Vezetés Isten útján

Az általam ismert esetek nagy részére elmondható, hogy az útkereső, aki érdeklődik az iszlám vallás iránt – ha teheti – felkeres egy mecsetet. Eljár az előadásokra, beszélget muszlimokkal az interneten és a mecsetben, aztán ha úgy érzi a szíve, hogy egyre inkább azonosulni tud az iszlám tanításaival, felveszi az iszlám vallást. Vannak olyan útkeresők is, akik előbb felveszik a vallást, majd keresnek egy mecsetet, hogy megtanuljanak imádkozni, és megtanulják az alapvető tudnivalókat.
Általában elmondható, hogy az új muszlimok és az iszlám iránt érdeklődők azért járnak a mecsetekbe, hogy az iszlámról tanuljanak. Innen is látszik, hogy mekkora a felelősség azok vállán, akik a mecsetekben tanítják a hozzájuk fordulókat. Istennek és általa Isten Küldöttének – béke legyen Vele – útmutatásait, életvezetését kell átadniuk a hozzájuk forduló szíveknek. Nem mindegy tehát, hogy mindezt hogy teszik. Mint ahogy a Próféta – béke legyen Vele – is tanította, az iszlámra való tanítást szép szóval kell megtenni. Annak a személynek aki az iszlámra hív, legalább olyan nyitottnak kell lennie az érdeklődő felé, mint amilyen nyitottan az fordul feléje kérdéseivel. Tapasztalatom, és az iszlám tanításai szerint is, Isten azt mutatja meg az embernek az igazságból, amit Ő jónak lát megmutatni. Ennek az igazságnak a mértékét azonban a mi szándékunk is befolyásolja. Tehát figyelemmel kell lennie az iszlámot tanítónak arra, hogy nem biztos, hogy az, aki felé fordul a segítség kérésével ugyan azokat a dolgokat ugyan úgy látja, mint ő, aki az iszlám tanításait szeretné átadni a kérdezőnek. Az iszlám a szíven át kell, hogy bejusson az emberekbe. Azonban ha az, aki az iszlámot tanítja nem nyitja meg a szívét a tanítványa felé, nem fordul felé lágy, szeretet teljes szívvel – nem érheti el a valós célját. Az iszlám könnyebbséget és békét hozott az emberek közé. Ezt azonban tudni is kell átadni. Mindig szemünk előtt kell tartanunk, hogy a Próféta – béke legyen Vele- mit és hogy tanított. Mennyire irgalmas, figyelmes, szeretettel teli volt az emberek iránt. Előfordult, hogy egy tudatlan beduin ember a mecset padlójára vizelt. (a muszlimok tudják, hogy a vizelet túl azon, hogy undorító egy olyan padlón, ahol az emberek az arcukkal borulnak le Isten előtt, vallásilag érvénytelenné teszi az imát – mivel csak vallásilag tiszta helyen lehet imádkozni) A prófétai kortársak – Allah legyen velük elégedett – nagyon feldühödtek, azonban a Próféta – béke legyen Vele – lehiggasztotta őket, és a Rá jellemző nemes egyszerűséggel, megkérte a hívőket, hogy hozzanak inkább vizet, és tisztítsák meg a helyet az ima számára.
Az iszlámot nem mindegy, hogy hogy adja át az ember. Hatalmas annak a felelőssége, aki a vallásra tanít egy másik embert. Sajnos nem egyszer hallottam már muszlimok szájából, hogy ezt vagy azt a közösséget elmarasztalják. Figyelmeztetik az érdeklődőket és az új muszlimokat arra, hogy ezt vagy azt a helyet, mecsetet ne keressék fel. Ez vallásilag is helytelen dolog. Egy ember sem lehet tisztában azzal, hogy ő mennyire jár az igaz úton. A szívekbe csak Isten lát, az Igazságot, csak Isten tudja. Mi mindannyian útkeresők vagyunk Isten útján. Minden egyes lépésünk döntések sorozata, amit majdan Isten dönt el, hogy jól vagy rosszul döntöttük-e el. Sokszor hallom, hogy ez vagy az a felekezet, irányzat ilyen vagy olyan úton jár. Egyrészről elmondható az, hogy nem szabad általánosítani. Isten az Utolsó Napon nem címkék szerint sorol be minket. Nem azt fogja mondani, hogy te ehhez a csoporthoz jártál, ezért nem boldogulsz. Az embert magát fogja nézni. Az egyes ember lelkét fogja vizsgálni, az adott személy tetteit, és szándékait. Sosem tudni, hogy melyik közösségből ki az, aki boldogulni fog Isten előtt, és ki az, aki nem. Általánosságban azonban elmondható, hogy a hívő ember szíve lágy szív. A kemény szív Isten előtt nem a hitet jelenti, hanem a fennhéjázást. Az olyan ember, aki azt mondja, hogy „én járok az igaz úton” – nem járhat az igaz úton. Az olyan ember, aki másokat bírál hite erősségében, megbélyegez mások előtt – nem járhat az igaz úton. Véleményem szerint – mint ahogy a Korán is tanítja – mindenkinek az eszére kell hagyatkoznia. … és a mecsetekben lévő, iszlámot tanító embereknek is bíznia kellene abban, hogy akit Isten vezet, azt senki le nem térítheti az igaz útról, valamint abban, hogy mindenki a saját esze alapján meghozott döntései viszik igazán előre Isten útján.
Az én álláspontom az, hogy egy új muszlim, vagy iszlám iránt érdeklődő útkereső ne állapodjon meg egy mecsetnél… csak azért, mert oda ment először. Mindenki menjen el lehetőségéhez képest annyi helyre amennyire tud. Nézze meg, hogy hol van olyan ember, aki a legnyitottabb az ő szíve felé. Hol tud a legjobban azonosulni azzal aki tanítja. Ugyan azzal a körültekintéssel, amivel az útját keresi kell eljárni mindenkinek akkor, amikor olyan embert keres akitől a vallásának alapjait tanulhatja. … Mert nem mindegy, hogy milyen alapokra helyezi hitét. Bár egy Korán van, és a magyarországi közösségek általában elmondható, hogy ugyan azokat a Prófétai Hagyományokat használják, ahány muszlim, annyiféle értelmezése van ezeknek… hiszen Isten mindenkinek különböző látásmódot adott. Éljen hát azzal a lehetőséggel az útkereső, hogy megkeresse azt az embert, aki úgy érzi a legjobban tudja átadni neki az iszlám hitét.
Fohászkodom azért, hogy mindenki megtalálja az igaz vezetést, és ebben jusson egyre előrébb Isten útján!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink