A 2. szúrában szereplő, Ramadán hónapra utaló ája a Korán kinyilatkoztatásának idejéről beszél, pontosabban arról az időszakról, amikor kezdetét vette a kinyilatkoztatás. Van olyan muszlim vallástudós, aki szerint nem csupán a Korán kinyilatkoztatása vette kezdetét Ramadán hónapban, hanem az előző összes isteni kinyilatkoztatás, mint például a Tóra és az Evangélium. Ebben az értelemben ez a hónap szent hónap minden Istentől eredő vallás tekintetében.
Ennek értelmében, a fent már említett áldott Qadr éjszakán lett első ízben kinyilatkoztatva a Korán, ahogyan erről számos hadísz beszámol. Ennek az éjszakának azonban van egy átfogóbb szerepe is, ami megint csak nem kizárólag a muszlimok vallásával és életével áll kapcsolatban, hanem az egész emberiség létével, jövőbeli sorsával is. Mind a kinyilatkoztatások lebocsátása, mind az emberiség sorsának alakulása pedig az angyalokkal hozható összefüggésbe.
Az iszlám vallás azt tanítja, hogy a Teremtő, amikor kinyilatkoztatást küld, akkor nem beszél úgy az emberekkel, ahogyan az emberek egymással szoktak, személyesen, látható módon és szemtől szembe:
„Az emberrel nem történhet meg az, hogy Allah beszéljen hozzá, csak sugallat (wahj) útján, vagy lepel mögül, vagy úgy, hogy egy küldöttet küld, aki sugallatot ad – az Ő engedelmével – arról, amit akar, Ő a Magasságos és a Bölcs. Így sugalltunk neked lelket (a Koránt) a mi parancsunkból, nem tudtad (ezelőtt) mi az Írás, és azt sem, mi a hit” (Korán 42: 51-52).
A Korán esetében a magasságos Allah angyali közvetítéssel sugallta szavait:
„[Allah] lebocsátja az angyalokat a Lélekkel (a Koránnal) az ő parancsából, akinek akarja a szolgái közül, hogy intsetek: bizony nincs rajtam kívül más istenség, féljetek engem!” (Korán 16: 2).
Allah ugyanis a Koránt is léleknek nevezi, hiszen Allah szavai életet adnak az embernek, megtöltik a szívet hittel, meggyőződéssel és bizonysággal.
A fenti áják tehát egyértelművé teszik, hogy a kinyilatkoztatást küldöttek, angyalok hozzák az embereknek:
„Mondd: Aki ellensége Gábrielnek, hát bizony ő hozta le azt [a Koránt] Allah engedelmével a te szívedbe [ó Mohamed] igazolván azt, ami [kinyilatkoztatás] előtte volt és útmutatásként és örömhírként a hívőknek” (Korán 2: 97).
Gábriel angyalt, mint a kinyilatkoztatás közvetítőjét a magasságos Allah Szent Léleknek, és Megbízható Léleknek is nevezi:
„A Szent Lélek hozta le azt (a Koránt) a te Uradtól az igazsággal” (Korán 16: 102); „Bizony ez (a Korán) a teremtmények Urának lebocsátott [sugalmazása], a Megbízható Lélek hozta le” (Korán 26: 192-193).
A lényegi szerep e tekintetben egy meghatározott angyalnak jutott, míg a többi angyal egyes szúrák esetében kísérik Gábrielt a kinyilatkoztatás lebocsátásának pillanatában.
Miután megvizsgáltuk, kinek jutott az a megtiszteltetés, hogy a kinyilatkoztatás eszközévé váljon, most nézzük meg a kinyilatkoztatás időbeli körülményeit. A fentiekben már jeleztem, hogy a Korán lebocsátása az áldott Qadr (elrendelés) éjszakáján vette kezdetét. A 97. szúra kijelenti, hogy ez az éjszaka a legjobb az egész évben:
„Bizony az Elrendelés éjszakáján bocsátottuk le azt (a Koránt). És honnan tudhatod, mi az Elrendelés éjszakája? Az Elrendelés éjszakája jobb, mint ezer hónap. Az angyalok és a Lélek (Gábriel angyal) leereszkednek akkor, Uruk engedelmével, mindenféle paranccsal. Békesség az, egészen hajnalhasadásig” (Korán 97:1-5).
Ez az áldott éjszaka a Qadr éjszakája, és ekkor jelent meg először Gábriel angyal Mohamed prófétának a Híra-barlangban. Ezt az éjszakát Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) Ramadán hónap utolsó – páratlan számú – éjszakáinak egyikeként azonosította, egy hiteles hadísz tanúsága szerint. Ezért az utolsó tíz nap éjszakáin ajánlatos i’tikáf-ot végezni, amely azt jelenti, hogy Allahhoz való közelkerülés céljából a mecsetben maradunk és csak végszükség esetén hagyjuk el. Koránt olvasunk, vagy részleteket tanulunk belőle, elmélkedünk jelentésén és önkéntes imákat végzünk. Ezen az éjszakán a tettek felérnek annyival, mint a folyamatos jó cselekedet 1000 hónapon át.
Ebben a szúrában tehát egyértelmű utalást találunk arra, hogy a Lélek, vagyis Gábriel angyal a Qadr éjszakáján leereszkedik a földre a kinyilatkoztatással, de ezen az éjszakán történik egy másik jelentős esemény is. „Az angyalok és a Lélek (Gábriel angyal) leereszkednek akkor, Uruk engedelmével, mindenféle paranccsal” - szól a 97. szúra 4.ája. A mindenféle parancs (arabul kulli amr) kifejezés nem csupán a kinyilatkoztatásban foglalt utasítások és előírások csoportjára utal, hanem olyan utasításokra, elrendelésekre is, amelyek az emberek életével, sorsával kapcsolatosak. Azt, hogy az amr kifejezés az elrendelésre is utal, mi sem bizonyítja jobban, mint a 44. szúra első ájái tárják elénk:
„Há-mím. A nyilvánvaló Írásra (Koránra). Egy áldott éjszaka bocsátottuk le azt, mi bizony intők vagyunk [az emberek számára]. Akkor dől el minden bölcs dolog, parancsként tőlünk – bizony mi vagyunk, akik elküldjük [az üzenetet], irgalom gyanánt a te Uradtól...” (44 . szúra, 1-6).
A Korán értelmezők világossá teszik, hogy e bölcs dolgok azok az isteni elrendelések, amelyek az emberek világi és vallási életét egy évre vonatkozóan teljes mértékben befolyásolják, meghatározzák. A tudósok kifejtik hogy az éves elrendelés a születésekre, a halálozásokra, az ember ellátására, és a csapásokra egyaránt vonatkoznak. Az ellátás alatt nem csupán a vagyoni bevételre, ételre, ruházatra kell gondolnunk, hanem arra is, hogy az adott évben mennyi eső fog esni egy adott területen, vagy sikerül e valakinek házasodnia vagy a mekkai zarándoklatot teljesítenie.
A 97. szúrában foglaltak magyarázataként az Írások és az emberekre vonatkozó elrendelések lebocsátása nem különül el egymástól, mivelhogy a kinyilatkoztatások is az elrendelt dolgok közé tartoznak, így az áldott éjszakán az adott évre vonatkozó dolgokkal együtt a lebocsátandó Írás is kinyilatkoztatásra kerül, amennyiben Allah küldöttet küld.
Az iszlám hittanában ugyanis a Korán és a többi Írás eredeti formájukbanugyanott vannak, ahol a teremtett világra vonatkozó összes dolog és ahova minden történés előre rögzítésre került, még a teremtés előtt, vagyis a Jól Őrzött Táblán (al-Lauh al-mahfúz), amit a Korán 85. szúrája említ meg: "Nem! Ez bizony dicsőséges Korán, Jól Őrzött Táblán" (Korán 85: 21-22)
A Korán az Írások forrásában, a Jól Őrzött Táblán lett rögzítve, akárcsak a többi kinyilatkoztatás:
"H-m. A világos Írásra. Arab Koránná tettük azt, hogy felfogjátok az eszetekkel. Bizony, az (a Korán) az Írások forrásában (Umm al-Kitáb-ban) van Nálunk, magasztos és bölcs” (Korán 43: 1-4).
A teremtésre vonatkozó feljegyzések ugyancsak a Jól Őrzött Táblán vannak, amire a Korán a Világos Írás (kitáb mubín) kifejezést is használja:
"Nála vannak a Láthatatlan (rejtett dolgok) kulcsai, csak Ő ismeri azokat. Tudja, hogy mi van a szárazföldön és a tengeren, s egy levél se hullhat le anélkül, hogy Ő ne tudna róla, és nincs egyetlen mag a föld sötétségeiben, sem semmi nedves, vagy száraz, ami ne lenne (feljegyezve) egy Világos Írásban" (Korán 6: 59)
Ezen az égi Táblán tehát nem csupán az Írások szerepelnek, hanem minden olyan dolog, ami összefügg a teremtett világgal. Az angyalok az éves elrendeléseket és az Írásokat a Jól Őrzött Tábláról kapják meg tehát Ramadán áldott éjszakáján, és elvégzik az adott évben teljesítendő dolgokat, hiszen az angyalok felelnek az emberi lélek a magzat testébe való belehelyezéséért, és a lélek elragadásáért a halál pillanatában, de ők felelnek az esők eljuttatásáért is. Így válik egyértelművé Ramadán hónap jelentősége az emberek evilági és túlvilági életének szempontjából.
Abdul-Fattah Munif, MME