Ayse szösszenetei 6

rainbow rose„Szösszenet... A Korán iskolában van egy osztálytársam, aki néha behozza magával a 4 éves kislányát, Gamzét, ha nem tudja kire rábízni otthon. Nagy cimborák vagyunk Gamzével, már tavaly is mindig mellém ült ha jött, és olykor még azt is megengedte, hogy a tanárra is figyeljek.
Egyik nap szintén jött, befészkelte magát mellém, előkapta az üres papírlapjait, meg a színes cerkákat, és ő is velünk együtt "tanult". Egyszer odapillantok a lapra, látom ám, hogy egy virágot rajzol éppen, és minden szirma más színű. Kérésemre bizalmasan beavatott, hogy ez egy rózsa. "De hát ilyen tarka rózsa nincs" kezdem az észosztást "csak vörös, sárga, fehér..." mire ő teljes higgadtsággal közölte, hogy az mindegy, őt nem érdekli, de ezt ilyennek akarta rajzolni, és ilyen is lett, mert ez egy szivárványszínű rózsa.


A 4 éves kis spanom egy laza fél mondattal a sarokba szorított és rám dobta a pokrócot. Leiskolázott engem. A felnőttek mi alapján döntik el, hogy mi normális, és mi nem? Ki állítja fel a mércéket? Mikor egy ateista azt kérdezi, hogy ha Isten valóban tökéleteset teremt, akkor miért születik egy gyerek pl. csonka végtaggal?
És lám, még egy 4 éves kislány is tudja a választ; mert Allah pont ilyennek akarta; csonkavégtagúnak. És így, az isteni mérce szerint az a gyerek is tökéletes. Csak a mi emberi mércénk szerint fogyatékos. De hogy lehet egy embernek joga és bátorsága ahhoz, hogy a saját mércéjét hasonlítsa Allahéhoz, és bírálja azt?
Nekem krumpli orrom van. Jaj, de sokáig utáltam az orrom! Aztán muszlim lettem elhamdulillah, és elfogadtam a nózim, amit Allah teremtett az arcom közepére, hogy mutassa az "előre" irányt. De most, hogy Gamze virágát láttam, már kimondottan örülök a krumpli orromnak. Engem Allah pont ilyennek akart, és én pont így vagyok az Ő szivárványszínű rózsája.”

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink