Idő

Életünk egyik meghatározó tényezője az idő. Időre kelünk, időre megyünk dolgozni, időre imádkozunk, időre találkozunk barátainkkal… és még sorolhatnám a mindenki számára ismeretes dolgokat. Napjainkba nagy szerepet játszik az idő. Ez határozza meg, hogy mit milyen mértékkel teszünk életünkben. Ki ne tapasztalta volna már, hogy bár mindannyiunkban működik egy belső óra – sokszor percre pontosan tisztában vagyunk azzal, mennyi is lehet az idő – mégis néha azt vesszük észre, hogy a nap elsuhant mellettünk, vagy pedig ólom lábakon haladnak a percek. A Próféta – béke legyen Vele – beszélt a hívőknek az Utolsó Idők jeleiről. Ennek egyik jele az, hogy a napok rövidülni fognak. Egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy rohannak a napok. Egyik a másik után. Egyik nap még vacogtunk a hideg télben, másik nap már cseresznyét szedünk a fán. Nem rég kezdődött el a nyári szünidő, és insa Allah hamarosan véget is ér, hiszen már augusztust írunk. Az idő azonban – mint mindenki számára ismeretes – relatív fogalom. Bár megvan a maga mértéke (nálunk a Napunk járása az égen) mégis kinek lassabban, kinek gyorsabban telik el egy nap. Egy nap azonban minél tartalmasabb, minél több dolgot meg tudtunk tenni Isten útján, annál hosszabbá válhat számunkra. Törekednünk kell tehát arra, hogy napjainkba értelmet vigyünk. Nem szabad megengednünk, hogy az órák hasztalanul folyjanak ki az ujjaink közül. Így életünk – insa Allah – eredményesen telhet, melyben számot tudunk adni arról, mit tettünk abban az időben, ami megadatott számunkra.
Isten létezése túl van minden időn. Az Ő létezésének nincs kezdete és nincs vége. Tudásával átfog mindent, nem korlátozza Őt a jelen, múlt, jövő. Isten Könyveiben beszél az időszakokról. Itt vannak például a Teremtés napjai, majd az a nap, amikor felült a Trónra. Isten Könyveiből és küldötteitől (béke legyen velük) tudjuk, hogy hat nap alatt teremette Isten a Világot. Azonban ez a hat nap, Isten mértéke szerint való hat nap. Ez a mérték nem egyezik azzal, amit mi értünk egy naptári napon. Az Időről nem beszélhetünk fix mennyiségként. Itt van például az Utolsó Nap, aminek ideje 50000 év, vagy a Próféta (béke legyen Vele) Éjszakai Utazása.
Isten inti az embert, hogy türelmetlen. Vajon miért vagyunk türelmetlenek? Sokszor képtelenek vagyunk felülemelkedni az időn. Az idő, ólom lábakon járó múlását érzékeljük, míg várunk valamire. Azután már a visszaemlékezésben úgy tapasztaljuk, hogy azok a napok, amik akkor olyan nehezen jöttek, visszagondolva rájuk, elsuhantak mellettünk. Segít a várakozásban az, ha az ember tisztában van azzal, hogy mindennek eljön a maga ideje. Ez az idő pont akkor lesz a mienk, amikor Allah úgy akarja. Az időt siettetni olyan, mintha a vagyonunkat az ablakon hajigálnánk kifelé. Minden perccel ami számunkra adatott okosan kéne gazdálkodnunk, haszonnal forgatnunk. Sokszor mondjuk egy-egy eredményesen élő emberre, hogy annyit tett-tesz, mint tíz másik ember. Egy életbe belerakta több ember életét. De vajon miért? Mert a kapott idejével okosan gazdálkodott. Mi is – lehetőségeinkhez mérten – próbáljunk minél több hasznos tartalommal telíteni meg napjainkat. Az éjszakánknak adjuk meg ami jár neki – a pihenésünket, feltöltődésünket az insa Allah, következő napra, valamint a nappalunknak is adjuk meg ami jár neki - okos gazdálkodásunkat az aznapra kapott idővel.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink