Fák

„Ültess egy fát, nem éltél hiába” – tartja a mondás. A Korán több helyen említi Allah teremtését, a növények sarjadását, külön is megemlítve a fákat. E csodálatos növények egy helyen külön megemlíttetnek a Koránban is a leborulók között. Fennmaradt egy Prófétai Hagyomány is, miszerint a Próféta (béke legyen Vele) megtiltotta a fák kivágását a megszállt területeken.
Azok az emberek, akik nyitott szívvel járnak a világban sokszor érzik, milyen jóleső érzés egy fa tövében megtelepedni. Nem csak az árnyéka enyhe az, amit ad nekünk, hanem maga a növény kisugárzása békével és nyugalommal tölti el az alatta tartózkodót. Sokszor éreztem már, hogy egy-egy fa tövében megpihenni olyan, mint kiskoromban apám térdére telepedni. A suhogó lombkoronák fészket adnak a madaraknak, mókusoknak. Éltetnek minket friss levegővel, felfogják az ember okozta szennyet, a port, a zajt. Elég, ha felnézünk egy fára, és néhány percig kinyitjuk felé szívünket. Sok mindent tanulhatunk tőlük. Egy-egy öregebb fa, itt nálunk a Duna-parton is, már itt áll másfél évszázada. Mennyi mindent látott már, mennyi minden történt körülötte. Árvizek, háborúk, szerelmes séták és még csak Allah tudja mi mindennek lehettek tanúi már. A rohanó és állandóan változó világban egy nyugodt sziget egy-egy ilyen fa. Áll a maga helyén, teszi a dolgát – Allahot imádja mag kora óta, egészen addig, míg az utolsó nedvesség is el nem hagyja gyökereit. Láttam már olyan fát, ami látszólag elszáradt, mégis apró piciny sarjat eresztett maga mellett, így küzdve, és harcolva az életért. Ők tudják mit jelent az élet, nem adják fel a harcot egészen addig, míg Isten el nem rendelte számukra az életük végét.
Az emberekről elmondhatók, hogy tudatosan vagy sem, de tisztelik a fákat, mint az élet részét – és örülnek jelenlétüknek. De mint mindenben, ebben sem vagyunk egyformák. Vannak, akiknek egy fa nem más, mint egy szimpla dekoráció, mely eltüntethető, átrendezhető, ahogy éppen kedvük diktálja. Így gondolkozik a mi településünkön is egy tehetős ember. Hatalmas birtoka van. Mikor odaköltözött tele volt az egész terület fákkal és bokrokkal. Mogyoró bokrok, gyümölcsfák zöldelltek, beborítva a hegyoldalt. Jött ez az ember, és egy-két éven belül kivágatta szinte mindet. Volt ott két jól termő gyümölcsfa, amiket valami oknál fogva megtartott. A nagy irtás után ezek a fák is, egy-két éven belül kiszáradtak. Allah tudja, de én úgy gondolom, hogy nem tudtak meglenni a társaik nélkül. Tegnap előtt kivágták a két elszáradt fát is – csupasz lett a hegyoldal. Ezeknek a fáknak az emlékére született ez a beírás. Allah tudja csak, hogy a fák lelke hova kerül, mi történik velük. Insa Allah a Paradicsomot fogják díszíteni majdan. Fohászkodom értük, hogy úgy legyen.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink