iszlam.com

Tegnap olvastam egy hadiszt a Magyarországi Muszlimok Egyházának a napokban kiadott „A muszlim személyisége” című könyvében. Ajánlom ezt a könyvet minden muszlimnak, masa Allah sok tanulság van benne. A hagyomány így szól:

A Próféta egy alkalommal, amikor szétosztotta a hadizsákmányt, egy medinai muszlim azt mondta: Allahra esküszöm, ezzel az osztással nem akarták az Erős és Fenséges Allah megelégedését elérni (vagyis igazságtalannak ítélte azt)! Ez Allah Küldöttét súlyosan megsértette, mérges lett, de azt mondta: „Mózest korábban ennél jóval nagyobb sérelem is érte, ő pedig türelemmel viselte." (al-Bukhári és Muszlim).

A könyvben a hagyomány példázatának értelmezése úgy szerepel, hogy példát mutat a Próféta (béke legyen Vele) türelmére. Számomra azonban nem csak a türelemre mutatott példát, hanem felélesztett egy sokszor visszatérő gondolatot bennem.
Szubhan Allah! Allah az, aki minden hibától mentes. Isten minden tulajdonsága tökéletes, hiszen Ő az, aki Az Igazságos, A Bölcs, Az Irgalmas, Az újra és újra Kiengesztelődő… és még sorolhatnám a Neveit. Mi gyarló emberek - szem előtt tartva az abszolút, Isteni mértéket -  csak törekvéseket tehetünk azért… és kell is törekednünk azért, hogy tetteinkben az Isteni Tulajdonságok felé haladjunk.
Minden emberben vannak hibák. Vannak, akik tisztábban, vannak akik homályosabban látják saját hibáikat. Minden cselekedetünknél, gondolatunknál meg kell vizsgálnunk, hogy vajon azok helyesek-e vagy pedig helytelenek. Sajnos az ember olyan, hogy bár tisztában van a saját hibáival, mégis sokszor újra és újra elköveti ugyan azokat. Ilyenkor jobb esetben – amikor saját mérlegünkre helyeztük tettünket, gondolatunkat – belátjuk, hogy megint nem helyesen jártunk el. Ilyenkor a megbánás kell hogy eltöltse a szívet, és az Isten felé fordulás, az Ő bocsánatáért. Mindezek után pedig eltökéltség, hogy legközelebb gondosabban járunk el magunkkal szemben, és vagy elkerüljük az adott helyzetet, vagy pedig másképpen fogunk cselekedni. Ez a gondolat késztetést kell hogy ébresszen bennünk, hogy legközelebb insa Allah így járjunk el. Ez a késztetés az első tevőleges lépése személyes dzsihádunknak (Allah útján való erőfeszítéseinknek). A Prófétai Hagyomány példázata számomra bemutatta, hogy a Próféta (béke legyen Vele) is rendelkezett azzal az alapvető emberi tulajdonsággal, hogy el tudja veszíteni a türelmét. Azonban az Ő (béke legyen Vele) személyes dzsihadja már a következő pillanatban figyelmeztette őt, és türelemre intette Mózes (béke legyen Vele) példázatával. Ebben megnyugodott a szív, és ismét elérte a nyugodt, békével teli állapotát. Nekünk is így kell tennünk. Bár személyes hibáinkat sokszor nehezen vetkőzzük le, mégis fontos az állandó önkontroll. Nem szabad feladnunk a harcot saját magunk rosszával szemben. Bár a legnehezebb dolgok közé tartozik, de az ember képes megzabolázni saját jellembeli hibáit. Sokszor hosszú az út, míg elérjük ezt, de folyamatos erőfeszítéseink insa Allah elérik céljukat. Allah segítsen minket ebben.

Jó olvasást kívánok eme hasznos kiadványhoz!