Ábidah testvérünk története

Sokan vagyunk a magyarországi muszlimok között, akik ismerjük ezt a kedves, mindig nevető hölgyet - Abidát. Évekig nagyon nehéz volt az élete, de a Könyörületes Isten a sok szenvedés után megsegítette őt. Istennek a hála mindezért. Megkértem testvéremet (mivel neki nincs internet hozzáférése) írja le a történetét egy levélben, és én ha Isten módot ad rá, felrakom az oldalunkra. Talán vannak olyan hazai muszlimák, akinek erőt és bizakodást nyújthatnak ezek a sorok.

 

"1984. áprilisában mentem férjhez. Akkor még Görög Katolikus vallás szerint. Férjem Református volt. Eleinte nagyon jól kijöttünk egymással, 1985-ben megszületett fiú gyermekünk István. Akkor rá egy évre kezdődtek a gondok. A legjobb barátnőmmel megcsalt, és el akart hagyni bennünket. Ezt a bűnét én akkor megbocsátottam neki, és továbbra is éltük az életünket, bár a fájdalom és a félelem mindig a lelkemben maradt.
1990-ben született lányunk Edina. Nagyon boldog voltam, férjem sokat dolgozott, én a gyermekeimet neveltem, úgy érzem a jó úton és sikeresen.
Templomba nem jártam, bár a lelkemben és a tudatomban éreztem, hogy van valaki aki segit és vigyáz rám/ránk, de a Biblia olvasását többszöri nekifutásra sem értettem.
Mikor már a gyermekeim nagyobbak lettek elmentem dolgozni, több mint 10 évig a kereskedelemben végeztem kemény fizikai munkát. Ekkor kezdődtek a viták és a veszekedések. Főztem, mostam stb. ahogy egy háziasszonynak kell, de segitséget nem sokat kaptam, valamint éreztem, hogy már a szeretetet és a tiszteletet sem kapom meg férjemtől.
Akkor már régóta szerettem volna a Kegyes Koránt elolvasni, de nagyon sokáig keresgéltem mire meg tudtam vásárolni.
Amikor beleolvastam, furcsa dolgok történtek velem, amelyek addig soha. Nem értettem semmit, igy az interneten az egyik Fórumban kerestem egy olyan oldalt, ahol segitséget tudok kapni az iszlám vallásról.
Igy találkoztam Imen testvéremmel, akivel megbeszéltük, hogy találkozunk valahol, és mindent elmagyaráz nekem. Nagyon sok minden szóba került, ekkor tudtam meg, hogy nem én választottam az iszlám vallást, hanem a vallás választott engem. Nagyon boldog voltam, és nem telt el egy hét, amikor elmondtam a Tanuságtételt.
Természetesen a férjem nem örült neki, sőt....
Megtiltotta, hogy a jelenlétében imádkozzak, és úgy viselkedjek, ahogy egy muszlim nőnek viselkednie kell. Bár azt megállapitotta, hogy jó irányban rengeteget változtam, de sajnos még igy sem volt soha megelégedve velem. Nem tudtam mit kéne még tennem, hogy a házasságunk megmeneküljön.
A volt férjem többször is állást változtatott, és elkezdett inni, aminek én egyáltalán nem örültem. Kértem, hogy beszéljük meg, de erre sem volt hajlandó. Soha nem tudtuk a problémáinkat megbeszélni, igy a házastársi kapcsolatunk egyre nehezebb és rosszabb lett. Ennek ellenére még mindig kitartottam mellette a jóban és a rosszban is.

2003-ban tértem át az iszlám vallásra, és akkor hamdulilLeh az Abidah nevet kaptam. Már 5. éve élek insaAllah boldogan Allah segitségével.
2008. május 1-én a férjem egyik napról a másikra bejelentette, hogy új életet akar kezdeni, de már nem velem, igy beadja a válópert. Teljesen kiborultam, mivel nekem lakásom nincs és sohasem volt, hirtelen az egyik ismerősömet hivtam segitségül, hogy pár napra insaAllah hozzá mehessek.
Ekkor már a Délpesti Jahn Ferenc Kórházban dolgoztam, ahová szintén a férjem vitt dolgozni, ez év március 5-én.
Sajnos az ismerőstől költöznöm kellett 2 éjszaka után, ezért máshoz nem tudtam segitségért fordulni, csak volt férjemhez, hogy intézze el nekem Kórházon belül a Nővérszállót.
Annyi jó a számlájára van irva, hogy 2 hónapig fizette a szálló felét, mert egyébként a kis fizetésemből nem tudtam volna megélni. A szálló dija 30.000 Ft.

Nagyon sok szenvedésen és megpróbáltatáson mentem keresztül, imádkoztam, fohászkodtam, és bezárkózva éltem a szobámban, csak dolgozni jártam át a Kórházba.
Válásunk közös megegyezéssel hamdulilLeh lezajlott, amit kértem azt odaadta, ezért úgy gondoltam, teljesen új életet kezdek, immáron egyedül, hiszen 43 évesen nem gondoltam, hogy valaha is lesz olyan férfi, akivel új életet kezdhetek.

Sok idő telt el, amikor a Nővérszállón megismerkedtem egy fantasztikus fiatalemberrel, akinek szintén nagyon sok megpróbáltatáson kellett keresztülmennie. Sokat beszélgettünk, elmeséltük egymásnak az életünket.
Tóth Csaba Lászlónak hivják. Elfogadott úgy, ahogy az Úr megteremtett engem, elfogadta két gyermekemet, akik már felnőttek, és természetesen gyermekeim is elfogadták Őt.

2008. augusztusában Csabát elvittem a Magyarországi Muszlimok Egyházába, ahol elmondta mindenki előtt a Tanuságtételt, igy muszlim férfi lett belőle. Elkezdtem tanitani tőlem telhetően, hiszen még nekem is rengeteg tanulnivalóm van.
Aztán Ramadan előestéjén, augusztus 30-án reggel a fiamtól megkérte a kezem, majd délután elmentünk  a Sáfrány utcába, ahol meghallgattuk a Ramadanról szóló előadásokat. Nagy-nagy szeretettel fogadtak minket. Csabi az Ibrahim nevet kapta, mely mindkettőnket nagyon boldoggá tett. Érdeklődött afelől, hogyan tudunk összeházasodni insaAllah az Úr szine előtt a Muszlim Egyház szertartása szerint.
Testvéreink szinte meglepetésként még augusztus 30-án megrendezték a házasságkötésünket, és az ott összejött testvéreink előtt adtak minket össze.

Nagyon jól megértjük és segitjük egymást, nagy terveink vannak, a Kórházban a Nővérszállón engedélyezték az összeköltözésünket, és immáron hamdulilLeh házaspárként élünk együtt.

Úgy gondolom, insaAllah, hogy ennyi szenvedés és kinlódás után mindketten megtaláltuk a lelki társat egymásban, de ezt egyszerűen ki sem lehet szavakban fejezni. Mindkettőnknek akkora a boldogsága, hogy szóbaönteni nagyon nehéz.

Áldott legyen az Úr, hogy utunkat egymás felé vezette.

Minden testvérünknek Boldog, Békés Ramadant Kivánunk mind a ketten."

Vissza a tetejére

Elérhetőségeink