Van visszaut.......?

 

 

Mai történet. Igaz, es  muszlimokrol szol. Talan nem is egyedi, bar nagyon szeretnem azt hinni, hogy igen. A törtenet egy lányrol szol, aki keresztenykent hozzament egy muszlim fiuhoz. A lány hamarosan muszlim lett, s valoban szivvel lelekkel vetette bele magat az uj eletformajaba. Levetközte a korabbi berögzült szokasait, megvaltoztatta az egesz eletet, gondolkodasmodjat. Az, hogy muszlim, olyannyira termeszetes volt szamara, mint a levegovetel. Csak azt sajnalta, hogy ezt nem ismerte fel korabban. Nagyon boldog volt, hogy olyan emberrel köti össze az eletet, aki mellett tanulhat, fejlödhet, aki mellette all. A fiu igen peldamutato eletet elt, a lany mindig csak imadkozni latta, soha el nem mulasztott volna a fiu egy imaidöt sem. A lany titkon azert is boldog volt, mert tudta, egy muszlim ferfi mellett kevesebbet kell gondolnia egy harmadik fel felbukkanasara, hiszen egy muszlim, maskepp velekedik errol is. Nem is beszelve a ferje erkölcsi magaslatokba röpitö intelmeiröl. A lány boldog volt. Telt-mult az idö, s a hazassag elsö feleben megvaltozott a fiu. Kevesebbet imadkozott, furcsa, nönemü ismerösök bukkantak fel a virtualis vilagban, s a lany elkeseredett. Jöttek a veszekedesek, vitak, bocsanatkeresek. Mint egy vegtelen mokuskerek. Aztan, megtörtent, meg a hazassag elsö evforduloja elott....... A lany rajtakapta imadott ferjet, hogy egy másik nö is van az eleteben. Tagadni lehetetlen es felesleges volt. Veszekedes, vita, egy pofon, bocsanatkeres, esküdözes, igergetes. Minden folytatodott. A honapok multak, a fiu, ugy tünt, nem tartja fontosnak, hogy bövüljön a csalad, a lanynak ez volt minden  vagya. Az imadkozas  afiu reszeröl mar nem jelentette a mindennapok reszet. A lany rosszul erezte magat.Elkeseredett. Talan kicsit Allahra is haragudott, mert ugy erezte, miota muszlim lett, vele csak rossz dolgok törtennek. Nem ertette, hogy ha ö veget tudott vetni annak az eletenek, amit az iszlam megismerese elött elt, akkor Allah ezt miert nem jutalmazza meg azzal, hogy jo ferjet szan neki? Persze, a  haragja nem tartott soka, raebredt, hogy nincs es nem is lehet mersze Allahra haragudni. Allah tudja, mit miert tesz, s mindennek megvan az oka, csak ö meg ezt nem erti. Igy hat önmagaba nezett, s probalt meg jobb ember lenni. Nehez volt, mert a harag meg ott bujkalt benne, csak immar a ferje iranyaba. A Koran szavait ismetelgette: „Allah a türelmesekkel van!” Igy fogta fel. Nem akart visszavagni aferjenek, mert rajött, hogy Allahnak kell megfelelnie, nem  a ferjenek. Nem fog alantas, muszlimhoz nem melto jatekokba, feltekenysegi jatszmakba bonyolodni. Ö hüseges lesz a ferjehez, meg gondolatban is. Minden tettet, gondolatat az vezerelte, hogy Allahnak vajon tetszik-e, amit tesz, mond, vagy cselekszik. Az evek multak, a fiu egyre több nöügybe bonyolodott. S egy nap a lany eszrevett nla egy kis csomagot. Amikor a fiu aludt, a lany megnezte. Marihuana volt, vagy legalabbis annak tünt. A lany összetört. De a sor csak az alkohollal zarult, amikor a fiu többször jött haza reszegen. Egyik alkalommal jarni sem tudott, egesz éjszaka rosszul volt, annyit ivott. A lany, ekkor mar nem tudta, mit tegyen. Hosszu evek utan kiderült, hogy a fiura nem hatnak a könnyek, a veszekedesek, a vitak, az iszlamrol es Allahrol szolo beszelgetesek. A lany a valas mellett döntött. Marcangolta magat. Vajon ez a helyes megoldas? Allah szemeben gyülölt dolog a valas. De akkor igy elje le az eletet, boldogtalanul, gyerek nelkül? Anelkül, hogy megtapasztalna, milyen anyanak lenni? Esetleg neki ez a dolga? Ez lenne  a feladata, hogy ferjet visszaterelje a helyes utra? Dehat evekig nem sikerült. Hiaba voltak a megbano szavak, hiaba voltak a lelkiismeretébresztö beszelgetesek Allahrol, hiaba voltak a fenyegetözesek a Pokol kenköves bugyrairol. Valjon, vagy ne valjon? A lany szamara iszonyu nehez döntes volt. Nem tudott dönteni. Kereste a vlaszokat, hogy vajon Allah mit akar töle ebben a helyzetben. A maskor oly sokra becsült szabad akaratat most inkabb sutba vagta volna, azt szerette volna ha Allah megmondja neki mit tegyen. Nem akart ö dönteni. Mert mi van, ha rosszul dönt? Allah vajon azt akarja, hogy magara gondoljon es probaljon olyan eletet elni, akar egyedül is, ami egy muszlimhoz melto? Vagy esetleg maradjon egy eltevelyedett muszlim mellett, es türelemmel varja ki, míg Allah annak felnyitja a pecsetet a sziven es a lelken? Most itt all a lany. Nem tudja mit tegyen. Probalja megfejteni, hogy a fiu, bar egy muszlim többsegü orszagban született, muszlimnak született, muszlimok neveltek muszlimnak. Muszlimkent elt. Egy darabig. Vajon, sziveben es lelkeben, talan soha nem is volt muszlim? A csalad, baratok, tanitok, imamok talan mindegy volt, hogy reszei voltak a fiu eletenek, mert a szive mindig is le volt pecsetelve? Vagy ö egy jo muszlim, aki valamikor  a helyes uton jart, csak letevedt arrol? S ha igy van, akkor a lany feladata lenne visszaterelni öt oda? Kerdesek cikaznak a lany fejeben, reggeltöl estig, söt neha meg ejszaka is. Nem tudja, mit tegyen. Nem tudja, emberi leny egyaltalan adhat-e valaszt ezekre a kerdesekre? Vajon meddig latja maga elött az elmejebe egett szavakat: „Allah a türelmesekkel van…”A türelem meddig szol? Evekig, vagy talan egy elet vegeig…………?

Vissza a tetejére

Elérhetőségeink