Blog - magyar muszlimok(magán)véleménye az iszlám vallásról

Állatok és az Utolsó Nap számonkérése

Tegnap a süni „vacsoravendégeink” nagy pancsot rendeztek. Este kiraktuk nekik a megmaradt zöldséglevest. Úgy látszik vagy nem fértek hozzá mindannyian a tálhoz, vagy pedig mohók voltak, mert a tál körül jókora leves tócsa fogadott minket reggel. Néha elgondolkozok az állatokkal kapcsolatos élményeink kapcsán, hogy vajon milyen is lesz majdan az állatok számonkérése. Például milyen elmarasztalásban részesül majd süni mesterünk, amiért nem éppen szépen kizavarta a bekiváncsiskodó macskát a dobozából. Vajon ez rossz tettként van-e feljegyezve számára, vagy pedig csak saját jogos határvédelme történt. Vajon a rézsiklóval játszadozó macska, aki csak egy kis darabot kostól meg az áldozatából, elfogadhatóan cselekszik-e, vagy bűnt követ el azzal, hogy hiábavalóan ölt? Vajon a két utcával lejjebb lakó kutya, aki minduntalan kijön a kerítésen, hogy a járókelőket zaklassa, csak saját feladatát végzi, vagy pedig jogtalanul morog, kap utána az utcán járó-kelő embereknek. Vajon mi, akik minduntalan leszedjük a régi szekrényünkbe besurranó darazsak fészkét, bűnt követünk-e el azzal, hogy már lárva korukban kiebrudaljuk őket, vagy csak jogos önvédelem ez részünkről?
Aztán itt van egy másik kérdés…
Mint már régebben írtam, van egy macskánk, a Baguba. Szó-szó bár butus, de nagyon ragaszkodó állatka, aki nem nagyon mászkál el messzire a háztól. Ennek köszönhetően a környék összes kandúrja ide jön udvarolni a számára. És mivel sokan vannak, és mindegyik domináns hím akar lenni, ezért lépten-nyomon ott hagyják nem éppen illatos jelzéseiket. Ez míg a kert bokrain történik, addig az ember szemet huny neki, de mikor aztán egyre élesebb küzdelemmé fajul, hogy buta macskánk utódainak ők legyenek a apjai, már nem zavartatja őket az sem, hogy az ember magánterületének határain belül spriccelgetnek. Szó-szó a muszlimnak türelmesnek kell lennie, de amikor telente már az ajtónkat veszik folyamatosan célba nem éppen szívderítő illatú határjelöléseikkel… hát mi is elveszítjük türelmünket. Védekezni nem lehet máshogy ez ellen, mint hogy Bagu macskánkat ivartalanítjuk. Ez bizony a szegény párával szemben igazságtalan magatartás, mivel nem ő tehet ezekről, hanem hódolói. Mégis, ha meg akarjuk őrizni házunk tisztaságát, más megoldást nem nagyon tudunk tenni úgy, hogy közben ki tudjuk elégíteni macskánk szabadság igényét is. Vajon Bagu mennyire lesz megértő velünk, ha az Utolsó Napon számonkéretik, a vele szembeni viselkedésünk?... Allah tudja.

Bővebben...

Áldással teli ételeink

A Próféta (béke legyen Vele) tanította számunkra, hogy az ételben áldás van, és sosem lehet tudni, talán az utolsó falatkával amit nem fogyasztottunk már el, lökjük el magunktól ezt az áldást.

Istennek hála sokszor fogadtunk már házunkban muszlim vendégeket. Ilyenkor amikor az étkezés után összeszedtük a tányérokat, sosem találtunk benne maradékot, amit nem fogyasztottak volna el. Nálunk is itthon, mind mi, mind pedig a gyerekek megesznek mindent amit kiszednek a tányérra. Eleinte mondogatni kellett nekik, hogy szedjék össze mind amit még az étkezés végén a tányérjukon látnak, de ezt most már egyre ritkábban kell nekik mondani. Persze az is előfordul, hogy többet kíván a szem, mint a száj. Ilyenkor félretesszük az ételt, és kicsit később elfogyasztjuk a maradékot. Ha esetleg megmarad étel, azt igyekszünk hasznosítani, mielőtt megromlana. Vagy úgy főzök, hogy az előző napi maradék is elfogyjon, vagy pedig megkínáljuk vele a "vacsoravendégeket". Egy kis kerttel rendelkező házban lakván, vagy a macskák, vagy pedig a házhoz szokott sündisznók, de elfogyasztanak minden maradékot, amit mi már nem tudtunk. Nagyon ritka az az eset, amikor megromlik egy étel, és ki kell öntemen. Ezt mindig nagy lelkiismeret furdalással teszem... nagyon útálok ételt kidobni. Az étel minden falatjáért megdolgozott valaki. Tiszteljük hát meg munkáját azzal, hogy nem a pocsékba kerül a munkája.

Az éremnek azonban két oldala van. Az étel készítőjének is meg kell tisztelnie magát az ételt azzal, hogy bele rakja "szívét-lelkét", amikor azt készíti, vagy amikor a földműves termeli, a gyárakban gyártják stb... Nálunk muszlimoknál minden cselekedetünk elején Isten áldását kell kérni tetteinkre. Így van ez a főzésnél is. Nem készül nálunk étel anélkül hogy ne mondanánk: "Biszmillah" - Isten nevében. Sajnos ez profit érdekeltségű világunkban egyre ritkábban hangzik el azok szájából - szívéből - akik termelik, gyártják az alap élelmiszereket. Mindenféle rossz minőségű alapot, kiegészítőt, vegyszert beleraknak, csak azért, hogy minél nagyobb legyen a haszon az eladott terméken. Mi idehaza amennyire lehetőségeinktől telik, megpróbáljuk élelmiszereinket olyan termelőktől, gazdáktól, boltoktól venni, ahol tudjuk élelmünk gondos, áldással teli munka gyümölcse. Meg is lehet érezni, hiszen a minőség is sokkal de sokkal jobb. Tavaly ősszel vettünk magunknak egy kis elektromos malmot, így azóta a kenyerünkhöz a lisztet is magunk őröljük, magyar, bio tönköly gabonából. Masa Allah, össze nem lehet hasonlítani az ebből sütött kenyeret semelyik bolti pékáruval. Masa Allah, a kérge ropogós, és ha egy hét múlva fogyasztjuk akkor is ízletes és tápláló. Néha, amikor nincs időm sütni, ráfanyalodunk a "közértes" kenyérhez. A házi kenyér után ez a bolti kenyér ég és föld. Olyan érzés a gyári kenyér, mintha az ember a semmit enné, amitől csak a feneke mérete nőhet, de táplálni nem táplálja a testet. Ízetlen, és nem laktat. Miért van ez vajon így? Egyszer beszéltünk egy pékkel nosztalgiázva, a régi 30 évvel ezelőtti kenyereket emlegetve. A mostani kenyerek minőségéhez csak annyit tett hozzá, hogy jobb ha nem tudjuk, hogy mi minden van a mai kenyérben. ... Ez azonban meg is érződik az ízén is, és testünk reakcióján is. VAjon lesz-e valaha szemlélet váltás? Vajon a fogyasztó társadalom egyszer meg fogja-e annyira elégelni, a sok silány élelmiszert annyira, hogy a gyártók, termelők jó irányba  változtassanak. Én úgy gondolom nem kéne várnunk a csodára. Mindenkinek figyelmet kéne szentelnie arra, hogy mit eszik, mit  vásárol, és gondosan asszerint válogatni élelmiszereit, ami a valódi érdeke - nem pedig amit a reklámokból sugalnak számára. Az egyéni szinten elkezdődő változások hozzák meg azt a változást - insa Allah (ha Isten akarja) - ami elbillentheti a mérleget, és jó irányba zökkentheti a gyártók, termelők gondolkozását. Tegyünk hát azért, hogy minél több áldással teli étek kerüljön asztalunkra!

Bővebben...

Közeledünk Ramadán hónapja felé

Tegnap nézegettük a férjemmel, hogy idén - ha Isten megsegít minket - szeptember elsejére esik (papír forma szerint) Ramadán hónap első napja.

Insa Allah (ha Isten akarja), már csak két hónap van addig. Ramadán hónap a muszlimok számára egy kulcsfontosságú hónap az évben. E szent hónapot böjttel, imádkozással, fohászokkal töltjük, de ebben a hónapban sokunk végiggondolja eddigi életét, és azt hogy insa Allah hogyan tudná jobbá tenni, hogy még közelebb kerülhessen Istenhez. Ramadán hónapja alatt, a böjt napközben lelassítja az ember cselekedeteit, az esti, éjszakai hosszú imádságok fáradtabbá tesznek minket napközben. Ezért sokan vagyunk úgy, hogy igyekszünk amit lehet életünkben elrendezni addigra annyira, hogy Ramadán hónapjára ezek megoldódjanak insa Allah. Így a napi gondok kevésbé vonják el figyelmünket erről a szent hónapról. Két hónapunk van tehát, hogy insa Allah felkészülhessünk rá. Ebben az időszakban Ramadánhoz közeledve egyre nő bennünk a vágy, hogy minél hamarabb elkezdődhessen már. Ünnep mindannyiunk szívének, amikor megjelenik a hold keskeny sarlója, és belépünk a szent hónapba. Insa Allah tegyünk azért, hogy az elkövetkezendő két hónap alatt fel tudjunk készülni rá, hogy szívünket maradéktalanul betölthesse a vágy a hónap áldásai iránt, és a lehető legkevesebb napi gonddal kelljen foglalkoznunk e szent hónap napjaiban.

Bővebben...

"A testben van egy húsdarab..."

"Ne vesztegessétek az időtöket felesleges beszéddel, mert a túl sok beszéd az Allahra való emlékezés nélkül megkeményíti a szívet. Allahtól pedig azok vannak a legtávolabb, akiknek kemény a szívük." - mondta a Próféta (béke legyen Vele)

E hagyományt nem rég olvastam Halima blogjában. Allah tudja, miért rakta fel éppen most, de úgy érzem éppen a legjobb időben találtam rá. El kéne gondolkoznunk azon, hogy vajon miért említi a Koránban Isten annyiszor a szív fontosságát. Miért beszél a vétkezők, bűnösök kapcsán annyiszor arról hogy megkeményítette a szívüket. Miért szól annyi Prófétai Hagyomány az emberek szívéről, arról, hogy mennyire fontos a szelídség, a lágy szív. Hagyni kéne, hogy Isten Irgalma behatolhasson a mi szívünkbe is. Hagyni kéne, hogy az egymás iránti szeretet hassa át kapcsolatainkat. Insa Allah hamarosan felkerül az oldalunkra rengeteg Prófétai Hagyomány, amikben sűrűn olvashatjátok azokat a hagyományokat, amikben a Próféta (béke legyen Vele) lehiggasztotta azokat a kortársakat, akik túlbuzgóságukban átlépték az egészséges középutat, és ennek a szívük látta volna kárát. Manapság is vannak olyan testvéreink, akik úgy gondolják, hogy a szabályokhoz mereven ragaszkodniuk kell bármi áron. Azonban az életben vannak olyan események, amikben döntenünk kell több szemszögből is. Többször előfordulnak olyan bonyolult helyzetek, amire nem lehet ráruházni minden szabályt, anélkül, hogy még nagyobb kár ne származna belőle. Ilyenkor - mint ahogy a Koránban Isten rengetegszer felszólítja az embert - használnunk kell az eszünket. Mérlegelnünk kell, milyen lépésünk mit eredményezhet. Mérlegelnünk kell, és azt az követnünk, amiből kevesebb rossz születhet. Döntéseinkben sokszor a szívünk sokkal jobb döntőbíró, mint gondolnánk... csak figyelni kellene a szavára, és nem elnyomni annak figyelmeztetését. Egy megkeményített szív sosem hozhat jó döntéseket. Ezt minden alkalommal szem előtt kéne tartanunk. Irgalommal vegyes szeretettel kéne gondolkoznunk, és cselekednünk. Insa Allah ez nagyobb haszonnal, és több áldással járna, mint a kemény, előírásokat maximálisan - bármi áron - betartó lépéseink.

Bővebben...

Elérhetőségeink