Szadaka vagy kötelesség?

Asszelamu aleykum

 

kedves Testvérem és iszlám iránt érdeklődő barátaink,

Mint ahogyan ezt már sokan tudjátok, mégsem mindenkiben tudatosult, az iszlam.com oldalt SZABADIDŐNKBEN, nagycsaládosként, gyermekeink nevelése, és a család fenntartásához szükséges munka mellett csináljuk. Ez számomra naponta 3-4 óra elfoglaltságot jelent, míg minden éppen aktuális levélre megválaszolgatok, kérdések problémák esetében a férjem felhívogatja azokat az embereket, akik tudnának segíteni a válaszadásban, vagy egy éppen aktuális probléma megoldásában… mindezt a telefonköltséget, és nagyon sok, sokszor munkaidőből elvett időt szadakának szánva a hazai muszlim testvéreink és az iszlám iránt érdeklődők részére.
Emberekkel foglalkozunk, akik közül nagyon sokan komoly gondban vannak. Hol lelki, hol anyagi támogatásra vágynak, amit igyekszünk a saját kereteinkhez képest a legjobban megadni számukra. Emellett sajnos mindig van valami éppen aktuális dolog az oldal életében (vagy külsőleg is láthatóan vagy csak a színfalak mögött) ami eléggé igénybe veszi lelki tűrőképességeinket is. Mindezek mellett megpróbálunk minden hazai közösséggel jó kapcsolatot ápolni, és törődni belügyeikkel, mint testvéreinknek segítséget nyújtani vagy munkában, vagy lelki támogatással. Mindezt ketten csináljuk a férjemmel.
Nagyon sokszor a lelki tűrőképességem határára kerülök, mert látom azt a sok tennivalót ami előttünk áll, és ebből minél többet megpróbálok magam is megtenni, hogy insa Allah jobb és Istennek tetszőbb legyen a hazai iszlám élet. Azonban nem tudunk ennél több felé szakadni. Oldalainkat havonta 10.000 ember olvassa. Sok levelet kapunk, különböző kérdésekkel… amiknek nagyon örülök. Örülök, mert úgy gondolok rá, hogy Isten akaratának akarok megfelelni, és jócselekedeteket akarok tenni, mert Allah tudja csak, hogy mennyi jócselekedetet kell ahhoz tennem, hogy az Utolsó Napon ne kelljen szégyenkeznem a rossztetteim miatt. Soha sem lehet tudni, hogy vajon mi történik még halálunkig. Mennyi időnk van ahhoz, hogy jót tegyünk. Emellett úgy gondolom, hogy Isten megadta nekünk, hogy szolgálhassunk. Ez pedig Istennek hála egy hatalmas adomány. Azonban szolgálni sokszor nagyon nehéz. Főleg akkor amikor az ember éppen a lelki tűrőképessége határára érkezik, és azt mondja muszáj valahogy feltöltődnie, mert képtelen már többet adni, képtelen mindenkinek megfelelni. …. és akkor jönnek azok a bejegyzések:

„de soha senki nem válaszoltt még.Nem is került fel a lakhelyem.\r\nAllah nem csak az igaz mondásra szólít fel hanem az Igaz cselekedetre is.A szavunk megtartására.Ha valaki igér valamit az álja is a szavát.\r\nSalem”  Imran El-Hanif.

Úgy gondolom azok, akik így gondolkoznak néha belebújhatnának a bőrünkbe, vagy belebújhatnának bármelyik közösség vezetőségének tagjai bőrébe… csak hogy megtapasztalhassák mekkora munka egy közösség összetartása. Hogy mindig ott legyenek, akkor is, amikor gond van, amikor problémák vannak, ne csak akkor amikor kedvük van rá, vagy amikor éppen jó a hangulatuk. Amióta csináluk az iszlam.com oldalt azóta életünben a problémák körülbelül 10-szeresére nőttek... mert sokak problémája már a mi problémánk is - Istennek hála minden próbatételért. Ezzel nem fényezni akarom magunkat. Egyszerűen csak szeretném ha tisztában lenne vele mindenki. Emberek vagyunk, ketten vagyunk, szabadidőnkben vagyunk itt – szadakából.

Lehet, hogy valakinek elfelejtünk válaszolni a sok levél között el-el sikkad egy-egy válasz, vagy elfelejtünk egy-egy ígéretet a rengeteg ígéret teljesítése közben. Azonban úgy gondolom nem ezt érdemeljük  tagjainktól.

Pár napig pihenni szeretnék, már nagyon rámfér, így ha nem válaszolok a levelekre, akkor ez azért van.

Béke legyen velünk
Imen

Vissza a tetejére

Elérhetőségeink