Megbocsajtani tudni kell

Megbocsajtas….

 

…..lehetseges?

Az életemnek olyan szakaszaba  leptem, amikor komoly helyzetben kellene megbocsatanom valakinek. Nem egy hirtelen felindulasbol fakado veszekedes miatt, nem egy hazugsag miatt, nem fizikai eroszak miatt. Inkabb lelki fajdalom ert, illetve olyasvalami, amit nem hozhatok szeles korben nyilvanossagra, viszont olyan sulyos dolog, ami nagy mertekben befolyasolja az eletem hatralevo reszet, sok mindent megvaltoztat az eletemben. Nagyon hosszu idonek kell eltelnie, hogy tullenduljek a dolgon, s talan nem is fog sikerulni. Allah a menedekem, nala keresek vigaszt es valaszokat, hozza fordulok. Sulyos dolgot kovettek el ellenem. Az esemeny lelki vonatkozasarol most nem beszelek, mindenki eleteben vannak ilyen vagy olyan szakaszok. Ilyenkor turelmesnek kell lennunk, nem szabad hitunket vesztenunk, s Allahnal kell menedeket talalnunk. Tole kell turelmet, kitartast kernunk. Ami engem eme par sor megirasara sarkallt az az, hogy esetemben meg kellen hogy bocsassak az illetonek, aki felmerhetetlen kart tett az eletemben. Mindannyian votunk mar olyan helyzetben, hogy bocsanatot kellett kernunk, vagy tolunk kertek bocsanatot. Biztosan voltak komoly helyzetek, de a legtobb, ha az en sajat eletemre tekintek, inkabb csak felejtheto esemenyek sorozata. Egy elfelejtett idopont, elvesztett targy, helytelen szo hasznalata stb. Most igy visszagondolva, konnyen megbocsajtottam, mert nem is voltak olyan sulyu esetek ezek. S mar igazan meg kellene eroltetnem az agyam, hogy akarcsak egy iylen bocsantkerest is fel tudjak idezni. Ez azt jelenti, hogy felejtheto volt mind, megha akkor, abban az idoben esetleg banatot, szomorusagot, duhot valtott ki belolem. S most akkor felmerul a kerdes, hogy akkor tenyleg megbocsajtottam-e?  Vagy csak kimondtam a szot, hogy minden rendben, nem haragszom, felejtsuk el? Valoszinuleg igen. S most kellett radobbennem, hogy meg soha, de soha eletemben nem kellett megbocsajtanom senkinek. Ugy igazan megbocsajtanom. Viszont most ezt kellene tennem, es rettenetesen nehez. Vegul is most szembesulok azzal, hogy Allah miert tartotta olyan fontosnak ezt a dolgot, hogy a Kegyes Koran is tobbszor szol errol. Szamtalanszor olvastam mar, s valahogy nem tunt olyan irtozatosan nehez feladatnak. DE most szembesulok vele, hogy kemeny munka. Sot, olyannyira, hogy nem tudom, kepes leszek-e ra. Pedig ha en nem tudok megbocsajtani valakinek, akarmit is kovetett el, akkor hogyan is varhatnam el, hogy Allah majd konyoruletes es irgalmas lesz velem szemben. S bar szornyu kimondanom, de jelenleg azt kivanom, en egy muszlim ember, az iszlam kovetoje, hogy Allah ne felejtse el az illeto tettet, ne bocsasson meg neki. Vagy ha igen, elobb buntesse meg. Tudom, mert a Kegyes Koran tajekoztatott arrol hogy a vetke sulyos buntetest von maga utan. DE a Kegyes Koran arrol is hirt ad, hogy Allah mindent megbocsajt, ha akar. Na itt  kezdodik a problemam. Nem akarom, hogy buntetlenul tehesse azt, amit tesz es tett. Tudom, a lelkemben erzem, hogy helytelen igy allnom a dologhoz. Tisztaban vagyok vele. Talan nem is en vagyok ezzel egyedul, csak  en ki is merem mondani, megha ezzel megvetest is valthatok ki masokbol. De nem tehetek rola, legnagyobb igyekezetem ellenere is jelenleg ez a gondolat jar a fejemben. Viszont tudom, hogy valtoztatnom kell rajta, mert egy muszlim nem elhet ilyen erzesekkel a sziveben.Ugy erzem, ez egyfajta dzsihad a szamomra, a sajat dzsihadom. Sajat magamat kell lekuzdenem, ezeket a helytelen erzeseket. Mert ha sikerul megbocsajtanom, akkor Allahtol is kerhetem, hogy bocsasson meg neki. Hanyszor jut eszembe, mint most is, szeretett profetank Mohammed (saw), aki minden muszlimnak-fuggetlenul a szavaiktol, a helytelen cselekedeteiktol-kert megbocsatast Allahtol. Milyen nagylelku es tiszta szivu volt. Barcsak itt lehetne, barcsak tanacsot kerhetnek tole…..De nincs itt, nem erhetem el……Igy hat hatrahagyott utmutatasaibol merithetek, s probalok megfelelni az elvarasoknak. De nagyon nehez ebben az esetben. Mert nem csak ki szeretnem mondani azokat a szavakat, a szivemben is azt szeretnem erezni, hogy nincs bennem harag, csak megbocsajtas.Ezt oszinten szeretnem kimondani.  Hosszu ez az út, s remelem meg tudom vivni ezt a belso harcot magammal.  Minden imamban Allahtol kerek utmutatast, segitsen nekem abban, hogy elerjem azt az allapotot, hogy tiszta szivvel tudok erre az illetore gondolni, s nem gondolok a tetteire, mert meg tudtam neki bocsajtani.Allah arrol is tajekoztat, hogy nem kell egy muszlimnak mindent elturnie, s hogy Allah meltosaggal ruhazta fel az embert. De lehetoseg szerint tudjunk megbocsajtani.

Nem sokara itt van Ramadan, a varva vart honap, azt hiszem szamomra ez az az idoszak, ami nagyon kulonleges ugy egyebkent is, de most azt ugy sejtem, nagy lelki feladat var ram….

 „…Legyenek hát elnézőek, és gyakoroljanak megbocsátást. Vajon nem szeretnétek-e, hogy Allah megbocsásson nektek? Allah Megbocsátó és Irgalmas” (Korán 24:22)

 

„Méltóságot adtunk hajdan Ádám fiainak, a szárazföldön és a tengeren is vittük őket, és jó dolgokkal láttuk el őket, és sokak fölé emeltük őket azok közül, kiket teremtettünk” (Korán 17:70)

Vissza a tetejére

Elérhetőségeink