Matyómintás repülőszőnyeg - befejező része

A vásári forgatagban egyszer csak előkerült az az ember, aki az előző ittjártakor vendégül látta Alit. Örömmel üdvözölte a kereskedőt is, és szép áruit is. Vett is tőle a lányának egy szép, matyó mintás kis szőnyeget, majd felajánlotta vendégszeretetét Ali számára. Ali, miután az összes matyómintás szőnyegét eladta, örömmel tért be az ember házába. Beszédbe elegyedett a ház népével, akik érdeklődve kérdezgették, milyen ott a világ, ahol ő él. A házigazdának volt egy siheder lánya, aki kerek szemmel hallgatta a messzi távolról szóló beszámolókat. Miután Ali kifogyott az otthona beszámolóiból, elkezdett mesélni az iszlámról. Beszélt a régi korokról, egy Prófétáról, aki elküldetett az emberek közé, és arról, mit tanított nekik Isten tanításaiból. A házigazda lánya egyre kipirultabban figyelte ezeket, majd megkérte Alit, mondjon nekik valamit a Koránból. Ali örömmel teljesítette kérését, és elrecitálta neki a Korán Al Ihklász, „Az őszinte hit” című szúráját. Ali három napig maradt a falucska vendégszeretetében, majd mikor indult volna már hazafelé, a lány titokban odaállt elé, és elmondta neki, hogy ő muszlim szeretne lenni. El is mondta a tanúságtételt, és ezért mielőtt Ali visszaindult volna, megtanította a lányt hogyan kell imádkozni.
Telt múlt az idő Ali hazaért Bagdadba, a Makó melletti kis falucskában élő lánynak pedig egyre jobban elmélyült a hite az iszlámban. Történt egyszer, hogy a lány nagyon fáradt volt már, amikor az éjszakai imáját imádkozta, és a witr ima után annyira álmos volt már, hogy ott fohászkodás közben elaludt, az imaszőnyegén.(Talán mondanom sem kell, hogy azt a szőnyeget használta imádkozáshoz, amit Alitól vásároltak.) Álmában az imaszőnyeg felemelkedett vele, és gyors suhanással repítette át a falu házai felett. Majd elzúgtak a falu határa felett, a vidék határa felett, az ország határa felett, és lassan olyan helyek, városok, országok felett jártak már, amiket a lány még életében nem látott. Kapaszkodott a lány veszettül, markolta a szőnyeg rojtjait, hogy le ne essen a nagy száguldásban. Hamarosan egy csodálatosan szép épület előtt tette le őt a szőnyeg. Ali beszámolói alapján rájött, hogy egy mecset előtt áll. A mecsetben éppen imára hívtak, így a lány is bement a nőkkel együtt, és velük imádkozta a hajnali imát. Amikor végzett, a szőnyege ismét felemelkedett, és már repült is vele visszafelé. Az utazás hosszú volt, a lány kimerült, és bár nagyon félt, hogy leesik a visszaúton, mégis elnyomta őt az álom. Arra ébredt, hogy a szobája padlóján fekszik, rajta a szőnyegen, és a kakas a szomszéd kertjében éppen hajnali imára szólít. Nem tudta hova tenni ezt az álmot, annyira valóságosnak tűnt minden. Elment wudut (rituális mosdást az ima előtt) csinálni, majd belefogott a hajnali ima előtti szorgalmi imába.
Telt múlt az idő fordult az év kereke egyet, és Ali ismét útra kerekedett áruival. Tanulva az előző útja tapasztalataiból, most rengeteg matyó mintás szőnyeggel indult útnak. Tevéit felmálházva, városról-városra, országról-országra járt. Az emberek mindenhol örömmel vásároltak tőle, és matyómintás szőnyegjei elterjedtek egész Közel-keleten. Néhány apró ajándékot hagyott csak meg magánál, amiket a Makó melletti kis falucskába szándékozott elvinni. A faluban nagy volt az öröm, mikor meglátták tevekaravánjával. Ali most nem cihelődött le a vásártéren, hanem egyenesen régi vendéglátója házába tért be. A lány a sarokban éppen fonalat font, mikor belépett. Szemérmesen sütötte le szemeit, amikor meglátta a vendéget. Nem úgy a házigazda, aki lelkendezve fogadta a rég nem látott Alit. Leültették őt, megvendégelték frissen sütött kenyérrel, tehenük tejével, és kérték, meséljen, hogy ment a sora mióta nem látták őt. Ali mindent elmesélt magáról, és a szándékairól, miért is jött vissza a kis falucskába. Nem másért, mint az ő siheder lányuk miatt. A lány bevallotta, hogy bizony azóta is imádkozik, és tartja azokat a dolgokat, amikről Ali mesélt neki egy évvel ezelőtt. Ali nagy örömmel hallgatta, és elővette ajándékát. Egy Koránt. A lány szeme felragyogott, amikor kézbe vette azt, és elrakta legféltettebb kincsei közé, ott is a fő-fő helyre. Szó-szót követett, míg a beszélgetés valahogy az álmokra terelődött. A lány elmesélte Alinak, hogy milyen furcsát álmodott arról az utazásról, és arról a messzi, távoli mecsetről. Ali kérte, meséljen neki hogy nézett ki a mecset, mi történt ott, miket tapasztalt. Kiderült, hogy az a mecset bizony nem volt más, mint a távoli Szikla mecset, Jeruzsálemben. A lány még soha életében nem járt ott, így mindenki csodálkozva hallgatta a történetét. Ali szemei viszont a történet hallatán könnybe lábadtak, és elmesélte a Próféta (béke legyen Vele) történetét az Éjszakai Utazásról. Ali látta már, hogy ez a lány bizony tiszta szívű, és Allahnak nagyon tetsző lehet, hogyha ilyen csodálatosan szépet álmodott masa Allah. Nem is gondolkozott a dolgon, hanem ott mindjárt abban a helyben felállt, és megkérte a lány kezét az apjától. Az apa kért egy év gondolkodási időt, amit Ali tisztelettel el is fogadott. Egy évre rá azonban megtartották az esküvőt, amire mind Ali mind pedig a lány szülei hivatalosak voltak. Ali ideköltözött a kis falucskába, és innen indította útnak áruit, amik csak matyó mintás szőnyegek voltak ezentúl. Bejárta egész Közel-Keletet, mindenhol elhintve a kis falucska virágjait, bokrétáit. Sok gyerekük lett, és a mai napig élnek, ha Allah úgy akarja.

A lány történetéből született egy közmondás is, ami azóta is szájról szájra jár itt hazánkban: „messze van, mint Makó Jeruzsálemtől”…. ha nem hiszitek járjatok utána, aki utána akar járni, annak lekopik a lába! :-)))

 

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink