Ész és szív

Az imádkozás az iszlám alappillérei közé tartozik, hitünk szerint egy olyan Istenszolgálat, ami kötelező érvényű a hívők számára. Alappillér, ami azt jelenti, hogy elengedhetetlen feltétele Istenszolgálatunknak. Nélküle hitünk nem áll szilárd alapokon, és bármilyen apróság összeomlaszthatja azt. Az imádkozás nem hagyható el, egyes eseteket kivéve (a menstruáló vagy gyermekágyi vérzésben lévő nők, akik a megtisztulásig nem is imádkozhatnak, kicsi gyermekek akik még nem rendelkeznek a jó és rossz megkülönböztetésének képességével és a szellemileg nem ép emberek). Mindannyian tudjuk, hogy milyen fontos szerepet játszik életünkben a napi ötszöri imádkozás, tisztában vagyunk jelentőségével. Ha azonban arra gondolunk, hogy egy beteg ember hogy imádkozhat, mindjárt magától érthetően tudjuk a választ… imádkozzon tehetségéhez mérten. Ha nem tud letérdelni, akkor imádkozzon állva, ha nem tud felállni, imádkozzon ülve, ha nem tud felülni imádkozzon fekve… ha nem tud mozogni, jelezze szeme mozdulataival és szándékával az ima mozdulatait, ha még a szemét sem tudja mozgatni, imádkozzon szívében, és szándékában, míg a teste mozdulatlanul fekszik. Ezekből a könnyítésekből is látszik, hogy – bár tisztában vagyunk az ima fontosságával – mindenki a képességeinek megfelelően tegye meg azt. Prófétai Hagyományok szólnak arról, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) mennyire nem ragaszkodott szigorúan egy-egy adott szabályhoz, hanem megvizsgálta az adott ember képességeit, körülményeit, és annak megfelelően ajánlott neki könnyítéseket. Ez is az iszlámnak azt a nézetét mutatja számunkra, hogy mindenki annyit tegyen Allah útján, amennyi képessége van azt megtenni. Ahogy a Koránban is olvashatjuk, amikor Isten azt mondja a hívőknek, hogy egyikünket sem terhel nagyobb teherrel, mint amennyi elbírására képesek vagyunk. Gondoljunk csak bele, hogy egy beteg ember, aki erején felül imádkozik, esetleg visszaeshet betegségébe, felszakadhatnak sebei, összeeshet ima közben… és még sorolhatnám azokat a bajokat, amik több kárral járnának az ember élete számára, mint a könnyített imádkozás. Bár elő van írva egy Istenszolgálat, hogy milyen módon hajtsuk azt végre, mégis eltérhet annak végrehajtása – az adott hívő helyzetének, tehetségének mértékében. Ezzel az alap tudnivalóval minden muszlim egyetért. Mégis sokszor tapasztalom, hogy ennek a tanításnak a tanulságát nem vetítik ki az élet többi területére is. Többször tapasztaltam már például, hogy arab országokból jön ide valaki, hogy az iszlámot tanítsa itteni embereknek, és nem veszi figyelembe az itteni körülményeket. Úgy vallja, hogy a szabályok, azok szabályok, akárhol is éljen az ember. Holott, ahogy egy beteg embernek kára lehet abból, ha előírás szerint imádkozik, úgy egy itteni társadalomban élő muszlimnak is több kára lehet belőle mint haszna, ha egy arab társadalomban jól működő szabályt akar itt meghonosítani – egész más körülmények között. Mikre gondolok? Nem régiben kaptam egy levelet egy kedves testvéremtől, aki szeretettel meghívott egy közösségi kirándulásra. Örültem is nagyon amikor a sorait olvastam, hogy lám-lám egy közösségi megmozdulás, ahol a muszlimok és muszlim családok együtt lehetnek egy kellemes program keretében. Azonban a levél végén az állt, hogy a nők és lányok csak kísérővel vehetnek részt a kiránduláson. Kísérőn vagy férfi családtagot, vagy pedig 14 év feletti fiú családtagot érthetünk. Ez a levél egy arab országban teljesen elfogadható és illedelmes lenne. Azonban nézzük meg itt nálunk vajon ugyan olyan helyes, hasznot hajtó-e. Itt Magyarországon nagyon sok az egyedülálló muszlima (nő, lány muszlim) akiknek nem hogy a hozzátartozóik nem muszlimok, de sokszor még egyenesen ellene is vannak testvérünk hitének. Az ilyen hölgyeknek felüdülés, hitbeli növekedés, megerősödés lenne, ha muszlimok társaságában kirándulhatnának, megismerkedhetnének muszlim családokkal, szorosabb barátságot köthetnének más muszlimákkal. Igazán ők azok, akiknek a legnagyobb szükségük lenne egy ilyen közös programra. Ők azonban nem tudnak kísérőt hozni, hiszen édesapjuk, férfi rokonaik sokszor hallani sem akarnak az iszlámról, nem hogy elkísérjék őket egy ilyen programra. Vajon akkor egy ilyen előírás kárt, vagy hasznot hajt – a mi társadalmunk keretein belül? Sajnos sorolhatnám még az ilyen példákat, de azt hiszem insa Allah ennyi is elég. Mint már sokszor, sok helyen elmondtam – Allah arra szólít fel minket a Koránban, hogy használjuk az eszünket. Ez az ilyen esetekre is vonatkozik. Nem mindig helyes, és hasznot hajtó dolog, a szabályokhoz való merev ragaszkodás. Mint ahogy az imánál is, úgy az élet minden területén meg kell vizsgálnunk az adott körülményeket, az adott embereket, és ezekhez a helyzetekhez viszonyítva dönteni, hogy insa Allah mi lenne a helyesebb hozzáállás, döntés egy-egy dologban. Ahogy a Próféta (béke legyen Vele) tanította, ő nem bonyolítani jött az életet, hanem megkönnyíteni azt.
Azonban mint az éremnek is, ennek is két oldala van. A szabályok, előírások sokszor látszólag nehezítik az életet, mégis azokat betartva könnyebbséget hoznak az életbe. Segítségükkel elkerülhetünk bonyolult, nehéz helyzeteket, megőrizhetjük erkölcsi tisztaságunkat. A szabályok körülményekhez való igazítása nem azt jelenti, hogy rúgjuk fel a szabályokat. A könnyebbség nem abból áll, hogy kibújjunk kötelességeink alól. Isten senkitől sem követel meg többet, mint amennyinek megcselekvésére képes. Azonban amennyit meg tudunk tenni, annyit meg kell tennünk – Érte. Itt is igaz, hogy használnunk kell az eszünket. Tudnunk kell hol vannak saját határaink…. azonban ezeket a határokat nem akaratunk, hanem képességünk kell hogy megszabja. Sajnos sokszor tapasztaltam már, hogy a hajnali imát milyen sokan nem imádkozzák időben. Úgy gondolják, hogy azzal, hogy nem rója fel Isten bűnünkül, ha elalszunk egy imát, és felébredve pótoljuk azt, annyit jelent, mint fel sem kelni az imára. Sokan reggel felébredés után imádkozzák a hajnalban előírt imát, mondván, hogy képtelenek lennének felkelni rá időben. Ezeknek a testvéreinknek saját felelősségükre meg kellene vizsgálni saját szívüket – vajon valóban képtelenek-e? Vajon mindent megtesznek-e, hogy fel tudjanak kelni az imára? … és még sorolhatnám a példákat.
Isten észt adott az embernek, buzdítva arra, hogy használja is azt. Szívet adott az embernek, hogy szívére hallgatva insa Allah megtalálja a helyes válaszokat… ne féljünk tehát használni ezeket az Isten adta képességeinket. Így az iszlám valóban könnyebbséget és áldást hoz majd életünkbe … insa Allah.
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink