Blog - magyar muszlimok(magán)véleménye az iszlám vallásról

Matyómintás repülőszőnyeg - befejező része

A vásári forgatagban egyszer csak előkerült az az ember, aki az előző ittjártakor vendégül látta Alit. Örömmel üdvözölte a kereskedőt is, és szép áruit is. Vett is tőle a lányának egy szép, matyó mintás kis szőnyeget, majd felajánlotta vendégszeretetét Ali számára. Ali, miután az összes matyómintás szőnyegét eladta, örömmel tért be az ember házába. Beszédbe elegyedett a ház népével, akik érdeklődve kérdezgették, milyen ott a világ, ahol ő él. A házigazdának volt egy siheder lánya, aki kerek szemmel hallgatta a messzi távolról szóló beszámolókat. Miután Ali kifogyott az otthona beszámolóiból, elkezdett mesélni az iszlámról. Beszélt a régi korokról, egy Prófétáról, aki elküldetett az emberek közé, és arról, mit tanított nekik Isten tanításaiból. A házigazda lánya egyre kipirultabban figyelte ezeket, majd megkérte Alit, mondjon nekik valamit a Koránból. Ali örömmel teljesítette kérését, és elrecitálta neki a Korán Al Ihklász, „Az őszinte hit” című szúráját. Ali három napig maradt a falucska vendégszeretetében, majd mikor indult volna már hazafelé, a lány titokban odaállt elé, és elmondta neki, hogy ő muszlim szeretne lenni. El is mondta a tanúságtételt, és ezért mielőtt Ali visszaindult volna, megtanította a lányt hogyan kell imádkozni.
Telt múlt az idő Ali hazaért Bagdadba, a Makó melletti kis falucskában élő lánynak pedig egyre jobban elmélyült a hite az iszlámban. Történt egyszer, hogy a lány nagyon fáradt volt már, amikor az éjszakai imáját imádkozta, és a witr ima után annyira álmos volt már, hogy ott fohászkodás közben elaludt, az imaszőnyegén.(Talán mondanom sem kell, hogy azt a szőnyeget használta imádkozáshoz, amit Alitól vásároltak.) Álmában az imaszőnyeg felemelkedett vele, és gyors suhanással repítette át a falu házai felett. Majd elzúgtak a falu határa felett, a vidék határa felett, az ország határa felett, és lassan olyan helyek, városok, országok felett jártak már, amiket a lány még életében nem látott. Kapaszkodott a lány veszettül, markolta a szőnyeg rojtjait, hogy le ne essen a nagy száguldásban. Hamarosan egy csodálatosan szép épület előtt tette le őt a szőnyeg. Ali beszámolói alapján rájött, hogy egy mecset előtt áll. A mecsetben éppen imára hívtak, így a lány is bement a nőkkel együtt, és velük imádkozta a hajnali imát. Amikor végzett, a szőnyege ismét felemelkedett, és már repült is vele visszafelé. Az utazás hosszú volt, a lány kimerült, és bár nagyon félt, hogy leesik a visszaúton, mégis elnyomta őt az álom. Arra ébredt, hogy a szobája padlóján fekszik, rajta a szőnyegen, és a kakas a szomszéd kertjében éppen hajnali imára szólít. Nem tudta hova tenni ezt az álmot, annyira valóságosnak tűnt minden. Elment wudut (rituális mosdást az ima előtt) csinálni, majd belefogott a hajnali ima előtti szorgalmi imába.
Telt múlt az idő fordult az év kereke egyet, és Ali ismét útra kerekedett áruival. Tanulva az előző útja tapasztalataiból, most rengeteg matyó mintás szőnyeggel indult útnak. Tevéit felmálházva, városról-városra, országról-országra járt. Az emberek mindenhol örömmel vásároltak tőle, és matyómintás szőnyegjei elterjedtek egész Közel-keleten. Néhány apró ajándékot hagyott csak meg magánál, amiket a Makó melletti kis falucskába szándékozott elvinni. A faluban nagy volt az öröm, mikor meglátták tevekaravánjával. Ali most nem cihelődött le a vásártéren, hanem egyenesen régi vendéglátója házába tért be. A lány a sarokban éppen fonalat font, mikor belépett. Szemérmesen sütötte le szemeit, amikor meglátta a vendéget. Nem úgy a házigazda, aki lelkendezve fogadta a rég nem látott Alit. Leültették őt, megvendégelték frissen sütött kenyérrel, tehenük tejével, és kérték, meséljen, hogy ment a sora mióta nem látták őt. Ali mindent elmesélt magáról, és a szándékairól, miért is jött vissza a kis falucskába. Nem másért, mint az ő siheder lányuk miatt. A lány bevallotta, hogy bizony azóta is imádkozik, és tartja azokat a dolgokat, amikről Ali mesélt neki egy évvel ezelőtt. Ali nagy örömmel hallgatta, és elővette ajándékát. Egy Koránt. A lány szeme felragyogott, amikor kézbe vette azt, és elrakta legféltettebb kincsei közé, ott is a fő-fő helyre. Szó-szót követett, míg a beszélgetés valahogy az álmokra terelődött. A lány elmesélte Alinak, hogy milyen furcsát álmodott arról az utazásról, és arról a messzi, távoli mecsetről. Ali kérte, meséljen neki hogy nézett ki a mecset, mi történt ott, miket tapasztalt. Kiderült, hogy az a mecset bizony nem volt más, mint a távoli Szikla mecset, Jeruzsálemben. A lány még soha életében nem járt ott, így mindenki csodálkozva hallgatta a történetét. Ali szemei viszont a történet hallatán könnybe lábadtak, és elmesélte a Próféta (béke legyen Vele) történetét az Éjszakai Utazásról. Ali látta már, hogy ez a lány bizony tiszta szívű, és Allahnak nagyon tetsző lehet, hogyha ilyen csodálatosan szépet álmodott masa Allah. Nem is gondolkozott a dolgon, hanem ott mindjárt abban a helyben felállt, és megkérte a lány kezét az apjától. Az apa kért egy év gondolkodási időt, amit Ali tisztelettel el is fogadott. Egy évre rá azonban megtartották az esküvőt, amire mind Ali mind pedig a lány szülei hivatalosak voltak. Ali ideköltözött a kis falucskába, és innen indította útnak áruit, amik csak matyó mintás szőnyegek voltak ezentúl. Bejárta egész Közel-Keletet, mindenhol elhintve a kis falucska virágjait, bokrétáit. Sok gyerekük lett, és a mai napig élnek, ha Allah úgy akarja.

A lány történetéből született egy közmondás is, ami azóta is szájról szájra jár itt hazánkban: „messze van, mint Makó Jeruzsálemtől”…. ha nem hiszitek járjatok utána, aki utána akar járni, annak lekopik a lába! :-)))

 

Bővebben...

Matyó mintás repülőszőnyeg

A legutóbbi eíd estéjén azt játszottuk a családban, hogy mindenkinek el kellett mondani egy mesét, aminek a címét a többiek találták ki. A férjem azt a mesecímet kapta, hogy "A matyómintás repülőszőnyeg" Ezt a történetet kanyarintotta belőle:-) Mi nagyon élveztük, insa Allah megosztom veletek is. Remélem nem haragszotok, ha insa Allah két-három részletben rakom fel, mivel hosszabb mese volt:-)

A Matyómintás repülőszőnyeg

Élt régen Bagdad városában egy Ali nevű kereskedő. Ez a kereskedő főként selymekkel, ruhákkal, szőnyegekkel kereskedett. Portékáit messze földön ismerték és vásárolták. Tevekaravánjával eljutott Mekkába, Jeruzsálembe, Szíriába is, ahol mindenki nagy örömmel vásárolgatott portékáiból. Utazgatásai során egyszer eljutott Magyarországra is, egy Makó melletti kis falucskába. Éppen vásárnap volt. A piactéren rengeteg hagyma volt kirakva. Azt látta, hogy szekerek jönnek és szekér számra viszik a hagymát az árusoktól. Ő is kiállt a falu közepén a térre, és elkezdte árulni portékáit. Az emberek odajöttek hozzá, és érdeklődve forgatták kezeikben a messziről jött sosem látott árukat. Azonban vásárlója egy sem akadt. Ali egyre csüggedtebben nézte az
az embereket. Nagyon bántotta a büszkeségét, hogy ennyire semmibe veszik az áruit. Egy ideig tűrte, de aztán végül csak megkérdezte az egyik nézelődőt, hogy miért nem vásárol tőle senki semmit, hiszen más városokban tolongatni szoktak a portékáiért. A falubeli ember elmondta neki, hogy itt bizony az emberek máshogy öltözködnek. Elvitte a házába, megvendégelte a kereskedőt egy nagy tál zamatos szilvával, és közben megmutatta neki ünnepi ruháját.
- Látja – tette a kereskedő elé – itt nálunk ilyen az ünnepi viselet. Minden szép Matyó mintás. Nálunk az emberek ezt szeretik. Nézze meg a falainkat, azokon is szép Matyó minta van pingálva. Mi ezeket szeretjük nézegetni.
- És mivel pingálták fel ezeket a szép színeket? – kérdezte a kereskedő.
Az ember előhozott neki a kamrából pár cserép edényt, és megmutatta a festékeket.
- Itt van ni! Ezeket különböző növények szárából, leveleiből, virágaiból, terméseiből készítjük. Ezekkel festjük a fonalainkat is, falainkat is, bútorainkat is.
Nézte, nézte a kereskedő, és minél jobban nézte, annál jobban megtetszett neki. Egy gondolat kezdett motoszkálni a fejében, ami nem hagyta nyugodni. Elbúcsúzott a falusi emberektől, és elindult vissza a karavánjával. Vitte magával a sok el nem adott portékáját. De bizony hazafelé nem állt meg egy városban sem, hogy túladjon rajtuk, annyira hajtotta őt vissza a fejében motoszkáló gondolata. Amint hazaért, leült a sarokba, elővett író szerszámokat, és elkezdte lerajzolni azokat a mintákat amit a falucskában látott. Elment a textil festőkhöz, és rendelt náluk egy halom festett fonalat. Azután elment a szőnyeg szövőkhöz, és megmutatta neki milyen színekből mit szőjenek a szőnyegekre. Egy hónap múlva készen lettek a szőnyegek. Masa Allah, csodálatosan szép matyómintás szőnyegek születtek. Az ember felpakolta áruit a tevéire, és ismét elindult a karavánjával a távoli kis falucska felé. Míg az utat járta megállt más országok vásáraiban is. Az emberek mindenhol megcsodálták a matyómintás szőnyegeket, és meg akarták vásárolni. Hatalmas vagyonokat ajánlottak fel értük, de a kereskedő nem adta oda senkinek, mivel ezt a kis falucskába szándékozta elvinni. Allah segítségével hosszas utazás után el is ért ismét a Makó melletti kis faluba. Ismét vásárnap volt, a kereskedő is kirakta ismét az áruját. Hamarosan tele lett körülötte minden, mindenki a szőnyegjeit csodálta. Pillanatok alatt elkapkodták az egészet. Mivel a kis falu lakói nem voltak  gazdagok, ezért a kereskedő nem adta drágán a szőnyegjeit. A falusiak a hagyma termésükből fizettek a portékáiért. Ali így is nagyon boldog volt, mert számára az volt a lényeg, hogy becsületét helyre állíthatta. Nagyon bántotta őt, hogy előbbi kereskedése itt ilyen csúfos kudarccal ért véget.

…. insa Allah folytatása holnap :-)
Bővebben...

Al-Fatiha és a kézrátétellel gyógyítás

Az emberiség történetében végigvonul egy gyógyítási mód, amely napjainkban egyre inkább ismét előtérbe kerül a hagyományos gyógyítások mellett – a kézrátétellel való gyógyítás. A Próféta (béke legyen Vele) kortársai között is volt, aki kézrátétellel gyógyított beteget, miközben Koránt recitált. Az ember Istentől kapta ezt az áldott ajándékot, amivel képes saját tenyerén át közvetíteni magának vagy másoknak, Isten gyógyító áldásából. Ez a képesség minden emberben meg van, de már jóval kevesebb azoknak a száma, akik tudnak is róla, és tudatosan használják is. Pedig gondoljuk csak édesanyánk áldással teli simogatására, amikor betegek voltunk – milyen jóleső érzés is volt az! Vagy gondoljunk arra, hogy amikor fájdalom ér minket, mindannyian ösztönösen odakapunk a kezünkkel, ami bizony jó érzés, és csillapítja a fájdalmat. Vagy amikor Isten áldását kívánva áldásunk adjuk gyermekeinkre, a kezünket a fejükre téve.

Az ember teste tudja, hogy mit kellene tennie, ha beteg, vagy aggódik mások miatt, csak sokunkban ez nem tudatos.
Mi muszlimok tisztában vagyunk azzal, hogy a Kegyes Korán első fejezete, az al-Fatiha, a kinyilatkoztatás nyelvén recitálva gyógyító hatással bír. Bár itt Magyarországon a magyar muszlimok közül csak kevesen használják, de arab országokban született testvéreink között sokan vannak, akik ha beteg valamelyik hozzátartozójuk, Koránt recitálnak a fájdalmára.
Nálunk ha a családban valakinek fájdalmai vannak, ha a kisgyermekem nem tud elaludni, mert nyűgös, vagy éppen én nem érzem jól magam valamiért, rá teszem a kezem a fájó pontra, vagy csak szoptatás közben kezeimet rárakom a gyermekemre, és elkezdtem recitálni a Koránt – főleg az Al-Fatihá-t. Nem szoktam hangosan, csak mint amikor nappali imánál hangtalanul imádkozunk. A tenyerem hamarosan átmelegszik, és jóleső érzéssel burkolja be a fájdalmat. Általában negyed órán belül – Istennek a dicsőség mindezért – elmúlik a fájdalom vagy elalszik a gyermek. A Kegyes Korán áldott ereje és az ember Istentől kapott adottsága összefonódva fejti ki gyógyító hatását. Ha még nem próbáltátok, insa Allah próbáljátok ki legközelebb.

Bővebben...

Az iszlámra találásom

„Könnyűvé tettük a te nyelveden a Koránt. Talán hajlanak az intő szóra.” (44.59)

Ma reggel az írásom mottójául vett idézet kéredzkedett a szemem elé. A magyar nyelvű értelmezés fordítását a Koránnak össze sem lehet hasonlítani a Kegyes Korán erejével, mégis értelmében nagyon sok minden átjön az olvasó számára… ha Isten könnyűvé teszi számára. Ez előtt körülbelül húsz évvel volt először a kezemben a Simon Róbert féle Korán fordítás. Úgy tekintettem rá, mint egy keleti érdekességre, amibe belelapozva egy másik kultúrára lát rá az ember. Elkezdtem olvasni, de be kell hogy valljam, sorai – Allah bocsássa meg nekem ezt – unalmasak voltak számomra. Az állandó visszatérések, egyre fokozódó sorai nem hatottak rám, inkább monotonnak, egyhangúnak éreztem. Nem is olvastam végig, talán az első száz oldal után leraktam. Ezután hosszú évekig várt, és porosodott a polcomon. Egy könyv volt csupán ott, amit úgy gondoltam többet nem igazán fogok elolvasni. Teltek az évek, és velem mindenféle dolgok történtek. Harminchárom éves koromra - keresztényként - érni kezdtek bennem azok a kérdések, amik egyre inkább nem hagytak nyugodni. Kerestem a helyem. Egyre késztetőbben éreztem, hogy nem hiába születtem erre a világra, valami célja van életemnek… de nem tudtam mi. Fohászkodni kezdtem a Teremtőhöz, hogy segítsen az útkeresésemben, adjon mellém társul valakit, aki tanítani tud, aki megmutatja számomra az igaz utat és a célt, amiért élek. Egyszer aztán, még abban az évben Isten meghallgatta a fohászom. Pár perccel imáim után, egy hegy tetején megnyitotta a látásom, és megmutatott nekem az emberek elől elrejtett teremtményei közül egyet. Ott, ahol nemrégiben még egy fa állt, egy dzsinn jelent meg számomra. Jó harminc méterre állt tőlem, fénylő alakjával, amint a holdfényben lassú táncát járta. Szívemben nem volt félelem iránta. Mikor a tánc abbamaradt, egész közel értem arra a helyre, ahol állt. Ismét egy fa volt már csak a helyén. Hangosan megköszöntem a táncot, amire a fa egy villanásnyi idő alatt átalakult, és egy mérhetetlen sötétségű öreg, inakkal teli, mezítelen ember formájú alakká vált. Feneketlen mély barna színe, alakja, és a belőle áradó vad erő összeszorította a szívem. Nem éreztem gonosznak. Nem lehetett azt mondani rá, hogy – akkori keresztény szóhasználatommal - démon lett volna. Akkoriban úgy neveztem, egy erdei szellem volt. Isten teljes bizonyossággal látott el arról, hogy a látható teremtményein kívül mások is élnek a Világban. Egy évem ment rá, hogy keressem a miérteket. Egyre inkább belebonyolódtam a magam szőtte válaszokba, és egyre inkább elveszítettem magam közben. Éreztem, hogy nem jó irányba haladok, és ezért szüntelenül fohászkodtam, hogy ne tévedjek el – Isten vezetését kértem. Útkeresésem során eljutottunk a férjemmel a Jáki templomba. Egyedül voltam a templomban – Istennel. Egyre inkább kitárult a szívem, és egyre közelebb éreztem magamhoz Istent. Nagy boldogság hatott át, mintha „Kezében” tartotta volna a szívem, ami az Érintésétől szikrázóan fényessé vált, és boldoggá az Ő szeretetében. Az ember nem bír el ennyi boldogságot, így én is csak zokogni tudtam, és folyamatosan hálálkodni azért a kimondhatatlan gondoskodásért, amivel ellát, amivel óv, amivel vezet. Nem sokkal ezután úgy hozta a sorsom, hogy egy napon sok év után először kinyitottam a Simon féle Korán fordítást. Minden sora ellebbentett egy fátylat a szemem elől. A szívem izgatottan dobogott, és éreztem, ez az a könyv, az a tudás, amit kerestem. Nem csalatkoztam. Fejezeteit olvasva megismertem benne magam. Megismertem a helyem, a célom. Most már tudom ki vagyok, és miért élek, és a hit erejével mivé lehetek insa Allah. Segített abban, hogy helyre tegyem magamban a világ teremtményeinek helyét, létének céljait. Istennek hála mindezért. Allah annak ad látást, hallást, akinek Ő akar. Korábban megtapasztaltam milyen vaknak lenni. A sorok akkor is olyanok voltak, a szöveg akkor is ott volt a szemem előtt – de a szívem nem fogadta be őket. Istené a dicsőség, hogy az Ő általa vezetett úton segített megérni arra, hogy magamévá tudjam tenni e sorokat. Megértsem hívását, és insa Allah lépni is tudjak Felé. A Kegyes Korán arab nyelvű recitálása, sorainak eredeti olvasása ezután még jobban elmélyítette bennem a hitet, az Istenfélelmet, az odaadást Iránta.
„Könnyűvé tettük a te nyelveden a Koránt. Talán hajlanak az intő szóra.”… ezek a sorok számomra saját útkeresésem és megtalálásom is jelentik. Allahnak hála mindezért! 
Bővebben...

Televíziós műsor az MME nyári iszlám táboráról

Július 21-én a MTV 1, Sokszínű vallás című műsorában a Magyarországi Muszlimok Egyházának nyári iszlám táboráról volt szó. Mivel nincs televíziónk, ezért erről a hírről egy kedves testvérünk leveléből értesültünk. A műsor megnézető a http://www.mtv.hu/videotar/?id=26748 webhelyről.

Masa Allah, nagyon színvonalasan mutatta be muszlim testvéreink szegedi táborozását, miközben zenei aláfestésként gyönyörű nasídokat hallhatunk. A riportban résztvevő gyerekek szívhez szólóan mesélnek arról, mit ad nekik ez a tábor, mit nyújt nekik az iszlám vallás. Mindenkinek szeretettel ajánlom, nézze meg. Engem masa Allah nagyon megfogott.

Bővebben...

Évszázados bükkök

A tegnapi erdei kirándulásunk alkalmával egy csodálatosan szép túraútra találtunk. Insa Allah többször vissza fogunk még ide térni. Két hegy közötti völgyben mentünk végig, egy patak medre mellett. Az utunkat fenyvesekkel tarkított, évszázados bükkök szegélyezték. Sokszor beleszédültem, ahogy a toronymagas ezüst kérgek tövében felnéztem a zöldellő koronáikra. Szeretem a bükkfákat, ők a kedvenc fáim. Itt masa Allah, csodálatosan egészséges és öreg fák fogadtak minket. Az egész völgy egy gigászi, ezüst csarnokra hasonlított - a magasba futó oszlopokkal, zöld mennyezettel, amin az átszökő napsugarak, mint megannyi színes ablak hasítottak fényt a barnálló avarba. Rengeteg gombát találtunk, és a gyerekek örömére az út menti bokrok tele voltak erdei málnával.
Tegnap reggel is, és délután is voltak a lányok lovagolni. Masa Allah egyre jobban megy nekik. Tegnap délután már az elengedett kézzel ügetést gyakorolták. Rengeteget fejlődtek egy nap alatt masa Allah! Ma reggel – ha Isten megsegíti őket ebben – már egyedül próbálkoznak majd a ló irányításával. A tegnapi túra végén még át kellett mennünk a szomszéd faluba – Velembe almát venni. A lányok lába már elég fáradt volt, de inkább még rátettek egy kicsit, csak hogy legyen a lovaknak mit vinni ajándékba. Aztán Velemtől egész Bozsókig az almáikat fényesítették, hogy tetsszen a lovaknak. Gyuri bácsi délután felcserélte a lovaikat, mondván, hogy most a másik lován menjenek. A kisebbik leányom elsírta magát, annyira szomorú lett, hogy nem a Cicuson lovagol. Masa Allah, teljesen oda van azért a szép, szelíd kancáért. Ma insa Allah versenyre megy pár ló, tegnap fürdették őket. Nem igazán tetszett nekik a dolog, de a lányoknak annál inkább. A mai nap az utolsó teljes nap a mostani nyaralásunkból. Holnap insa Allah utazunk már haza. Ha Isten módot ad nektek rá, gyertek el egyszer Ti is ide. Masa Allah tiszta, csendes falucska Bozsók, tele kedves emberekkel. A környék meseszép, az étterem ételei változatosak és finomak, a lovaglás pedig 2000 Ft egy fél órára. Insa Allah legközelebb a Ti gyermekeitek élvezik majd és szereznek életre szóló élményeket általa! :-)

Bővebben...

Torna a lovon, patkolással

Bozsóki kirándulásunk negyedik napján már délelőtt kilenc órára vártak minket a lovas iskolában. A gyerekek már nagyon izgatottak voltak, mivel a tegnapi lovaglás elmaradt, és Gyuri Bácsi megígérte, hogy ma kipróbálhatják az ügetést hosszú kötőféken. A lányok előre mentek, míg a férjemmel a szálláson elrendeztük a reggeli utáni mosogatást és egyéb teendőket. Mire odaértünk, a kisebbik leányom már lecsutakolta a Cicust, és Eszterrel – egy kedves lánnyal – együtt felnyergelték. Már a lovon ülve fogadtak minket. Hatalmas volt a sár, így szegény Eszter cipője igencsak saras lett, míg a lányainkat tanítgatta a lovaglás rejtelmeire. Ma is, mint előzőleg megtornáztatták őket a lovon, törzs és kar, lábfej- körzés, előre-hátra hajlás a lovon, majd az instrukciók után megpróbálkoztak az ügetéssel. Most vált – talán - érthetővé számomra, hogy vajon a lovaglásban a test mely része követeli az igazi izommunkát. Bizony igencsak kellett szorítaniuk a lábukkal a nyerget, az ügetés ritmusára ki-ki állniuk a nyeregből ahhoz, hogy ne rázkódjanak mint egy adag kocsonya. Masa Allah, nagyon büszke voltam rájuk, hogy milyen ügyesek voltak az első próbálkozásnál. Mikor végeztek, éppen egy lovat patkoltak az istállóban. Még sosem láttunk ilyet. Szó-szó, bár falun élünk, mégis inkább városi emberek vagyunk. Ma ilyen élménnyel gyarapodtunk. Matyi a ló – megadóan tűrte a pedikűrt. Én meg … hát, szóval némi tisztelettudó távolságból szemléltem az eseményt – nem menve túl közel a ló hátsó lábaihoz… mégiscsak olyan nagy szögeket ütöttek a patájába, jobb a békés távolság. Megtudtuk, hogy a zablát jó alaposan le kell mosni és tisztítani minden lovaglás után, nehogy a rajta maradt szennyeződés kisebesítse a ló száját a következő lovaglás alkalmával. Lovaglás után elindultunk kirándulni. Egy három órás erdőjárás sikeredett most csak, mivel a középső leánykánk panaszkodott, hogy fáj a cipőben a lába, így a mai napra tervezett utat le kellett rövidíteni. Insa Allah holnap a másik cipőt visszük. Most meg várom, hogy felébredjen a picurka, aztán insa Allah megyünk elfogyasztani a késői ebédet.

 

Bővebben...

Kalaposkői élményeink

Bozsóki kirándulásunk harmadik napján Kalaposkő-t tűztük ki célul. Ez egy csodálatosan szép, palakövekből álló kőkomplexum. A hely tele van kisebb barlangokkal és megmászható sziklafalakkal. A hegytetőn járva sokszor csak a talpunk alatti kongásból sejtjük az üregeket, de van olyan barlangocska is, ahova magunk is bebújhatunk (ha nem félünk az ott tanyázó pókoktól J ) Kalaposkő a nevét a szélformálta formáiról kapta. Sok kő, kőpárkány úgy néz ki, mintha gomba kalapja lenne. A hely már évezredek óta figyelmet érdemel ki az emberek körében, mivel a szombathelyi régészek a tövében bronzkori férfi szobrocskát találtak.

Maga a feljutás is élvezetes volt, hiszen az Óriások útja valóban óriási mind kilátásában mind pedig a felfelé kaptatóiban. Masa Allah, jólesett megpihenni a tetején, és elfogyasztani a magunkkal hozott túrós sütiket. Mire leértünk a faluba, délután lett, és örömmel vetettük be magunkat az Aranypatak vendéglőbe. Aznap a családfőnk kivételével mindenki meggylevest és palacsintát rendelt. A lovas iskola délután ötre várt minket, így a késői ebéd után lassan indultunk is volna lovagolni. Allah azonban mást akart, és mire odaértünk már egyre jobban esett az eső. A lovak (Cicus és Cimbi) már felnyergelve várták a gyerekeinket. A lányok megkínálták őket egy kis hozott ajándékkal – egy-egy almával. Tapasztalatlanok vagyunk még a lovak terén – ez meglátszik rajtunk. Nem gondoltunk arra, hogy a többiek zokon vehetik, hogy nem kaptak almát. Pedig bizony ezek a lovak ugyan úgy féltékenyek egymásra, mint a gyerekek, akik nem kapnak abból, amiből a másik. A Cicus melletti ló, igencsak zokon vette, hogy ő nem kapott almát – és olyan kapálózásba, rugdosásba kezdett, hogy zengett tőle az istálló. Megfogadtuk, hogy insa Allah, legközelebb vagy mindegyiknek hozunk egy-egy almát, vagy pedig csak akkor adjuk oda, ha a többiek nem láthatják már. A lovaglás végül – az egyre jobban szakadó eső miatt – elmaradt. Hiába vártuk az eső csillapodását, viszont így is nagy élményt jelentett a gyerekek számára az istálló. Először segíthettek leszerszámozni a lovakat, a picurka másfél éves kislányunk pedig kitörő örömmel fogadta, hogy felülhetett az istállóban pihenő egyik kedves lovacska hátára. Masa Allah hatalmas élmény volt neki, ezen az óriási állaton ülni. Közben megcirógathatta, meghuzigathatta a sörényét. (ma mikor meglátta a lovakat, kijelentette, hogy hinta-palinta, és közben a lovakra mutatott, jelezve, hogy tegyük fel megint). Közben az eső egyre jobban szakadt. A lovarda kedves tulajdonosai hazavittek minket kocsival, így megúsztuk, hogy a gyerekekkel elázzunk. A vendégházban még megittunk egy jó meleg teát, ettünk a Bozsókon sütött finom almás pitéből, majd elkezdtük az esti teendőinket. Istennek hála ez a nap is eseménydús volt, insa Allah sok élményt és emléket adva majd nekünk is, gyermekeinknek is.

Bővebben...

Egy kirándulás képei

Tegnap volt bozsóki kirándulásunk második napja. Istennek hála csodálatos napos időnk volt. A lányok a kezdeti nyávogások után – hogy fáradtak – lassan átestek a holtponton, és utána inkább mi maradtunk le mögöttük. Ismét felfedeztünk egy új utat. Egy nagyon szép erdei ösvényen jártunk, ami olyan volt, mint egy hosszú-hosszú lugas, mivel az ágak szorosan az út fölé hajoltak, kis alagutat képezve ezzel. A lugas végén kijutottunk egy szelídgesztenyésbe. Jó lesz megjegyezni, insa Allah, ősszel jövünk szüretelni! Sajnos most éppen nem érik semmi az erdőben. A szeder ágak már roskadoznak a sok terméstől, de még minden zöld. Viszont nagyon sok gombát láttunk. Minden tele van vadvirágokkal. Masa Allah, az erdei tisztások kék-sárga-fehér-lilában pompáznak. Régen odahaza a Pilisben hatalmas csokrokat szedtünk belőlük, és leszárítottuk őket a téli, virágszegény időszakra. Ma már inkább csak gyönyörködünk bennük. (Ha hazaértünk, insa Allah rakunk majd fel a háttérképek közé néhányat.) Velemen áthaladva (mint mindig most is) megcsodáltuk az egyik ház baromfiudvarát, ahol három kislibát fedeztünk fel lányaink legnagyobb örömére.
Délután három körül értünk vissza a szállásunkra, addig a környező erdőket jártuk. Beebédeltünk a szomszéd vendéglőben (gombaszószos spagetti, szezámmagos harcsaszeletek, kakaós palacsinta és fagyi volt az asztalunkon… majd a hasunkban) Utána visszatértünk a szállásra. A gyerekek kint hintáztak egyet, én meg közben kilötyköltem az átizzadt ruhákat. Késő délután átmentünk tekézni a pár házzal arrébb lévő tekepályára. A picur lánykánk eléggé meg volt szeppenve először a guruló golyók hangjától, majd utána inkább már attól kellett tartani, hogy egy-egy visszatérő golyó megüti őt, ezért én kimentem vele addig sétálni egyet a mellette levő kastély parkjába. Míg ő a murvát kapálta az összeszedett botocskákkal, és különböző leesett terméseket gyűjtögetett a park fái alól, addig a többiek kijátszották magukat. Már előző este bejelentkeztünk a tekepálya melletti lovas iskolába, így amikor elérkezett az ideje átmentünk a lányokkal lovagolni. Most ültek először – igazán – lovon. Egy nagyon kedves bácsi segített nekik ebben. Hosszú kantárszáron jártak körbe-körbe, a bácsi pedig közben mondogatta nekik, hogy mit csináljanak a nyeregben. Bár mind a két nagyobb lány karatézik, azért nem ártott nekik sem kilazítani a testüket a nyeregben. A végén már egész meredek gyakorlatokat csináltak. Menet közben ráfeküdtek a ló farára, nyakára, lehajoltak a nyeregből, megfordultak a nyeregben. Fél kilenc felé értünk haza. Egyikünknek sem kellett altató, masa Allah, jól kifáradtunk az egész napos szórakozásban. Istennek hála ezért a szép napért!

 

Bővebben...

Rosszból jó...

Tegnap reggel elutaztunk a férjemmel és családunk „nő” tagjaival túrázgatni, ide, a Kőszegi hegységbe. Vonatoztunk, taxiztunk, mire végre kicsit elcsigázva megérkeztünk bozsóki szállásunkra. Utána egy kiadós vega ebéd után (meggy leves, brokkoli rózsák sajt mártással, vegetáriánus bőségtál, rántott camanbert rizzsel, diós palacsinta vanília öntettel volt a rendeléseink között) elindultunk Bozsókról Velem felé. A két kis települést egy kellemes bringa útvonal köti össze, ami árnyas fenyvesek között visz keresztül. Ezt az utat már rengetegszer megjártuk a két falucska között. Most is erre vettük az irányt, mivel fel akartunk menni Velemben a Vid kápolnához, ami egy csodálatos kis fennsíkon található, impozáns kilátással és százegynéhány éves bükkfákkal. Utunk elején azonban – szokásunkhoz híven – találtunk egy még be nem járt ösvényt, és elhatároztuk, megnézzük mi van arrafelé. Átugrottunk egy patakocskán, és vagy 50 méter után rátaláltunk egy másik turista útra, ami láthatóan Bozsók irányába haladt. Nem volt kedvünk visszatérni még a faluba, ezért már éppen visszafordultunk volna, amikor egy család jött arra az úton. Köszöntünk egymásnak, és megkérdeztük, hogy merről jönnek. Írottkőről jöttek, ami egy szép és jó félnapos túra útvonal oda-vissza nézve. Állításuk szerint Velembe tartottak, az ott parkoló kocsijuk felé. Útbaigazítottuk őket, hogy itt bizony nemsokára Bozsókra lyukadnak ki, ezért aztán jobb ha rátérnek az általunk otthagyott bringa útvonalra, és azon mintegy fél óra alatt elérik Velemet. Néhány pillantás a térképre meggyőzte őket, hogy jó ha ránk hallgatnak, és elindultak arrafelé. Mi meg követve az ő útjukat rátértünk az útra Írottkő irányába. Pár perc után azonban már fogtuk a fejünket, ugyanis akkor döbbentünk rá, hogy ez az út tulajdonképpen a Velem felé tartó bicajos út, csak a patakon való áthaladásunkkal valahogy sikeresen levágtunk egy nagy hatalmas kanyart – ami majd fél óra útmegtakarítást jelentett. Bizony szegény család, már majdnem elérte Velemet, kb. 5 perc lett volna leérniük a faluba, mi meg sikeresen eltájoltuk őket. Iszonyatos lelkiismeret furdalásom volt nekem is, és családomnak is. Azzal próbáltuk magunkat vigasztalni, hogy a szándék jó volt, és talán nem voltak annyira fáradtak, hogy egy fél óra hiába kutyagolást ne bírtak volna még ki – miattunk. Bárhogy is néztem – Allah így akarta, nem tehettünk ellene. Utolérni már nem igen tudtuk volna őket, így csak abban bízhattunk, hogy Allah jobban tudja mit miért ad – insa Allah jó lesz ez mind a kettő családnak még valahogy. Felmentünk egy szép vadvirágos tisztásra, leültünk és én meg egyfolytában fogtam a fejem, hogy hogy téveszthettünk meg – akaratunkon kívül bár – de ennyire valakit. Mikor visszafelé jöttünk a virágos tisztásról, összefutottunk egy pillanatra a csalás férfi tagjával, aki egy biciklivel száguldott éppen Velem felé. Csak éppen köszönni tudtunk egymásnak, és már el is tűnt. A férjem avval bíztatott, hogy biztos nem Velem, hanem Bozsók irányába vették az utat az ajánlott bringa úton, és ott bérelt egy bringát, amivel most átkerekezik Velembe a kocsiért, hogy aztán Bozsókon felszedje a családot. Egy órán belül találkoztunk is velük Bozsókon. A család ott ült az „éttermünk” kerthelyiségében éppen befejezve a késői ebédet. Odamentünk hozzájuk elnézést kérni, de Istennek hála csak nevettek az egész félreinformáláson. Így legalább megismerték a Bozsóki éttermet – nagyon jó konyhájuk van -, jól belaktak, és megismerték az általunk mutatott utat is. Mi meg megismertünk egy fél órás rövidítést a Bozsókról Velembe tartó úton. Nem utolsó sorban pedig összeismerkedtünk egy kedves családdal :) Ki akartuk fizetni legalább a bringa kölcsönzési díjat, de kiderült, hogy az étterem ingyen kölcsönözte oda számukra. Mire megérkezett a rendelés, a férj is a családja körében ült ismét. Istennek hála minden jól végződött, és remélhetőleg mindenki jól járt. Így fordulhatnak a rossz dolgok jóra. Sosem tudhatjuk Allah mit miért ad.

 

Bővebben...

Fák

„Ültess egy fát, nem éltél hiába” – tartja a mondás. A Korán több helyen említi Allah teremtését, a növények sarjadását, külön is megemlítve a fákat. E csodálatos növények egy helyen külön megemlíttetnek a Koránban is a leborulók között. Fennmaradt egy Prófétai Hagyomány is, miszerint a Próféta (béke legyen Vele) megtiltotta a fák kivágását a megszállt területeken.
Azok az emberek, akik nyitott szívvel járnak a világban sokszor érzik, milyen jóleső érzés egy fa tövében megtelepedni. Nem csak az árnyéka enyhe az, amit ad nekünk, hanem maga a növény kisugárzása békével és nyugalommal tölti el az alatta tartózkodót. Sokszor éreztem már, hogy egy-egy fa tövében megpihenni olyan, mint kiskoromban apám térdére telepedni. A suhogó lombkoronák fészket adnak a madaraknak, mókusoknak. Éltetnek minket friss levegővel, felfogják az ember okozta szennyet, a port, a zajt. Elég, ha felnézünk egy fára, és néhány percig kinyitjuk felé szívünket. Sok mindent tanulhatunk tőlük. Egy-egy öregebb fa, itt nálunk a Duna-parton is, már itt áll másfél évszázada. Mennyi mindent látott már, mennyi minden történt körülötte. Árvizek, háborúk, szerelmes séták és még csak Allah tudja mi mindennek lehettek tanúi már. A rohanó és állandóan változó világban egy nyugodt sziget egy-egy ilyen fa. Áll a maga helyén, teszi a dolgát – Allahot imádja mag kora óta, egészen addig, míg az utolsó nedvesség is el nem hagyja gyökereit. Láttam már olyan fát, ami látszólag elszáradt, mégis apró piciny sarjat eresztett maga mellett, így küzdve, és harcolva az életért. Ők tudják mit jelent az élet, nem adják fel a harcot egészen addig, míg Isten el nem rendelte számukra az életük végét.
Az emberekről elmondhatók, hogy tudatosan vagy sem, de tisztelik a fákat, mint az élet részét – és örülnek jelenlétüknek. De mint mindenben, ebben sem vagyunk egyformák. Vannak, akiknek egy fa nem más, mint egy szimpla dekoráció, mely eltüntethető, átrendezhető, ahogy éppen kedvük diktálja. Így gondolkozik a mi településünkön is egy tehetős ember. Hatalmas birtoka van. Mikor odaköltözött tele volt az egész terület fákkal és bokrokkal. Mogyoró bokrok, gyümölcsfák zöldelltek, beborítva a hegyoldalt. Jött ez az ember, és egy-két éven belül kivágatta szinte mindet. Volt ott két jól termő gyümölcsfa, amiket valami oknál fogva megtartott. A nagy irtás után ezek a fák is, egy-két éven belül kiszáradtak. Allah tudja, de én úgy gondolom, hogy nem tudtak meglenni a társaik nélkül. Tegnap előtt kivágták a két elszáradt fát is – csupasz lett a hegyoldal. Ezeknek a fáknak az emlékére született ez a beírás. Allah tudja csak, hogy a fák lelke hova kerül, mi történik velük. Insa Allah a Paradicsomot fogják díszíteni majdan. Fohászkodom értük, hogy úgy legyen.

Bővebben...

„És szeretetet és irgalmat rendelt el köztetek”

Mióta felvettem az iszlám vallást és bekerültem a közösségbe nagyon sok olyan muszlim nővel, lánnyal ismerkedtem meg, akik úgy kerültek kapcsolatba az iszlámmal, hogy megismerkedtek egy arab férfival. Az internet egyre inkább terjed a világban, a távolságok lecsökkentek, és az emberek sokkal könnyebben tudnak kapcsolatot létesíteni egymással - akár a világ különböző pontjain is. Ez sok haszonnal jár, de felvet különböző problémákat is. Én most ezeknek a problémáknak egyikével, az arab-magyar párkapcsolatokban felmerülő problémákkal szeretnék néhány sor erejéig foglalkozni insa Allah.


Nagyon sokszor hallottam már, egy-egy magyar honfitársam beszámolóját, hogy megismerkedett a nyaralása során, vagy az interneten egy arab férfival, és aztán ez az ismeretség villám gyorsan szerelembe ment át. Az esetek többségében azonban ezek a kapcsolatok – sokszor évekig tartó szenvedések után - azzal végződnek, hogy a fiú miután lelkileg, testileg és anyagilag kihasználta a magyar lányt, odébb áll. Ezekben a kapcsolatokban már azelőtt elkezdődik a szexuális viszony, mielőtt házasság történne. Bár a lányok állítják, hogy az udvarlójuk jó muszlim (hiszen imádkozik) – azonban azt mindenkinek tudnia kell, hogy egy jó muszlim férfi nem így viselkedik. Bár a szíve szerelemre gyúlhat, azonban megtartja a választottjával az illendő távolságot, és házasság előtt nem történik közöttük testi érintkezés.
Sokszor előfordul, hogy az említett párok viszonyukat megpróbálják legalizálni, és ezért vallásilag házasságot kötnek egy mecsetben. Erre azonban a férfiak sajnálatos módon az esetek többségében nem úgy tekintenek, mint egy életre szóló elkötelezettségre, hanem úgy, mint a szexuális kapcsolatuk legalizálására, amiből ha úgy hozza kedvük bármikor kiugorhatnak. Jól látszik ez abból is, hogy a házasság semmiféle kötelezettséget nem jelent az ilyen férfi számára… viszont az esetek többségében a nők részéről elvárják azt a viselkedést, ami egy jó feleséget jellemez. Ideális esetben - az iszlám elvek szerint - egy házasságnak úgy kéne indulnia, hogy a férfi biztosítja a szeretett nő számára azokat a feltételeket, amik egy család eltartásához szükségesek. (sajnos ez az internetes ismeretségek esetében inkább fordítva szokott lenni – a lány tartja el a férfit). A házasság egy olyan esemény, amin mind a férfi családja mind pedig a nő családja illene, hogy megjelenjen. (Az internetes ismeretség házasságainak nagy része úgy történik, hogy a férfi ide jön Magyarországra, és ott a mecsetben aki éppen ott van, azt tanúnak felkérve a házasság megköttetik.) Ezeknek a kapcsolatoknak a többségében a lányoknak semmiféle házassági kikötésük nem szokott lenni. Azonban, ha lenne is, ezeket a kikötéseket jogilag sajnos nem tudnák érvényesíteni a férfivel szemben, mivel a magyar jogrendszer nem ismeri el a csak vallási házasságokat és azok szerződéseit.
Sajnos elmondható, hogy van Magyarországon olyan mecset, ahol mindenféle kikötés nélkül összeadják a párokat. Ha az egyik mecsetben nem vállalják az esküvőt (látva a férfi nem tisztességes szándékát) átmennek egy másik mecsetbe, ahol aztán megkötik a házasságot. Mivel a lánynak általában nincsenek muszlim családtagjai, ott helyben keres magának pártfogót az esküvőhöz, akit aztán esetleg soha többé nem lát. Egy pártfogónak, aki a lány érdekeit képviseli, folyamatosan figyelemmel kéne ezután viselni a lány sorsát, és segíteni őt, ha arra van szüksége. Egy házassági pártfogónak tulajdonképpen azt a szerepet kell betöltenie, amit egy lány apjának. Sajnos erről van olyan mecset, aki elfeledkezik. A házasság megkötése után sajnos nagyon sok esetben derül az ki, hogy az új férj tulajdonképpen csak ki akart szakadni hazájából, és Európába jutni. Máskor egyszerűen anyagi gondjait akarja csökkenteni, vagy szexuális vágyait akarja kielégíteni itt hazánkban. Sajnos nagyon sok szomorú történetet hallottam már, milyen felháborítóan viselkedtek honfitársaimmal. Az esetek nagy részében elmondható még az is, hogy a lány valahol tisztában van kihasznált helyzetével, mégis a szerelme nem hagyja, hogy véget vessen ennek az áldatlan viszonynak. Sokan úgy gondolják, hogy ők kivételek, és hogy választottja szereti őt, … hiszen olyan szépen, olyan kedvesen tud beszélni hozzá.
Én csak azt javaslom minden olyan lánynak, akit megkörnyékezett külföldön élő arab férfi – tanulja előbb a vallást, és utána akarja csak közelebbről megismerni azt, aki közeledni akar felé. Akkor lesz viszonyítási alapja – mennyire jó muszlim az, aki jó muszlimnak mondja magát. Az iszlámnak megvannak a szabályai a házasságkötésben és a házasságban is. Megvan a nőknek is, a férfiaknak is a feladata és a joga a házasságon belül. Ez a feladat azonban nem csak a nő részéről kell hogy érvényesüljön, hanem a férfi részéről is. Egy kapcsolat sosem lehet egyoldalú.

„És szeretetet és irgalmat rendelt el köztetek” (Korán, 30.21)

Bővebben...

Istenre hagyatkozás

Abban az időben amikor a párommal még csak hírből ismertük az iszlám vallást sok mindent máshogy közelítettünk meg. A napi problémákat jóval súlyosabban éltük meg. A gondok sokkal többször nyomasztották vállunkat, minden egyes próbatételt sorscsapásként fogtunk fel. Ki ne ismerné azt a mondást, hogy a „baj nem jár egyedül”. Az ilyen alkalmakkor teljesen kétségbe estünk, hogy „mikor lesz már ennek vége?”, „mi fog még történni?” és félelemmel vártuk az elkövetkezendő napokat.  Ahogy aztán – Istennek dicsőség – egyre jobban előrehaladtunk Isten útján, úgy egyre inkább el tudtuk fogadni, hogy ezek az időszakok az élet velejárói. Egyre többször tapasztaltuk, hogy a „lent” után mindig jön a „fent” is. Egyszerűen túl kell lennünk ezeken a napokon, és kész.
Az iszlám belépése az életünkbe aztán – ebben a tekintetben is – változásokat hozott.
A Koránban Isten így szól a Prófétához (béke legyen Vele) és rajta keresztül a hívőkhöz:

„..Amikor pedig [valamit] elhatároztál, akkor hagyatkozz Allahra! Allah bizony szereti a [reá] hagyatkozókat. Ha Allah támogat titeket, akkor nincs senki aki legyőzhetne benneteket!  (3.159-160)

Isten ezen szavai sokszor visszaköszönnek rám az életben. Mióta megismertük a Korán ezen sorait, sokkal nyugodtabbá vált az életünk. Minden lépésünkben az Isteni vezetést kérjük, és aztán insa Allah (Ha Isten akarja) tesszük a dolgunk. Apró, de kedves történet a Korán sorait példázva, egy nem rég történt esetünk is. Vidéki kiránduláson voltunk, egész napos túratervekkel magunk előtt. A hajnali imára ébredve, hatalmas szél, hűvös, borult ég, eső fogadott minket. Úgy nézett ki, hogy ebből bizony aznap esőkabátos, rétegesen felöltözős túra lesz. Azt mondtuk a párommal hogy insa Allah kirándulni fogunk. Megettük a reggelit, elkészítettük az elemózsiát az útra, és mire indultunk volna elállt a szél. Mire az erdő széléhez értünk kisütött a nap. Egész nap ragyogó túraidőnk volt. Istennek hála érte. Általában az életünk masa Allah így telik. Eltervezünk valamit, és a körülmények aztán úgy alakulnak, hogy ezek a tervek valósággá válhatnak – Istené a dicsőség érte.
… és vannak olyan tervek, szándékok is, amik mégsem tudnak megvalósulni. Az ember hiába tesz meg mindent ami az erejéből telik, mégis semmi sem jön össze, hogy sikerüljön. Tapasztalatunk azt mutatja, hogy ilyenkor jobb, ha az ember elengedi ezeket. Sokszor érezni, hogy erőfeszítéseink hiába valóak, mert Isten akarata más, mint a mienk. Jönnek a nehézségek, és ha elengedjük azokat a dolgokat, amibe görcsösen kapaszkodtunk, elsodorják az embert a tervezettől egészen más irányba. Aztán ahogy múlik az idő, lassan kibontakozik előttünk, hogy – insa Allah – miért történt úgy, ahogy történt. Mit hozott magával az az út, amire Isten terelt minket, esetleg saját elképzelésünk ellen is - Istennek hála érte. Az élet olyan területeit nyitja meg így számunkra, olyan változásokat hozva az életünkbe, amik a valós javunkat és előre haladásunkat szolgálják. Mert Isten – bár néha nehézségeket ad  – a hívő javát szolgálja ezzel. Türelmesnek kell lennünk. Bár az ember mindent akkor és azonnal szeretne, meg kell tanulnunk kivárni a dolgokat a maguk idejében megtörténni. Allah a Bölcs, ő tudja, mi és mikor jó nekünk. Hagyatkozzunk tehát Rá. Allahu Akbar!
Bővebben...

Jótékonysági varrogatás árva gyerekeknek

A mai blogbejegyzésben szeretnék egy felhívást közzétenni számotokra. Insa Allah vannak ügyes kezű muszlimák, akik még beszállnának ebbe a nemes jótékonysági akcióba. Az oldal teljesen megbízható, én is tőlük vásárolok már évek óta. Mindig nagyon kedvesek és figyelmesek voltak velem szemben. Az oldal, ahol megtaláljátok ezt az akciót: www.tuvarazs.hu

TÛVARÁZS WEBÁRUHÁZ JÓTÉKONYSÁGI FELHÍVÁSA A DÉVAI SZENT FERENC ALAPÍTVÁNY GYERMEKOTTHONAI JAVÁRA

Kedves Tûvarázslók!


Szeretettel kérlek fel benneteket egy jótékonysági projektben való részvételre!
A Dévai Szent Ferenc alapítvány, Böjte Csaba ferences atya otthonai részére szeretnék kérni tõletek az otthonok díszítéséhez, otthonossá tételéhez kézimunkákat. A gyermekek családként élnek, önálló lakásokban laknak, családonként 10-12 különbözõ korú gyermek nevelkedik. Vannak családotthonok, ahol az iskolás korú gyermekek a délutánkaikat, estéiket töltik, az otthoni nagyon rossz viszonyok miatt. Jelenleg 19 otthonban, családotthonban folyik a szeretetteljes munka a gyermekek felkarolására, nevelésére, testi és lelki megsegítésére. A gyermekek tiszta, nagyon egyszerû viszonyok között élnek. Szeretném, ha együtt meghittebbé, szeretettel telibbé tudnánk varázsolni a minennapjaikat, ha a kezünk munkája által közvetített szeretet simogatása eljutna hozzájuk. Minden egyes apróság nagy kincs a számukra, nagy-nagy örömet tudunk szerezni ezzel nekik. Aki szeretne segíteni, aki szeretne így szeretetet adni, az kérem készítsen a gyerekek számára valamit! lehet ez egy falikép, egy szekrénybe akasztható zsebes tároló, egy párna, egy tornazsák, asztalterítõ, vagy egy gyerekjáték, kötött, vagy horgolt maci, baba, vagy bármi, ami  a gyermekeknek, és nevelõiknek hasznos, örömet szerez. A gyerekek  3-18 évesek. Munkámon kívül szeretnék hozzájárulni a jótékonysági akcióhoz vásznakkal, kitekkel, kötõfonalakkal, valamint patchwork textilekkel. Kérlek benneteket, jelezzétek, ki az aki szeretne készíteni valamit, és kér-e hozzá alapanyagokat.(Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) Valamint bármi kérdésetek felmerül, szívesen válaszolok!  Hamarosan fel fogom tenni egy jótékonysági menûpont alá az igényelhetõ kiteket, vásznakat, textilek et, egyéb kellékeket. Szeretném, ha jeleznétek, mi az amit elkészítenétek, mire számíthatunk!
Szeptember végéig készülnének az ajándékok, melyekbõl aztán október elején 1 hetes jótékonysági kiállítást rendeznék, majd eljuttatnánk az alapítvány javára. Minden ötletet, észrevételt, javaslatot örömmel veszek, és elõre köszönöm Mindenkinek, aki részt kíván venni, aki áldoz erre idejébõl!

Szeretettel várom a visszajelzéseket, és kérem aki egyetért az a blogján, egyéb helyeken segítsen terjeszteni a felhívást!

Köszönöm!                     Zsuzsa

Bővebben...

Elérhetőségeink