Blog - magyar muszlimok(magán)véleménye az iszlám vallásról

Kazettás mennyezet

A mi vallási ünnepünk az eíd el-adha valamint a rokonságunk ünnepe a karácsony elég sok teendővel járt. Mind a gyermekeimnek, mind a családunk többi tagjának ajándékkészítésével töltöttem el a múlt hónap kreatív óráit. Mégis, amikor becsusszant egy kis potya szabadidő még, szép lassan készülgettek/készülgetnek a mennyezeti festett kazettáim. Felrakom amik elkészültek.A minták régi szekrények, használati tárgyak mintáiból alakultak át mennyezeti dísszé. A fatáblák 40x40 cm méretűek.

kazetták

Bővebben...

Fatwa a rituális szoptatásról

A „Rada” vagy „Rida” az iszlám jogtudomány egyik szakkifejezése, azt jelenti: a szoptatás, mely törvényes akadályt állít az ily módon szerzett rokonokkal való házasság elé”. A fogalom az arab radi’a vagy rada’a (az anyja mellét szopta) jelentésű szó tövéből ered. Gyakran ’dajkaság’ vagy ’tejtestvérség’ kifejezéssel fordítják.A rada koncepciója abból az iszlám és iszlám előtti fogalomból ered, miszerint vérrokonság jön létre a szoptató anya és a hozzá rokoni szállal nem kötődő szoptatott között –azaz az anya és nem saját gyermeke között – a szoptatás hatására. A rada meghatározza a kapcsolatot a szoptató anya és a szoptatott gyermek különböző rokonai között is, például: nem csak nekik kettőjüknek tilos házasságot kötni, hanem rokonaiknak is különböző variációkban ( a szoptatott biológiai fiútestvére és a szoptatós anya biológiai lánya). Viszont megenged olyan, egyébként tiltott bizalmasságot (különösen, ha a szoptatott férfi és már elérte a felnőtt kort), mint például láthatja a szoptató anyát kendő nélkül illetve lehet vele kettesben,pontosan úgy, mintha rokon lenne. Felnőtt férfi rituális szoptatása akkor megengedett, ha ez előnyös vagy szükségszerű valamelyikük számára ( vagy a férfi és a szoptató nő valamelyik nőrokona számára) azért, hogy az iszlámban az általánosan megengedettnél intimebb kapcsolat jöhessen létre nem rokon, ellenkező nemű felnőttek között.

Az Al-Azhar-i fatwa-vita 2007 májusában Dr Izzat Atiyya, a kairói Al-Azhar egyetem tanára kiadott egy fatwat, mely azt javasolta, hogy a férfi és női kollegák szoptatást alkalmazzanak annak a vallási tiltásnak megkerülése érdekében, mely szerint nem lehetnek kettesben. A fatwa azt mondja, hogy a női kollégának meg kell etetnie a férfi kollégát „közvetlenül a melléből” legalább 5 alkalommal annak érdekében, hogy családi kötelék alakuljon ki köztük, ily módon lehetővé téve azt, hogy kettesben lehessenek a munkahelyükön. „ Felnőtt megszoptatása véget vet a privát találkozások problémájának és nem tiltja meg a házasságot" – rendelte el. – "A nő levetheti a kendőjét a munkahelyén és megmutathatja a haját olyan személy előtt, akit szoptatott.” A fatwa hatalmas felháborodást és zavart keltett, a bírálók kigúnyolták a szerzőt az egyiptomi televízióban. Az egyetem felfüggesztette a tanárt, aki egyébként az egyetem hadith osztályát vezette. A fatwát széles körben kritizálták arab nyelvű műholdas tévéadókon is, még az egyiptomi parlament is napirendre tűzte. Miután az egyetem fegyelmi eljárással fenyegette meg, Atiyya visszavonta a fatwát, mondván, hogy az Mohamed (béke legyen vele) próféta idejéből származó „különleges eset helytelen értelmezése” és hogy mindössze néhány tudós véleményén alapul. Egyiptom vallásügyi minisztere, Mahmoud Zaqzouq, arra szólított fel, hogy a jövőben a fatwák „összeegyeztethetők legyenek a logikával és az emberi természettel.”

(forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Rada_(fiqh) )

A fordításért köszönet Flórának


Sok muszlim mégis elfogadhatónak tartja ezt a fatwat, azzal indokolva, hogy volt erre már precedens.
A történet így zajlott a hiteles Hagyomány szerint:

Abu Huthayfa-nak és feleségének Szahla-nak volt egy fogadott fia - egy felszabadított rabszolga - akit Szalímnak hívtak, aki a házukban szabadon élt és dolgozott. Szalím olyan volt, mintha a fia lett volna, és gyakran segített Szahla-nak a háztartási munkákban. Egy szobában maradhatott vele, anélkül, hogy Szahla-nak el kellett volna fednie magát a férfi tekintete elől. Amikor a Próféta (béke legyen Vele) eltörölte az örökbefogadás alapelvét Szalím idegenné vált a házban és nem lehetett egyedül Szahlával, Abu Huthayfa feleségével. Szahla Mohammedhez (béke legyen Vele) fordult, aki azt a megoldást javasolta neki, hogy szoptassa meg Szalímot ami lehetővé teszi, hogy fiaként vele együttlehessen a házban. Erre Szahla azt mondta, hogy: „ de Szalím férfi, és szakálla van”, amire a Próféta (béke legyen Vele) azt mondta, hogy: „ Tudom”.

 

Érdekelne a véleményetek.

Egy kedves testvérünk a következő észrevételt fűzte a cikkhez:
A rituális szoptatás kérdésköre egy időben nagy vitát kavart a vallástudósok körében, de mára majd egységes álláspont alakult ki ebben a kérdésben. A tudósok nagy része ugyanis egyetért abban, hogy a fent idézett hadísz azokra az akkori, és egyedi esetekre vonatkozott, ahol az örökbefogadást mint rokoni kapcsolatot eltörlő Korán kinyilatkoztatás előtt már ilyen közvetlen, családi viszonyban voltak az örökbefogadott gyermek és az örökbefogadó.
Jemenben néhány évvel ezelőtt fordult elő egy konkrét eset. Egy házaspár a házuk előtt egy néhány napos csecsemőt talált, akit befogadtak és felneveltek. Mikor a fiú felnőtt, egyre többen mondogatták a ház asszonyának, hogy nem helyes ha együtt marad kettesben a fiúval, hiszen nem vérrokonok. Vallástudósokhoz fordultak véleményt kérni, de mivel egyértelmű választ senki nem mert adni, az ügy egyre magasabb szintre került. Felmerült a rituális szoptatás lehetősége is. Az ügyben egyiptomi és más országok-beli muftik véleményét is kikérték, és végül az asszony számára azt javasolták, hogy ne maradjon kettesben a fiúval. A rituális szoptatás lehetőségét arra hivatkozva vetették el, hogy az erről fennmaradt - valóban hiteles hadísz - az örökbefogadás rokoni kapcsolatát eltörlő kinyilatkoztatás idejében előfordult egyedi esetekre vonatkozott, és napjainkban már nem helyes alkalmazása.
Ha pedig a rituális szoptatást még egy újszülött korától nevelt gyermek és örökbefogadója esetében sem tartják elfogadhatónak, akkor ez semmiképpen nem megengedhető például munkatársi viszony esetén.

Bővebben...

A szem könnyezik, a szív Allahot dicsőíti

Sokan olvashattátok oldalunkon, hogy két napja egy kedves, huszas évei végén járó testvérünk segítséget kért tőlünk. Leukémiában szenvedett, az utolsó napjait osztotta meg velünk. Ezt akkor talán ő sem, és mi sem tudtuk.

Kérdésekkel fordult hozzánk, és mi is, ti is, akik válaszoltunk neki örömmel töltöttük el szívét. Utolsó ideiben oldalunkat olvasgatta. Bejegyzéseinket, véleményeinket – tanulta hitünket. Regisztrált is oldalunkra, hogy leírhassa nektek, mennyire hálás soraitokért. Sajnos leírni már nem tudta ezt számotokra.
Igazán most döbbentem rá arra, hogy mekkora is a felelősségünk ezen az oldalon. Adtunk valamit Beának… az utolsó két napjában. Hálát adok Allahnak, hogy ilyen megtisztelő lehetőséget adott számunkra.

Köszönöm mindannyiotoknak, akik vele voltatok. Kérlek legyetek ezután is vele, és fohászkodjatok érte.

Bővebben...

Meztelenek leszünk a reptéri biztonsági készülékek előtt?

2008. október 24. 17:52

"Nincs egyetértés az Európai Unió tagországai között abban a kérdésben, hogy szükség van-e az európai repülőtereken olyan biztonsági, átvilágító-készülékek telepítésére, amelyek képernyőjükön lényegében meztelenül jelenítik meg az utast – derült ki a bel- és igazságügy-miniszterek luxembourgi ülésén pénteken.

A témát napirendre kérő Németország például – az emberi méltóságra hivatkozva – ellenzi a tervet, a soros uniós elnök Franciaország a terrorellenes harc jegyében támogatja azt. A kezdeményező Európai Bizottság képviselője, Jacques Barrot igazságügyi felelős pénteken azt mondta,  hogy olyan rendszerről lenne szó, amelyben az utas maga dönthetné el, hogy az ellenőrzést ezzel a berendezésen végezzék vagy másképp, például motozással.

Az Egyesült Államokban már számos repülőtéren működik az úgynevezett testátvilágító készülék, de néhány európai légikikötőt (például a londoni Lutont, az amszterdami Schipholt és a nizzai repülőteret) szinten felszereltek ilyennel. Elutasította a készülékek használatát a napokban az Európai Parlament is...."

MTI
http://hvg.hu/vilag/20081024_eu_biztonsag_repuloterek_atvilagitas.aspx
Bővebben...

Hitrendszerünk alapjai

Az iszlám tanításainak megismerése előtti időmben sok kérdésem volt, amire nem találtam akkoriban választ. Ezek mellett a kérdések mellett azonban nem vettem észre, hogy mennyi minden van, ami ezek miatt a megválaszolatlan kérdéseim miatt nem áll rendszerben nálam, alaptalan marad. Hittem Isten létezésében, mégis emellett az életem tele volt olyan dolgokkal, amik mostani hitem mellett logikátlannak, és hitrendszerembe nem illőnek érzek már. Arra, hogy mennyi mindent ad az iszlám, amit észre sem vesz a mindennapokban az ember, akkor jöttem rá először, mikor egyszer kikísértem valakiket a temetőbe, meglátogatni számunkra kedves hozzátartozóikat, és ismerőseiket.
Ezek az emberek elég sokszor járnak ki a temetőbe, hogy meglátogassák szeretteiket. Szépek, rendezettek a sírok, ahol szeretteik el vannak temetve. Abban a hitben gondozzák, hogy elhunyt szeretteik ott vannak, látják őket, ilyenkor kicsit együtt lehetnek velük.
Mégis első megdöbbenésem az volt, hogy - mivel kicsi a hely, hogy a sírt gondozzák, ezért - nyugodtan ráléptek a halottat fedő sírkőre, hogy letisztogathassák azt. Majd egy másik ismerősük sírjánál – mivel az elhagyatott, gondozatlan volt – nyugodt szívvel kitárgyalták, hogy mennyire nem szép a gyerekektől, hogy nem látogatják a szüleik sírját, és utána a sír felett megbeszélték, milyen hibás lépéseket tett annak idején a halott a gyermeknevelésben.
Kérdem én, hol van itt a logika? Ha a halotthoz jönnek az emberek, akik hitük szerint ott van velük, látja őket, akkor miért viselkednek úgy, mintha nem lenne ott, és nem hallhatná őket. Ha úgy gondolják, hogy a halottnak számít az ottlétük, akkor miért lépnek rá a sírra?
Az emberek egy része valahol maguknak is éppen-hogy bevallva, hisz Isten létezésében, de mégis milyen sokan babonákra támaszkodnak inkább. Mennyiszer van, hogy inkább „lekopogják”, hogy jól megy nekik, sikerült nekik valami, minthogy hálát adjanak Istennek érte.
Holott ők is hívő emberek. Hisznek Istenben. Mégis… nincs meg bennük az a késztetés, hogy ezen az érzésen túl, ezt tetteikben is, és főleg életükbe is merve beleépítve – éljék meg hitüket. Pedig mennyi apróság van az életünk bármely percében, ami a hit által értelmet kaphatna, segítve tudatosan élni életünket.
Bővebben...

A város és a puszta

Ikaljan testvérünk említette egy hozzászólásában, hogy sok városi gyerek csak a rajzfilmekből láthat már egeret. Ez a sajnos igaz mondat szülte mai blogbejegyzésem.

Nemrégiben a skanzenben mesélte a gyertyaöntő műhelyben a bácsi, hogy bizony volt olyan tízéves forma pesti gyerek, aki megigézve nézte a tüzet, és nem akart onnan elmenni. Saját bevallása szerint még sosem látott tüzet. Sokszor, fájó szívvel gondolok a jó öreg Matula bácsira. Vajon utódainknak lesz-e még olyan nemzedék, aki megismertetheti őket a betonon, szmogon kívüli élettel.
A régi Magyarországon a pásztor embernek becsülete volt. Kemény munka, tiszta élet volt az övéké. Volt olyan pásztor, aki a ridegen tartott állatokkal egész évben kint élt a szabadban. Ismertek olyan pásztor embert, aki harminc éven át élt kint az állatokkal, úgy, hogy közben egyszer sem tette be a lábát a városba. Mi, mai modern emberek - akik már a csillagokat is lassan csak hírből ismerjük – el sem tudjuk képzelni már, hogy milyen is lehetett kint a pusztában az élet. Vajon vannak-e még a pusztán olyan rideg legények, akik annyira ismerik az állatokat, csillagokat, a pusztát mint a saját tenyerüket - eggyé válva velük, részeiként a természetnek. A régi pásztor, gulyás, emberek ilyenek voltak. Úgy éltek, mint akár Mózes, József próféták (béke legyen velük). Ez az valós életben töltött életbölcsesség a vonásaikat nemessé, tartásukat délceggé, gondolataikat ritkán szóló bölcsességgé tették.

Kútvölgyi Mihály tanúsága szerint azonban nem is olyan rég történt egy eset. Ez a történet egy nem régiben meghalt gulyásról szól a Hortobágyon. Fekete Jóskának ismerte mindenki. Nagyapja, apja is az állatok mellett nőtt fel, csakúgy mint ő maga. A magyar szürkegulya volt mindene. 1995-ben szó nélkül felült a lovára, és bevágtatott a pusztába. Estére csak a lova jött haza, sáros homlokkal. A gulyások már tudták, hogy nagy a baj, elindultak megkeresni. Három nap múlva találtak rá kinyúlva: a keze össze volt kulcsolva, a fejénél mozdulatlanul ült a kutyája. Nem volt családja, így a gulyások akarták eltemetni. Nem sikerült, mert a nagyiváni pap szerint Jóska nem volt hívő ember, nem fizetet egyházi adót. Úgy mondták a pusztai emberek, hogy másnap a Döghalom felől – ahol Jóskát halva találták – egy gömbvillám indult el a nagyiváni templom felé, a toronyba csapott, és leégett.*

Fekete Jóskát ezután mégis eltemették, a cifraszűrét, karikás ostorát a Döghalomnál elásták.

*„2000. december 9-én dr. Katona István püspök megszentelte az újjáépített nagyiváni templomtornyot, amelyet  1995. június 1-jén évben villámcsapás ért, teljesen megsemmisítve a templom teljes tetőszerkezetét és a toronysüveget.” – írja a http://tfuredplebania.extra.hu/templomok/Templomok_nagy/Nagyiv%E1n.html oldal.


Bővebben...

Gondolatok a M. Fethullah Gülen könyv kapcsán

Az index val-fil fórumán merült fel a téma, egy oda író, magát ateistának valló fórumtárs írta le a véleményét az új M. Fethullah Gülen könyvről, aminek a címe: Allah Küldötte Mohammed - A Próféta életének elemzése.

"Ami furcsa volt, az a következő: Axiómaként kijelenti, hogy Mohammed Próféta (mint általában a próféták) tökéletes volt. Majd ehhez az axiómához igazít (szerintem, torzít) mindent. Tele a könyv olyan történetekkel, amelyek a számomra (Mohammedre emberként tekintőre) kifejezetten kellemetlen benyomást tettek, de - és ez nagyon fontos! - nem azért, mert megtörténtek. Ezek a történetek általában nagyon is emberiek, és ha igazak, akkor egy zseniális, de hibáktól sem mentes hús-vér embert mutatnak be, akit én nem-hívő - emberként - nem csak tisztelni, hanem még szeretni is képes lennék.

De aztán jön a szerző, és csűri, csavarja, és bizonygatja (nekem, nem hívőnek már-már humoros buzgalommal), hogy ezek a nagyon is emberi hibák pont a tökéletessséget, az abszolút hibátlanságot bizonyítják. És ez már nem tetszik, mert bizony ez a fundamentalizmus, a fanatizmus melegágya.

Az ótestamentum egyetlen szereplője, prófétája sem ilyen szeplőtelen, tökéletes. Emberarcúak mind, még a legnagyobbak is. Ezért vagyok képes - ugyan metaforikus értelemben, de - igaznak elfogadni az alakjait és történeteit. "
-írta a hozzászóló.

Nekem - bár sajnos még a könyvet nem volt módomban elolvasni ez volt a válaszom a felvetésre:

"Az, hogy a Prófétát (béke legyen Vele) majd egyes irányzatok a kalifákat, imámokat mennyire tekitették, tekintik tökéletesnek vallási felfogás kérdése. Valószínű, hogy Gülen is ahhoz a fefogást hírdetők közé tartozik, hogy a Próféta (béke legyen Vele) mentes volt a hibáktól. Én úgy hiszem, hogy egy ember sem mentes a hibáktól. Jómagam úgy tekintek a Prófétára (béke legyen Vele) mint egy nagyszerű példaképre, akinek voltak gyengeségei, mint minden embernek. Éppen ezek a gyengeségek azok, amik elérhetővé teszik számunkra azt, hogy mi is, csakúgy mint hajdan Ő (béke legyen Vele) harcoljunk saját gyengeségünk ellen. Voltak neki is gyenge pillanatai, amiket Isten kegyelme által sikerült hiba nélkül átvészelnie. Ehhez azonban Isten kegyelme is kellett. Neki is voltak olyan pillanatok, amikor haragra gerjedt, azonban ezt a saját belső harcával hamar leküzdötte, példát mutatva ezzel számunkra is, hogy mi is keressük magunkban a hibát, és észre véve - Isten kegyelméből - minél előbb orvosoljuk azt. "

Érdekelne, hogy Ti hogy látjátok, mi a véleményetek egyrészt (ha olvastátok, akkor a könyvről), másrészt a felvetésről és a rá adott válaszról.

 

Bővebben...

Egy tárgy újjászületése

Kicsit rendhagyó lesz ez a blogbejegyzés…. – ha Isten megsegít – sorozat. Oldalunkon már többször szóba került a magyar kultúra ápolása, és az, hogy mi muszlimok mit tehetünk ezért. Ma kezdtem bele egy rég tervezgetett, nagyobb munkámba. Ha Isten akarja, szeretném Veletek megosztani ezzel kapcsolatos élményeimet.
Egy kidobásra szánt nagyanyáink korabeli szennyesládát elkértünk a szomszédunktól. Egy öreg néni hagyatékából maradt, sok évet megélt, kár lett volna ha a szemétre kerül. Már két napja alaposan kisikáltam belőle az építkezés törmelékeket, a nap melege megszárította, így ma már alkalmassá vált arra, hogy elővegyem a kromofágot és lemarassam róla a több évtizedes festéket. Sajnos csak egy bő órám volt ma rá, így a negyedik oldalával még nem végeztem.

Ilyen volt a legelején

Insa Allah ilyesmire szeretném majd elkészíteni.

 

Bővebben...

Kerek erdő rejtekén...

Jákob testvérünk előző beírása ihlette ezt a kis dalt. Ha Isten megsegít minket, hamarosan felrakjuk az oldalra élőben is.

 

Kerek erdő rejtekén az ibolya

arany kalász közepén a magocska

felhők felett szelek szárnyán a gólya

Teremtőnket dicsőítik csuhajla!

 

Én testvérem jer velem a világba

nézzél körül a szívedet kitárva

vedd kézbe a piros rózsa bimbóját

tedd lelkedbe Alkotója csodáját!

 

Én Istenem a szívemet kitárom

a lelkemet Kezeidbe ajánlom

hisz életem csak Neked köszönhetem

így halálomkor sem kell lelkem temetnem.

Bővebben...

Ábidah testvérünk története

Sokan vagyunk a magyarországi muszlimok között, akik ismerjük ezt a kedves, mindig nevető hölgyet - Abidát. Évekig nagyon nehéz volt az élete, de a Könyörületes Isten a sok szenvedés után megsegítette őt. Istennek a hála mindezért. Megkértem testvéremet (mivel neki nincs internet hozzáférése) írja le a történetét egy levélben, és én ha Isten módot ad rá, felrakom az oldalunkra. Talán vannak olyan hazai muszlimák, akinek erőt és bizakodást nyújthatnak ezek a sorok.

 

"1984. áprilisában mentem férjhez. Akkor még Görög Katolikus vallás szerint. Férjem Református volt. Eleinte nagyon jól kijöttünk egymással, 1985-ben megszületett fiú gyermekünk István. Akkor rá egy évre kezdődtek a gondok. A legjobb barátnőmmel megcsalt, és el akart hagyni bennünket. Ezt a bűnét én akkor megbocsátottam neki, és továbbra is éltük az életünket, bár a fájdalom és a félelem mindig a lelkemben maradt.
1990-ben született lányunk Edina. Nagyon boldog voltam, férjem sokat dolgozott, én a gyermekeimet neveltem, úgy érzem a jó úton és sikeresen.
Templomba nem jártam, bár a lelkemben és a tudatomban éreztem, hogy van valaki aki segit és vigyáz rám/ránk, de a Biblia olvasását többszöri nekifutásra sem értettem.
Mikor már a gyermekeim nagyobbak lettek elmentem dolgozni, több mint 10 évig a kereskedelemben végeztem kemény fizikai munkát. Ekkor kezdődtek a viták és a veszekedések. Főztem, mostam stb. ahogy egy háziasszonynak kell, de segitséget nem sokat kaptam, valamint éreztem, hogy már a szeretetet és a tiszteletet sem kapom meg férjemtől.
Akkor már régóta szerettem volna a Kegyes Koránt elolvasni, de nagyon sokáig keresgéltem mire meg tudtam vásárolni.
Amikor beleolvastam, furcsa dolgok történtek velem, amelyek addig soha. Nem értettem semmit, igy az interneten az egyik Fórumban kerestem egy olyan oldalt, ahol segitséget tudok kapni az iszlám vallásról.
Igy találkoztam Imen testvéremmel, akivel megbeszéltük, hogy találkozunk valahol, és mindent elmagyaráz nekem. Nagyon sok minden szóba került, ekkor tudtam meg, hogy nem én választottam az iszlám vallást, hanem a vallás választott engem. Nagyon boldog voltam, és nem telt el egy hét, amikor elmondtam a Tanuságtételt.
Természetesen a férjem nem örült neki, sőt....
Megtiltotta, hogy a jelenlétében imádkozzak, és úgy viselkedjek, ahogy egy muszlim nőnek viselkednie kell. Bár azt megállapitotta, hogy jó irányban rengeteget változtam, de sajnos még igy sem volt soha megelégedve velem. Nem tudtam mit kéne még tennem, hogy a házasságunk megmeneküljön.
A volt férjem többször is állást változtatott, és elkezdett inni, aminek én egyáltalán nem örültem. Kértem, hogy beszéljük meg, de erre sem volt hajlandó. Soha nem tudtuk a problémáinkat megbeszélni, igy a házastársi kapcsolatunk egyre nehezebb és rosszabb lett. Ennek ellenére még mindig kitartottam mellette a jóban és a rosszban is.

2003-ban tértem át az iszlám vallásra, és akkor hamdulilLeh az Abidah nevet kaptam. Már 5. éve élek insaAllah boldogan Allah segitségével.
2008. május 1-én a férjem egyik napról a másikra bejelentette, hogy új életet akar kezdeni, de már nem velem, igy beadja a válópert. Teljesen kiborultam, mivel nekem lakásom nincs és sohasem volt, hirtelen az egyik ismerősömet hivtam segitségül, hogy pár napra insaAllah hozzá mehessek.
Ekkor már a Délpesti Jahn Ferenc Kórházban dolgoztam, ahová szintén a férjem vitt dolgozni, ez év március 5-én.
Sajnos az ismerőstől költöznöm kellett 2 éjszaka után, ezért máshoz nem tudtam segitségért fordulni, csak volt férjemhez, hogy intézze el nekem Kórházon belül a Nővérszállót.
Annyi jó a számlájára van irva, hogy 2 hónapig fizette a szálló felét, mert egyébként a kis fizetésemből nem tudtam volna megélni. A szálló dija 30.000 Ft.

Nagyon sok szenvedésen és megpróbáltatáson mentem keresztül, imádkoztam, fohászkodtam, és bezárkózva éltem a szobámban, csak dolgozni jártam át a Kórházba.
Válásunk közös megegyezéssel hamdulilLeh lezajlott, amit kértem azt odaadta, ezért úgy gondoltam, teljesen új életet kezdek, immáron egyedül, hiszen 43 évesen nem gondoltam, hogy valaha is lesz olyan férfi, akivel új életet kezdhetek.

Sok idő telt el, amikor a Nővérszállón megismerkedtem egy fantasztikus fiatalemberrel, akinek szintén nagyon sok megpróbáltatáson kellett keresztülmennie. Sokat beszélgettünk, elmeséltük egymásnak az életünket.
Tóth Csaba Lászlónak hivják. Elfogadott úgy, ahogy az Úr megteremtett engem, elfogadta két gyermekemet, akik már felnőttek, és természetesen gyermekeim is elfogadták Őt.

2008. augusztusában Csabát elvittem a Magyarországi Muszlimok Egyházába, ahol elmondta mindenki előtt a Tanuságtételt, igy muszlim férfi lett belőle. Elkezdtem tanitani tőlem telhetően, hiszen még nekem is rengeteg tanulnivalóm van.
Aztán Ramadan előestéjén, augusztus 30-án reggel a fiamtól megkérte a kezem, majd délután elmentünk  a Sáfrány utcába, ahol meghallgattuk a Ramadanról szóló előadásokat. Nagy-nagy szeretettel fogadtak minket. Csabi az Ibrahim nevet kapta, mely mindkettőnket nagyon boldoggá tett. Érdeklődött afelől, hogyan tudunk összeházasodni insaAllah az Úr szine előtt a Muszlim Egyház szertartása szerint.
Testvéreink szinte meglepetésként még augusztus 30-án megrendezték a házasságkötésünket, és az ott összejött testvéreink előtt adtak minket össze.

Nagyon jól megértjük és segitjük egymást, nagy terveink vannak, a Kórházban a Nővérszállón engedélyezték az összeköltözésünket, és immáron hamdulilLeh házaspárként élünk együtt.

Úgy gondolom, insaAllah, hogy ennyi szenvedés és kinlódás után mindketten megtaláltuk a lelki társat egymásban, de ezt egyszerűen ki sem lehet szavakban fejezni. Mindkettőnknek akkora a boldogsága, hogy szóbaönteni nagyon nehéz.

Áldott legyen az Úr, hogy utunkat egymás felé vezette.

Minden testvérünknek Boldog, Békés Ramadant Kivánunk mind a ketten."

Bővebben...

Elérhetőségeink