iszlam.com

Bozsóki kirándulásunk harmadik napján Kalaposkő-t tűztük ki célul. Ez egy csodálatosan szép, palakövekből álló kőkomplexum. A hely tele van kisebb barlangokkal és megmászható sziklafalakkal. A hegytetőn járva sokszor csak a talpunk alatti kongásból sejtjük az üregeket, de van olyan barlangocska is, ahova magunk is bebújhatunk (ha nem félünk az ott tanyázó pókoktól J ) Kalaposkő a nevét a szélformálta formáiról kapta. Sok kő, kőpárkány úgy néz ki, mintha gomba kalapja lenne. A hely már évezredek óta figyelmet érdemel ki az emberek körében, mivel a szombathelyi régészek a tövében bronzkori férfi szobrocskát találtak.

Maga a feljutás is élvezetes volt, hiszen az Óriások útja valóban óriási mind kilátásában mind pedig a felfelé kaptatóiban. Masa Allah, jólesett megpihenni a tetején, és elfogyasztani a magunkkal hozott túrós sütiket. Mire leértünk a faluba, délután lett, és örömmel vetettük be magunkat az Aranypatak vendéglőbe. Aznap a családfőnk kivételével mindenki meggylevest és palacsintát rendelt. A lovas iskola délután ötre várt minket, így a késői ebéd után lassan indultunk is volna lovagolni. Allah azonban mást akart, és mire odaértünk már egyre jobban esett az eső. A lovak (Cicus és Cimbi) már felnyergelve várták a gyerekeinket. A lányok megkínálták őket egy kis hozott ajándékkal – egy-egy almával. Tapasztalatlanok vagyunk még a lovak terén – ez meglátszik rajtunk. Nem gondoltunk arra, hogy a többiek zokon vehetik, hogy nem kaptak almát. Pedig bizony ezek a lovak ugyan úgy féltékenyek egymásra, mint a gyerekek, akik nem kapnak abból, amiből a másik. A Cicus melletti ló, igencsak zokon vette, hogy ő nem kapott almát – és olyan kapálózásba, rugdosásba kezdett, hogy zengett tőle az istálló. Megfogadtuk, hogy insa Allah, legközelebb vagy mindegyiknek hozunk egy-egy almát, vagy pedig csak akkor adjuk oda, ha a többiek nem láthatják már. A lovaglás végül – az egyre jobban szakadó eső miatt – elmaradt. Hiába vártuk az eső csillapodását, viszont így is nagy élményt jelentett a gyerekek számára az istálló. Először segíthettek leszerszámozni a lovakat, a picurka másfél éves kislányunk pedig kitörő örömmel fogadta, hogy felülhetett az istállóban pihenő egyik kedves lovacska hátára. Masa Allah hatalmas élmény volt neki, ezen az óriási állaton ülni. Közben megcirógathatta, meghuzigathatta a sörényét. (ma mikor meglátta a lovakat, kijelentette, hogy hinta-palinta, és közben a lovakra mutatott, jelezve, hogy tegyük fel megint). Közben az eső egyre jobban szakadt. A lovarda kedves tulajdonosai hazavittek minket kocsival, így megúsztuk, hogy a gyerekekkel elázzunk. A vendégházban még megittunk egy jó meleg teát, ettünk a Bozsókon sütött finom almás pitéből, majd elkezdtük az esti teendőinket. Istennek hála ez a nap is eseménydús volt, insa Allah sok élményt és emléket adva majd nekünk is, gyermekeinknek is.