Istenre hagyatkozás

Abban az időben amikor a párommal még csak hírből ismertük az iszlám vallást sok mindent máshogy közelítettünk meg. A napi problémákat jóval súlyosabban éltük meg. A gondok sokkal többször nyomasztották vállunkat, minden egyes próbatételt sorscsapásként fogtunk fel. Ki ne ismerné azt a mondást, hogy a „baj nem jár egyedül”. Az ilyen alkalmakkor teljesen kétségbe estünk, hogy „mikor lesz már ennek vége?”, „mi fog még történni?” és félelemmel vártuk az elkövetkezendő napokat.  Ahogy aztán – Istennek dicsőség – egyre jobban előrehaladtunk Isten útján, úgy egyre inkább el tudtuk fogadni, hogy ezek az időszakok az élet velejárói. Egyre többször tapasztaltuk, hogy a „lent” után mindig jön a „fent” is. Egyszerűen túl kell lennünk ezeken a napokon, és kész.
Az iszlám belépése az életünkbe aztán – ebben a tekintetben is – változásokat hozott.
A Koránban Isten így szól a Prófétához (béke legyen Vele) és rajta keresztül a hívőkhöz:

„..Amikor pedig [valamit] elhatároztál, akkor hagyatkozz Allahra! Allah bizony szereti a [reá] hagyatkozókat. Ha Allah támogat titeket, akkor nincs senki aki legyőzhetne benneteket!  (3.159-160)

Isten ezen szavai sokszor visszaköszönnek rám az életben. Mióta megismertük a Korán ezen sorait, sokkal nyugodtabbá vált az életünk. Minden lépésünkben az Isteni vezetést kérjük, és aztán insa Allah (Ha Isten akarja) tesszük a dolgunk. Apró, de kedves történet a Korán sorait példázva, egy nem rég történt esetünk is. Vidéki kiránduláson voltunk, egész napos túratervekkel magunk előtt. A hajnali imára ébredve, hatalmas szél, hűvös, borult ég, eső fogadott minket. Úgy nézett ki, hogy ebből bizony aznap esőkabátos, rétegesen felöltözős túra lesz. Azt mondtuk a párommal hogy insa Allah kirándulni fogunk. Megettük a reggelit, elkészítettük az elemózsiát az útra, és mire indultunk volna elállt a szél. Mire az erdő széléhez értünk kisütött a nap. Egész nap ragyogó túraidőnk volt. Istennek hála érte. Általában az életünk masa Allah így telik. Eltervezünk valamit, és a körülmények aztán úgy alakulnak, hogy ezek a tervek valósággá válhatnak – Istené a dicsőség érte.
… és vannak olyan tervek, szándékok is, amik mégsem tudnak megvalósulni. Az ember hiába tesz meg mindent ami az erejéből telik, mégis semmi sem jön össze, hogy sikerüljön. Tapasztalatunk azt mutatja, hogy ilyenkor jobb, ha az ember elengedi ezeket. Sokszor érezni, hogy erőfeszítéseink hiába valóak, mert Isten akarata más, mint a mienk. Jönnek a nehézségek, és ha elengedjük azokat a dolgokat, amibe görcsösen kapaszkodtunk, elsodorják az embert a tervezettől egészen más irányba. Aztán ahogy múlik az idő, lassan kibontakozik előttünk, hogy – insa Allah – miért történt úgy, ahogy történt. Mit hozott magával az az út, amire Isten terelt minket, esetleg saját elképzelésünk ellen is - Istennek hála érte. Az élet olyan területeit nyitja meg így számunkra, olyan változásokat hozva az életünkbe, amik a valós javunkat és előre haladásunkat szolgálják. Mert Isten – bár néha nehézségeket ad  – a hívő javát szolgálja ezzel. Türelmesnek kell lennünk. Bár az ember mindent akkor és azonnal szeretne, meg kell tanulnunk kivárni a dolgokat a maguk idejében megtörténni. Allah a Bölcs, ő tudja, mi és mikor jó nekünk. Hagyatkozzunk tehát Rá. Allahu Akbar!
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink