A falról

Az ember valahogy úgy van megteremtve, hogy viszolyog, ha falat lát, nem szeretne tégla sem lenni a falban. Én annak idején jártam a Berlini fal mindkét oldalán. Láttam az aknamezőt, s láttam a vidámra kipingált, politikai üzenetekkel terhes túloldalát. S láttam közötte a Friedrichstrasse-t. S ott az a lefkosai fal; az iszlám világ külső határa. S most itt az új fal. Az iszlám világ szívében. A szent Jeruzsálemtől alig néhány mérföldre. Gázát választja el a külvilágtól. Gázát vérezteti ki.

 

S megvannak azok is, aki éljenzik a falat. Mindenekelőtt a liberális nyugati jogvédők. És az az egyiptomi vallási vezetés, az Azhar sejkjei, akik fetvában fejezik ki afölött érzett örömüket, hogy gázai testvéreink még hatékonyabban éheztethetőek ki. S még azt mondják, hogy ez a szörnyfal a Korán szellemével egyezik. Azzal a Koránéval, mely elveti a muszlim és muszlim közti határokat, falakat, s amely kötelezően előírja a testvériséget közöttünk.

 

Valójában a Korán szellemével a zsarnokkal szembeni nyílt fellépés van benne, s nem az ülépének nyalogatása. Azhari sejkek, ébresztő! Másfélmillió testvérünk nem lehet a belpolitikai villogásotok martaléka!

Vissza a tetejére

Elérhetőségeink