Blog - magyar muszlimok(magán)véleménye az iszlám vallásról

II. Magyar Fohász

Bismillahi Ar-Rahmani Ar-Rahim
Assalamu aleykum wa Rahmatullahi wa Barakatuh
 
Szeretettel ajánlom e fohászt Abdurrahman testvéremnek, aki a versírás folytatására biztatott.                                                            
 
 
                                                                     II. Magyar Fohász
                                
 
                                                        Ó, mondd Uram,
                                                        dallamot a dallamtalanságból
                                                        elő hogyan csalogassak én?
                                                        Szépséged feledtet minden hangot,
                                                        Igazságod minden üres fecsegést.
 
                                                        Ó, Istenem,
                                                        nézek csak magam elé mélán,
                                                        bámulom nem szűnő hiányodat,
                                                        e zord világot szűk magam körül,
                                                        s hallgatózom, hogy halljam hangodat.
                                              
                                                        Ó, Egyetlen,
                                                        láttasd meg szent jelét a Szónak,
                                                        a Szépet, mely folyton köröttünk jár,
                                                        a Jót, miben megnyugszik a lélek
                                                        s imádásodban hűséget talál.
 
                                                        Ó, Irgalmas,
                                                        csak vonszolom tagjaim mint korhoz
                                                        megannyi torz alkalmazkodást
                                                        s közben a világ, e foszló holttest
                                                        nem ad se örömöt, se gyógyulást.
 
                                                        Ó, Gyógyítóm,
                                                        gyógyíts ékes, szép Neveddel engem,
                                                        fénye vakítsa el a csillagot,
                                                        ne fájjon úgy tenger ragyogása,
                                                        ha felcsendül utolsó dallamod.
Bővebben...

Semmi el nem fedi

Bismillahi Ar-Rahmani Ar-Rahim
Assalamu aleykum wa Rahmatullahi wa Barakatuh
 
Rózsa-Flores Eduardo és Magyarosi Árpád testvérünk, palesztin testvéreink, az iraki robbantások áldozatainak és valamennyi Allah Útján ártatlanul megöletett testvérünk emlékére.
                                                                  
                                                                                                                                                                                                                                                            
                                                                    Semmi el nem fedi
                                                                        
                                                                                        "Ne gondold halottaknak azokat, 
                                                                                         akik megölettek Allah Útján!"
                                                                                                                       (Korán 3:169)
                                                                                      
                                                            Mikor e világ menthetetlenül
                                                            saját mocskában végleg elmerül,
                                                            magával ránt vagy magával sodor,
                                                            a gyűlölet kínná torzul az arcokon,
                                                            s minden hazugság, elnyomás és nyomor,
                                   
                                                            mikor porba hull az igaznak szava,
                                                            tombol a vágyak pusztító mámora
                                                            egyre erősebben, jaj, miféle kor,
                                                            rosszra szomjazó, üvöltő vére forr
                                                            s minden zendülést ezerszer megtorol,
                                 
                                                            tudd, hogy a lelkünk oly védtelen, árva,
                                                            ha nincs kegyelemmel talpig betakarva,
                                                            ha nem hajlik Isten gyengéd hívására,
                                                            ha nem gondol soha az örök halálra,
                                                            ha nem tekint azokra, akik szentül éltek,
 
                                                            akik hűek voltak, akik sosem féltek,
                                                            akik hitték, hogy az Úr az Egyetlen Isten,
                                                            Ő a számonkérő, Ő ki a hitben
                                                            szentté teszi lelked s felkészít a harcra,
                                                            ha majd harcolnod kell, mert Ő azt akarja.
 
                                                            Hiszen sorsod azé, aki írta,
                                                            életed is azé, aki bírja
                                                            az eget, a földet, életet s halált,
                                                            aki büntet, aki megjutalmaz,
                                                            aki ítél, de meg is irgalmaz
 
                                                            s angyalokat küld, ha meghal egy igaz,
                                                            hogy vért könnyezzen, aki sírva sirat,
                                                            mert az angyali sírás, az angyali könnyek
                                                            örök nyomot hagynak, mit semmi el nem fed,
 
                                                            hogy ne feledjük, egyedül csak Ő az,
                                                            ki megmondhatja, mi a jó és igaz,
                             
                                                            hogy bizonyos legyen: meg fogjuk azt látni,
                                                            amit Ő velünk meg akar láttatni.
                                                        
                                                                                                                            
                                                                                                                              1431 Muharram 10, Ashúra napján
Bővebben...

Elérhetőségeink