Egy kirándulás képei

Tegnap volt bozsóki kirándulásunk második napja. Istennek hála csodálatos napos időnk volt. A lányok a kezdeti nyávogások után – hogy fáradtak – lassan átestek a holtponton, és utána inkább mi maradtunk le mögöttük. Ismét felfedeztünk egy új utat. Egy nagyon szép erdei ösvényen jártunk, ami olyan volt, mint egy hosszú-hosszú lugas, mivel az ágak szorosan az út fölé hajoltak, kis alagutat képezve ezzel. A lugas végén kijutottunk egy szelídgesztenyésbe. Jó lesz megjegyezni, insa Allah, ősszel jövünk szüretelni! Sajnos most éppen nem érik semmi az erdőben. A szeder ágak már roskadoznak a sok terméstől, de még minden zöld. Viszont nagyon sok gombát láttunk. Minden tele van vadvirágokkal. Masa Allah, az erdei tisztások kék-sárga-fehér-lilában pompáznak. Régen odahaza a Pilisben hatalmas csokrokat szedtünk belőlük, és leszárítottuk őket a téli, virágszegény időszakra. Ma már inkább csak gyönyörködünk bennük. (Ha hazaértünk, insa Allah rakunk majd fel a háttérképek közé néhányat.) Velemen áthaladva (mint mindig most is) megcsodáltuk az egyik ház baromfiudvarát, ahol három kislibát fedeztünk fel lányaink legnagyobb örömére.
Délután három körül értünk vissza a szállásunkra, addig a környező erdőket jártuk. Beebédeltünk a szomszéd vendéglőben (gombaszószos spagetti, szezámmagos harcsaszeletek, kakaós palacsinta és fagyi volt az asztalunkon… majd a hasunkban) Utána visszatértünk a szállásra. A gyerekek kint hintáztak egyet, én meg közben kilötyköltem az átizzadt ruhákat. Késő délután átmentünk tekézni a pár házzal arrébb lévő tekepályára. A picur lánykánk eléggé meg volt szeppenve először a guruló golyók hangjától, majd utána inkább már attól kellett tartani, hogy egy-egy visszatérő golyó megüti őt, ezért én kimentem vele addig sétálni egyet a mellette levő kastély parkjába. Míg ő a murvát kapálta az összeszedett botocskákkal, és különböző leesett terméseket gyűjtögetett a park fái alól, addig a többiek kijátszották magukat. Már előző este bejelentkeztünk a tekepálya melletti lovas iskolába, így amikor elérkezett az ideje átmentünk a lányokkal lovagolni. Most ültek először – igazán – lovon. Egy nagyon kedves bácsi segített nekik ebben. Hosszú kantárszáron jártak körbe-körbe, a bácsi pedig közben mondogatta nekik, hogy mit csináljanak a nyeregben. Bár mind a két nagyobb lány karatézik, azért nem ártott nekik sem kilazítani a testüket a nyeregben. A végén már egész meredek gyakorlatokat csináltak. Menet közben ráfeküdtek a ló farára, nyakára, lehajoltak a nyeregből, megfordultak a nyeregben. Fél kilenc felé értünk haza. Egyikünknek sem kellett altató, masa Allah, jól kifáradtunk az egész napos szórakozásban. Istennek hála ezért a szép napért!

 

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink