Mint már korábbi blogbejegyzéseim egyikében írtam nem városban lakunk, és ha tehetem el is kerülöm a nagyvárosokat. Ezért aztán jó, ha „szökőévenként egyszer” megyek a fővárosunk felé. Ez a történet is pár évvel ezelőtt történt..
A Deáktérről feljövet egy hontalannak látszó kéregető férfi ült a lépcső aljában. A kezében tábla: „éhes vagyok”. Sosem szoktam pénzt adni hontalanoknak, csak ételt. Általában nagyon hálásak szoktak lenni, ha veszünk nekik egy étkezésre elegendő ételt. A kislányom éppen velem volt, ezért külön örültem annak, hogy adakozhatunk. Így ő is látja, a jó példa pedig – ha Isten megsegíti – hasznára lesz majd. Bementünk a Deáktéri közértbe, és vettünk az embernek péksüteményt. Odaadtam a kislányomnak, és mondtam neki, hogy vigye oda a bácsinak, hogy enni tudjon. A férfi ránézett a gyerekre, és elutasította az ételt. Azt mondta, nem kell neki. A kislányomat ez az eset nagyon felzaklatta. Még évek múlva is emlékszik rá, és emlegeti néha. „Miért kér enni ez a bácsi, ha nem éhes?”
Egy másik eset…
Egy ismerősünk mesélte, hogy egyszer ment a villamoson, és nem messze tőle egy jól szituált hölgy utazott. Egyszer csak azt vette észre, hogy a hölgy lábai összecsuklanak, és elájult. Leszállt vele a villamosról, és megvárta amíg magához tér. Beszédbe elegyedett vele, és kiderült, hogy három napja alig evett valamit.
Ahogy az iszlám is tanít minket, nem mindig azok az emberek a valódi rászorulók, akik kérnek. Vannak akik szükséget látnak, és mégsem kérnek – mert szégyellnek kérni. Hitünk azonban arra tanít minket, hogy nyitott szemmel éljük életünket.
A Deáktérről feljövet egy hontalannak látszó kéregető férfi ült a lépcső aljában. A kezében tábla: „éhes vagyok”. Sosem szoktam pénzt adni hontalanoknak, csak ételt. Általában nagyon hálásak szoktak lenni, ha veszünk nekik egy étkezésre elegendő ételt. A kislányom éppen velem volt, ezért külön örültem annak, hogy adakozhatunk. Így ő is látja, a jó példa pedig – ha Isten megsegíti – hasznára lesz majd. Bementünk a Deáktéri közértbe, és vettünk az embernek péksüteményt. Odaadtam a kislányomnak, és mondtam neki, hogy vigye oda a bácsinak, hogy enni tudjon. A férfi ránézett a gyerekre, és elutasította az ételt. Azt mondta, nem kell neki. A kislányomat ez az eset nagyon felzaklatta. Még évek múlva is emlékszik rá, és emlegeti néha. „Miért kér enni ez a bácsi, ha nem éhes?”
Egy másik eset…
Egy ismerősünk mesélte, hogy egyszer ment a villamoson, és nem messze tőle egy jól szituált hölgy utazott. Egyszer csak azt vette észre, hogy a hölgy lábai összecsuklanak, és elájult. Leszállt vele a villamosról, és megvárta amíg magához tér. Beszédbe elegyedett vele, és kiderült, hogy három napja alig evett valamit.
Ahogy az iszlám is tanít minket, nem mindig azok az emberek a valódi rászorulók, akik kérnek. Vannak akik szükséget látnak, és mégsem kérnek – mert szégyellnek kérni. Hitünk azonban arra tanít minket, hogy nyitott szemmel éljük életünket.
Frissebb cikkek ebben a kategóriában:
- Rosszból jó...
- Fák
- „És szeretetet és irgalmat rendelt el köztetek”
- Istenre hagyatkozás
- Jótékonysági varrogatás árva gyerekeknek
Korábbi cikkek ebben a kategóriában:
- Muszlim óvodát keresek
- Megjelent egy új könyv a muszlimok könyvespolcán
- Vezetés Isten útján
- Állatok és az Utolsó Nap számonkérése
- Megengedett és tiltott ételek muszlimok számára
Magyar muszlimok az iszlámról |









Hozzászólások
Az a baj, hogy az adakozás szinte teljesen az anyagi szféra szintjére korlátozódik. Aki ad, az is pénzt akar adni, és aki kér az is csak ezt várja el.
Persze könnyű adakozni, hiszen nem kell időt szakítani rá, nem érint érzelmileg, nem kell a másik lelkével foglalkoznunk.Könnyen mérhető, bele lehet írni egy képzeletbeli könyvelésbe, hogy ma \"mennyi jót\" cselekedett az ember.
Pedig a legtöbb szükséget szenvedőnek itt Magyarországon nem erre, vagy elsősorban nem erre van szüksége.
Mire van szüksége? Persze elsősorban hitre, de ezt csakis Allah adhat.
Amit mi tudunk adni az odafigyelés, és a másik emberként való kezelése, bármilyen mélyre is süllyedt. Sokkal nagyobb adomány egy alkoholista hajléktalan számára, ha rendszeresen leülsz vele beszélgetni, először csak azért, hogy megismerd, majd, hogy beszélgetéssel, tanítással, segíts neki kikászálódni abból a katyvazból amibe belesüllyedt.
Igen, egy (vagy inkább sok) beszélegetés, egy mosoly is adomány lehet, ha tényleg komolyan gondold, hogy segíteni akarsz.
Adomány a tanítás is. És nem csak tárgyi ismeretekről van szó, hanem olyan, a mindennapi életben fontos dolgokról is, ami lehet, hogy neked evidencia, de mások számára nem az, és ez nagy nyomorúságot okoz nekik.
Ha egy pénzzel bánni nem tudó embernek megtanítod, hogy hogyan vigyázzon arra, amit megszerzett, hogy hogyan tervezzen, ha a rendszeres munkát nem ismerő, egyik munkhelyről hetente a másikba vándorló embernek megtanítod, hogyan kell rendszeresen dolgozni.
Ha egy csapodár embert megtanítasz arra ,hogy milyen értéket jelentenek a szerettei, ha egy felőtlent megtanítasz arra, mi a felelősség akkor adakozol.
Persze sokszor pénzre, ételre van szükség. Vagy azért, hogy a pillanatnyi gondot enyhítsük, vagy azért, hogy segítsünk átlépni egy ponton amit pénz nélkül nem tudna átlépni az illető.
Erdekes a cikk, es sajnos nem egyedi.
Én úgy gondolom, hogy amit leírt Ikaljan testvérünk, az a fajta adakozás a mindennapjaink része kell hogy legyen. Mert ahogy a Próféta – béke és áldás legyen vele – tanított minket, mindenben meg kell próbálnunk jobbítani, olyan mértékben, amiben csak képesek vagyunk erre. Így van ez akkor, ha észrevesszük, hogy valakinek lelki igényei vannak, akkor meghallgassuk őt. Együtt érezzünk embertársainkka l, ha bajban vannak, együtt örüljünk a sikereiknek, és …. hát leginkább észrevegyük a másikat. Igazából, én még sosem gondoltam abba, hogy ez is adakozás lenne. Én ha egy embertársamnak ilyen jellegű segítséget nyújtok (és ez nekem éppen erőfeszítésbe kerül, Allah bocsássa meg, de úgy gondolom, hogy tudnék számomra kellemesebb dologgal is foglalkozni éppen), akkor úgy könyvelem el ezt magamban, hogy Allahért teszem. Allahért teszem, Érte fordulok a másik ember felé, és azzal a céllal, hogy majd az Utolsó Napon insa Allah ezzel a társammal EGYÜTT részesülhessünk majd Allah Trónjának enyhet adó árnyékából. Számomra az ilyen lelki segítség, egymásra odafigyelésünk ebbe a „kategóriába” tartozik.
Az anyagi, fizikai segítség pedig számomra is csodálatos dolog már akkor, amikor ad az ember. Ki ne érezte volna egy-egy adakozása után azt a jóleső, áldásos érzést, ami a szívben van ilyenkor.
Könnyen lehet, hogy Ikaljan testvérünknek van igaza, de én úgy érzem a lelki és a fizikai adakozás más kategória.
Én valahogy úgy vagyok vele, hogy az adakozás során a cél az elsődleges, az hogy embertársunknak , testvérünknek úgy segítsünk, amiből neki a legtöbb haszna származik.
A többi - a pénz, a beszélgetés, a tanítás csupán eszközök, amelyek között válogatva, egymással kombinálva kell megtalálni azt ami a legmegfelelőbb az adott helyzetben.
Mondok egy példát: Itt a Kökin van egy hajléktalan hölgy (persze nem egy van, hanem sok, de most maradjunk a hölgynél).
Nem fejezte be a nyolc általánost sem, egy ideig állami gondozásban volt, nincs munkája, lakása. Több zűrös ügyben is benne volt, néhány hónapot ült is. Van egy gyereke, de az élettársa, aki alkoholista volt, régen elhagyta, a gyámhatóság meg elvette a gyerekét.
Most azért küzd, hogy visszakaphassa. De ahhoz munka kell, lakás kell. De pénze soha sem volt, annyi, hogy gazdálkodni tudjon belőle. Munkát soha nem végzett rendszeresen, fogalma sincs arról, hogy egyáltalán mik egy munkahely követelményei. Dolgozni akar, de NEM TUDJA hogyan kell - mert igen, ez is nevelés kérdése. Takarékoskodni akar, de NEM TUDJA hogyan kell. Rendszert akar vinni a szétfolyó életébe, de nem tudja hogyan kell.
Ahhoz, hogy lakása legyen, pénz kell, ahhoz, hogy dolgozni tudjon, kell egy rendes hely, ahová lehajthatja a fejét. Ez pénzkérdés. De ha ebben az állapotában kapna pénzt, nem tudna vele mit kezdeni, elszórná (egy nap múlva jönne valami \"jóismerős\" és kicsalná tőle az egészet, vagy néhány hét alatt ő maga költené el)
Ezért először tanítani kell. Ki kell vele közösen találni, hogy mik lehetnének a lehetőségek, mik azok a belső értékei,amire építhet, mihez van kedve, tehetsége. Rá kell döbbenteni, hogy nem selejt, és bizony ért dolgokhoz. Amihez meg nem, azt meg tudja tanulni. Meg kell tanítani tervezni, dolgozni, stb.
És ha ez megvan, lehet neki anyagiakkal is segíteni, hogy a reális terveit meg tudja valósítani.
(konkrétan az a terv, hogy Biatorbágyon a lepusztulófélbe n lévő nyaralóövezetbe n nagyon olcsón hozzájuthat egy nagyobb telekhez, téliesített nyaralóval ami önellátást biztosít, sőt kecsketartásból , sajtkészítésből még némi pénz is jönne. És mivel ott lakna, némi pénzért ősszel és télen ránézhetne a többi telekre, hogy ne legyen annyi betörés.) Ebbőlmár úgy ahogy, tisztes szegénységben, de meg tudna élni. És a gyerekét is visszakaphatná.
Őszintén szólva ebből az egészből annak a néhány százezer forintnak az összegründolása tűnik a legegyszerűbbne k, ami a dolog anyagi részét illeti.
(mert vannak pályázatok, támogatók, - akiket szintén segitek megkeresni - a hiányzó részt meg néhányan összeállva össze tudjuk dobni neki. Aki akarja adományként ,aki akarja kamatmentes kölcsönként)
Lehet, hogy tévedek, de én ezt az egész dolgot egy összefüggő egységként látom. Az egyik fajta segítség alapozza meg a másikat, és adja meg a harmadik féle segítség értelmét. Külön külön egyik sem lenne igazi segítség. A beszélgetés csak üres szócséplés lenne, a tanítás csak okoskodás, a pénzadomány pedig homok a sivatagba. De így együtt, insallah valóban hasznos lesz, és ha csak egy picit is, de javít a világon.
Hosszú böjt napok, teravihok és Qijamul-lejlek után itt az ünnepünk megérkezett,ELH AMDULILLAH.Nagy valószínüleg holnap lesz az ideje insaallah.Már régóta Magyarországon élő muszlimok többségét alkotó két mecset közössége LURDY HÁZ-ban tartja az ünnepi imát. Most ramadan ünnepünk ismét ugyan ott lesz tartva.Ha máshogy nem tudunk összejönni - egy pénteki ima idején sem - egyéb kifogásaink(!) miatt,legalabb most ünnepi imánkat testvéreinket követve ugyan ott a Lurdy Házban tartsuk insaallah.Bizony Allah áldása velünk lesz és legyen insaallah.Áldott,bőséges, békés.boldog és testvériséggelt telt ünnepet kivánok mindenkinek.
Az, hogy ki mire szorul, mi a leghatékonyabb segítség egyénenként változó. Masa Allah nagyon szép, hogy így segítitek ezt a hölgyet. Én úgy gondolom, ha tényleg ki akar törni abból a környezetből, abból a szituációból amiben most van, akkor insa Allah sikerülni is fog neki. A lényeg, hogy valóban akarja, küzdjön érte, és akkor Allah insa Allah megadja számára annak a lehetőségét, hogy ezek a célok meg is valósuljanak.
Ha valamiben segíteni tudunk, velünk is számoljatok kérlek.
Béke legyen velünk
Imen
Abszolut igazad van, kompletten kell nezni mindent. De latod, a \"sikertortenethe z\" az is kell, hogy a masik fel nyitott legyen. Mert biztos vagyok benne, hogy a te segito kezedet is lokte mar felre egy raszorulo, mert ha penzt nem tudsz adni, akkor ne adj semmit jelszoval eli az eletet. Ezert irtam, hogy kell a befogado is, mint ez a holgy, aki AKAR valtozni es valtoztatni az eleten. S ez a kulcsszo. Mert amint oszinte ez az erzes valakiben, Allah a segitsegere siet, pl. a te es tarsaid formajaban. Nem hiaba kerultel kapcsolatba ezzel a holggyel. Lehetett volna akarki a tucatnyi \"kokis\" hajlektalan kozul, de te pont belebotlottal. Talan azert, mert o tenyleg akarja a valtozast. Salam
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.