II. Magyar Fohász

Bismillahi Ar-Rahmani Ar-Rahim
Assalamu aleykum wa Rahmatullahi wa Barakatuh
 
Szeretettel ajánlom e fohászt Abdurrahman testvéremnek, aki a versírás folytatására biztatott.                                                            
 
 
                                                                     II. Magyar Fohász
                                
 
                                                        Ó, mondd Uram,
                                                        dallamot a dallamtalanságból
                                                        elő hogyan csalogassak én?
                                                        Szépséged feledtet minden hangot,
                                                        Igazságod minden üres fecsegést.
 
                                                        Ó, Istenem,
                                                        nézek csak magam elé mélán,
                                                        bámulom nem szűnő hiányodat,
                                                        e zord világot szűk magam körül,
                                                        s hallgatózom, hogy halljam hangodat.
                                              
                                                        Ó, Egyetlen,
                                                        láttasd meg szent jelét a Szónak,
                                                        a Szépet, mely folyton köröttünk jár,
                                                        a Jót, miben megnyugszik a lélek
                                                        s imádásodban hűséget talál.
 
                                                        Ó, Irgalmas,
                                                        csak vonszolom tagjaim mint korhoz
                                                        megannyi torz alkalmazkodást
                                                        s közben a világ, e foszló holttest
                                                        nem ad se örömöt, se gyógyulást.
 
                                                        Ó, Gyógyítóm,
                                                        gyógyíts ékes, szép Neveddel engem,
                                                        fénye vakítsa el a csillagot,
                                                        ne fájjon úgy tenger ragyogása,
                                                        ha felcsendül utolsó dallamod.
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink