Allah Küldötte (béke legyen vele) az elején közösségben imádkozta a taráwih imát, de utána elhagyta teljesen, mert attól tartott, hogy kötelezővé válik a muszlimok számára, és nem tudják teljesíteni. Áisától – Allah legyen elégedett vele– maradt fenn, hogy egyszer Allah Küldötte (béke legyen vele) éjjel imádkozott a mecsetben, és akkor volt még néhány ember a mecsetben, akik hozzá hasonlóan imádkoztak. Másnap reggel elmondták másoknak, és így több ember imádkozott a Prófétával (béke legyen vele) a következő éjszakán. A harmadik éjszakán még több ember imádkozott a Prófétával (béke legyen vele). A negyedik éjszakán pedig annyian gyűltek össze, hogy tele volt a mecset, de a Próféta (béke legyen vele) nem ment ki hozzájuk a hajnali imáig. Amikor befejezték az imát, hozzájuk fordult és azt mondta: „Tudtam, hogy itt voltatok, de [azért nem mentem ki hozzátok, mert] attól féltem, hogy elő lesz írva nektek kötelességként, és azután nem fogjátok teljesíteni.” (Al-Bukhári, Muszlim)
A muszlimok a taráwih imát – ami a Ramadán havi virrasztás – imádkozták külön-külön is a mecsetben, vagy a házaikban, és bebizonyosodott az is, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) imádkozott előimádkozóként (imámként) is a muszlimokkal, mint az előző hadíszban olvashattuk.

A taráwih ima a witrrel együtt 11, 13, 17, 19, 21, 23, 25, 27, 39, 41 vagy 47 raká lehet , de a legerősebb vélemény az, hogy 11 vagy 13 rakából áll, amennyiben az imádkozó hosszasan áll, hajol meg és borul le. Ha azonban röviden imádkozik, akkor legyen több raká. Áisa – Allah legyen elégedett vele – azt felelte, amikor a Próféta (béke legyen vele) Ramadánban végzett imájáról kérdezték: „Soha nem imádkozott – se Ramadánban, se máskor – többet, mint tizenegy rakát. Négyet [rakát] imádkozott – ne is kérdezd, mennyire szépeket és hosszúakat –, utána még négyet imádkozott – s ne is kérdezd, mennyire szépeket és hosszúakat –, s utána hármat imádkozott.” (al-Bukhári) Ibn Abbász arról számolt be, hogy a Próféta (béke legyen vele) imája [éjjel] 13 raká volt. (al-Bukhári, Muszlim)
Végezetül emlékezzünk mindig, hogy az önkéntes ima Ramadánban egy kötelező imával ér fel, és az előírt ima hetven előírt imával egyenértékű, amit más hónapban imádkoznak. (Ibn Khuzaimah és al-Bajhagi jegyezte le)