel kb. 8-ra végeztünk, ezután az útleveleket elvették tőlünk, ezeket csak Medinában a reptéren indulás előtt kaptuk vissza. Figyelembe véve a zarándoklat viszontagságait ez mindenképpen szükséges, hiszen ha valaki elveszti az iratait valahol, itt nehezen fogják pótolni neki.
A csomagokra a hosszas ellenőrzések után is várnunk kellett, végül 9 óra körül hagytuk el a reptér épületét, ahonnan az előtte lévő hatalmas sátor alatti várakozóhelyre küldtek, ahol enni és inni kaptunk. A szél hatalmas homokfelhőt fújt ránk, mire dél körül elindultunk a szállodába, szemünk, szánk, ruháink, csomagjaink tele lettek a mindent beborító homokkal.
Az öt csillagos Meridien szállodába délután 2 óra körül érkeztünk. Mivel az éjszaka szinte senki nem aludt, többen megpróbálkoztak az alvással. A szálloda kb. 3 kilométerre van a Haramtól, egy alagúton keresztül 15 fős kis autóbuszok vitték oda a zarándokokat. A magyar zarándokok egy részével maghrib után indultunk elvégezni a tawafot és a szaijt. Az első emeleti részen kezdtünk bele 8 órakor feleségemmel, és kb. 11:30-kor jöttünk ki a Haramból – meglehetősen fáradtan. A távolság is viszonylag nagy, ráadásul a tömeg miatt nagyon nehéz volt normál tempóban haladni. A lábamba beletoltak egy tolókocsit, ami miatt két kis seb keletkezett. Ezzel akkor még nem volt különösebb gond, de mivel később elfertőződött, antibiotikumot kellet szedni rá.

zarandoklat-afp-09


A szállodába visszaérve lerövidítettem a hajam: kb. 1 cm-esre, a kopaszra nyírást a haddzs utánra tartogattam. Kiléptem ihrám állapotából, lefürödtem és fél kettő körül kerültem ágyba. Reggel 5-kor ébresztő fadzsr imára, utána még visszadőltünk aludni.
A szállodában a magyar férfiak a 16. emeleten, a nők a 9. emeleten laktak két-két lakosztályban. A férfiak lakosztályai 3-3 szobásak, eredetileg kétágyasak, de mindegyikbe került legalább 1 vagy 2 pótágy. Nem csak szobáink voltak külön, de a férfi és női mecset is, illetve az éttermek is, így a feleségemmel a szállodában nem tudtunk együtt étkezni.

2010 november 12. péntek (Dzulhiddzsa 6.) – Mekka – a pénteki istentisztelet napja

Mivel későn jutottunk ágyba, ezért csak 11-kor indultunk a Haramba a khutbára. Sajnos az épületbe magába nem sikerült bejutni, de mint megtudtuk, azok a testvéreink akik már 10 órakor ott voltak is alig tudtak helyet találni maguknak. A khutba negyed egykor kezdődött, a mecsethez vezető alagútban imádkoztuk végig több ezer zarándok között.

zarandoklat-006

A szállodától a Haramba vezető alagút bejárata (a jobb oldalon)...

Utána közel fél órát kellett arra várni, hogy a mecsetből kitóduló tömeg miatt egyáltalán a Haram körüli térre bejussunk. Aszr imáig körülnéztünk a környéken. A délutáni imára háromnegyed órával előbb mentünk be a Haramba, erre szükség is volt, mert itt is alig tudtunk helyet találni. A feleségemmel külön választottak minket, ő a nők, én a férfiak között imádkoztam. Hála Istennek nem kerültünk messze egymástól, így nem vesztettük el egymást ima után a hatalmas tömegben.

zarandoklat-afp-03

... és az alagút maga

Szaudiban a kapcsolattartásra legjobb a mobil telefon. Érdemes indulás előtt itthon venni olcsó használt kártyafüggetlen telefont, amibe kint kb. a hazai díjaknak megfelelően lehet mobil kártyát venni. Magyarország hívás kedvező díjazású, percenként kb. 120 forintba kerül (napszaktól függően). Olcsóbbak a kártyás utcai telefonok, de ezek inkább csak a Haram körül találhatók. Aszr után visszamentünk a szállodába megújítani a wudunkat, majd újra visszamentünk Mekkába körülnézni.

2010 november 13. szombat (Dzulhiddzsa 7.) – Mekka – pihenés, felkészülés a mínai indulásra

Ezen a napon nem mentünk sehová. A szálloda megközelítése nagyon nehéz lett, a visszafelé tartó buszokra fel sem lehetett férni.

zarandoklat-004

A Meridien szálló, ahol Mekkában laktunk

Mivel ekkor három napja szinte semmit nem aludtunk, és a különböző betegségek jelei is kezdtek megmutatkozni rajtunk, gyalog inkább nem vállaltuk a csaknem egy órás utat és a hatalmas tömeg jelentette bonyodalmakat. Ekkor még nem tudtuk, csak Mínában mondták, hogy több mint 5 millió (egyes becslések szerint több mint 6 millió) zarándok érkezett Mekkába, ami duplája a korábbi évek átlagának.

2010 november 14. vasárnap (Dzulhiddzsa 8.) – Mína – az itatás napja

Vasárnap fadzsr imára mindenki ihramba bújt újra, ima után azonnal indultunk a mínai sátortáborba egy kis kézitáskával felszerelkezve. A néhány kilométeres út 4 órán át tartott. Minában kb. 90-en férfival együtt laktunk egy hatalmas légkondicionált sátorban. Mindenkinek annyi helye volt, mint a matraca, a szivacsok minden oldalukon egymáshoz értek. A nők 50 fős sátrakban voltak.

zarandoklat-014
A mínai sátor


A király vendégei összesen kb. 1300-an voltak, ennyi emberre összesen körülbelül 30 WC jutott. A WC-k egyben zuhanyfülkék is, ennek ellenére soha nem volt torlódás. A betegségek közül a hasmenés volt ami – hála Istennek – szinte mindenkit elkerült, valamilyen légúti fertőzést viszont szinte mindenki kapott. Eddigre a feleségem is, én is antibiotikumot szedtünk.

zarandoklat-021
Hűtött üdítők a tábor minden pontján


Az ellátás bámulatos volt. Minden sarkon hatalmas hűtőkben üdítő, víz, natúr gyümölcslé, időnként joghurt, mindenki annyit vett belőle amennyit akart. Asztalokon tea, kávé, forró víz, kekszek, sütemények, gyümölcsök – akkor ettünk, ittunk ezekből amikor akarunk. Az ebéd bámulatos, kb. 20 fogás volt, saláták, húsok, tészták, sütemények olyan kínálata, hogy már gond választani. Hazaérkezés után nem mertem méredzkedni, de biztos, hogy a mekkai út alatt néhány kilót felhíztam.
A nap nyugodalmasan, pihenéssel, fohászkodással, beszélgetéssel telt. Isha 7 órakor, utána vacsora, majd 10 órától indultak a csoportok Arafára, ahová végül hajnali 2-re érkezünk meg.

2010 november 15. hétfő (Dzulhiddzsa 9.) – Arafa napja, Muzdalifa

Arafán a sátrunk a Namíra mecset közvetlen közelében volt, de mire néhány társunk a pár órás alvás után elindulna a mecsetbe már olyan tömeg volt, hogy még a közelébe is nehéz jutni. Ezért az Arafa napját kivétel nélkül mindenki a táborban töltötte.

zarandoklat-027
Az arafai tábor


Délelőtt alaposan átgondoltam, hogy kikért, miért szeretnék fohászkodni. Az előző napokban ezekről listát írtam magamnak, ez jó ötletnek bizonyult. Nagy segítséget nyújtott a Magyarországi Muszlimok Egyháza által kiadott „A muszlim erődítménye” című fohászos könyv, amelyből sok szép fohászt mondtam el a nap folyamán. Allah áldja testvéreinket a könyv elkészítéséért.
A déli istentisztelet előtt a helyi szervezők arab nyelven rövid – de igen megható – tájékoztatást tartottak arról, hogyan érdemes fohászkodni. Ezt egy jemeni testvérünk fordította számunkra.

zarandoklat-035
Ünnepi beszéd Arafán


A khutba elég hosszú volt, utána összevonva imádkoztuk a dzuhrt és az aszrt. Utána közvetlenül tálalták a bőséges ebédet, ami után mindenki visszavonult fohászkodni.

zarandoklat-026

Ebéd Arafán

5 óra körül a csoportok buszba szálltak, és ott fohászkodva vártuk meg a naplementét, mikor végre elindulhattunk Muzdalifába.
Az út ismét órákig tart. Kb. fél 11-re érkeztünk meg, közvetlen Muzdalifa és Mina határába, alig néhány kilométerre mínai szálláshelyünktől. Itt imádkoztuk összevonva, rövidítve a maghrib és az isha imát, utána vacsoráztunk. Éjfélkor indulunk tovább a busszal, a néhány kilométeres út – szokás szerint – órákig tart.

zarandoklat-039

Muzdalifa

A prófétai hagyományokhoz igazodva Muzdalifában kellett volna megvárni a fadzsr imát, és utána indulni Minába. A szervezők azonban arra hivatkoztak, hogy mivel sok közöttünk a beteg, idős és nő, ezért a csoport induljon előbb. A Próféta – béke legyen vele – is előre küldte az időseket, nőket, gyerekeket ezen az éjszakán.

2010 november 16. kedd (Dzulhiddzsa 10.) – Eid napja

Éjjel kettőre értünk sátrainkhoz. A korábbi indulás jó ötlet volt, érkezés után a feleségemmel el is indultunk megkövezni a nagy dzsamaratot. Így sikerült elkerülni a nagy tumultust. Az út oda-vissza kb. 2 órát vett igénybe, fadzsr idejére érkeztünk vissza a táborba. Ima után nekiláttam leborotválni a fejem, lefürödtem és levettem az ihrámot. 7 óra körül kerültem ágyba, ahol 9-ig sikerült aludni.

zarandoklat-009
Pihenés Mínában

A nap hátralévő részét pihenéssel, beszélgetéssel, ismeretségek kötésével töltöttük.

2010 november 17. szerda (Dzulhiddzsa 11.) – A tasrik napjai

Ez a nap pihenéssel telt. Megismerkedtünk a nagyváradi iszlám közösség vezetőjével Mohameddel, aki tökéletesen beszéli a magyar nyelvet.

A három dzsamarát aznapi megkövezésére maghrib után indulunk el. A tömeg eddigre lecsökkent, feleségemmel sikerül a dobást viszonylag nyugodtan, jó hangulatban elvégezni. Isha után értünk vissza a táborba. Aznap este meglátogatott bennünket Tayser doktor, aki a saját pénzéből utazó csoport vezetőjeként ment Mekkába.

2010 november 18. csütörtök (Dzulhiddzsa 12.) – Kődobás és búcsútawaf

Mint kiderült, a napközbeni pihenésre igencsak szükségünk lett az elkövetkezendő napokban, csütörtöktől szombatig az események teljesen összefolytak. Dzuhr ima után délben indultunk a három dzsamarat megdobására, ahol annyi embert láttunk, mint életünkben még soha. És nem csak láttuk őket, de teljes mértékben közéjük is kellett kerülnünk.

zarandoklat-048

Indulunk kődobásra

A dobálás maga rettentően veszélyes volt, a tömegbe a nők nem is jöttek be, még férfiaknak is emberpróbáló volt. A rengeteg ember között hánykolódva főként azért fohászkodtam, hogy a papucsomat le ne tapossák a lábamról, közben a fejemet védtem kezemmel a körülöttem záporozó kövektől. A dobáló emberek kezükkel rendszeresen megütöttek, egy-egy összekapaszkodott társaság pedig időnként egyszerűen elsodort. Igyekeztem a körülöttem lévőket nem meglökni, de sokszor lábon maradni is nehéz volt. Mire a saját és feleségem köveit eldobtam kezem-lábam remegett, és a valóságérzékem kicsit felborult, főként azért fohászkodtam, hogy túl legyek ezen az istenszolgálaton. A második és harmadik oszlop megdobása valamivel egyszerűbb volt, de számtalanszor hálát adtam Istennek, hogy épségben kikerültem ebből a darálóból.

zarandoklat-051
Dobás után


A dobás után gyalog indultunk a buszokhoz. Mire odaértünk éppen aszr ideje volt. A közben beborult égből olyan felhőszakadást kaptunk a nyakunkba (jéggel együtt), hogy még az alsónemünk is teljesen átázott. Az eső elől egy lakóház lépcsőházába menekültünk, ahol a víz kb. 10 cm magasan felgyűlt. Begyulladt lábsebem miatt egyik erős testvérünk vitt ki nyakában a házból – Allah áldja meg őt ezért.
A busszal innen eredetileg a Haramba akartak vinni minket a tawaf és szaij elvégzésére, de az átázott társaság végül a szállodába indult. Az út újabb 4 órát vett igénybe. A szállodában megvacsoráztunk, aztán fél 10-kor elindultunk a Haramba a feleségemmel és Al Amín testvérünkkel. A maghribet és az isát a Haramban imádkoztam rövidítve, összevonva, ezután kezdtük meg a tawaf al ifadat és a tawaf el wadat összevonva, kettős szándékkal. A Haramban annyi ember volt, hogy gyakorlatilag minden szinten a szintek teljes szélességében mindenki a tawaf köreit járta, imádkozni gyakorlatilag sem a tetőn, sem a lejjebbi szinteken nem volt hely.

2010 november 19. péntek (Dzulhiddzsa 13.) – Irány Medina!

A szaíjt az első emeleten jártuk végig, itt is nagyon sokan voltak. Az istenszogálatokkal ¾ háromkor végeztünk, 4 órára értünk vissza a szállodába. Itt összecsomagoltunk, majd csomagjainkkal a recepcióhoz vonultunk, ahol fadzsr után, fél hat körül kerültünk buszra, hogy elinduljunk Medínába a Próféta (béke legyen vele) mecsetjéhez.
Eredeti tervek szerint a khutbára kellett volna odaérnünk, de sajnos a busz csak az ima végénél állt meg a mecset közvetlen szomszédságában lévő szállodánál. Lepakoltunk, majd indultunk imádkozni.
A medínai mecset első középső része az a terület, amely annak idején tényelegesen a Próféta (béke legyen vele) mecsetje volt. Itt mindig rengetegen vannak, mindenki itt próbál imádkozni. Istennek hála pont akkor bontották el a területet leválasztó vászonfalat, mikor a mecsetbe érkeztünk, így Al Amín testvérünkkel sikerült a dzuhr imát, és az aszr imát közvetlenül a régi mecset sarkánál imádkozni (beljebb jutni tülekedés nélkül nem tudtunk volna).
A medinai nap hátralévő részét imádkozással, vásárlással, csomagolással töltöttük.

2010 november 20. szombat (Dzulhiddzsa 14.) – Indulás Isztambulba

Aludni alig három órát sikerült, fadzsr ima után azonnal buszra szálltunk, és indultunk a reptérre. Itt kaptuk meg az útleveleinket a beszálló kártyákkal együtt.
Visszafelé Isztambulban 24 órás tranzitunk volt, ezért éjszakai szállást igényeltünk. Mivel a reptéri szálloda már tele volt, ezért a városban kaptunk szállást, ezért fejenként 15 euró vízumot kellett fizetni, de a szállítás, a szoba és a reggeli ingyen volt.

2010 november 21. vasárnap (Dzulhiddzsa 15.) – Végre itthon

Másnap délelőtt 11 órakor indult vissza a gépünk Budapestre, ahová Istennek hála bonyodalmak nélkül, időben érkeztünk meg. Az utazás alatt senkinek nem veszett el egyetlen csomagja sem. Istennek hála komolyabb megbetegedések sem voltak.
Összevetve 6 évvel ezelőtti zarándoklatommal, sok tanulság levonható. A tömeg nagyobb lett, még jobban lelassult a közlekedés, még nehezebb a Haram megközelítése. Sajnos a mobiltelefonok, fényképezőgépek és kamerák elterjedése azt eredményezte, hogy sok olyan muszlimot láthattunk, akik még tawaf közben is telefonáltak, fotóztak.
Annak alapján amit láttunk, nagy szükség van a muszlimok tudatosságának növelésére, arra, hogy az istenszolgálatokat ne egy letudni való cselekedetsornak tekintsék, hanem ténylegesen szolgálatnak, amivel közelebb kerülhetnek Istenhez. Szükség lenne arra is, hogy a muszlimok többet törődjenek egymással, és ne csak a szabályokat, hanem az illemet, testvéreik igényeit is nézzék.
Isten áldja mindazokat a muszlim testvéreinket, akik munkájukkal, adományukkal, közreműködésükkel lehetővé tették, hogy a magyar muszlimok kis csoportja részt vehessen a zarándoklaton. Allah fogadja el zarándoklatunkat.

Komáromi Zsombor
Ibrahim