iszlam.com

Asszelamu aleykum kedves Testvéreim,

Két Isztambulban élő testvérünk Hülya és Ferhat pénzügyileg nagyon megszorultak Hülya ebru valamint hat készítésével és tanításával foglalkozik Ferhat miniatür és hat készítésével foglalkozik, ezért azzal a kéréssel fordultak hozzánk egy Istambulban élő magyar testvérünkön keresztül, hogy az általuk készített müveket szeretnék eladni és segítségünket kérték ebben. Néhány munkájukról mi is kaptunk fényképeket, masa Allah tényleg nagyon tehetségesek, igényes, valóban művészi alkotások. Akit komolyabban érdekel, az jelezze nekünk a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd. email címünkön, és megadjuk Isztambulban élő magyar testvérünk elérhetőségeit akivel felvehetik a kapcsolatot. A vásárlást utánvétes formában szeretnék lebonyolítani.

Egy teljesen ateista nevelést kaptam. Nem voltam megkeresztelve sem. Nem fogadtam el azt, hogy van isten. Milyen isten az, aki egy, 1 éves gyerektől elveszi az apját gondoltam magamban, és sokáig így éltem.

Voltak furcsa dolgaim, már kis koromban is. A hurkának, kolbásznak és a családom, környezetem szerint finom dolgoknak még a gondolatától is a hideg rázott. Nem szerettem a sapkát. A kötött sálat hordtam a fejemen, abban jól éreztem magam. Később megkóstoltam az alkoholt, de nem ízlett. Egyszerűen nem szerettem. Sokszor megkérdezték tőlem azt, hogy milyen magyar vagyok én, hogy nem szeretem a bort. Megsértődtek, mert nem ittam velük. Egy kedves ismerősöm, megkérdezte tőlem (30 éves voltam), én hogyan flörtölök. Visszakérdeztem, mit jelent flörtölni. Többet nem állt velem szóba. Munkatársaim folyton unszoltak, én miért nem viszek haza semmit. Azt mondtam, hogy azért, mert nem tartom helyesnek. Komplett hülyének néztek. Így is éreztem magam, megpróbáltam utánozni a nagy átlagot, olyan úton járni ahol mások is. Követtem el hibákat. Később be kellett látnom azt, hogy más vagyok. Reméltem, hogy találkozom majd olyan emberekkel, akik hasonlóak, mint én.

Furcsa dolgok körülöttem. Kicsinek élénken emlékeztem egy hangra, ami megkérdezte tőlem fiú akarok lenni vagy lány. Folyamatosan erős intuícióim voltak. Huszon évesen éjjel az udvaron láttam egy pontokból álló fény alakot. Teljesen kővé váltam, de nem féltem. Sokat olvastam hasonló esetekről. Válaszokat nem találtam sehol. Beszélni nem mertem. 2000-ben volt egy autó balesetem. Totálkáros lett az autó. Sértetlenül szálltam ki belőle. Akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy van valami. Valami, ami véd? Tanulmányoztam a vallásokat (a buddhizmust is többek között). Kerestem. Válaszokat. Nevet szerettem volna adni a VALAMINEK.

Voltak előítéleteim az iszlámmal kapcsolatban. Lassan és óvatosan haladtam. Egy idő után többet és többet szerettem volna tudni. A főiskola, a fiam nevelése, a munka mellett minden időmet lefoglalta az információ keresése. Többet és többet szerettem volna tudni, más segítség nem lévén az interneten.

Soha sem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor először fogalmazódott meg bennem ez a kérdés: Lehet, hogy muszlimnak születtem? Helyére került minden.

Felemelő, megrázó és boldog pillanat volt. Már nevén tudtam nevezni a VALAMIT. Nem is egy, hanem 99 név közül választhattam.

Szükségét éreztem annak, hogy hivatalosan is felvegyem a vallás. Megmondom őszintén, nem mertem elmenni egyik mecsetbe sem. Olvastam, de csak káoszt láttam itthon. 2009 Február 16-án az Al Azhar-ban lettem muszlim. Miért pont ott? Nem választottam irányzatot, nem is tudok róluk semmit.

Tudásom kicsi volt, de a hitem erős. Már megszoktam azt, hogy a saját fejem után menjek, akkor is ezt követtem és azt a hangot, ami belül megmondta nekem, mi a helyes.

Nagyon sok véleményt olvastam ezen az oldalon is. Néha még azt sem éreztem biztosnak, hogy tényleg muszlim vagyok. Hijab, zokni, ezer szabály. Én még nem tanultam meg, én még nem tudom, én még nem állok készen a folyamatos hijab viselésére. Kiabált mindez a lelkemben és jött a kétségbe esés. Megtorpantam a tanulásban. Két világ közé rekedtem. Egy, amelyikhez már nem tartozom és egy, amelyikhez még nem. Néha azt éreztem, hogy a tanítás ürügye alatt egy jól megtermett békát próbálnak meg letuszkolni a torkomon.

Makacs vagyok, nem adtam fel. A hitem visz tovább. Lépésről lépésre haladok, lehet, hogy túl lassan, de magabiztosan.

Lehet, hogy egy irányzat kiválasztása segítene. Az is lehet, hogy már választottam, de még nem tudok róla.

Hiszek abban, hogy életem történései nem voltak véletlenek. Hiszek abban, hogy vannak a világban tiszta lelkű emberek. Hiszek abban, hogy az a szeretet és oltalom, amit muszlimmá válásom óta érzek, végül elvezet oda, ahova el kell jutnom.

Egy nem éppen éleselméjűségéről ismert brit filozófus, egy bizonyos Roger Scruton szerintb a válasz határozott igen. A bölcsesség állítólagos angol szeretője azt fundálta ki, hogy a fundik, ha kulturáltan innák a bort, akkor toleránsak lennének. Én eddig még csak azzal találkoztam, hogy a borfogyasztók lerészegedtek és szétverték a kocsmát végtelen békességökben és persze csakis a tolerancia bajnokaként. De a muzulmán fundamentalisták persze mindenre képesek, a bortól nem megrészegednek, hanem übertoleránsakká szelidülnek. Már-már látom a pityókás "rongyosfejűeket" amint virágot visznek Blairnek, Obamának.

Azért nem csodálokozom én a propozíción, hiszen Roger Scruton ismert és aktív rasszista hírében áll. És persze egy ilyen virtigli iszlamofóbtól nem áll messze olyan böszmeség összehordása sem, hogy a muzulmán fundamentalista vallásától idegen szokást vegyen fel. Innen üzenem Scruton-nak és a többi "őrült filozófusnak", hogy az, hogy mi, muzulmán fundamentalisták nem iszunk bort, az nem egy évezredes szokás, hanem vallásos hit. Az "őrült filozófusok" borfogyasztása pedig Isten elleni lázadás.

Assalamu aleykum!

Allah Karim.

Gondolt már valaki arra,hogy létrehozzon egy iszlám tv adót?Nos ez az ötlet fúrjaa már pár napja a fejemet. Szerintem nem kell sokminden hozzá(mondjuk én eléggé naív ember vagyok),gondolom a legnagyobb lépés hozzá egy jó szponzor.Insa Allah. mint pl: hírek,megvállogatott reklámok,főzőműsor,imaidők közzététele,magyar-arab Korán tanítás,arab filmek-sorozatok,amik le vannak fordítva magyarra,gyermek mesék...

Hol lehetne elkezdeni?Vagy éppenséggel engedélyeznék-e?Tanácskozzunk még ezen,én addig utána böngészek a neten.

Asszelamu aleykum,

Kérlek, ne haragudjatok rám, s engedjétek meg nekem, hogy a magam módján, gondolataimmal kívánjak nektek szép estét!

Tudjátok, én mindig önzetlen szeretném megosztani a szívem érzéseit a világgal, főképp most, hogy a munkám magányba, a szülőföldemtől, a családomtól távol szólított.

Ám mégsem búslakodom, mert ez a szükséges utazás világosította meg nekem azt az utat, melyet eddig kerestem és immár járnom kell.

Itt távoli földön ismerhettem meg az Iszlám értékét.

Miután megbizonyosodtam, úgy döntöttem felkereslek benneteket.

Megtörtént.

S Ti is szerető fogadtatás mellett be is fogadtatok.

Ellenérték nélkül segítő jobbot nyújtatok. 

Ha kérdésem támadna, bölcs tanácsokkal láttok el.

Segítetek nekem, mint igaz nővérek és fivérek.

Köszönöm nektek.

Ezért is kérem, bocsássatok meg nekem az írásomért, én tényleg csak szerényen szeretném megosztani veletek is az érzéseim.

Idegenben, egy februári éjszakán

Éjszaka lett, biz aludni tért már a nap,

Nem játsszák tovább dallamuk a madarak.

Mindenki hazatért már az otthonába,

Hogy szeretve időt fordítson a családjára.

A hold sugara ragyog most reá a völgyre,

Fénye vetül minden házra, fára, kőre.

Csillagok, a havas hegycsúcson túl nevetnek,

Szép ruhájukban a bércek felett lebegnek.

Téli szellő csípi meg játékosan az arcom,

Kérdi tőlem, hogy én még miért nem alszom?

Aludnék én, de örömöm lelem a tájban,

Az Isten által teremtett minden csodában.

Nem szülőföldem ez, s nem is a hazám,

Mert engem nem itt nevelt a jó anyám.

Mégsem idegen számomra ez a szépség,

Kellemes eme éjszaka, semmi kétség.

Tudod, szívem kitárva eljuthatok bárhova,

Ezért is gyönyörű nékem e februári éjszaka.

Gondolataimban most a szellővel én útra kelek,

Kedves családom, hozzátok ma éjjel hazamegyek!

-szép estét!-

Béke legyen velünk!

Tortent egyszer, hogy valaki nagyot gondolt, es irt egy konyvet. Azota emberek millioi vasaroltak meg, olvastak el, es talan kezdtek is alkalmazni az olvasottakat. Az iroja azt mondja, o tudja a Titkot, s meg is osztja velunk. A nagy Titok, amit evezredek ota minden kultura, minden vallas...titkolt elolunk. Ez a nagy Titok, a vonzas torvenye. Amire koncentralsz, amit igazan szeretnel...azt bevonzod a sajat eletedbe, a sorsodba.

http://www.atitok.hu/index.nof?o=0&k1=135&nyelvid=1

Kar, hogy a Titok megtalaloi nem tudjak a mi Titkunkat. Tiszta, es nem titkos:

„..Amikor pedig [valamit] elhatároztál, akkor hagyatkozz Allahra! Allah bizony szereti a [reá] hagyatkozókat. Ha Allah támogat titeket, akkor nincs senki aki legyőzhetne benneteket! (3.159-160)

bismillah

assalamu aleykum,

Kedves Testvéreim!

Ajánlom mindenkinek a mai Index címlapját.

Aki tud a sorok között olvasni, meglátja az összefüggéseket, a hazugságokat.

S talán észreveszitek a felelősségeteket, már akit illet.

Természetesen itt is felkerül Eduárdó elhúnyt testvérünk, jóbarátom, akit minden alkalommal bemocskoltak bizonyos médiák és emberek! Én és hittestvéreim, akik minket támogatnak, még élnek! S itt és most közlöm, hogy elkezdődött egy pénzgyűjtési akció is, magánszámlaszámra, mely kering az interneten.

Mi figyelmeztettünk mindenkit. Most is ezt teszem. Utoljára.

Mert egy igazhívő muszlim féli Allahot! S cselekszik is ekként.

Fohászkodjunk azért, hogy Isten elvegye tőlünk mihamarabb a megpróbáltatásokat! Mert ez még mindíg Eduárdó és a plitika része. De mi nem hátrálunk meg az ellenség elől!

Isten vezessen minket a helyes útra!

Maasalama, Bolek Zoltán

Assalamu alaykum wa rahmatullah,

elnézést kérek mindenkitől aki nem tud angolul, sajnos most nincs időm lefordítani ezt a gyönyörű történetet. Bárki, aki hajlandó rá, tegye kérdés nélkül.

Ma kaptam ezt az írás egy szlovák nővérünktől és meg akartam osztani veletek.

...nem győztem a könnyeimet törölni...

Küldjétek tovább ha lehet, insha´Allah

# QUOTE 
# Every Friday afternoon, after the Jumma prayers, the Imam and his eleven year
# old son would go out into their town and hand out "PATH TO PARADISE" and other 
# Islamic literature.
# 
# This particular and fortunate Friday afternoon, as the time came for the Imam
# and his son to go to the streets with their booklets, it was very cold outside,
# as well as pouring rain.
# 
# The boy bundled up in his warmest and driest clothes and said, 'OK, dad, I'm
# ready!'
# 
# His dad asked, 'Ready for what' 'Dad, it's time we go out and distribute these
# Islamic books.'
# 
# Dad responds, 'Son, it's very cold outside and it's pouring rain.'
# 
# The boy gives his dad a surprised look, asking, 'But Dad, aren't people still
# going to hell, even though it's raining?'
# 
# Dad answers, 'Son, I am not going out in this weather.'
# 
# Despondently, the boy asks, 'Dad, can I go Please'
# 
# His father hesitated for a moment then said, 'Son, you can go. Here are the
# booklets. Be careful son.'
# 
# 'Thanks, Dad!'
# 
# And with that, he was off and out into the rain. This eleven year old boy walked
# the streets of the town going door to door and handing everybody he met in the
# street a pamphlet or a booklet.
# 
# After two hours of walking in the rain, he was soaking, bone-chilled wet and
# down to his VERY LAST BOOKLET. He stopped on a corner and looked for someone to
# hand a booklet to, but the streets were totally deserted.
# 
# Then he turned toward the first home he saw and started up the sidewalk to the
# front door and rang the door bell. He rang the bell, but nobody answered..
# 
# He rang it again and again, but still no one answered. He waited but still no
# answer.
# 
# Finally, he turned to leave, but something stopped him. 
# Again, he turned to the door and rang the bell and knocked loudly on the door
# with his fist. He waited, something holding him there on the front porch!
# 
# He rang again and this time the door slowly opened.
# 
# Standing in the doorway was a very sad-looking elderly lady. She softly asked,
# 'What can I do for you, son?' With radiant eyes and a smile that lit up her
# world, this little boy said, 'Ma'am, I'm sorry if I disturbed you, but I just 
# want to tell you that ALLAH REALLY LOVES AND CARES FOR YOU and I came to give
# you my very last booklet which will tell you all about God, the real purpose
# of creation, and how to achieve His pleasure.'
# 
# With that, he handed her his last booklet and turned to leave..
# 
# She called to him as he departed. 'Thank you, son! And God Bless You!'
# 
# Next week on Friday afternoon after Jumma prayers, the Imam was giving some
# lectures. As he concludes the lectures, he asked, 'Does anybody have questions
# or want to say anything?'
# 
# Slowly, in the back row among the ladies, an elderly lady's voice was heard over
# the speaker. 
# 'No one in this gathering knows me. I've never been here before. You see,
# before last Friday I was not a Muslim, and thought I could be. My husband died
# few years ago, leaving me totally alone in this world.. Last Friday, being a
# particularly cold and rainy day, i was contemplating suicide as i had no hope
# left.
# 
# So I took a rope and a chair and ascended the stairway into the attic of my
# home.. I fastened the rope securely to a rafter in the roof then stood on the
# chair and fastened the other end of the rope around my neck. Standing on that
# chair, so lonely and broken-hearted I was about to leap off, when suddenly the
# loud ringing of my doorbell downstairs startled me. I thought, I'll wait a
# minute, and whoever it is will go away.
# 
# I waited and waited, but the ringing doorbell seemed to get louder and more
# insistent, and then the person ringing also started knocking loudly.....
# 
# I thought to myself again, 'Who on earth could this be? Nobody ever rings my
# bell or comes to see me.' I loosened the rope from my neck and started for the
# front door, all the while the bell rang louder and louder.
# 
# When I opened the door and looked I could hardly believe my eyes, for there on
# my front porch was the most radiant and angelic little boy I had ever seen in
# my life. His SMILE, oh, I could never describe it to you! The words that came
# from his mouth caused my heart that had long been dead TO LEAP TO LIFE as he
# exclaimed with a cherub-like voice, 'Ma'am, I just came to tell you that ALLAH
# REALLY LOVES AND CARES FOR YOU!' 
# 
# Then he gave me this booklet, Path To Paradise that I now hold in my hand.
# 
# As the little angel disappeared back out into the cold and rain, I closed my
# door and read slowly every word of this book. Then I went up to my attic to get
# my rope and chair. I wouldn't be needing them any more.
# 
# You see? I am now a Happy Vicegerent of the One True God. Since the address of
# your congregation was stamped on the back of this booklet, I have come here to
# personally say THANK YOU to God's little angel who came just in the nick of time
# and by so doing, spared my soul from an eternity in hell.'
# 
# There was not a dry eye in the mosque. The shouts of TAKBIR...ALLAH AKBAR..
# rented the air.
# 
# Imam-Dad descended from the pulpit to the front row where the little angel was
# seated....
# 
# He took his son in his arms and sobbed uncontrollably.
# 
# Probably no jama'at has had a more glorious moment, and probably this universe
# has never seen a father that was more filled with love and honor for his son...
# Except for One. This very one...
# 
# Blessed are your eyes for reading this message.
# 
# Don't let this message die, read it again and pass it to others. Heaven is for
# His people!
# Remember, God's message CAN make the difference in the life of someone close to
# you.
# Please share this wonderful message 
# Spread His Word, help Him and you'll see His hand in everything you do...
# 
# Q 5:3: This day I've perfected your religion for you, and completed my favour on
# you, and chose Islam for you as religion.... 
# 
# With prayers,
# 
# 
# Best Regards,
# Jaafar

Bismillah,

Alhamdulillah,

assalatu wassalaam ´alaa RasulAllah,

Assalamu alaykum wa rahmatullahi wa barakatuhu!

...ezt a beírást a Hijab hibák cimű blogra írtam reakcióként... na de valahogy nem akart ott megjelenni, Alhamdulillah, Qadar Allah... Insha´Allah jobb is lesz egy külön témában...:

...Mielőtt elkezdtem ide írni, sokáig gondoloztam hogy egyáltalán megtegyem- e, mert olvasván a fent írottakat és ismervén saját temperamentumomat, először inkább azt mondtam nem írok semmit- ugyanis ha olyan választ kapok vissza mint Imen, Muszlima vagy Maha nővérünk, akkor biztosan robbanok...De a szándékom leírni azt ami bennem van tiszta és erősebb, Alhamdulillah, és amit írni szeretnék, azt nagyon fontosnak tartom, mert insha´Allah példaként szolgálhat arra, mit tegyünk és mit ne tegyünk- vagy inkább hogyan tegyük és hogyan ne tegyük.

Mikor én beléptem ebbe a csoládos vallásba, az iszlám szerinti életformába, és teljes vakságomból idevezetett az Úr (SWT), számomra ez maga volt a csoda. Mindent az első és utolsó részletig úgy akartam tenni ahogy az HALAL! Alhamdulillah- volt előttem jó példa, egy nővérem, aki jó anya és jó testvér és Allah hű szolgája, és van türelme és masha´Allah abayat és khimart visel- és ez számára csak egy apró része a "dolognak" amit bár semmiért nem adna fel, de... van egy csomó olyan jó tulajdonsága, amiről én még csak álmodozom... insha´Allah

Ő mindig készségesen segített abban, mit hogyan kell- tenni, enni, inni, hordani. És mit hogyan nem. És nagy részt neki köszönhetem- az ő türelmes felvilágosításának, hogy mára nekem is sikerült eljutnom odáig, hogy abayat hordjak. Saját meggyőződésemből, s hogy Allah SWT megelégedését elnyerjem. Alhamdulillah. Nem olyan rég, mikor azt mondták- nem veszel fel inkább HOSSZABB felsőt...? Hát mondtam- felejtsd el, az iszlám nem a külsőn múlik s nem erről szól!... Tehát nekem sikerült ide eljutnom... Mert Allah (SWT) megmutatta egy jó muszlima példáján az utat, s mert ezáltal magam akartam cselekedni. Alhamdulillah.

És van egy másik nővérünk, akinek pedig nekem kellett volna példát mutatnom, és én már nem tettem türelmesen, hanem elszajkóztam hogy így és így és így kell, és így és így TILOS! Aztán mind ahányszor kimondtam hogy TILOS, HARAM, NEM SZABAD, mindig csak a meglepődöttséget és az elutasítást láttam a szemében... persze ez még jobban arra késztetett hogy nagyobb indulattal "mondjam a magamét..." És- úgy érzem nagy részt az én hibámból- neki még nem sikerült eljutni ahhoz, hogy sálat hordjon, sem szoknyát, sem bő ruhát,stb... Egy idő után aztán ezen mélyen elgondolkoztam... Hiszen ennek a muszlimának a türelme sokkal nagyobb, mint az enyém, kedvesebb az emberekkel, a tűrőképessége sokkal nagyobb, törődőbb a társaival, családjával szemben- masha´Allah!... hmmm... Akkor hol a hiba...? Miért nem követi Allah SWT parancsát-kérdeztem én-, ha tudja hogy ez így a jó, hisz azért jó a többiekkel is- mióta tudja hogy ilyennek kell lennie... És igen, itt jöttem rá, hol a hiba- hogy az embereknek nem csak SZAJKOZNI kell a szabályokat, hanem példát mutatni! S a példát az ember akkor követi, ha az jó példa. Ha egészben jó! S ha én türelmetlen és indulatos vagyok, akkor miért követne engem egyáltalán valamiben?... Ha ő türelmes és szép modorú- ami én nem vagyok (vagy voltam), akkor miért követne engem a kendő vagy abaya viselésében, amit a modorom elcsúnyít s így ez is számára elcsúnyul...???

Aztán- Alhamdulillah- rájöttem egy másik nagyon fontos dologra- s mikor a jó példát mutató testvérünkkel erről elbeszélgettem, aki szintén már felnőttként lépett az Iszlámba, újra közös hangra találtunk- hogy MI, AKIK NEM MUSZLIM családokba születtünk, s szüleink neveltek belőlünk hitetleneket, számunkra az, hogy Isten- Allah (SWT) egyáltalán Létezik, s hogy Ő (SWT) Milyen is Igazán, s hogy vannak CSODÁI, van igaz alapokon nyugvó tanítás, jó példa, egy magasabb szintű szellemi fejlettség- nem csak ez a mindentől beszennyezett materialista világ, stb... ez- bár nem mindenkinek, de a nagy részének- mind mind mind új dolog, amit kell tanulnunk, felnőttként, már nem érintetlen szívvel és lélekkel... És teszem hozzá ezt az mellett, hogy például még az előző "életünkből" olyas dolgokat pl. tanulunk, dolgozunk, teszünk, amit már a szívünk nem TENNE, viszont a testünk és az agyunk még teszi. S mert- mivel az Iszlám nem egy starter csomag- ezért egy nindzsa ugrással nem lehet máról holnapra 720 fokot változni- vagy csak 180at...- és például fél mezítelenből abayaba bújni!...

És nem is kell. Alhamdulillah. Ahogy a Prófétai hagyományban van- ne tegyünk olyan túlkapásokat, amelyeket nem bírunk elcipelni...

...Tehát amire célzok: istentelenböl áttranszformálódni egy Allahot (SWT) félő és remélő emberré- Allah (SWT) szolgájává válni, mondjuk Magyarországon vagy Szlovákiában, ahol az emberek azt sem tudják az Iszlámról, hogy eszik-e vagy isszák, meg azt hiszik a muszlimról, hogy terrorista vagy jobb esetben a muszlimáról, hogy apáca (tőlem már nem egyszer kérdezték...), sőt jobb esetben tudják hogy az muszlim és nem mohammedán meg arab...- na EZ AZ, amit nem ismernek azok, akik Iszlám szerinti neveltetést adó családból származnak... És nem is kell hogy ismerjék, hiszen az a jó amit ők kaptak, és insha´Allah mi is ezt adjuk majd a gyemekeinknek. Viszont mi ezt nem kaptuk, számunkra ez új, ismeretlen, valami sokkal mélyebb és tisztább. És ehhez a mély felismeréshez IDŐ kell! Ami nem jön el rögtön a "sahada" elmondása után- legalábbis nem mindenkinek. Van akinek már előtte hatalmas a hite, van akinek jóval utána jön, s a "sahadát" azért mondta el, mert a puszta Qur´ani csodák győzték meg őt Allah SWT Létezéséről... Mindenki esete individuális. De EGY KÖZÖS van bennük- az átmeneti idő, ami kell, hogy megtanuljuk, megérezzük, szívünkbe tegyük és majd újra a külsőnkön mutassuk- most már teljesen tisztán és tudván őszintén- a belső énünket- ezt nem ismerik azok az emebrek, akik nem mentek rajta keresztul... S amit az ember nem ismer, azt - emberi tökéletlenségéből kifolyólagosan- nagyon nehezen is érti meg! S itt jön az a dolog, ami pedig az én véleményem szerint sokunk és főleg a közösségek hibája- hogy tanulunk arról, hogy hogyan kell öltözködni, enni, inni, mi a haraam meg a halal- ami nagyon szép és jó, de jó formán azt nem tudjuk mit jelent igazán: LA ILAHA ILLA ALLAH! S mi az ezt a SZÍVBEN hordozni... Subhan´Allah... vagy nem tudnak rendesen imádkozni... vagy vannak akik a Qur´anra esküsznek, s nem is tudják hogy az shirk... És ha az ember csak egy kicsit is kidugja a fejét otthonról, akkor tisztán látja ezeket a dolgokat. Ezért néha olyan érzésem van, hogy a közösségek nevelnek az emberből ún. "kultúr muszlimot"...

:) Egy összejövetelen, mikor az egyik növérünk azon panaszkodott, hogy még ezt nem tudja és ez nem megy neki stb... azt mondta neki az összejövetelt szervező muszlima- "Az Iszlám nem startoló csomag- hogy itt a csomagod tessék, öltsd magadra aztán hord változatlanul egy életen át..." :) Masha´Allah! Milyen bölcsesség van ebben! Csak épp a mi nyelvünkön... Mert minden ember Imanja minden nappal fejlődik, néha erősebb néha gyengébb... De sosem ugyanolyan... És ha abayát hordasz- még ha a születésedtől is tehetnéd, de a beszédeddel elűzöl másokat az Igazság útjától...- hát kérdezni sem kell melyik az a dolog, amit inkább ne tegyél, de légy a másikban jobb...! Kendő és szerénység, vagy niqab és nyers modor... hmmm... Allah SWT mutasson utat!Ameen

Én a magam hibájából okultam, és Alhamdulillah a minap a fenn említett testvérünk arra kért, menjek el vele egy boltba sálat venni, mert be szeretné fedni az egész fejét. És nagyon megörültem, mert tudtam, hogy Allah SWT meghallgatta a du´aimat, és mert már egy ideje nem nyomtam rá, meg lett az eredménye...

ALHAMDULILLAHI RABBIL ´ALAMEEN

Allah SWT vezessen bennünket ez Egyenes Úton, óvjon meg az elátkozott shaytantól, adjon erős hitet, tudásd, könyörületet, szánjon jót ebben az életben és a feltámadás utáni életben, összetartást és testvéri szeretet és megértést. Ameen

Assalamu alaykum,

T

Dávidnak hívnak, hamarosan 26 éves.

> Mivel még új vagyok, ezért először is szeretnék mindenkitől elnézést kérni, hogy még a formális köszönések nélkül írok, és főképpen azért ha rosszat szólnék.

> Örülnék ha ilyenkor kijavítanátok.

> Tudom illetlen dolog, ilyen röviden bemutatkozni, de ígérem hamarosan pótolni fogom!

> Igyekszem minnél többet olvasni az oldalon található tanításokat.

> Szeretnék tanulni, és mihamarabb hasznos tagja lenni a közöségnek!

> Megfelelni az egyetlen Isten Allah minden akaratának!

> Szeretem, és értékelem a művészeteket.

> Magam is szeretek verset írni, és ez szerintem egy adomány a számomra.

> Rövid gondolattal zárnám, ezt a kurtára sikerült bemutatkozást:

"Szeleknek szárnya,

 A nap sugárja,

 Hegyeknek bércei,

 Bányának ércei,

 Földeknek folyama,

 Virágok illata,

 Állatok fajai,

 Embernek szavai.

 Országokon-népeken,

 Nyugaton és keleten,

 Északon és délen,

 Egy Isten van nékem,

 Allah a mindenség az Övé,

 Ő emelkedik élő-élettelen fölé,

 Legyen erős hitem és lelkem,

 Hogy a kegyedet megismerjem!"

/Remélem nem szóltam rosszul? Ha mégis, akkor nem akartam, s ebben az esetben elnézést kérek. Ígérem tanulatlanságom mihamarabb orvosolni fogom!/

-Dávid-