iszlam.com

Bismillah arrahmen arrahim

Nour Aicha. A férjem nagymamája, sajnos idén elment….92 éves volt. Bár valójában, senki nem tudta pontosan, mennyi idős, a papírjai a háború után újra készültek, s akkoriban nem tartották fontosnak a hivatalokban, hogy pontosan utána járjanak, kinek milyen anyakönyvi kivonata van. Sokaknak, az sem volt. Így amikor én megismertem, azt mondták, 92 éves. 5 évvel később, még mindig 92 éves volt, tehát, fogalmam sincs ténylegesen mennyi évet töltött el ezen a világon. Azt is el tudtam képzelni, hogy túl van már a 100. évén is. Alacsony, nagyon ráncos, törékeny kis asszony volt. S állandóan imádkozott. Hajlott háta jelezte életének nehézségeit. Sok mindent átélt. A háborút, a férje távollétét, 12 gyermekének felnevelését, 8 gyermeke temetését. Gondoskodott a családjáról. Egyik fiával élt együtt, s mindent megcsinált otthon, ami erejéből tellett. Aztán, amikor a fiú megnősült, ő csendben átengedte a helyét a fiatal asszonynak. Nem állt mögötte a konyhában, nem oktatta ki, nem szólt bele semmibe. Neki elég volt, ha naponta kétszer egy kis tálka kuszkuszt ehetett, s ha a szobájába vonult. Csendben, lassan távolodott szellemileg, egy idő után a családtagokat is nehezen ismerte fel. Nekem is minden alkalommal be kellett mutatkoznom neki. De ez nem volt gond, örültünk, hogy közöttünk van. Egy-egy régi kedves emlékét mesélte folyton folyvást, mert többre, vagy az élete más szakaszaira nem emlékezett, de mindig csak mosolygott. Sokan látogatták, de neki nem volt más vágya, csak hogy magában lehessen és imádkozhasson. Soha életemben nem láttam másképp, csak imádkozni. Ha éppen nem beszélt, vagy felelt egy kérdésre, akkor imákat suttogott. Egészsége már nem engedte, hogy fizikailag, a teste is imádkozzon, hogy Allah előtt leboruljon. De leült az ágyára, s a szája megállás nélkül mozgott, aki figyelte, Allah nevét hallhatta. Sokszor elnéztem, hogy amikor a szerettei körében ült, minden oldalról ült mellette valaki, fogták a kezét, simogatták és ment a beszélgetés, akkor ő, mintha ott sem lenne. Csak az imákat suttogta. Számomra ezek nagyon kedves pillanatok voltak, s elfogott egy vágy, hogy ilyen nénike szeretnék én is lenni. Bárcsak Allah abban a kegyelemben részesítene, hogy soha életemben nem tévelyednék el, hogy megvédene nem csak mások ártó szándékától, hanem saját magamtól is. Bárcsak elég erőt és időt adna, hogy tanuljak a hibáimból, bárcsak számára megfelelő életet élhetnék.  Mert próbálok jó ember és jó muszlim lenni, de nem tudhatom, hogy jól csinálom-e, hogy elég lesz-e, hogy Allahnak tetsző-e? Csak remélem, hogy igen. INCH ALLAH. Nagyon szeretnék jó muszlimként élni, majd meghalni. Nagyon szeretném, ha életem utolsó pillanatában is Allah nevét emlegetném. Nem tudom, meddig fogok élni. Nem tudom, megöregszem-e? De ha igen, akkor olyan szeretnék lenni, mint Nour Aicha, akire úgy emlékeznek, mint az asszony, aki Allahnak élt, s amikor már szellemileg nem volt közöttünk, akkor is csak imádkozott és imádkozott és imádkozott. Talán van, aki nem érti ezt a történetet, vagy hogy mit is akartam ezzel elmondani. Talán van, aki érti és átérzi. Allah bocsássa meg Nour Aicha bűneit, fogadja el imáit. Már a ködbe vesztek az emlékei, a szépek és a rosszak egyaránt. Már elmúltak a boldog és a szomorú napok, évek. Már nem számított a pénz, a megszerzett javak. Minden elmúlt az életéből. Mert már nem emlékezett. Mert arcokra, nevekre már nem emlékezett.  De az imákra igen.  Allahra igen.

Miért nem esznek a muszlimok sertést ? Ez egy nagyon fontos kérdés, amire széntén fontos, hogy megfelelő választ kapjunk. Sajnos a muszlimok küzöl is ha megkérdeznek valakit, miért tilos a sertésnek fogyasztása, sokan csak azt válaszolják, mert benne van a koránban, pedig Allah tudatta velünk ennek okát is, miért nem megengedett ennek az állatnak húsának fogyasztása, vagyis számos egésségügyi kockázattal jár, ártalmas az emberi szervezetre, fogyasztásra nem alkalmas ! 

Ime a videó :

http://www.youtube.com/watch?v=NwlU0dcFyq4

Salama leikom mindenki !

Iszlamhittan ( youtube csatorna )

Egy roppant fontos videót szeretnék bemutatni nektek, ami hasznos is, kiváltképp az új muszlimoknak . 

Ez a videó bemutatja, hogy a  tévelygőket ( Újítókat ) miféle módszerekkel lehet lepelezni és ők milyen módszereket használnak ( póbálnak ) a tévelygésük védelmezésére, valamint miként próbálják ezeket titkolni. 

A VIDEÓ MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTS AZ ALÁBBI LINKRE VAGY MÁSOLD BE A BÖNGÉSZŐBE :

http://www.youtube.com/watch?v=5aHY7AYCGQU

Íme a videóban szereplő témakörök : 

Újítás terjesztésének egyes módszerei:
1-A szavak megváltoztatása.
2-A szunna tudósainak lejáratása,és a tévelygők dícsérete.
3-Az újítást egy igaz emberhez hamisan kötni
4-Az érzelmek felhasználasa,az ésszerű vallási szólítás helyett.

A rejtőzködő újító felismerésének módszerei:
1-A barátainak,társaságának megfigyelése.
2-A többi tévelygőhöz való hozzáállásának megfigyelése.
3-Megnézni, hogy védi-e az újításokat !?

Assalam a leikom !

Ez egy nagyon fontos videó, amit most közzé teszek !  https://www.youtube.com/watch?v=NSRWeX0EWEE

Mivel mi muszlimok idéző jelben ( egy hitetlen ( káfír, sirk ) országban élünk, nekünk, a szunnát követő muszlimoknak nagyon fontos néhány alapvető dologgal tisztában lennünk. Ezek közül az egyik, hogy sajnos rengeteg olyan muszlim él itt Európában, akik gyakorta részt vesznek vagy pedig felköszöntik a nem muszlim, keresztény embereket karácsony ünnep alkalmából. Ez egy nagy bűn,  hiszen a keresztény ünnepen részt vevő muszlimok ezzel társítást követnek el, amikor egy- egy keresztényt felköszöntenek, mivel karácsony alkalmából a felköszöntés azt jelenti, hogy mi muszlimok Gratulálunk a nem keresztényeknek abban, hogy Allah ( Isten megszületett ) SztagfirAllah, vagy Istennek van fia, ez pedig olyan nagy bűn, hogy a muszlimot kilépteti az iszlámból. Allah küldötte ( béke vele ) (( megtíltotta, hogy részt vegyünk a társítók és a bálványimádók ünnepén, És azt is mondta, hogy aki utánozza őket, az hozzájuk is tartozik. ))  Ez a videó amit most közzé teszek, nagyon hasznos, mivel figyelmezteti a muszlimokat és óva inti ennek veszélyeire, hogy valójában mekkora vétek az, ha egy muszlim effajta dolgot tesz. 

TILOS tehát felköszönteni a keresztényeket vagy pedig részt venni a vallási szertartásaikon, legyen az ( karácsony, húsvét, vagy akár a Mikulás bácsi ünnepe ) . Ugyanígy van ez családtag, rokon, barát, közeli ismerősökkel is, nem szabad megtenni, még akkor se, ha ez ellenükre van. Ehelyett szép szóval óva inteni kell őket és felvilágosítást adni, hogy Mi muszlimok miért nem ünnepeljük és veszünk részt más vallási szertartásokon, ehhez azonban az kell, hogy a muszlim bizonyos alapvető tudással rendelkezzen, és hogy erősen ragaszkodjon ( a korán és a szunnához, ) amiből bizonyítékokat hozhat !

 „Azok, akik nem az alapján ítélkeznek, amit Isten leküldött, ők a hitetlenek.” (Korán 5: 44), illetve „Ők a vétkesek.” (5: 45).

https://www.youtube.com/watch?v=NSRWeX0EWEE

Mai történet. Igaz, es  muszlimokrol szol. Talan nem is egyedi, bar nagyon szeretnem azt hinni, hogy igen. A törtenet egy lányrol szol, aki keresztenykent hozzament egy muszlim fiuhoz. A lány hamarosan muszlim lett, s valoban szivvel lelekkel vetette bele magat az uj eletformajaba. Levetközte a korabbi berögzült szokasait, megvaltoztatta az egesz eletet, gondolkodasmodjat. Az, hogy muszlim, olyannyira termeszetes volt szamara, mint a levegovetel. Csak azt sajnalta, hogy ezt nem ismerte fel korabban. Nagyon boldog volt, hogy olyan emberrel köti össze az eletet, aki mellett tanulhat, fejlödhet, aki mellette all. A fiu igen peldamutato eletet elt, a lany mindig csak imadkozni latta, soha el nem mulasztott volna a fiu egy imaidöt sem. A lany titkon azert is boldog volt, mert tudta, egy muszlim ferfi mellett kevesebbet kell gondolnia egy harmadik fel felbukkanasara, hiszen egy muszlim, maskepp velekedik errol is. Nem is beszelve a ferje erkölcsi magaslatokba röpitö intelmeiröl. A lány boldog volt. Telt-mult az idö, s a hazassag elsö feleben megvaltozott a fiu. Kevesebbet imadkozott, furcsa, nönemü ismerösök bukkantak fel a virtualis vilagban, s a lany elkeseredett. Jöttek a veszekedesek, vitak, bocsanatkeresek. Mint egy vegtelen mokuskerek. Aztan, megtörtent, meg a hazassag elsö evforduloja elott....... A lany rajtakapta imadott ferjet, hogy egy másik nö is van az eleteben. Tagadni lehetetlen es felesleges volt. Veszekedes, vita, egy pofon, bocsanatkeres, esküdözes, igergetes. Minden folytatodott. A honapok multak, a fiu, ugy tünt, nem tartja fontosnak, hogy bövüljön a csalad, a lanynak ez volt minden  vagya. Az imadkozas  afiu reszeröl mar nem jelentette a mindennapok reszet. A lany rosszul erezte magat.Elkeseredett. Talan kicsit Allahra is haragudott, mert ugy erezte, miota muszlim lett, vele csak rossz dolgok törtennek. Nem ertette, hogy ha ö veget tudott vetni annak az eletenek, amit az iszlam megismerese elött elt, akkor Allah ezt miert nem jutalmazza meg azzal, hogy jo ferjet szan neki? Persze, a  haragja nem tartott soka, raebredt, hogy nincs es nem is lehet mersze Allahra haragudni. Allah tudja, mit miert tesz, s mindennek megvan az oka, csak ö meg ezt nem erti. Igy hat önmagaba nezett, s probalt meg jobb ember lenni. Nehez volt, mert a harag meg ott bujkalt benne, csak immar a ferje iranyaba. A Koran szavait ismetelgette: „Allah a türelmesekkel van!” Igy fogta fel. Nem akart visszavagni aferjenek, mert rajött, hogy Allahnak kell megfelelnie, nem  a ferjenek. Nem fog alantas, muszlimhoz nem melto jatekokba, feltekenysegi jatszmakba bonyolodni. Ö hüseges lesz a ferjehez, meg gondolatban is. Minden tettet, gondolatat az vezerelte, hogy Allahnak vajon tetszik-e, amit tesz, mond, vagy cselekszik. Az evek multak, a fiu egyre több nöügybe bonyolodott. S egy nap a lany eszrevett nla egy kis csomagot. Amikor a fiu aludt, a lany megnezte. Marihuana volt, vagy legalabbis annak tünt. A lany összetört. De a sor csak az alkohollal zarult, amikor a fiu többször jött haza reszegen. Egyik alkalommal jarni sem tudott, egesz éjszaka rosszul volt, annyit ivott. A lany, ekkor mar nem tudta, mit tegyen. Hosszu evek utan kiderült, hogy a fiura nem hatnak a könnyek, a veszekedesek, a vitak, az iszlamrol es Allahrol szolo beszelgetesek. A lany a valas mellett döntött. Marcangolta magat. Vajon ez a helyes megoldas? Allah szemeben gyülölt dolog a valas. De akkor igy elje le az eletet, boldogtalanul, gyerek nelkül? Anelkül, hogy megtapasztalna, milyen anyanak lenni? Esetleg neki ez a dolga? Ez lenne  a feladata, hogy ferjet visszaterelje a helyes utra? Dehat evekig nem sikerült. Hiaba voltak a megbano szavak, hiaba voltak a lelkiismeretébresztö beszelgetesek Allahrol, hiaba voltak a fenyegetözesek a Pokol kenköves bugyrairol. Valjon, vagy ne valjon? A lany szamara iszonyu nehez döntes volt. Nem tudott dönteni. Kereste a vlaszokat, hogy vajon Allah mit akar töle ebben a helyzetben. A maskor oly sokra becsült szabad akaratat most inkabb sutba vagta volna, azt szerette volna ha Allah megmondja neki mit tegyen. Nem akart ö dönteni. Mert mi van, ha rosszul dönt? Allah vajon azt akarja, hogy magara gondoljon es probaljon olyan eletet elni, akar egyedül is, ami egy muszlimhoz melto? Vagy esetleg maradjon egy eltevelyedett muszlim mellett, es türelemmel varja ki, míg Allah annak felnyitja a pecsetet a sziven es a lelken? Most itt all a lany. Nem tudja mit tegyen. Probalja megfejteni, hogy a fiu, bar egy muszlim többsegü orszagban született, muszlimnak született, muszlimok neveltek muszlimnak. Muszlimkent elt. Egy darabig. Vajon, sziveben es lelkeben, talan soha nem is volt muszlim? A csalad, baratok, tanitok, imamok talan mindegy volt, hogy reszei voltak a fiu eletenek, mert a szive mindig is le volt pecsetelve? Vagy ö egy jo muszlim, aki valamikor  a helyes uton jart, csak letevedt arrol? S ha igy van, akkor a lany feladata lenne visszaterelni öt oda? Kerdesek cikaznak a lany fejeben, reggeltöl estig, söt neha meg ejszaka is. Nem tudja, mit tegyen. Nem tudja, emberi leny egyaltalan adhat-e valaszt ezekre a kerdesekre? Vajon meddig latja maga elött az elmejebe egett szavakat: „Allah a türelmesekkel van…”A türelem meddig szol? Evekig, vagy talan egy elet vegeig…………?