Hagyatkozz Allahra

A minap dolgozgattam édesanyám kertjében. Már csak kevés volt hatra a kapálásból, ezert aznap mindenképpen be szerettem volna fejezni. Sötét fellegek gyülekeztek az égen,
a morajlás semmi jóval nem kecsegtetett. Hamarosan meg is érkeztek az esőfelhők, s csak úgy rázták ki magukból a villámokat. Vészjósló hangok és almafát tépázó szél  adta a hangulatot mindehhez. Gondolkodtam, hogy félbehagyva a kapálást, berohanjak-e a biztonságot nyújtó falak közé, vagy fejezzem-e be a munkámat? Az utóbbi mellett döntöttem, az idő hátralévő részében folyamatos Allah Akbar ismételgetésével. Anyukám, aki alapból retteg a viharoktól, aggódva várakozott rám. Mikor beértem a házba, kezét tördelve mondta: "Kislányom, miért maradtál kint? Nem szabad ilyen időben kint lenni!"......stb.Mire én így feleltem: "Ne aggódj anyu! Mindenkinek a sorsa Allah kezében van. Az élete és a halála is. Ha az van megírva, hogy egy villám fog agyoncsapni, akkor az, és ha az a sorsom, hogy 99 évesen elszendergek örökre, akkor úgy lesz vége az életemnek. S akkor ezer meg ezer villám is cikálhat körülöttem, nem fognak ártani. Ez persze nem jelenti azt, hogy direkt keresni kell a veszélyt és körülnézés nélkül lépni az úttestre, vagy veszelyes helyzetekbe, szituációkba kergetni magunkat. Nem erről van szó. Arról, hogy minden körülmény között Allahra kell hagyatkozni. Nála kell menedéket keresni, éppúgy egy villám, mint a gonosz suttogása elől." Anyukám maga elé bámult, majd így szólt: "Igy nem lehet élni, hogy minden percben Allahra hagyatkozol!" Mire én átöleltem, mosolyogtam es igy   feleltem: "De igen anyuci, csak így lehet!" Ez eszembe juttatott egy történetet, amit meg is osztottam anyukámmal. Néhány évvel ezelőtt az USA-ban tornado söpört végig egy kisvároson. A helyi és más tevecsatornák kiküldött tudósítói tájékoztatták az embereket az ottani helyzetről. A valamelyest normál lelkiállapotban lévő helyiek egynémelyekét meg is interjúvolták. A riporter odament egy, a háza romjai felett álló férfihez, aki aggódva latolgatta talán magában, hogy mi lesz ezután. Felesége csendben sírt a háta mögött. A riporter utolsó kérdése az volt, hogy rendelkezett-e a férfi biztosítással? A válaszból kiderült, hogy egy muszlimmal beszelt eddig, mert a felelet így hangzott: "Az én biztosításom Allahnál van!"


Áldott Ramadánt kívánok minden muszlim testvéremnek!

Vissza a tetejére

Elérhetőségeink