Menu

Vadmalac és narancs

Vaddisznó

A látás nem a szemből ered, hanem az agyból, a tudat egy funkciója. Ezért lehet az, hogy néha csak azt nem látjuk, ami ott van a szemünk előtt. Erre akkor döbbentem rá igazán, mikor kislányommal az oviba menet elhaladtunk egy ház előtt, amelybe tulajdonosa kiskorában hazavitt egy vaddisznót. A malac szépen felcseperedett, akkoriban már akkora volt, mint egy komód. Általában mozdulatlanul hever a földön, de éppen akkor feltápászkodott, és a kert végében, tőlünk távolabb ácsorgott.
„Nézd, ott egy malac!” – mondtam a lányomnak. Ő azonban nem látott semmit! Hiába mutogattam ujjammal, csak nem vette észre. Egészen addig, amíg a vaddisznó végre meg nem mozdult. Akkor aztán azt meglepve mondta: „De hiszen ez barna!”.
A lányom tudatában a malac képe rózsaszín volt, hiszen addig csak ilyet látott (azt is csak képről). A barna vaddisznót egyszerűen nem vette észre.
Sokszor mi felnőttek sem „látunk” dolgokat, amik ott vannak előttünk. Elménk életünk során megtanul látni sok-sok dolgot, de még több dolog láthatatlan, észrevétlen marad előttünk. Mikor muszlim lettem, és elkezdtem olvasni a Koránt, értetlenül álltam bizonyos sorok előtt, például ennél:

„Ő az, aki vizet küld le az égből. És mi minden dolog bimbózását indítjuk el azzal. Abból [aztán] zöld hajtásokat sarjasztunk, azokból pedig [kalászokban] sűrűn egymásra sorjázó magvakat fakasztunk. És a pálmafák hímporából [mélyen] lecsüngő datolyafürtök [teremnek]. És [a vízzel] szőlőskerteket [sorjáztattunk] és olajfákat és gránátalmákat, amelyek [gyümölcsei] hasonlítanak és különböznek egymástól. Ám nézd meg - amikor gyümölcsöt hoznak - a gyümölcsüket és az érésüket! Bizony, jelek vannak ezekben azok számára, akik hisznek.” (6:99)

Én bizony olvastam, de nem értettem.  Miért lényeges az, hogy a szőlő meg a datolya különbözik és hasonlít egymáshoz? Miért kéne nekem megnézni a gyümölcsöket, és miért vannak azokban jelek?
Egyszer aztán éppen egy narancsot ettem, és hirtelen rádöbbentem: senki sem tudna narancsot csinálni! Ha a világ összes tudósát összegyűjtenék, és odaadnák nekik a világ összes tőkéjét azért, hogy hozzanak létre egy narancsot, nem tudnák megtenni!

„Miért, hiszen csak a magot kell elültetni.” – vethetnénk fel ez ellen. Igen ám, de a mag honnan van? Azt készen kapjuk, ahogy a földet is, amibe ültetjük, meg a vizet is amivel locsoljuk, meg a napfényt, ami táplálja – és sorolhatnám még sokáig.
„De a DNS-ből ma már tudják klónozni.” próbálkozhatunk még további ellenérvekkel. Jó, de honnan van a DNS? Ha az nincs, akkor mit tudnak csinálni a tudós emberek? Semmit.

Nem hiába mondja Allah a Koránban:

„Mit gondoltok? Amikor megmunkáljátok a szántóföldet, vajon ti vetitek-e (és sarjasztjátok) abban a magot, vagy mi vagyunk-e a magvetők? (56:63-64)

Azóta másként látom a gyümölcsöket. Ahogy másként látom a ruhát amit hordok, másként szívom be a levegőt ami éltet, másként iszom a vizet, másként fürdöm vele. Mert ezek mind-mind adottak számunkra – Isten adta. Nem vesszük észre, hogy nem tudnánk megteremteni magunknak, mert Allah teremti, teremtette nekünk ezeket. Még ha mi munkánkkal köze is működünk abban, hogy ételünk, italunk, otthonunk, ruhánk legyen, Isten adja meg hozzá az alapanyagot, de a mi képességünket, erőnket is. A dicsőség és hála Őt illeti mindezért.

Vissza a tetejére
dava-kek

Tudtad? Facebook album

Elérhetőségeink