Menu

Egy kis történet a becsületességről.

A Kábánál egy nap az emberek egy fiatalemberre lettek figyelmesek, aki folyton így fohászkodott:

„ Ó igaz emberek Megsegítője, Ó bűnöktől magukat távol tartók Megsegítője, Mindenható Allah, Téged illet minden hála”

- Más fohászt nem tudsz, miért folyton ezt ismétled? kérdezték tőle

Ő pedig így mesélte:

- 7-8 évvel ezelőtt , ezen a helyen egy táskát találtam ami arannyal volt tele. Éppen 1000 arany. Egy belső hang azt súgta:

„ Ennyi arannyal rengeteg dolgot tehetsz, fogd és vidd.” Én azonban nem hallgattam ,rá, azt mondtam magamnak „Nem ,ez nem az én vagyonom, valaki másé. Ha megtartanám azzal bűnt követnék el.”

Ekkor a tömegből kiabálást hallottam ,valaki a táskáját kereste. Odahívtam és megkérdeztem mi volt benne,és mivel azt mondta, hogy arany ,visszaadtam neki.

A férfi kinyitotta a táskát és nekem adott belőle 30 aranyat.

Elmentem a piacra és ott láttam hogy egy tiszta arcú fiatalembert árulnak rabszolgaként. A fiú tiszta tekintete felkeltette az érdeklődésem, odamentem hozzá.Megkérdeztem mennyit kérnek érte , azt válaszolták, hogy 30 aranyat. A férfitól kapott 30 aranyon megvettem őt.

Eltelt pár év ,az ifjú nagyon jól nevelt, szorgalmas volt. Nagyon örültem ,hogy magamhoz vettem ,nagy hasznomra vált.

Egy nap együtt sétáltunk az úton amikor néhány ember jött velünk szembe. A fiú így szólt:

Uram ,én Marokkó emírjének a fia vagyok. Ezek az emberek apám szolgái, engem kerestek és most rámtaláltak. Te nagyon jó ember vagy. 30 ezer aranynál kevesebbért ne adj oda nekik.

A férfiak hozzánk érve megkérdezték eladom-e nekik a rabszolgám.Azt mondtam el.

-60 aranyat adunk-.mondták. Én nemet mondtam.

-Nem 30 aranyért vetted? Mi a dupláját ígérjük.mondták.

-Akkor menjetek a piacra és vegyetek onnan szolgát.mondtam nekik,mire egyre többet ígértek, végül más választásuk nem lévén 30 ezer aranyat adtak a fiúért.

A kapott pénzből üzletet nyitottam ,még gazdagabb lettem.

Egy nap barátok jöttek hozzám azzal a hírrel, hogy egy nagyon jó családból való igen rendes lány édesapja most halt meg. Megkérdezték nem venném –e feleségül a lányt. Én igent mondtam , a házasság megköttetett.

Tevéken hozták a lány hozományát. Egyszerre egy ismerős táskára lettem figyelmes közüttük. Megkérdeztem a lányt, hogy ez meg milyen táska. Ő így felelt:

-970 arany van benne. Édesapám egy nap a Kábánál elveszítette és a becsületes fiatalembernek adott belőle 30 aranyat aki megtalálta a táskát és visszadta neki. A maradékot nekem adta, azt mondta tegyem a hozományomba.

Ez azt jelentí ,hogy az arany amit találtam nekem lett szánva.Ha nem adtam volna vissza bűnös úton jut hozzám, így pedig becsületes úton ismét hozzám került.

Ezért adok hálat a Mindenható Allahnak ,hogy megsegített engem és megmentett a bűntől

 

 

Vissza a tetejére

Tudtad? Hasznos információk az iszlámról!

Elérhetőségeink