Menu

Blog - magyar muszlimok(magán)véleménye az iszlám vallásról

békés demonstráció az izraeli nagykövetségnél -csütörtök este

Kedves Barátaink!

Gázában a helyzet tarthatatlan, ezért a Humanista Mozgalom szervezetei,
a Zöld Tett Egyesület és az Európai Feminista Kezdeményezés felhív minden erőszakmentes szervezetet és magánszemélyt, hogy közösen erősítsük
fel azon palesztín és irzraeli pacifisták hangját, akik mindkét oldalon elítélik az erőszakot.
Követeljük az izraeli támadások azonnali beszüntetését, és a Hamasz rakétatámadásainak leállítását is.

A békés tüntetés helyszíne: Izraeli Nagykövetség, II. kerület, Fullánk u. 8.

(Megközelítés:  11-es autóbusszal a Móricz Zsigmond Gimnáziumig, majd a Majális utcán fel a Fullánk utcáig)

A tüntetés időpontja: 2009. január 15. csütörtök 18 óra

Kérünk mindenkit hogy hozzon magával egy mécsest.
Nyilatkozatunk csatolva.

Üdvözlettel:

Szervezők nevében

Szigeti Balázs
a Humanista Mozgalom szóvivője
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A NYILATKOZAT SZÖVEGE:

Izraeli és palesztin pacifisták példaként szolgálnak a világ számára 
 

   Fiatal izraeliek ezrei vonulnak az utcákon és követelik kormányuktól a gázai invázió leállítását. Közülük többeket is letartóztattak, ahogyan azokat a lelkiismereti szolgálatmegtagadókat, katonákat és besorozottakat is, akik megtagadják a határ átlépését palesztin területre.

   Palesztin fiatalok tiltakoznak az izraeli erőszak ellen, de egyben azt is követelik, hogy a Hamász állítsa le a rakéta- vagy bármilyen más támadásokat.

   Zsidó és palesztin szervezetek egyesültek a Világ Körüli Menetben a Békéért és az Erőszakmentességért, hogy öntudatra ébresszék az embereket, és véget vessenek az erőszakos őrületnek.

   Nem könnyű felemelnünk a hangunkat a békéért, amikor az erőszak már tombol, és nem könnyű elviselni az agressziót, amely saját népedet éri, ha te vagy mások félelmeinek és haragjának a célpontja. A palesztin és izraeli pacifisták példaként szolgálnak az egész világ számára.

   Nem az ő álláspontjuk jelenik meg az újságokban; nem az ő törekvéseiket tükrözi a sajtó. Hozzánk csak azok propagandája vagy ellenpropagandája jut el, akik egyik vagy másik oldalt képviselik azok közül, akik saját tetteiket szeretnék igazolni.

   A lakosság retteg, és a két oldal erőszakos része igyekszik még jobban megrettenteni őket. És így, miután megfertőztek minket félelemmel és bosszúvággyal, megpróbálnak minket saját érdeküknek megfelelően irányítani.

   Mélységesen elítéljük az Izrael állam által elkövetett erőszakot, és mélységesen elítéljük a palesztin fegyveres csoportok által elkövetett erőszakot. Csak egy erőszakmentes tudatosság képes útját állni az erőszaknak, és ha ez a tudatosság ma még kicsi, hát meg kell növelnünk.

   Az izraeli hadsereg gázai invázióját azonnal le kell állítani. Támogatni kell a palesztin pacifista erőket annak érdekében, hogy megállítsák a Hamászt és más fegyveres csoportokat.  Szükség van egy palesztin államra, és a Nemzetközi Közösség felelőssége ezt megvalósítani. Mindannyian felelősek vagyunk népünk emberivé tételéért.

   Szélsőséges erőszak robban ki szerte a világon, és egyre nehezebb megállítani. Meg kell változtatnunk a most uralkodó pszichoszociális légkört. Ez célja a Világ Körüli Menetnek a Békéért és az Erőszakmentességért. Legfontosabb követelése pedig: a teljes nukleáris leszerelés. Ez az első lépés ahhoz, hogy megfordítsuk az események jelenlegi irányát. Ennek az elérése az emberiség számára forradalmi változás lenne. Vajon milyen sors vár ránk, ha meg sem próbáljuk?

   A Világ Körüli Menet egy olyan ügy, amelyben minden nép, minden kultúra, minden vallás összefog, hogy legyőzzék a szenvedést, amit másoknak okoznak, és azt a szenvedést, amit mások okoztak nekik.  Egyesülünk annak érdekében, hogy megvalósítsuk az erőszakmentes jövőt, amely az emberek szíve mélyén már megszületőben van.  

Patricia Arriagada Feliú

A Világ Körüli Menet a Békéért és Erőszakmentsségért Szervezőbizottsága - Palesztina

Roberto Kohanoff

A Világ Körüli Menet a Békéért és Erőszakmentsségért Szervezőbizottsága – Izrael

   
Giorgio Schultze

az Újhumanizmus Európai Szóvivője

Bővebben...

öltözködés és erkölcsök

Az alábbi cikk megírására egy katolikus keresztény barátom írt meg, ifjúsági magazinukban jelenik meg hamarosan, rövidített változata...

Felismerem öltözködésükről a keresztény embereket – jelentettem ki pillanatnyi elgondolásomban, de amióta felkértetek arra, hogy ezt fejtsem ki bővebben is egy írás keretéig a saját szemszögemből, rájöttem, hogy ez azért  nem ennyire fekete-fehér...

De milyen kép is él bennem? Kezdjük ott, hogy ez a kép eleve összetett. Ahogy beszédünk szerves része a metakommunikáció, öltözködési stílusunkhoz is szervesen hozzákapcsolódik viselkedésünk. Ezt használják ki a filmek akkor, amikor például a burleksz hatás eléréséhez egy idős apácát táncra perdítenek, vagy éppen drámai hatást kelt, amikor ledér öltözetű szereplőnknek a templomba betérve áhítattal telik meg az arca. Tehát szorosan összefonódik külsőnk azzal, amit belsőnkben építettünk fel, és ideális esetben megnyilvánulásainkban is tükröződik ez. Ha vallásos emberekként nem is minden esetben sikerül türelmünket és szelídségünket megtartani, úgy érzem, erre azért mindenképpen törekednünk kell, valamint arra is, hogy megjelenésünben következetesek és visszafogottak legyünk.

De mit diktál a mai divat? Főleg a nőknek (kislánykoruktól kezdve)? Hogyan alakul át egy Barbie-magazint olvasó kislány cosmopolitan fogyasztóvá, és mi az, ami e folyamat alatt kiürül benne, elsekélyesedik? Rengeteg fiatal lány szenved anorexiától vagy bulímiától. Most nem szeretnék mindebbe részleteiben belemenni, erkölcsi tartásukban igényes emberek amúgy is átérzik mai korunk öltözködés - és viselkedésbeni visszásságait.

Azt gondolom, hogy ebben a cinikus és durva világban, amelyben élünk, nem csak a férfiak érzik úgy, hogy ami elérhető a szemnek, az elérhető a kéznek is, de a nők is naponta alázzák meg és alacsonyítják le egymást csupán a külső miatt: elég egy lekicsinylő pillantás hogy egy nőtársunk napját –és önérzetét – a romba döntsük.

Nem csak kortársaik, de tanáraik és szüleik is rengeteg nyomást gyakorolnak egész kicsi kortól a lányokra, hogy ugyanolyan teljesítményt nyújtsanak, mint a fiúk, közben észrevétlenül érzéketlenné is nevelvén ezzel a női nemet. Ma már a lányoktól elvárják hogy a szexualitásban legalább annyira készek és szabadosak legyenek, mint a fiúk. A ma nőjétől elvárják hogy felülkerekedjen a szerénységén, a “komplexusain” és legfőképpen a romantikus elvárásain. De talán a legnagyobb kitolás a ma nőjével szemben az, ahogyan a társadalom elvárja, hogy ne csak a saját természetének megfelelő munkáját lássa el, hanem a férfi nem kötelességeit is, emiatt sokkal több terhet kell elviselnie egy nőnek, aki egyszerre próbál családanya, férje támasza és gondos társa és dolgozó nő is lenni.

A közkeletű elutasítása annak, hogy felismerjük és tiszteljük a férfiak és nők közötti különbségeket, alapvetően járult hozzá a társadalom elközönségesedéséhez. Férfiak és nők vagyunk, egyenrangúak, egyenjogúak de nem egyenlők. Isten különféle természettel teremtett minket, különböző feladatokat szabott ki ránk.

Én muszlim vagyok és nő. Nem mindig hordtam a kendőt már muszlimként sem, pedig mi úgy gondoljuk, hogy Isten az ember javát kívánja azzal, hogy felhívja a figyelmét a szemérmes öltözködés és viselkedés szabályaira:

“Ó Próféta! Mondd a feleségeidnek, a lányaidnak és a hívők feleségeinek, hogy takarják magukat méltányos öltözetükkel! Így érhető el leginkább az, hogy elismertessenek, és ne legyenek zaklatva. Allah megbocsátó és könyörületes.” (Korán, 33:59)

Azonban amikor mégis úgy döntöttem, hogy felvállalom végre mindenki előtt vallási identitásomat, és fontosabb az, hogy Istennek tetsző életet éljek, mint az, hogy mit szólnak majd a kinézetemhez az emberek, nem csalódtam. Azóta is örömmel öltözködöm így, mert belátom, hogy mindez saját érdekemben is történik, hiszen így – még itt, a nyugati kultúrában is – több becsülést és tiszteletet tapasztalok, nem adok okot egy férfinak sem rossz gondolatokra. A ruhám eltereli a figyelmet a testemről a belsőmre, az eszemre. Nőiesnek is érzem magam benne, üzenetet is küldök vele: “Magánterület. Csak rám és Istenre tartozik.” (No meg a férjemre...)

Szomszéd srácok köszöntek már nekem csókolommal a semleges helló helyett, a bérletpénztáraknál sorbanálláskor egy férfiú próbált lebeszélni a “túlbuzgóságomról”, egy idősödő néni rámcsodálkozott egy őszinte “Annyira szép vagy!” felkiáltással, egy másik mosolygós néni “Isten hoztával” köszöntött, amikor megtudta, hogy az utcában lakom. Gyerekek kérdezték már, hogy apáca vagyok-e, nők fürkésznek vagy bámulnak nyíltan a járműveken, férfiak tűnődnek el a jelenségen ami én vagyok. A nagyvárosi forgatagban sokan nem látják helyénvalónak konzervatizmusomat. Tegnap szemben a metrón velem egy férfi még gúnyos arckifejezéssel a fejét is csóválta rám. Pedig ó, ha tudnák, hogy mindezt nem valami férfi előtti meghunyászkodásomban, hanem Isten akarata előtti fejethajtásom végett teszem, és mindezzel társadalmunk erkölcsi színvonalát is emelem...

Azonban nekem örül a lelkem, amikor Magyarország utcáit járván – főleg nyáron – hozzám hasonlóan lezserebben öltözködik valaki: légies, hosszú szoknyát (vagy gatyát), nem dekoltált blúzt, vagy bő szabású nőies ruhát, kiegészítőket látok valakin: sálakat, kendőket, poncsókat. Lezsert írok erre, mert fittyet hány ez az öltözködési stílus annak a trendnek, miszerint az okos nőnek mutogatnia kellene bájait. Sokszor vélem kiáradni az illető nőből a vallásos identitását: még ha divatos is, szolid: nem kihívó, nem sértő. Sőt, mi több, kifejezetten nyugalmat, és bizalmat árasztó.

Fiatal párokat látok az utcán, látszik rajtuk, hogy legtöbbjük nem fogja életét összekötni holtodiglan-holtomiglan. Kisgyerekeim tekintetét próbálom más irányba terelgetni, hogy befogadó kis lelkük ne fertőződjön meg attól a látványtól, ami több, mint nem kívánatos, az utca közepén. A szexuális visszafogottság egy erény, amely segít megőrizni a szexualitás mágiáját oda, ahova az tartozik, a házastársi kapcsolatba. Mennyire elveszett a mai világban a jó öreg udvarlás játékossága! Pedig mekkora kincs van abban, ha egy pár megtartóztatja magát –a szemnek éppúgy mint a kéznek – az ismerkedés, az udvarlás és a házasulási előkészületek hónapjaiban. Mennyit is ismerhetnek meg úgy egymásból, ha nem a szexualitás játszik főszerepet, nem beszélve arról, hogy senki sem sérül meg, ha esetleg mégsem egymás mellett döntenének. Olvastam egyszer arról, hogy mennyivel mélyebb nyomot hagy az agyunkban valami, amin szerettünk volna, de nem mentünk keresztül, mintha átestünk volna azon az életeseményen...

Azt gondolom, hogy mélyen vallásos embereknél – légyen ez keresztény, muszlim, vagy más vallású – természetesen és belülről fakadó az az erkölcsösség, melynek karakterformáló ereje van, és ez az egyén mindenfajta önkifejezésmódjára ki kell hogy hasson.

Bővebben...

Tudtad? Facebook album

Elérhetőségeink