A tanúságtétel az Iszlám bejárata

kabaajtoAllah – könnyítve a szolgáinak és irántuk való kegyelme gyanánt – megelégedett azzal, hogy összességében higgyenek: elfogadta tőlük, hogy nyelvükkel és szívükkel ismerjék el, hogy Allah az Istenük, egyedül Őt imádják, és azt, hogy Mohamed (Allah áldása és békéje legyen vele) Allah küldötte és minden, amit hozott, valós és igaz, és kötelező eszerint cselekedni. Ennek pedig egy címet adott, azaz a jó szó 8: „Lá iláha illa-llah, Mohammadun raszulu-llah”, Nincs más isten Allahon kívül és Mohamed Allah küldötte.

A tanúságtétel három dologgal valósul meg:

A szívben lévő hittel, a kimondással (nyelvvel), és a cselekedetekkel. Tehát az, aki nyelvével kimondja ezt a szót, a szívével hiszi, és nem teszi az ellentétjét sem beszédben sem cselekvésben sem hitben, akkor Allah vallásába megy és ezzel elhagyta a hitetlen-séget, amin addig volt.

A tanúságtétel nyelvvel való kimondása viszont nem elég, Allah azt mondta a képmutatókról hogy: „Amikor a képmutatók hozzád jönnek, azt mondják: "Tanúsítjuk, hogy Allah küldötte vagy. Allah tudja, hogy te valóban az ő küldötte vagy." Allah azonban tanúsítja, hogy a képmutatók igencsak hazudnak.” (Korán 63: 1).
Ez azért van, mert esetükben a tanúságtételből hiányzott egy hatalmas pillér, a hit. A képmutatók olyat mondanak a nyelvükkel, amit nem hisznek a szívükben.

A tanúságtétel az iszlám "bejárata", hiszen egy nem muszlim muszlimmá válik azon nyomban, amint tanúsítja, hogy nincs más isten csak Allah és hogy Mohamed az Ő Küldötte. Tehát még az imádkozás és a zakát-adás előtt muszlimmá válik, mert az ibada e formái csak muszlimtól fogadtatnak el. Az iszlámba belépőnek csupán el kell fogadnia ezeket a kötelességeket és el kell köteleznie magát irántuk, akkor is, ha még nem gyakorolja ezeket. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) mondta: „Ha ők (az emberek) kijelentik ezt (a tanúságtételt), akkor életük és vagyonuk biztonságban van előttem, kivéve azt [az esetet], ami az iszlám jogát érinti, és elszámoltatásuk Allahra tartozik.” (Al-Bukhári).

Al-Hafiz ibn Hadzsar írta a Fathal Bári-ban 9:
Nincs összekülönbözés a Szunna emberei között abban, hogy az imán (hit) jelentése, mint kijelentés, meggyőződés és cselekedet, mind ahhoz tartozik, ami Allahnál van; és azt, hogy valaki megérdemli azt, hogy a Paradicsomba menjen, és ne maradjon örökké a Pokolban. Nekünk viszont elegendő a nyelvvel való elismerés és a tanúságtétel kijelentése. Így, ha valaki egyszer már kijelentette hitét, akkor a Saria törvényei szerint kell megítélni őt, s a Saria kö-vetelményei kérhetők tőle, de nem tarthatjuk őt 'káfir'-nak, csak akkor, ha olyan cselekedetet követ el vagy olyasmit mond, ami a hitetlenségére mutat, pl. leborul egy bálvány előtt. Erre bizonyíték a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) viselkedése Uszámával (Allah legyen vele elégedett), amikor megtudta, hogy Uszama megölt egy embert a csatában, aki akkor mondta ki a tanúságtételt, amikor Uszama utolérte. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt kérdezte: Azt mondta „La iláha illa Allah” és megölted? Uszama azt válaszolta: Csak azért mondta, mert a fegyvertől félt. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta: „Belenéztél talán a szívébe (felnyitottad talán a szívét), hogy megtudd (meggyőződésből) mondta-e vagy nem? Uszama így mesélte el: „addig ismételgette (a Próféta) ezt nekem, míg már azt kívántam, hogy bárcsak aznap lettem volna muszlim.” (Muszlim).
Amikor a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondata „belenéztél talán a szívébe” arra mutat, hogy kötelesek vagyunk megelégedni azzal, ami látszik, és azzal, amit a nyelv kijelent. A szív esetében viszont nincs módunk megtudni, hogy mi van benne.

Megjegyzés:
- A tanúságtétel egyik részének elismerése nem elég az iszlámba való belépéshez, annak ellenére, hogy néhány hadíszban csak az egyik része van említve. A tanúságtétel mindkét része ugyanis egy oszlopnak számít, ahogy a többi hadísz magyarázza. 10
- Nincs összekülönbözés a tudósok között arról, hogy nem elég kimondani a tanúságtételt és hinni abban, ha mindez olyan hittel van párosítva, ami ellenkezi a tanúságtétellel. Nem mondható valakire, hogy hívő, ha azt mondja pl. hiszek abban, nincs más isten Allahon kívül és Mohamed Allah küldötte, de nem ismerem el a zakát vagy a zarándoklat kötelességét, vagy az uzsorakamat, a paráznaság, vagy az emberölés tilalmát. Az sem hívő, aki hisz Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) küldetésében, de azt hiszi, hogy az ő küldetése bizonyos néphez szól; vagy hisz a tanúságtételben, de megtagadja a Korán néhány idézetét vagy akár egyetlen szavát is. Az ilyen embernek tehát nem használ a tanúságtétel, mivel az olyannal társult, ami meghazudtolja a Koránt vagy a Küldöttet (Allah áldása és békéje legyen vele). 11

8 A tanúságtételnek több neve is van: az egyistenhit szava, az őszinteség szava, a tanúságtétel szava, az igazság szava.
9 Fathal-Bári 1. rész 39-40.o.
10 An-Nawawi megjegyzése Muszlim hiteles hadíszgyűjteményére 1/149.
11 Kasf assubuhát, Mohamed ibn Abdul-Wahháb 141. o.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink