Blog - magyar muszlimok(magán)véleménye az iszlám vallásról

Igyál még egy pohárral, és fogd rá a nyuszira! - Iszlám fenyegetés, mint kreatív marketingeszköz

A Salman Rushdie ellen kiadott fatva és Theo van Gogh meggyilkolása, illetve a Jylland Posten karikatúrái óta a kultúra területén, legyen az populáris kultúra, vagy un. magaskultúra,  állandó téma a "muszlimok érzékenysége", a "szélsőséges muszlimok fenyegetése a szólásszabadságra", és a "nyugati média, és politikusok behódolása a szélsőségek előtt", valamint "kultúránk és szabadságunk védelme az iszlamofasisztákkal szemben".
A szólásszabadság, mint megvédendő érték az európai politikai kultúra egyik központi eleme, nem csoda tehát, ha az ilyen esetek nagy visszhangot váltanak ki.
Másrészről érdekes lehet megfigyelni, hogy a muszlimok érzékenysége miatti cenzúra - illetve az evvel kapcsolatos felháborodás - egyben kiváló marketingeszköz is, amely hatékonyan - és nem utolsósorban ingyen juttatja nagy nyilvánossághoz az éppen reklámozni kívánt terméket.
Természetesen a megsértődött "vaskalaposak" cukkolása, mint marketingeszköz nem újdonság. Bár a "vaskalaposok" háborgása régebben is jól jött egy-egy polgárpukkasztó kultúrális termék számára, iparszerű alkalmazása a 60-as évektől van példa. Olyannyira, hogy az "európai vaskalaposak" már egyre kevésbé háborodnak fel bármin is, (utoljára a Da Vinci kód volt ilyen), de maga a polgárpukkasztás is kiüresedett, figyelemfelhívó erejének nagy részét elvesztette.
E környezetben szinte mentőövként érkeztek a muszlimok akik között szinte mindig akad, aki eljátssza a szakállas/hijabos felháborodott hülyegyerek szerepét, így ez a már már idejétmúlt technika újra reneszánszát éli.
Eddig a pontig egyszerűen egy régi technika újjáélesztéséről lenne szó.  Az új jelenségben rejlő innováció nem is itt rejlik, hanem abban, hogy a "muszlimok érzékenységétől" való félelem olyan esetekben is hasznos hívó szóként, hatásos marketingeszközként jelenik meg, ha történetesen egyetlen muszlim sem szól semmit az ügyben.  Csak, hogy néhány példát említsünk:
Little Big Planet esetében a Sony cég készít egy egyszerű számítógépes játékot, amely újszerű megoldásaival egyértelműen nem a hagyományos "hardcore" számítógép-játékosokat célozza. A hagyományos frontális marketing rendkívül költséges lett volna, tekintve, hogy egy új, nem aktív játékos csoportot célzott meg, hanem új "nem rendszeres" felhasználókat. Ehelyett annyi történt, hogy a játék egyik részében a fejlesztők háttérzeneként "véletlenül" egy Korán-recitálást illesztettek be.
Ezt az egyik tesztelő "észrevette", és jelezte a fórumon.  Ezt követően beindult a gépezet. A Sony kiadott egy nyilatkozatot, miszerint nem akarta megsérteni a "muszlimok érzékenységét", ezért leveszi a háttérzenét, viszont a változtatás miatt késik a játék. Ez persze kiverte a biztosítékot a várakozók körében, hiszen a "muszlimok érzékenysége" az ő játékhoz való jogukat korlátozta.
A botrányt valamennyi tekintélyes informatikai magazin, sőt számos napilap, hírportál is felkapta. "Terrorszakértők" nyilatkoztak a muszlimok érzékenységéről , a publicisták pedig publicisztikákat írtak arról, hogy az iszlamisták már a játékokat is…  Gyakorlatilag a jelentősebb hírportálok mindegyike foglalkozott a témával -  tekintve, hogy a tét itt már nem egy számítógépes játék időben történő megjelenése, hanem MAGA A GONDOLATSZABADSÁG volt. És tekintve, hogy az áldozatról nem illik rosszat mondani, a többségük nem felejtette el megjegyezni, hogy milyen tündibündi, forradalmian új, kreatív és élvezetes kis játékról van szó.
De a fenyegetéssel való fenyegetés hasonlóan kreatív marketingeszközként működött Mozart: Idomeneojának 2006-os berlini bemutatója kapcsán is. Hans Neuenfels - 2003-ban már bemutatott sajátos interpretációjának  végén lévő jelenetben több más vallási alak levágott feje mellett megjelenik Mohammed próféta levágott feje is.
Csakhogy a bemutatót megelőzően a Berlini Opera intendánsa,  letiltotta a darabot, merthogy az sértheti a muszlimokat, és támadásokat válthat ki.
Ennek hallatára persze nem csak a német és a nemzetközi sajtó hördült fel, a szokásos "szélsőségesek előtti térdhajtás", a "szabadság arculcsapása" visszatérő fordulataival, de maga Wolfgang Schauble belügyminiszter és Angela Merkel kancellár is felszólalt az ügyben, védve a művészi szabadságot a szélsőségesekkel szemben.
A botránnyal kapcsolatban egyetlen probléma merült csak fel. Az, hogy egyetlen árva fenyegetés, de még csak egy valamirevaló tiltakozás sem hangzott el a darabbal szemben muszlim oldalról. Sőt, miután néhány hetes össznépi hisztizés után valaki észbe kapott, és megkérdezte a muszlim szervezeteket, (ez a valaki személyesen a Belügyminiszter volt) kiderült, hogy  ők is baromi rossz ötletnek tartják a darab levételét. Sőt tulajdonképpen - ha már itt tartunk - sokkal gázabbnak tartják, hogy a muszlimok esetében a teljes sajtó és a fél állami hivatalnokréteg a "nem teszik a darab =felrobbantom őket" viselkedést feltételezi róluk. A darabot a szólásszabadság nagyobb dicsőségére persze végül bemutatták - természetesen telt ház előtt.
De ne feledkezzünk meg a könyvekről sem, hiszen Salman Rushdie óta tudjuk, hogy a derék iszlamisták szeretettel mondanak halált  a nekik nem tetsző könyv szerzőjére. Ha máshol nem, itt mindenképpen szükséges kiállni a szólásszabadság ügyéért.
Az iszlamisták legutóbbi "áldozata" Sherry Jones volt, aki Mohammed feleségét, Aishát állította romantikus regényének központjába. A Jewel of Medina a Random House kiadásában jelent volna meg. Közvetlenül a 2008. augusztus eleji megjelenés előtt a Random House visszavonta a könyveket, és elhalasztotta a kiadást, természetesen arra hivatkozva, hogy a könyv sértheti a muszlimok érzékenységét. A könyv amerikai lefújásával egy időben a már megjelent szerb fordítást is visszavonták, - szintén a muszlimok tiltakozására hivatkozva. Persze a Szerbiai Iszlám Közösség vezetője vehemensen cáfolta ezt, mondván dehogy akarna bármilyen könyvet is betiltatni, de ez már nem sokat segített szegény Sherry Joneson.
A nemzetközi felháborodás kapcsán maga Salman Rushdie is tollat ragadott, és sokakkal együtt ítélte el a "félelem cenzúráját".
Igaz ami igaz,megint nem tiltakozott a mű megjelenése ellen senki, de a nagy nemzetközi tekintély megszólalása nagyon jót tett a könyv ismertségének. Egy két rosszmájú - köztük én is - ugyan már Augusztusban kifejtette azon gyanúját, hogy 2-3 hónap múlva, amikor mindenki kellően megvédte a szabadságot, és felhívta a figyelmet a fenyegetésre - mégiscsak meg fog jelenni a könyv. Az iszlám kiemelkedő alakjai iránt kevéssé fogékony WASP háziasszonyokról átpozícionálva minden kultúra és szabadságféltő  polgárra, mint célcsoportra,olyan publicitással és érdeklődéssel övezve, amit egyébként egy ZS. Kategóriás Romana regény nehezen kapna meg.
És lőn. Októberre már kint volt a könyv a piacon, s azóta tíznél is több nyelven jelent meg, köztük magyarul is.

És ha már ilyen szépen beindult a franchise, nem is érdemes a bevált marketingstratégián változtatni. A hírek szerint készül Sherry Jones új könyve... a "Sword of Medina".

Bővebben...

Az iszlam.com regisztrálási elvei

Egy testvérünkkel történt beszélgetés kapcsán ígérteket szeretném teljesíteni e bejegyzéssel. Testvérünk, akinek egyébként sincs túl jó véleménye az oldalról, említette, hogy vannak, - köztük külföldön élő magyar muszlimok - akik muszlimként szeretnének hozzászólni az oldalhoz, de nem kapnak hozzáférést nem engedélyezik nekik a regisztrációt.

Megígértem testvérünknek, hogy megnyitom ezt a blogot, hogy közösen utánajárjunk az ügynek. Megkértem őt is, hogy jelezze, akár itt, akár nekem, ha tud ilyen konkrét személyről, illetve szóljon nekik, hogy írjanak levelet.

Kedves Ibrahim és Imen! Titeket is kérlek, hogy írjátok meg, mit tudtok erről, volt e ilyen eset, és ha igen, mi volt az oka a regisztráció megtagadásának.

Kérek másokat is, akik hallotak ilyen esetről, írják le ide, mit tudnak a dologról.

 

Salam aleikum.

 

Bővebben...

Képmutatás

Nézem a TV-t, látom a tankokat, látom a rakétákat, a bombákat, a vérző embereket a lerombolt épületeket, a halott gyerekeket, a menekülőket. Olvasom a felhívásokat - elemzéseket - segítségnyújtásról szóló híreket.
De mégsem tudok Gázára gondolni. Nem tudom elhessegetni a gondolatot a a fejemből, hogy ez a mészárlás csak egy óriási színjáték, amelyben Gáza lakosai, Szderot lakói, az izraeli hadsereg katonái és a Hamasz harcosai csak bábuk. Bábjai egy borzalmas színjátéknak, amit a világ néz, mint egy focimeccset, belevetítve félelmeit, agresszióját, gyűlöletét, segíteni akarását, magyarázatait, fóbiáit, érdekeit. A több, mint ezer halott, több ezer sebesült, és a lebombázott, gettóba szorítottak százezrei áldozatai e színjátéknak, amelyben mind részt veszünk. Igen mind. Muszlimok, zsidók, európaiak, amerikaiak, ázsiaiak... mindannyian.
Mert ha éppen Gázára, Palesztinára Izraelre figyelünk, tüntetünk, könnyezünk, segítünk, könnyebb félrenézni máskor... ezer halott? Rakéták, bombák, szenvedés és halál. És Darfurban? És Ugandában? És Jos-ban? Tényleg, ki tudja hol van Jos? És Kongóban? És mi van Mianmarral? Hányan haltak meg Thaiföld déli tartományaiban? Szomália? Hol vannak a tüntetések, felháborodások, a segítő kezek, a nagy viták a neten, a támogató és az ellenblogok, a sajtó jelenléte, az ENSZ határozatok, a nagyhatalmak, a fenyegetett stabilitás, biztonság?
Hány halottja van a szegénységnek? Hányan halnak meg a nagyvárosi gettókban, favellákban bandaháborúkban, szegénységben, erőszakos halállal? Hányan halnak meg az éhezéstől, alultápláltságtól? Hányan halnak meg a betegségektől, amelyek a harmadik világ csatornázatlan bűzös nyomortanyáin terjednek. Hol vannak ilyenkor a katonák, a sajtó, a muszlim tüntetők, a cionista bloggerek, a balosok és jobbosok, az államférfiak, a szónokok, a filozófusok, a biztonságpolitikai szakértők? Hol vagytok ti ilyenkor? Hol vagyunk mi ilyenkor? 
És hányan haltak meg idén Magyarországon? Saját lakásukban, vagy az utcán megfagyva. Értitek? Nem a világ másik végén. Itt a szomszédunkban. Hányan? És hol voltunk akkor? Mik vagyünk mi?
Gázában emberek halnak, és szenvednek. Nézzük őket a TV-ben, s úgy teszünk, mintha tényleg érdekelne minket az emberi szenvedés.
Allah irgalmazzon nekünk!
Bővebben...

Levél egy muszlimtól

(Az írást eredetileg a Kultúrák Központja egy kiadványába írtam, ahol különböző kisebbségek tagjai írták le gondolataikat. Gondoltam ide is felrakom)

 

Levél egy muszlimtól (aki lehetne bárki más, de nem az)

 „és azért osztottunk népekre titeket, hogy megismerjétek egymást” (Korán 49:13)

 

Kedves valaki!

Kezdhetném azzal, hogy de ti is. Vagy folytathatnám, hogy mi nem, csak egy kisebbség, aki teljesen kiforgatja. Sőt, vádolhatnék is, hogy ti arról, csak beszéltek, hogy, de nézzétek meg, hogy ti ……  velünk és másokkal. Hozhatnék nagyszerű történelmi példákat, hogy mi már régen is mennyire, amíg ezzel szemben ti. Esetleg panaszkodhatnék, hogy a munkahelyen, hogy gyanakvó tekintetek és beszólások, hogy kiirtással fenyegetőznek, hogy ki akarnak tiltatni, be akarnak tiltani, kivetni, megalázni, kitaszítani, hogy az alapvető emberi jogok mindenkire, kivéve ránk.

Kezdhetném ezekkel, de minek? Inkább másról írok.

Például arról, hogy kik azok a „mi”, és kik a „ti”. Arról, hogy mi az, ami összeköt, és miért köt össze, és mi választ szét, és miért választ szét.

Az emberi kapcsolatok sok sok „mi”-ből és „ti”-ből épülnek fel. A családom mi vagyunk, a városom lakói is mi vagyunk, a magyarul beszélők is mi vagyunk, a munkatársaim mi vagyunk, a vallásom tagjai is mi vagyunk, a mákos gubát szeretők is mi vagyunk, a csapatnak szurkoló futballdrukkerek is mi vagyunk. Akik meg nem a családom, nem a városom lakói, más az anyanyelvük, máshol dolgoznak, másban hisznek, nem szeretik a mákos gubát és más csapatnak szurkolnak, azok mind mind ti vagytok.

Baj ez? Miért lenne az? Éppen ez a szép a világban. Megismerni, hogy ti, milyenek vagytok, hogy másként is lehet, nemcsak úgy, ahogy mi. Hogy mennyi szín és forma, mennyi út, mennyi kérdés, és mennyi válasz van. És felismerni a távoli ismeretlenben a „mi”-t. Hogy a sok szín, forma, út, kérdés és válasz között mindenkivel megtalálható az, amiben közösek vagyunk.

De mégis. A „mi” és „ti” viszonyban minden nagyszerűsége mellett ott rejlik az örök konfliktus. Amit „mi” gondolunk, amik „mi” vagyunk minden hibája ellenére jobb, vagy legalábbis fontosabb, mint amit – minden értéketekkel együtt „ti” gondoltok, és amik „ti” vagytok. Ha máshogy lenne, akkor inkább titeket választanálak, és akkor én is „ti” lennék.

Baj ez? Lehet. De ilyenek vagyunk. Igen, te is. Hiába tagadod.

De ha a „mi” jobb, fontosabb is, mint a „ti”, miért lennél te – igen te egyedül ott a „ti” között - kevésbé jó, mint közülünk valaki. Hiszen te, nem csak „ti” vagy, hanem másik ezer szállal „mi” is. Mi, akik – ha sok különbség is van köztünk, sokszor félszavakból is megértjük egymást, ismeretlenül is ismerősek vagyunk. Aki pedig most „mi”, az másik ezer szállal inkább „ti”.

Mindenki mi és mindenki ti. Csak én vagyok én. És csak te vagy te. Mindketten emberek.

Béke veled.

Bővebben...

Elérhetőségeink