Egy popsztár története

yusuf-islamCat Stevens - Yusuf Islam - bemutatása

A volt angol popénekes, Cat Stevens, története sok tekintetben egyedülálló. Anglia központjában született egy görög étteremtulajdonos apa és egy svéd anya gyermekeként. Eredeti neve: Stephen Gerogia. 18 évesen vált híressé és a dalai – úgymint „Szeretem a kutyámat” és a „Matthew és fia” hírnevet és pénzt hoztak, de élete nehézségekkel és feszültséggel telt meg.

Miután belemerült a hírnévbe és minden lehetséges élvezeti lehetőségbe, egyszer csak elveszettnek érezte magát. A lelke kereste a nyugalmat, a békét, és mindenek felett vágyott egy útmutatásra, ami keresztül vezetné őt az élet nehéz útján, és tisztán rámutatna az élet valódi céljára és értelmére.

Az igazság után kutatva fordult a buddhizmushoz, a miszticizmushoz és a kereszténységet megpróbálta újra felfedezni.
A zene és az alkohol segítségével igyekezett falat építeni maga köré, de hamarosan rájött, hogy ezek csak illúziók voltak.
Egy nap a bátyja egy jeruzsálemi utazásáról érkezett haza és magával hozta a Korán fordításának egy példányát. Ez volt a fordulópont az énekes életében.
Ismerjük meg az ő történetét, saját elmondása alapján.

A korai vallásos nevelésem

A modern világ luxusában és a show-business közt nőttem fel. Keresztény családba születtem. Tudom, hogy minden gyermek a saját eredeti természetével jön a világra és szülei azok, akik ilyen vagy olyan vallás felé fordítják. Én ezt a vallást kaptam, a kereszténységet. Így neveltek.
Arra tanítottak, hogy Isten létezik, de nem lehet vele közvetlen kapcsolatot teremteni csak Jézuson keresztül. Ő a „kapu” Istenhez. Többé-kevésbé elfogattam ezt a hitet, de nem tudtam teljesen magamévá tenni.
Láttam néhány szobrot Jézusról, csak élettelen kövek voltak. Amikor pedig azt mondták, hogy Isten három részből áll, én még jobban összezavarodtam, de nem vitatkoztam. Nagyjából hittem benne, mert tisztelnem kellett szüleim vallását.

 

Popsztár

Végül elidegenedtem vallásos nevelésemtől és elkezdtem zenélni. Nagy sztár akartam lenni. Magával ragadott engem mindaz, amit a filmeken és a médiában láttam, és azt mondtam: „Talán ez az én Istenem, a pénzcsinálás.”
Nagybácsim gyönyörű autóját látva azt gondoltam: „Igen ő megcsinálta. Sok pénze van.”
A körülöttem élők befolyására úgy véltem, hogy a körülöttem levő világ az istenünk!
Eldöntöttem, hogy ez nekem való élet, sok pénzt keresni, és nagyszerű életet élni. Követendő példaképem a popsztár képe volt. Dalokat kezdtem írni, és legbelül úgy éreztem, hogyha gazdag lennék, akkor segíteni fogom a rászorulókat. (A Korán szerint ígéretet teszünk, de amikor megszerzünk valamit, meg akarjuk tartani, és iriggyé válunk).
Végül nagyon híressé váltam. Még tini voltam, de a fényképem ott volt minden újságban. Nagyobbá lettek, mint az élet maga, és én nagyobbként is akartam élni. De lehetőség erre csak mámoros állapotban (drogokkal és alkohollal) volt.

 

Kórház

Egy évvel a gazdagság és a mámoros élet után nagyon beteg lettem, és kórházba utaltak tuberkulózissal (Tbc-vel). Ekkor kezdtem el gondolkodni: Mi történt velem?
Csak egy test voltam és az életcélom az volt, hogy ezt a testet kielégítsem. Ráébredtem, hogy ez a csapás (a betegség) Isten adománya volt, egy esély, hogy végre kinyissam a szemem.
„Miért vagyok itt?” „Miért vagyok ágyban?” kerestem a válaszokat. Akkoriban nagy volt az érdeklődés a keleti misztikum iránt. Én is elkezdtem olvasni és elsősorban a halál volt az, ami érdeklelt, és az, hogy a lélek tovább él, nem hal meg. Úgy éreztem megtaláltam az utat a boldogság és a nagy képességek felé!
Meditáltam, vegetáriánus lettem, hittem a békében és a virágok erejében. Ekkoriban ez volt az elterjedt irányzat. Főleg abban hittem, hogy nem csak egy test vagyok. Ehhez a felismeréshez a kórházban jutottam.
Egy napon sétálgattam és közben eleredt az eső. Futni kezdtem, hogy menedéket keresek és akkor döbbentem rá: „Várjuk csak! A testem kezd vizes lenni, és azt mondja nekem, hogy kezdek vizes lenni” Ez elgondolkodtatott. A test olyan, mint egy szamár, és meg kell tanítani, hogy merre menjen, különben oda vezet téged, ahova ő akar.
Rájöttem, hogy van saját akaratom, egy Istentől kapott ajándék. Lenyűgözött az új szemlélet, amit a keleti vallásban tanultam, és megelégeltem a kereszténységet. Újra zenélni kezdtem, és a dalaim saját gondolataimat tükrözték vissza. Az egyik dalom szövege így hangzott: „Bárcsak tudnám, bárcsak tudnám, mi alkotja a Paradicsomot, mi alkotja a Poklot. Tudtam, hogy az úton vagyok.” Írtam egy másik dalt: „Az út Isten megtalálásához”.
A dalaimmal még híresebb lettem. Nagyon nehéz időket éltem, bár gazdaggá és híressé váltam, de én az igazságot kerestem. Aztán eljött a pillant, amikor úgy döntöttem, hogy bár a buddhizmus szép és nemes, de én nem vagyok kész elhagyni a világot. Túlságosan kötődtem hozzá és nem voltam felkészülve arra, hogy szerzetes legyek és kizárjam magam a társadalomból.
Ezután kipróbáltam Zen-t és Ching-et, a számmisztikát, a tarokk kártyát és az asztrológiát. Próbáltam visszatérni a Bibliához, de nem találtam semmit. Ekkor még nem ismertem az Iszlámot, később viszont megtörtént az, amit én csodának tartottam.
A bátyám meglátogatta a jeruzsálemi mecsetet, és teljesen lenyűgözte, hogy egyrészt még lüktetett benne az élet (a templomok és zsinagógák üresek voltak), másrészt a nyugalom és a béke atmoszférája ereszkedett rá.

 

A Korán

Amikkor a bátyám visszajött Angliába, magával hozta a Korán egy fordítását, amit nekem ajándékozott. Ő nem lett muszlim, de érzett valamit ebben a vallásban és úgy gondolta, hogy én is találhatok valamit benne.
Amikkor megkaptam a könyvet, egy útmutatást, amely megmagyarázott nekem mindent, hogy ki vagyok, mi volt az élet célja, mi volt és mi lesz a valóság, és hogy honnan jöttem – rájöttem, hogy ez az igazi vallás.
Vallás, de nem úgy, ahogyan Nyugaton értelmezik, ahol akárki kitalálhat magának egy vallást, és követheti úgy, ahogy az neki tetszik.
Nyugaton, aki felvesz egy vallást és követi azt, az már fanatikusnak számít.
Én nem voltam fanatikus és eddig össze voltam zavarodva a test és a lélek témában. Ekkor jöttem rá, hogy a test és a lélek nem különálló részek, és nem kell a hegyek közé vonulni, hogy vallásosak legyünk. Csak Isten akaratát kell követnünk, és feljebb emelkedhetünk, mint az angyalok.
Az első dolog, amit tenni akartam az volt, hogy felvegyem az iszlám vallást, és muszlim legyek.
Megéreztem, hogy minden Istenhez tartozik, Ő alkotott mindent és az Ő figyelme sosem lankad, nem vesz rajta erőt a szendergés.
Ennél a pontnál kezdtem elveszíteni a büszkeségemet, mert előtte úgy gondoltam, az ok, amiért itt vagyok, nem más, mint az én nagyságom. Ráébredtem arra, hogy nem én teremtettem magamat, és az ok, amiért itt vagyok az, hogy alávessem magamat a tökéletes tanításnak, amit mi úgy ismerünk, hogy Iszlám (El-iszlám).
Lassan felfedeztem a hitemet, és éreztem, hogy muszlim vagyok.
A Koránt olvasva rájöttem, hogy az összes próféta, és küldött, akiket Isten leküldött, ugyanazt az üzenetet hozta.
Akkor miért különböznek a keresztények és a zsidók?
Most már tudom, hogy a zsidók nem ismerték el Jézust, mint prófétát, és megváltoztatták Isten szavát. A keresztények is félreértelmezték szavait és Jézust Isten fiának hívták, sőt mit Istent imádták. Mindez nagy jelentőségű.
Ez a Korán szépsége. Késztet arra, hogy elmélkedj, és következtetéseket vonj le, és ne imádd a Napot és a Holdat, csakis az egyetlen Istent, aki a világmindenséget teremtette.
A Korán felszólítja az embert, hogy gondolkodjon el a Napon és a Holdon és általában Isten teremtményein. Észrevetted milyen különböző a Nap és a Hold? Különböző távolságban vannak a Földtől, mégis úgy tűnnek nekünk, mintha egyforma nagyok lennének és vannak bizonyos időpontok, amikor elfedik egymást.
Amikor asztronauták az űrbe repülnek, látják a Föld elenyésző nagyságát és a világűr óriási méretét, mindenben látják Isten jeleit.
A Koránban olvastam még az imádkozásról, a kedvességről és az adományokról is.
Nem voltam még muszlim, de éreztem, hogy az egyedüli, ami számomra megadja a válaszokat a Korán. Isten küldte nekem és csodaként értékelem. Ekkor szerettem volna találkozni muszlim testvéreimmel.

 

Átváltozás

Elhatároztam, hogy én is - ahogy a bátyám tette - elutazok Jeruzsálembe. Ott elmentem a mecsetbe és leültem. Egy férfi megkérdezte, mit szeretnék. Mondtam neki, hogy muszlim vagyok. Ő megkérdezte a nevemet, és amikor válaszoltam „Stevens”, kissé csodálkozva nézett rám. Aztán bekapcsolódtam az imádkozásba, nem túl eredményesen. Mikor visszatértem Londonba, találkoztam egy „húgommal” a neve Nafisa volt. Elmondtam neki, hogy szeretnék muszlim lenni és ő irányított az új Regent mecsetbe. Ez 1977-ben volt. Kb. másfél évvel később, hogy megkaptam a Koránt.
Ráébredtem, hogy végeznem kell a büszkeségemmel, Iblisszel, és előre kell haladni. Így egy pénteken, a közös ima után, odamentem az imámhoz és kinyilvánítottam a hitemet.

Aki most előtted áll, elért hírnevet és sikert, de a helyes utat nem találta mindaddig, amíg el nem jutott hozzá a Korán.
Ráébredtem, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhetek Istennel, ellentétben a kereszténységgel és más vallások tanításaival. Erről egy hindu nő mondta nekem „Te nem érted a hindukat. Mi hiszünk Istenben, ezeket (szobrokat, bálványok) a puszta koncentráláshoz használjuk”
Amit ő mondott nem más, minthogy Isten eléréséhez közvetítőket kell alkalmazni. (Bálványokat használnak, hogy közvetítenek, és közelebb vigyék az embert Istenhez.)
Az iszlám eltávolítja az Isten és az ember közül az összes ilyen akadályt. Az alap dolog, a napi öt imádkozás, ami az embert elmozdítja a hitetlenségből. Ez a megtisztulás folyamata.
Végül pedig szeretném elmondani, hogy mindezt Isten tetszésének elnyeréséért írtam, és fohászkodok azért, hogy az én tapasztalataim másoknak is segítsenek.
Azt is szeretném leszögezni, hogy nem kerültem kapcsolatba muszlimokkal, csak miután már muszlim lettem. Elolvastam a Koránt és rájöttem, hogy senki sem tökéletes, és ha követjük a Próféta életvitelét, vezetését, akkor eredményesek leszünk.
Isten segítsen minket abban, hogy követni tudjuk Mohamed próféta útját.

Allah, Isten megnevezése az arab nyelvben, sem többes száma, sem pedig neme nincs. Ő az Alkotója és a Fenntartója az univerzumnak. Ő az összes ember Istene, beleértve a prófétákat úgy, mint Ádám, Noé, Ábrahám, Iszmáil, Jákob, Mózes, Dávid, Jézus és Mohamed (béke legyen velük)

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink