Kivancsisag

Kivancsisag. Velunszuletett "tulajdonsag". Sajnos, ez az, ami felnottkorra ellaposodik, halvanyul. Amikor gyerek az ember, es nagy, csillogo szemekkel racsodalkozik  a vilagra, amikor minden kerdese "miert"-tel kezdodik, amikor meg minden uj neki, akkor termeszetes a kivancsisag. Szinte ez uralja az egesz gyermekkort. De aztan felnottkent mar nem a kivancsisag hajt egy diploma megszerzeseert, hanem a tarsadalmi elvarasok, akkor mar nem a kivancsisag hajt egy masik ember megismereseert, hanem a sajat, önző erdekeink. Azt hisszuk, hogy mindent tudunk, hogy 100 evre elegendo tapasztalattal rendelkezunk es a sajat magunk altal kitomott karosszekbol tekintunk a vilagra. Jo volna pedig, ha ez az erzes nem tunne el csak ugy, jo volna, ha felnott vagy idos emberkent is hajtana bennunket a kivancsisag, ami tobbrol szol, mint legaktualisabb hiresseg maganelete, a vilagban tombolo eroszak fejcsovalva figyelese, a szomszed veszekedesenek okai vagy a rosszindulat. Jo volna, ha ugy tanulnank, mert egyszeruen a tudasra vagyunk, ha ugy elnenk az eletunket, hogy ez a tudasvagy, ami  akivancsisagbol ered, nem hagyna alabb, ha tudni akarnank a dolgok mukodeset, miertjet, ha meg akarnank ismerni egymast, a vilagot, a sajat hatarainkat, korlatainkat, kepessegeinket.  A minap egy padon ultem, es eppen a Vigszinhaz gyonyoru epuletet csodaltam, amikor egy fiatal ferfi a baratnojevel setalt el mellettem. Mikor kozvetlen elem ertek, egy gunyos mosoly kisereteben ramkoszont: "Salom". Rosszul esett. nem voltam merges, csak ertetlenul tekintettem utana. Talan mar kezdett a harag  szikraja langra lobbanni, amikor eszembe jutott Mohammed (s.a.w.), aki a csatateren, az ellensegtol szerzett sebei mellett is Urahioz fohaszkodott, hogy ne buntesse meg az ellenseget, akik meg akartak olni, arra hivatkozva, hogy tudatlanok. Igy hat en is rogton erre gondoltam, es el is fojtottam magamban  a haragot, aminek helyet a tehetetlenseg valtotta fel. Annyira szerettem volna utana nyulni es leultetni magam melle, hogy megkerdezzem, miert gunyolodik, tudja-e, hogy mit es miert tesz?! Annyira szerettem volna beszelgetni vele az iszlamrol, es hogy miert gondoljak az emberek,  a muszlim szo egyenlo  a zsidogyulolovel. Szerettem volna beszelgetni vele, hogy mit erez ilyenkor? De nem tehettem, csak  a kerdesek maradtak bennem. Mult heten vendegsegbe hivtak. Amikor megerkeztem, borral kinaltak. Udvariasan viszautasitottam, hozzateve, hogy en nem iszom alkoholt muszlimkent. De utana meg negszer megkinaltak, ecsetelve  atokaji bor nemes, ude izet, a bor karakteres jelleget. Egy sommelier elbujhatott volna mellettuk. Megdobbentem. Ami csak fokozodott az asztalhoz ulve, hiszen serteshusbol keszult fasirttal kinaltak. Hirtelen felmerult bennem, talan guny celtablaja vagyok. De elhessegettem ezt a gondolatot.A beszelgetes azutan abban merult ki, hogy mint keresztenyek, hoszasan ecseteltek  amuszlimok oltozkodeset, lenezoen oktattak ki, engem, a muszlim nok elnyomasarol. Ugy ereztem, ,mintha lathatatlan lennek, es legalabbis nem lennenek tisztaban azzal, hogy muszlim vagyok. Azon gondolkodtam, mikent fogom magamhoz ragadni a szot, es vajon sikerul-e ledontenem bennuk ezeket a sztereotipiakat, ami a legtobb emebrben benne van a muszlimokkal kapcsolatban. Aztan eszembe jutott, hogy ezek az emberek voltak azok, akik furcsan reagaltak arra, mikor a csaladnakm ismerosoknek, baratoknak bejelentettem, hogy felveszem az iszlamot. Arra mar rajottem, hogy senki, de senki nem gondolt bele, hogy ez mit jelent, mintha elinteztek volna egy legyintessel, "hogy na es akkor mi van, nem mindegy, hogy ez vagy az, kereszteny vagy muszlim?" Talan mert senki sem jut el a kivancsisag azon szintjere, hogy utanaolvasson, leuljon a masikkal beszelgetni, hogy mit es miert tesz, mi kesztette erre a dontesre. Pedig sokszor sorsfordito pillanatok jonnek egy iszlamot felvevo ember eleteben, aminek hatasara fordul az iszlam fele. S errol meg csak nem is tud  acsalad, a baratok. De nem is az  abaj, hogy nem tud, a legrosszabb, hogy nem is kivancsi ra. Nos, vendeglatoim kozul a holgy baratom mondta azt, a bejelentesemkor, hogy "hat en ennel felvilagosultabbnak gondoltalak". A miert kerdesemre azt kezdte el ecsetelni, hogy milyen nyomorusagos egy muszlim no elete, es hogy micoda elnyomas alatt tartja az iszlam a noket es, es, es. Most pedig itt ultem szemben ezzel  a novel, remeltem, hogy majd beszelgethetek vele  a vallasrol, az en mindennapjaimrol. Magamtol soha nem eroszakoskodom, hogy beszeljunk az iszlamrol. Nem akarok en senkit megteriteni-bar annal boldogabb, felszabadultabb, fantasztikusabb, elegedettebb, meghatobb pillanat nem is lehetne az eletemben, mint amikor valaki az en hatasomra fordulna az iszlam fele, ha en segithetnem az elso lepeseit, s ha szerepet jatszhatnek abban, hogy muszlimma lett-. De ha Allah nem nyitja meg senki szivet, akkor nem fogok eroszakosan kopogtatni rajta. Most is csak vartam, es a szavak fatylan at, arra gondoltam, hogy ez a no itt velem szemben, azt vagta  afejemhez, mikor az iszalot valasztottam, hogy felvilagosulatlan vagyok. S most, o az, aki keptelenebbnel keptelenebb allitasokkal bombaz, es meg csaak meg sem hallgat, ha megis, fura fintorokat vag. Nem engedi be az uj ismereteket, konnyebb a "sikerkinyvekbol" szerezett sztereotipiakkal elni, es azokkal vedekezni egy-egy kerdesre valaszolva. Nagyon rosszul esett, hogy ennyire nem kivancsi a muszlimkent elo eletemre, a gondolataimra.Fajt, hogy benne sincs kivancsisag felem, a vallasom es ezzel igazabol  avilag fele. Radobbentem, hogy milliardnyi emebr el egymas mellett, es mar nem vagyunk kivancsiak egymasra. Meg olyan szinten sem, hogyha meghivjuk egy ebdre maguunkhoz, akkor elgondolkodunk, vajon mit szeretne, mivel kenyeztessem. Hiszen o a vendeg, en hivtam meg, vendeglatokent a fejem tetejen kell hordanom ot. S ha valakirol tudom, hogy mondjuk vegetarianus, akkor nem szolgalok fel neki borjusultet. Persze en sem maradtam ehen, ettem levest, es mast is, csak elgondolkodtam, hogy mennyire nem erdeklik az emberek egymast. Felszinesse valik minden, elvesznek a tartalmak, a dolgok mikentje, miertje mar nem szamit. Allah olyan gyonyoru, ep esszel felfoghatatlan vilagot teremtett szamunkra. annyi felfedeznivalo var rank. Ne uljunk tetlenul, a "mindent tudok en mar"erzessel. Hiszen az elet minden teruleten varnak rank csodak, amelyek felfedezere varnak. S rajtunk mulik, hogy a reszesei lehetunk-e. Rajtunk mulik, hogy mennyire fejlesztjuk magunkat, kepssegeinket, hogy mennyire akarunk ujabb helyzeteket treremteni, uj ismereteket szerezni, amelyek altal mi magunk is tobbek, jobbak lehetunk, hogy ezzel is Allah kegyet es megelegedettseget keressuk. Jo volna, ha kivancsiak lennen egymasra. HA akarnank megismerni egymast. Ha a kivancsisag nem tunne el belulunk, ha elfogadnank, hogy bizony toredeket sem tudjuk , ismerjuk a vilagnak. Ha radobbennenk, rengeteg felfedeznivalo var rank, ami bennunket epit, a mi jellemunk lehet erosebb alatala, ami gondolkodasra kesztet bennunket. Mindennek van kovetkezmenye, es mindegyik  a javunkat szolgalja, hiszen ezert teremtettunk. Ismerjuk a korulottunk levo vilagot, a masik ember vallasat, vegyunk a kezunkbe egy konyvet-a masik vallasarol, szokasokrol, tarsadalomtudomanyrol, felfedezesekrol, termeszeti csodakrol, allatvilagrol, es napestig sorolhatnam-, legyen bennunk kivancsisag a korulottunk levo, minden masodpercebn valtozo vilag irant. Talan kezdhetnenk a mellettunk ulo ember megismeresevel.......
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink