A csaladunkban-direkt nem mondom, hogy sajnos-el egy Down-korral szuletett fiu. Abd el Hammid. 24 eves. Eletem soran, rengetegszer tapasztaltam, hogy a fogyatekkal eloket kirekesztik, nehez megfelelo iskolat talalni, az allam nem mutat segitokeszseget stb. Mikor a jatszoteren uldogeltem, sokszor eszembe jutott, miert nem latok szellemi vagy testi serult gyereket, annak ellenere, hogy az utcan nem meglepo, ha ilyen emberrel talkalkozunk, nem megy ritkasagszamba.  Neha elmelkedtem ezen, de mivel valaszt nem kaptam.....Fiatalon, soha nem fordult meg a fejemben, hogy a szomszedunkban elo, velem egykoru lanyt megismerjem, athivjam jatszani, vagy meghivjam a szulinapi osszejovetelre. Feltem tole. Miert? Mert mas volt. mas volt, mint en. Igen, volt ket szeme, karja, laba, es meg haja is. De az elmeje nem volt teljes es egesz. Ez tukrozodott a szemen. S ez felelemmel toltott el. Vagy inkabb a tudatlansagom? Ma mar inkabb az utobbit mondanam. Miert feltem az szamomra idegentol, a massagtol? Talan mert a vilag mar akkor içs tarsadalmi korlatokat allitott fel, s aki nem fert be a szuk korbe, az kirekesztett maradt. Talan mert a szuleim nem tartottak fontosnak, hogy errol beszeljenek velem, a gyerekkel. Csak idegesen leintettek kinukban, amikor ujjal mutattam egy fogyatekos tarsamra, es gyermeki oszinteseggel kerdeztem, "Anyu, neki miert olyan fura az arca?" vagy "Nezd, anyu, nincs keze annak a kisfiunak!" Ilyenkor csak foldre szegezett szemmel elrangattak a helyszinrol, es tobb szo nem esett rola. Ez nem is foglalkoztatott eletem soran. Termeszetes volt, hogy nincsenek szellemileg serult osztalytarsaim, s ezaltal ilyen barataim. Termeszetes volt, hogy nem tudok a gondjaikrol, oszinten nem is erdekelt, mert nem voltam erintve. Bele sem gondoltam. S ami a legrosszabb, soha nem mondtam koszonetet Allahnak, hogy ep testtel, es elmevel ajandekozott meg. Termesztes volt szamomra. Igy eltem az eletem. Amikor az iszlamot felvettem, maskepp kezdtem gondolkodni. Az alap mar bennem volt, hiszen ha nem lett volna, Allah nem terel erre az utra. De alapjaiban valtozott meg az eletem. Nyitottabb lettem, vagy inkabb fogekonyabb masokra. Majd bekerultem a ferjem csaladjaba. S akkor megismertem Hammidut. Elso percben a gyermekkori felelem szoritotta el a szivemet. Nem tudtam, hogy megolelhetem-e, hogy mikent reagalna ra? Ugy kozeledtem fele, akar egy porcelanbabahoz. A szemeben orom es kivancsisag tukrozodott. Atolelt es egy puszit nyomott az arcomra. S ezt azota is megteszi, minden aldott nap, minden aldott perceben, amikor elmegy mellettem. Mellem ul, es erzem az onzetlen szeretetet. Latom a vegtelen turelmet, amellyel a sikitozo, rohangalo-engem mar az oruletbe kergeto -gyerekek fele fordul. Latom, hogy nincs benne harag, gyulolet, rosszat tenni akaras, irigyseg, onzes, gonoszsag. Olyan a lelke, akar egy hoval fedett siksag. Soha nem lattam szomorunak, mergesnek. Talan ez annak is koszonheto, hogy mindenki szeretettel veszi korul. Neha azert latom sirni is. Amikor a teveben lat egy beteg kisgyereket-akar a hirekben, akar filmben, akar rajzfilmben-, vagy lat egy temetest, vagy mas szomoru pillanatot. Igazi, nem kepmutatasbol fakado krokodilkonnyek gordulnek az arcan. De olykor mosolyog, es puszit nyom a teveben lathato pelenka reklam foszereplojenek . Egyebkent pedig tancol, enekel ha ugy tartja kedve. nem szegyenkezik, onmagat adja akkor, amikor eppen kedve es hangulata diktalja. Sokat viccelodik, es imadnivalo. S ujbol elgondolkodom. Vajon Allah, miert teszi ezt, hogy en elhetek ep testben es elmevel, masok pedig nem? Regen azt gondoltam, milyen elet lehet igy elni? Nem lennek kepes ra! Buta, es tudatlan voltam. S onzo. Most mar tudom, hogy ezeknek az embereknek ez a termeszetes, ok nem tudjak, hogy nem olyanok, mint az atlag. S ok azt sem tudjak,  hogy minden kerdes nelkul fognak a Paradicsomba kerulni. Ok nem ezert jok. Alapbol azok, mindenfele erdek nelkul. Talan azert teszi ezt Allah, hogy lassa, vajon mennyire tudjuk elfogadni a massagot, vajon kepesek vagyunk-e erdek nelkul szeretni, segiteni, oszinte szivvel fordulni a masik ember fele. Becsuletesen viselkedni. Ha ilyen emberrel hoz ossze bennunket Allah, az nagy lecke, tanulsag, mindannyiunk szamara. Fejldohetunk lelkileg. Elmelyedhetunk magunkban. Felfedhetjuk hibainkat. S lehetoseget kapunk, hogy megmutassuk, milyen emberek is vagyunk valojaban.

Most azt latom itt, hogy minden gyerek elfogadja, kerdes nelkul ot. Lemegy egyedul focizni a tobbiekkel. Mindig beveszik a csapatba. Soha nem ul kirekesztettkent a palya szelen. Messzirol udvozlik. A fiatal, autoval rendelkezok, neha felveszik es elviszik par korre, neha ajandek csokikkal, joghurttal, pudinggal vagy eppen baseball sapkaval ajandekozzak meg. Nem erzik nyugnek, hogy par orat toltsenek vele. S erre senki nem kerte oket. Neha kinezek az ablakon, s mosolyra huzodik a szam, mert azt latom, hogy osz szakallu, feher turbanos oregek hivjak maguk koze. Ki tudja, mirol beszelnek ilyenkor. Neha nevetes hallatszik, s neha latok egy olelo mozdulatot. Senki nem erezteti vele, hogy o mas lenne. S talan eppen ezert olyan boldog. En pedig szegyellem magam, de nagyon, amiert annak idejen nem jatszottam azzal a szomszed kislannyal. Amirt nem volt nyitott a szivem.

Szulokent kotelessegunk megertetni gyermekeinkkel a vilagot, a benne elo emberekkel egyutt. A mi felelossegunk, hogy szamukra termeszetes legyen a massag. A mi felelossegunk, hogy az elfogadas magjat elultessuk bennuk, s ezt nevelgessuk, apoljuk a lelkukben. Nekunk kell minden kerdesre oszinten valaszt adnunk. Ha csak atlepunk egy szamunkra kinos kerdesen, gyermekunk felnove, hianyos lelekkel indul a vilagnak. Megha errol nem is tud. Nem biztos, hogy elete soran talalkozik tole eltero szellemi, testi adottsagokkal biro emberrel. Nem biztos, hogy magatol megtanulja, mikent viselkedjen. De ha megtanitjuk erre, akkor szamara termeszetes lesz, hogy egy ilyten tarsaval jatsszon. Akkor termeszetes lesz, hogy segitsen a raszoruloknak. Akkor majd nem kell szemlesutve kozlekedniuk az ilyen gyerekek anyukainak, mert nem lesznek hozzam hasonlo gyerekek, akik ujjal mutogatnanak. Akkor talan egy teljesebb, boldogabb vilagban elhetnenk.

Ja, es Hammidu, mar varja a Ramadant. 7 eve vegigbojtoli. Senki bnem kotelezte, vagy kerte erre. Onszantabol hatarozott igy, ki tudja miert. De a csaladdal egyutt bojtol. Pedig imadja a delutani kavejat.......

Noure

Hozzászólások

Keresés

Katalin  - Down szindróma a családban   |79.122.43.xxx |2008-08-30 09:06:42 Kedved Noure, Örömmel olvastam az elfogadásról szóló írásod, mert az én Fiam is down-ka. Sokszor tapasztalom a mindennapi életünkben, hogy az emberek nem tudnak mit kezdeni Vele, amikor máshogy viselkedik egy helyzetben, mint hasonló korú társai. Buszon, játszótéren, boltban, stb. Pedig szívesen elmesélek róla bármit idegennek, amennyiben a jó szándékát érzem. És így próbálok "segíteni", hogy tudjanak közeledni hozzá. Mert a Fiam azonnal szokott ölelni, megnyílni, ha nem érez valami belső ellenszenvet az illető iránt, nagyon ügyes és tiszta szívvel érzi, hogy kihez lehet menni... Remélem, hogy Inshallah az emberek részéről ezek a megnyílások- elfogadások is lassan javulni fognak, és természetes lesz másoknak együtt élni hasonló testvéreinkkel. Sajnos családomban én is kakukktojás vagyok az iszlám miatt... Nagyon mosolygós napot kívánok!

Noure  - re: Down szindróma a családban   |Author |2008-08-30 23:43:39 Salam aleikoum kedves Katalin! Orulok, hogy par szoban reagaltal. S annak is, hogy par percig oromet okozhattam!!! Azt nem mondhatom, tudom mit erzel anyakent. De minden masban ugyanazt atelem, amit te, nap mint nap. Bizom benne, hogy valoban valtozni fog az emberek hozzaallasa, es nyitottabban kozelednek majd a masfajta tarsaik fele. De ebben nekunk van nagy szerepunk. Azt hiszem, a kovetkezo generacio lehet az, akik bekeben es egymast segitve elnek majd egyutt. Ha szulokent megertjuk ennek fontossagat, talan kicsit tobbet adhatunk at a gyermekeinknek. Lelekben. Talan eljon a nap, amikor egy szellemileg vagy testileg serult gyermeket elengedhetnek a szulei jatszani vagy kirandulni, mert teljesen biztosak lesznek benne, hogy mindenki egy emberkent vigyaz ra. S ami a legfontosabb, hogy nem szanalombol.....

A hozzászólás csak regisztráltak számára engedélyezett. Kedves testvérünk, ha regisztráltál már, akkor kérjük jelentkezz be.

Powered by !JoomlaComment 3.25

3.25 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

Tetszett a cikk? Ajánld te is ismerőseidnek!...