Rosszból jó...

Tegnap reggel elutaztunk a férjemmel és családunk „nő” tagjaival túrázgatni, ide, a Kőszegi hegységbe. Vonatoztunk, taxiztunk, mire végre kicsit elcsigázva megérkeztünk bozsóki szállásunkra. Utána egy kiadós vega ebéd után (meggy leves, brokkoli rózsák sajt mártással, vegetáriánus bőségtál, rántott camanbert rizzsel, diós palacsinta vanília öntettel volt a rendeléseink között) elindultunk Bozsókról Velem felé. A két kis települést egy kellemes bringa útvonal köti össze, ami árnyas fenyvesek között visz keresztül. Ezt az utat már rengetegszer megjártuk a két falucska között. Most is erre vettük az irányt, mivel fel akartunk menni Velemben a Vid kápolnához, ami egy csodálatos kis fennsíkon található, impozáns kilátással és százegynéhány éves bükkfákkal. Utunk elején azonban – szokásunkhoz híven – találtunk egy még be nem járt ösvényt, és elhatároztuk, megnézzük mi van arrafelé. Átugrottunk egy patakocskán, és vagy 50 méter után rátaláltunk egy másik turista útra, ami láthatóan Bozsók irányába haladt. Nem volt kedvünk visszatérni még a faluba, ezért már éppen visszafordultunk volna, amikor egy család jött arra az úton. Köszöntünk egymásnak, és megkérdeztük, hogy merről jönnek. Írottkőről jöttek, ami egy szép és jó félnapos túra útvonal oda-vissza nézve. Állításuk szerint Velembe tartottak, az ott parkoló kocsijuk felé. Útbaigazítottuk őket, hogy itt bizony nemsokára Bozsókra lyukadnak ki, ezért aztán jobb ha rátérnek az általunk otthagyott bringa útvonalra, és azon mintegy fél óra alatt elérik Velemet. Néhány pillantás a térképre meggyőzte őket, hogy jó ha ránk hallgatnak, és elindultak arrafelé. Mi meg követve az ő útjukat rátértünk az útra Írottkő irányába. Pár perc után azonban már fogtuk a fejünket, ugyanis akkor döbbentünk rá, hogy ez az út tulajdonképpen a Velem felé tartó bicajos út, csak a patakon való áthaladásunkkal valahogy sikeresen levágtunk egy nagy hatalmas kanyart – ami majd fél óra útmegtakarítást jelentett. Bizony szegény család, már majdnem elérte Velemet, kb. 5 perc lett volna leérniük a faluba, mi meg sikeresen eltájoltuk őket. Iszonyatos lelkiismeret furdalásom volt nekem is, és családomnak is. Azzal próbáltuk magunkat vigasztalni, hogy a szándék jó volt, és talán nem voltak annyira fáradtak, hogy egy fél óra hiába kutyagolást ne bírtak volna még ki – miattunk. Bárhogy is néztem – Allah így akarta, nem tehettünk ellene. Utolérni már nem igen tudtuk volna őket, így csak abban bízhattunk, hogy Allah jobban tudja mit miért ad – insa Allah jó lesz ez mind a kettő családnak még valahogy. Felmentünk egy szép vadvirágos tisztásra, leültünk és én meg egyfolytában fogtam a fejem, hogy hogy téveszthettünk meg – akaratunkon kívül bár – de ennyire valakit. Mikor visszafelé jöttünk a virágos tisztásról, összefutottunk egy pillanatra a csalás férfi tagjával, aki egy biciklivel száguldott éppen Velem felé. Csak éppen köszönni tudtunk egymásnak, és már el is tűnt. A férjem avval bíztatott, hogy biztos nem Velem, hanem Bozsók irányába vették az utat az ajánlott bringa úton, és ott bérelt egy bringát, amivel most átkerekezik Velembe a kocsiért, hogy aztán Bozsókon felszedje a családot. Egy órán belül találkoztunk is velük Bozsókon. A család ott ült az „éttermünk” kerthelyiségében éppen befejezve a késői ebédet. Odamentünk hozzájuk elnézést kérni, de Istennek hála csak nevettek az egész félreinformáláson. Így legalább megismerték a Bozsóki éttermet – nagyon jó konyhájuk van -, jól belaktak, és megismerték az általunk mutatott utat is. Mi meg megismertünk egy fél órás rövidítést a Bozsókról Velembe tartó úton. Nem utolsó sorban pedig összeismerkedtünk egy kedves családdal :) Ki akartuk fizetni legalább a bringa kölcsönzési díjat, de kiderült, hogy az étterem ingyen kölcsönözte oda számukra. Mire megérkezett a rendelés, a férj is a családja körében ült ismét. Istennek hála minden jól végződött, és remélhetőleg mindenki jól járt. Így fordulhatnak a rossz dolgok jóra. Sosem tudhatjuk Allah mit miért ad.

 

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink