A Nagy Fehér Vadász blogja

 

 

Asszelamu alejkum wa rahmatullah kedves Testvéreim!

Ki is vagyok, mi is vagyok? Hogy kerültem ide?

Erről fogok írni a következőkben. Remélem érdekesnek fogjátok találni írásaimat. Minden véleményt nagyon szívesen látok. Minden héten szeretnék írni pár sort.

Elöljáróban: 

Honnan származik a név:  A Nagy Fehér Vadász?

Bizosan valamilyen rasszista ideológia állhat a háttérben - gondolhatja néhány ember! Nos, nem. Az utolsó jégkorszak eurázsiai túlélőit nevezik így, szemben az afrikai szavannák vándoraival. Ez az angolszász nomenklatúra. Másrészt a Nightwish finn rock/metal banda is énekel egy Nagy Fehér Vadászról, innen a név. Szeretem a dallamos rockzenét.

33 éves vagyok, orvos, keresztnevem: Péter. Vezetéknevem annyira egyedi, hogy ez egyenlőre ne legyen publikus. Megkeresztelve soha nem voltam, mivel családom református és azt vallották és vallják, csak felnőtt ember dönthet a saját sorsáról, gyermekre ezt a születésekor stigmaként rásütni nem szabad. Mindenki döntse el, mit akar. Én az Iszlámot válaztottam, s bár nem értik, de elfogadják.

Mi áll döntésem hátterében? Erről szól majd a következő néhány sor.

GWH

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------2009. április 20.

Egészen kisgyermekkorom óta élénken foglalkoztat a mesés Kelet. A történelem, a művészetek, a konyha és természetesen a vallások is. A szüleim biztosították számomra, hogy hozzáférhessek megfelelő irodalomhoz. Később az egyetem mellett erre se kedvem, sem időm nem volt. A végzés után, mint mindenki, én is a munkára, az önálló egzisztencia megteremtésére koncentráltam. Ebben az életszakaszban ez teljesen normális.

2 éve összefutottam egy volt egyetemi barátommal, aki arab országból került hozzánk. Teljesen össze volt omolva, mivel egy jogszabályváltozás miatt már nem a minisztérium finanszírozta a rezidens orvosok kórházi gyakorlatait, hanem a munkahelyre terhelték a rezidensek bérét. Így rengeteg embertől megváltak a betegellátó helyek, mivel nem tudták vagy nem akarták finanszírozni a munkabéreket. Így ő is munkanélküli lett. Otthonról sem kapott támogatást. Rövidre fogva, felkutattam neki egy jól jövedelmező állást, adtam kölcsön több millió forintot, hogy tudjon autót, lakást, bútort stb. venni. Ugyanis egy vasa sem volt. Ez több hónap alatt történt természetesen, mivel a bürokrácia újabb és újabb megoldandó feladatok elé állított bennünket. Elkezdtem felkészíteni az új szakirányra, becsületesen eljárt hozzánk tanulni, elkísért ügyeletbe, amolyan mester-tanítvány viszony alakult ki köztünk. Közben rengeteget beszélgettünk mindenféléről, többek között a vallásról is. Ügyeletben az orvosi szobában imádkozni készült, előtte elvégezte a tisztálkodási rituálét, majd az imát. Persze, ez nem volt ilyen egyszerű, mivel mindig diszkréten elvonult, csak hosszas unszolásomra végezte el előttem. Mikor befejezte, elmagyarázta, mi mit jelent. Nekem persze, híján a szükséges tudásnak, ez mind új volt. És izgalmas... 2-3 alkalom után a Simon Róbert féle Korán értelmezésfordítást elvittem neki, nézze meg. Nagyon jónak mondta, de nem hibátlannak, az arab nyelv sokkal árnyaltabb, mint a magyar, mondta.

 

Ahogy haladtunk előre rájöttem itt bizony többről van szó, mint néhány, összefüggéstelen "versikéről". Igen-igen komoly rendszer van benne, nem összefüggéstelen, és természetesen nem "versike". Sokakat éppen az ijeszt el a Korán olvasásától (már amennyiben épkézláb fordítás jut a kezükbe), hogy híján vannak a kulturális háttérnek, a nyelvismeretnek, szinte mindennek, ami a megértéséhez szükséges. Ezek után nem meglepő, ha dehonesztáló megjegyzéseket tesznek rá, akár értelmesnek gondolt emberek is. Ebből a szempontból egyébként nagyszerű Simon Róbert munkája, mert akár muszlim volt akár nem, mindenképpen hatalmas munka van benne, a kiegészítések és magyarázatok pedig megkönnyítik az elindulást. De nem elég... Igen, ezt kell mondanom. Tudós orientalista munka, valószínűleg még több kötetet megtöltött volna a szerző tudása, mégis hiányérzetem volt. Itt lépett be arab testvérem.

Amíg a szakmában én voltam a mester és ő a tanítvány, itt megcserélődtek a szerepek. Egy-két rövidebb szúrával kezdtük, mégis egészen más szemmel néztem a kezemben tartott Szent Könyvre. Összehasonlítva a görög, római, indiai vagy magyar regékkel, mondákkal, mitológiával, vagy az Ó- és Újszövetséggel, élesen elválik a nyelvezete, szervezettsége, érthetősége. Persze most már tudom, azért, mert míg az előzőek sok-sok kézen átmentek, míg jelenlegi formájukban olvasható változat létrejött - elvettek és hozzátettek, tudós emberek művészien átfogalmazták, uralkodók, kvázi politikusok a saját szájuk íze szerint tekertek rajtuk - addig a Kegyes Korán lényegében változatlan formában került hozzánk. Bár az arab verzióból is több van, nem is beszélve a fordítások tömegéről, mégis, lényegi eltérés nincsen közöttük. Inkább szintaktikai, mint szemantikai.

A keresztény Biblia évszázadok alatt igen fontos tartalmi torzításokon ment át. Nem tekinthető maradéktalanul hitelesnek.

 Nem helyes és józan ésszel felfoghatatlan, miért tartják Jézus Krisztust Isten fiának? Isten alkotása minden élő és élettelen, de nem a gyermeke Jézus.

Vagy: miért gondolja valaki azt, hogy egy ember a halálával minden bűnt levesz az emberiség válláról?!

Miért hagyja valaki, hogy kínhalált kelljen halnia? Orvosként ez pszichiátriai problémákat vet fel, amennyiben igaz, bár a történet igazságtartalma minimum megkérdőjelezhető. Arról nem is beszélve, feláldozná-e Isten a saját fiát, miközben Szodomát és Gomorát könnyedén elpusztította? Isten, aki épít és rombol, miért körülményeskedik?

Vagy: Az Isten fia nem hallhatatlan? Akkor meg hogyan támadt fel? Isten tevékenysége logikus. Ezek a fantáziák viszont illogikusak.

Ilyenek foglalkoztattak, amikor átbeszéltünk néhány szúrát (bár már kisgyermekkorom óta rágódom ezeken).

Nézzük Mohamed Prófétát (béke legyen rajta).

Olyan, mint mi. Megszületett, hús-vér apától és anyától. Végezte a munkáját, mint mindenki más, evett, ivott, szeretett, nemzett, mint bármely ember. Ha üldözték, menekült, ha támadták védekezett. Teljesen emberi. Mint a srác a szomszédból. Mégis, hirdette Isten igéjét. Ezek a kinyilatkoztatások kétségkívül transzcendensek sok helyen, mégis néha több száz évvel később, de megtalálják rá a megoldást. 

 

A gondolatok a valós életet szolgálják, az egyszerű embereknek utat mutatva. Abban a korban Arábiában pedig valóságos forradalom volt ez, az akkori viszonyokról olvasva.

Az is vonzó számomra, hogy a muszlimokat nem tartja kiválasztott népnek. Ha egy népcsoport születési okoknál fogva magát a többiek felé emeli, és ezzel másokat lenéz, az helytelen. (Következő bejegyzésem témájának a teremtést választottam, mi az, amit Ádámról és Éváról a legújabb populációgenetikai vizsgálatok állítanak, s ez mennyire nincs ellentétben a Koránnal. Ez már csak azért is érdekes, mert e szerint nincsenek is rasszok, mivel a pigmentek vagy a mongolredő néhány gén segítségével reprodukálható, nem is ez a lényegi különbség, sőt nincs is nagy különbség 2 ember között. Ergó minden ember egyenlő. A Próféta nem ezt mondta?)

Vagy vegyük a törvényeket, amit sokan kegyetlennek tartanak. De: készült-e összehasonlító statisztika arról, mennyi a 100 000 főre jutó különböző bűncselekmények száma egy muszlim vagy egy nem muszlim országban? Egy olyan balkáni helyen, mint hazánk, mit ér a jog, ha a büntetési tételek elenyészőek? Komoly bűnözőket a rendőrök évekig hajkúrásznak, ha elfogják őket, másnap már kint vannak. A bíróságok ítéleteit dörzsölt bűnelkövetők megmosolyogják. Nem utolsó sorban ez igen-igen sokba kerül. És végül, aki szerint kegyetlen, az tudja-e egyáltalán miről beszél, olvasta-e, s így tör pálcát felette?

 

Vagy beszéljünk a családról: van egy angol versike a patkószögről, lovasról, csatáról, országról. Biztos sokan ismeritek. A család a legkisebb (és legősibb) egysége a társadalomnak. A patkószög. Ha itt valami gond van, az kihat az ország sorsára is. Amikor nagyon okos politikusok egymást kiáltják ki bűnbaknak, vérben forgó szemekkel szidva egymást, azt helytelenül teszik. A probléma már jó 60 éve benne van az országban, a II. Világháború óta. Most csak annyi történt, hogy masszív külső ingerek hatására ezek felszínre kerültek. (Ilyen a NATO és EU tagság - nem hozzuk az elvárt minimumokat sem; gazdasági válság van - kiderül, hogy gazdag szegények vagyunk, üres zsebbel is irgalmatlanul pocsékolunk). Panaszkodnak, hogy nincs gyerek, de van rengeteg abortus. A szociális otthonok előtt hosszú-hosszú várólisták állnak, ki gondozza az időseket? Mit tettek a férfiak a nőkkel? Vagy mit tettek a nők magukkal? Emancipálódtak. Csakhogy ezzel nem felemelték, hanem lesüllyesztették magukat a férfiak szintjére. Ugyanis a család gerince nem a férfi, hanem a nő. Ha ezt a gerincet eltörjük (értsd alatta: nem töltheti be ősi feladatát, hanem rabszolgát csinálnak belőlük: munka, mellékállás, házimunka, gyermeknevelés, s emellett legyen vonzó és kívánatos a férjének is, nos ez így nagyon nehéz), valamelyik pozíció sérül. Egzisztenciális okok miatt ez a család rovására megy. A Koránban egyértelműen le van írva a nő és férfi feladata. Sokan ezt kiforgatják, majd a kritikát mások az egész iszlám világra megfogalmazzák, de kérdem én minden magyar nő prostituált? Pedig nagyon rossz a hírük külföldön, és természetesen nem igaz. A magyar férfiak mamlaszok, tutyimutyik, nem is "igazi" férfiak? Pedig ezt mondják rólunk külföldön, de azért nem mindegyikünk ilyen. Ahogy ez nem igaz, úgy az iszlám családmodell alapkoncepciója sem szélsőséges. És megegyezik a régi magyar családmodellel. Egy ősi, kipróbált és bevált módszert követ. Nem ez az extrém, hanem ahogy mi élünk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nők ne dolgozzanak, a férfiak ne segítsenek be otthon, ellenkezőleg: legyen valódi, rugalmas feladatmegosztás. De egy férfi legyen férfi, egy nő pedig legyen ízig-vérig nő.

 

A léha boldogság, az önként vállalt gyermektelenség, a pénz Istenként való imádata (bálványimádás) beteges és káros. Mohamed Próféta de facto zseni volt. Isten igéjét helyesen tolmácsolta az emberek felé.

No ilyen és hasonló gondolatok jártak a fejemben, amikor rájöttem, én bizony muszlim vagyok.

Innen már nem kellett sok ahhoz, hogy tanúságot tegyek. 2008. augusztus 31-én arab testvérem előtt kimondtam és azóta is kitartóan hiszem.

post scriptum: Az arab doktor úgy tűnik megállja a helyét, nagyon örülök, hogy sikerült az ő (és az én) életét (életemet) helyes útra terelni. A pénz egy részét már vissza is adta. Remélhetően ebben az évben a maradékot is vissza tudja fizetni (kamat nincs!). Én megmentettem az ő életét, ő meg az én lelkemet.

Rengeteget kell még tanulnom, de a legfontosabb az Istennek való feltétlen alávetettség, a Korán és az akarat, hogy ne elmeneküljünk ebből az országból, hanem kemény munkával, de a helyes útra tereljük. Minél nagyobb egy test tehetetlensége, annál gyöngédebben kell ezt megtenni. Magyarország esetében pedig mintha hímes tojáshoz nyúlnánk. (Csak a legtisztább és legjobb szándékkal, erőszakmentesen, az Iszlám EGYETEMES értékeit hangsúlyozva.) Az emberek pontosan értik, akarják és várják. "A vallásban nincs kényszer." Ennél szebben nem is lehetne megfogalmazni. Nem azt mondom, hogy Magyarország muszlim ország legyen. Azt mondom, fontolja meg az egyszerű ember, mit nyer és mit veszít, ha az Iszlám univerzális értékeit beépíti a mindennapjaiba. Úgy gondolom, a végeredmény kedvező (lenne) mindannyiunk számára.

 

 Következik Ádám és Éva, ahogy a gének mutatják. Tele meglepetéssel . . .

 Béke veletek!

 A Nagy Fehér Vadász

 Minden kritikát örömmel látok, bár tudom, számos ponton támadható amit írok, de beszéljük meg….

 

 

 

 

 

 

Vissza a tetejére

Elérhetőségeink