Blog - magyar muszlimok(magán)véleménye az iszlám vallásról

Igyanak-e bort a muzulmán fundamentalisták?

Egy nem éppen éleselméjűségéről ismert brit filozófus, egy bizonyos Roger Scruton szerintb a válasz határozott igen. A bölcsesség állítólagos angol szeretője azt fundálta ki, hogy a fundik, ha kulturáltan innák a bort, akkor toleránsak lennének. Én eddig még csak azzal találkoztam, hogy a borfogyasztók lerészegedtek és szétverték a kocsmát végtelen békességökben és persze csakis a tolerancia bajnokaként. De a muzulmán fundamentalisták persze mindenre képesek, a bortól nem megrészegednek, hanem übertoleránsakká szelidülnek. Már-már látom a pityókás "rongyosfejűeket" amint virágot visznek Blairnek, Obamának.

 

Azért nem csodálokozom én a propozíción, hiszen Roger Scruton ismert és aktív rasszista hírében áll. És persze egy ilyen virtigli iszlamofóbtól nem áll messze olyan böszmeség összehordása sem, hogy a muzulmán fundamentalista vallásától idegen szokást vegyen fel. Innen üzenem Scruton-nak és a többi "őrült filozófusnak", hogy az, hogy mi, muzulmán fundamentalisták nem iszunk bort, az nem egy évezredes szokás, hanem vallásos hit. Az "őrült filozófusok" borfogyasztása pedig Isten elleni lázadás.

Bővebben...

Meg kell-e kövezni Mahmúd Abbaszt?

Nyilván egy européer és kellően korrekt ember hátán már a kérdésfelvetéstől is feláll a szőr. Persze, ha M. A. nevét behelyettesítjük az éppen nemszeretem magyar politikussal, mindjárt értelmet nyer a lapidáció. Milyen jó is lenne - horkan föl az emberben az érzület. De hát mi már vagy húsz éve demokraták vagyunk, s több emberöltő óta nem kövezünk. Hiába, no, a civilizáció megkövetel ezt-azt.

Nem úgy Egyiptomban vagy Katarban. Történt, hogy a nem éppen visszafogott nézeteiről hírhedt Juszúf al-Karadávi felvetette, hogy Abbaszt milyen jó lenne megkövezni. S hol máshol mint Mekkában?! S milyen jó lesz majd látni a képsorokat a nyugati hírtelevíziókban, hogy muszlimok állatok. Mi tagadás, egyesek tényleg azok! Persze a Palesztin Hatóság sem volt rest: kötelezte az imámokat, hogy átkozzák meg pénteki szentbeszédeikben az egyiptomi születésű, de Katarban élő aggszakált. A nép pedig szerette volna megtépni imámjait, s hogy ez ne történjen meg, fegyveresek védték a hitszónokokat. Pedig már köveket is gyűjtöttek egy nagy népi autodaféhoz.

 

Forrás: http://messageboards.aol.com/aol/en_us/articles.php?boardId=490222&articleId=520650&func=6&channel=News&filterRead=false&filterHidden=true&filterUnhidden=false

Bővebben...

A falról

Az ember valahogy úgy van megteremtve, hogy viszolyog, ha falat lát, nem szeretne tégla sem lenni a falban. Én annak idején jártam a Berlini fal mindkét oldalán. Láttam az aknamezőt, s láttam a vidámra kipingált, politikai üzenetekkel terhes túloldalát. S láttam közötte a Friedrichstrasse-t. S ott az a lefkosai fal; az iszlám világ külső határa. S most itt az új fal. Az iszlám világ szívében. A szent Jeruzsálemtől alig néhány mérföldre. Gázát választja el a külvilágtól. Gázát vérezteti ki.

 

S megvannak azok is, aki éljenzik a falat. Mindenekelőtt a liberális nyugati jogvédők. És az az egyiptomi vallási vezetés, az Azhar sejkjei, akik fetvában fejezik ki afölött érzett örömüket, hogy gázai testvéreink még hatékonyabban éheztethetőek ki. S még azt mondják, hogy ez a szörnyfal a Korán szellemével egyezik. Azzal a Koránéval, mely elveti a muszlim és muszlim közti határokat, falakat, s amely kötelezően előírja a testvériséget közöttünk.

 

Valójában a Korán szellemével a zsarnokkal szembeni nyílt fellépés van benne, s nem az ülépének nyalogatása. Azhari sejkek, ébresztő! Másfélmillió testvérünk nem lehet a belpolitikai villogásotok martaléka!

Bővebben...

Mikor leborulunk, szemben állunk a rasszizmussal

Az imént kaptam emailben egy kis filmet egy barátomtól, aki félig török és félig kurd. A címe az volt, hogy a "A törökökök is leborulnak, a kurdok is leborulnak, titeket is várunk." Az utolsó mondat pedig az, amit ennek a bejegyzésnek a címéül választottam.

S ekkor elkezdtem gondolkozni. Teljesen természetes, hogy szeretjük az iszlámot és a muszlimokat, mert Allah szerint a hívők testvérek. Teljesen természetes, hogy szeretjük a családunkat, különösen édesanyánkat, aki keservesen hordozott minket kilenc hónapon át, és akitől édes anyanyelvünket tanultuk, s aki megmutatta nekünk hazánk szépségeit. Emlékszem arra, hogy úgy négyéves lehettem, mikor mentünk a Margit-szigetre, s érdekes ruhákba öltözött embereket láttam. Anyukám elmagyarázta, hogy ők székelyek, Erdélyben élnek, amit elvettek tőlünk. Ekkor kicsi öklöcskémet kezdtem rázni, s fennhangom üvöltöttem, hogy majd én visszaveszem azt az Erdélyt. Anyukám alig bírt elrejteni a Fehér Házat, a MSZMP pártbizottságát rejtve felügyelő titkosrendőröktől. Mert ugye, nehéz lett volna megmagyarázni nekik, hogy ez még csak egy kópé fiúcska, akinek Erdély olyan, mint a homokzólapát, amit elvettek tőle a nagycsoportosok. Később, mikor a betűvetést tanultuk Inci nénivel, aki a rongyabbjainkat a padlásszobába zárta volna, azt kaptuk feladatul, hogy írjunk a hazánkról. Én megfogadtam a pajtásaim előtt, hogy egy egész füzetet teleírok, de -mivel kötelező házi feladat volt- egy sor nem sok, annyit sem írtam. Szóval Allah a hazaszeretet a szívünkbe írta, de olyanok vagyunk, mint a Kossuth-nóta. Cselekedni csak akkor vagyunk hajlandóak, ha Kossuth Lajos újra üzen. Addig pedig, amíg nem üzen újra, pusztuljon az a Kossuth Lajos, ahogy bír.

Hogy is van ez? Szeretnünk, sőt védenünk kell a hazánkat, de ugyanakkor a fehér nem áll felette a feketének, s fordítva. S az arab sem áll felette a nem-arabnak, s fordítva. Ezt mondta ugyanis Mohamed próféta (béke legyen vele) a búcsúzarándoklaton elmondott szentbeszédében. S erre rímel a törökös-kurdos video is.

Akkor hogyan lehet olyan muszlim vezető, aki egy helyi lapban szimplán nacionalistának nevezi a saját egyházát, s hogyan tehet egy muszlim aktivista olyan kijelentést, hogy a segély csak a cigányoknak jár, a magyar muszlimnak nem. Nem bánom, hogy azt az öt csirkét a szomáliaknak adtam. Sőt! Követendőnek tartom.

 

A cikkben idézett video letölthető innen: http://video.aol.in/video-detail/krt-de-secdede-trk-de-secdede-sizi-de-bekleriz/4051760374

 

Bővebben...

Mubahala avagy a hitvita hagyománya az iszlámban

 

Az iszlám hagyomány szerint az iszlám holdév utolsó hónapjának, dzul-hiddzsának a 24. napján került sor a Mubahalára, Mohamed próféta (béke legyen vele) és a nadzsrani keresztények közötti spirituális kihívásra Jézus Krisztus (béke legyen vele) személye körül. A nyugati naptár szerinti 2009. évben ez az esemény december 11-ére esik, s az iszlám világ egyes térségeiben eid-ul-mubahala néven meg is ünneplik.

A hitvita az iszlám aranykorát követően meggyökeresedett az iszlám jogban. Az Oszmán Birodalom tudósai is támogatták, illetve bátorították. Sőt, nem csupán muszlim-muszlim, de muszlim-keresztény és keresztény-keresztény relációban is. Ez utóbbi esetben egyrészt humánusabbak voltak a keresztényeknél, akik gyakran végeztek is a vesztes féllel, másrészt támogatták az iszlámhoz közel álló unitárius hitvitázókat. A 19. vége felé Indiában újult meg a mubahala intézménye, amikoris Mirza Gulam Ahmad Kadiáni hívta ki, és átkozta meg a klasszikus muszlim jogtudósokat úgy, hogy Allah haragja mindig rá és eretnek tanaira hullottak vissza.

A mubahala története azzal kezdődik, hogy Mohamed próféta (béke legyen vele) levelet intézett Abul Hárisz Ibn Alkamának, annak a nadzsrani püspöknek, aki a kicsiny hidzsázi keresztény közösség lelki vezetője is volt. A levél így szólt:

„Ábrahám, Izsák és Jákob istene nevében,

Ez a levél Mohamedtől, Allah küldöttétől való Nadzsran püspökének. Dicsőítem Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét és felhívlak arra, hogy csakis Allahot imádd az Ő teremtményei helyett, hogy megszabadulhass az Ő teremtményeinek védelmétől, s Allah védelme alá kerülj. Abban az esetben, ha ezt nem fogadnád el, akkor fizesd meg a védelmi pénzt az iszlám kormányzatnak. Ha ezt nem teszed meg, súlyos következményei lesznek.”

A hitvitára való meghívást, s a mindenkori vallásközi párbeszéd alapjait Allah a következő módon fejti ki a Kegyes Koránban:

قُلْ يَا أَهْلَ الْكِتَابِ تَعَالَوْا إِلَىٰ كَلِمَةٍ سَوَاءٍ بَيْنَنَا وَبَيْنَكُمْ أَلَّا نَعْبُدَ إِلَّا اللَّهَ وَلَا نُشْرِكَ بِهِ شَيْئًا وَلَا يَتَّخِذَ بَعْضُنَا بَعْضًا أَرْبَابًا مِّن دُونِ اللَّهِ ۚ فَإِن تَوَلَّوْا فَقُولُوا اشْهَدُوا بِأَنَّا مُسْلِمُونَ

„Mondd: «Ó, írás népe! Jöjjetek el az egyforma szóhoz (egyezséghez) közöttünk és közöttetek: „Nem szolgálunk mást, csak Allahot, s nem társítunk őhozzá senkit, s nem veszi senki közülünk a másikat Úr gyanánt Allah helyett”» S ha elfordulnak, hát mondjátok: „Valljátok meg, hogy mi megbékélők (muszlimok) vagyunk!” (Korán, 3:64)

Azaz a hitvita lényege a megegyezés. De nem akármilyen megegyezés ám! Olyan, ami nem jár azzal, hogy akár az egyik, akár a másik fél feladná hitelveit, meggyőződését, integritását. Illetve olyan megegyezésről van itt szó, melynek tárgya Allah egyedülvalósága, s az istenkáromlás kerülése. S Allah azt is közli, hogy ha ez az egyezség nem lehetséges, akkor legalább azt el kéne érnie a muszlimoknak, hogy a keresztény fél elismerje a muszlimok abbéli meggyőződését, hogy ők muszlimok, s elismerjék az ebből fakadó jogaikat. A keresztények, különösen a katolikusok számára ehhez, és az ebből fakadó toleranciához nagyon sok idő kellett. Tudjuk, hogy a Vatikán csupán az 1960-as években ismerte csupán el azt az egyértelmű tényt, hogy az iszlám egy önálló vallás. Ezen felismerés óta a keresztény világ csupán hátrál és visszakozik. Nem tehet mást, hiszen a mubahalát spirituális síkon már a hidzsra 9-10-ik évében elvesztette!

A levél hatására még Al-akib és Szajjid, Nadzsran uralkodói is a Próféta (béke legyen vele) elé járultak. Féltek a kihívás elfogadásától, de végül elfogadták azt. A vita végére a Próféta (béke legyen vele) úgy tett pontot, hogy azt javasolta, hogy burkolózzanak be egy nagy köpenybe családtagjaikkal, s kölcsönösen átkozzák meg azt a félt, amelyk hazugságot állít Jézus Krisztus (béke legyen vele) dolgában. Erről így beszél a Kegyes Korán:


فَمَنْ حَاجَّكَ فِيهِ مِن بَعْدِ مَا جَاءَكَ مِنَ الْعِلْمِ فَقُلْ تَعَالَوْا نَدْعُ أَبْنَاءَنَا وَأَبْنَاءَكُمْ وَنِسَاءَنَا وَنِسَاءَكُمْ وَأَنفُسَنَا وَأَنفُسَكُمْ ثُمَّ نَبْتَهِلْ فَنَجْعَل لَّعْنَتَ اللَّهِ عَلَى الْكَاذِبِينَ

„S ki véled vitába száll Ővele kapcsolatban miután eljött hozzád a tudás, hát mondd: „Jöjjetek! Behívjuk fiainkat és fiaitokat, asszonyainkat és asszonyaitokat, magunkat és timagatokat, majd meghódolunk (Urunk előtt), s Allah átkát szórjuk a hazugokra.” (Korán, 3:61) „

S ez volt az a pont, mikor a keresztények visszavonulót fújtak. Besétáltak egy olyan spirituális zsákutcába, amiből csak egy kiút van: alávetni magad a Magasságos Allahnak! Két oknál fogva van ez így. Egyrészt mert a kereszténység szélsőséges álláspontra helyezkedik akkor, mikor Jézus Krisztust (béke legyen vele) Allah fiaként és istenségként tünteti fel, másrészt szélsőséges álláspontra helyezkedik, mikor az átkot csak magára kérheti egy ilyen vitahelyzetben. A nadzsrani keresztények ezt világosabban látták, mint 1400 éven át az utódaik, hiszen ők még a szó nemes értelmébe vett hívő keresztények voltak.

A hitvita egyértelmű győztese Mohamed próféta (béke legyen vele) és közeli rokonai (Ali, Fatima, Hasszán és Husszein – Allah legyen velük elégedett), akikre a Korán-vers is utal, hiszen megdicsőültek.

Ma az iszlám világban számosan vannak, akik egyrészt elfelejtkeznek arról, hogy ez a hitvita már egyszer lezajlott, s azt a muszlimok dicső módon megnyerték, másrészt azzal hitegetik a keresztény világot –hogy a vallásközi párbeszéd álcája mögé bújva- ez a hitvita újra lefolytatható. Nem. Egyrészt nem szükséges, másrészt a „minaretbetiltós” kereszténység már nem is méltó arra, mert már híján vannak Abul Hárisz és társai tudásának, méltóságának és spirituális fényének.

 

Bővebben...

Allah csodája egy baba testén

A dagesztáni Kiziljárbar egy súlyos beteg baba született, Ali. Majd csodás gyógyuláson ment keresztül, s a testét péntekente rejtélyes feliratok kezdték tarkítani. A hitetlenkedő orvosok szerint persze ritka bőtbetegségről lehet csak szó, de az orosz muszlimok már egyrészt elismerték a csoda tényét, másrészt már el is kezdték a gyermek ájtatos látogatását.

 

Bővebben: http://www.informed.hu/bulvar/?article_hid=133896

Bővebben...

Egy szaracén a muszlimok ellen

Kominkus. Minimum komikus, ha egy szaracén fellépést sürget a muszlimok ellen. Verdi Otellója jut eszembe. Már ha az nem haram, ha az ember eszébe jut egy-egy opera. Verdi Otellója a német jegybank Sarrazin-járól jutott az eszembe. Ez a Sarrazin méltóztatott a németországi muszlimokról úgy megemlékezni egy lapinterjúban, hogy azok maximum az obst und gemüse szekcióban méltók az említésre. Azaz a muszlimok élősködők és kis, kendős lányokat szülnek. Persze ez implicit azt is jelenti, hogy nem csak ügyes zöldségesek, de remek genetikai tervezők is. Minden esetre Sarazzin pórul járt. No, a fajankót ugyan nem rúgták ki, de jogköreiből elvettek tőle egyet. Azt persze nem hiszem, hogy ezzel arányosan a fizetése is csökkent volna.

 

Külső hivatkozás:  http://www.hirszerzo.hu/cikk.ez_rasszizmus_-_fellangolt_a_vita_a_torokokrol_nemetorszagban.126665.html

Bővebben...

Gyógyító fejkendő

Egy indonéz vállalkozó gyógyító fejkendőket dobott piacra. Eddig sem bizonyítja, hogy a bemágnesezett ruhadarabok valóban hatásosak. Egy biztos: a cégvezető pénztárcájának jót tett.

 

Meddig fogják még ilyen elmaradottnak és hiszékenynek nézni a  muszlimokat és a muszlimokat? Meddig keverjük még össze a vallási kötelezőséget a hókusz-pókusszal?! A fejkendő fejkendő, ami arra szolgál, hogy eltakarjuk azt, amit Allah eltakarni rendel, s nem aszpirin...

 

Kapcsolódó cikk:

http://borsa.hu/20090924/magnesekkel_felturbozott_gyogyito_fejkendok/gyogyito_hatasu_fejkendoket_kinal_a_muszlim_noknek_egy_vallalkozo/

Bővebben...

Ramadáni kettős mérce

A Magyar Távirati Iroda tudatlan és sunyi. Mondjuk ezt tudtuk eddig is, ebben nem is lenne semmi meglepő. Szárazan csak ennyit közölnek a NetAmbulancia oldalán: A böjt veszélyezteti az egészséget. Aki elolvassa a cikket, az nincs meggyőzve a cím helyességéről. Arról szól a cikk ugyanis, hogy kiderül, hogy a cukorbetegeknek okozhat gondot a böjt. Arról persze nem írnak, hogy a cukorbeteg egy szegényet táplálva kiválthatja a böjtjét. Az túl polkorrekt lenne.

Na és itt jön a kettős mérce. Ugyanazon a kétes értékű oldalon fenemód magasztalják a keresztény nagyböjtöt, a léböjtkúrát és még Allah tudja, hogy mennyi lelki tartalmat nélkülöző önsanyargatást és kulturális szokást. Hogy is van ez? Ha egy gyaur böjtöl az egészséges, ha egy muszlim az veszélyes?! Hja igen. Mi muszlimok mindig is veszélyesebbek voltunk az átlagnál.

Forrás: http://www.netambulancia.hu/eletmod/tovabbi-tartalmak/a-bojt-veszelyezteti-az-egeszseget

Bővebben...

Ramadán, a zsidó ünnep

A minap épp a Dialógus Platform hepeningjén voltam a lipótvárosi bazilika előtt. Ültünk békésen és vártunk a vacsoránkat, és azon töprengtünk, hogy lesz-e benne padlizsán. Ekkor arra lettem figyelmes, hogy a szomszéd asztalhoz letelepedett két jól szituált hajléktalan, az egyik egy kerekes széken közlekedett. Nemsokára csatlakozott hozzájuk egy harmadik, s amaz kérdezte az előbbieket, hogy ez itt most mi. Azok azt mondták, hogy ezek zsidók. A harmadik megfordult, bötűzni kezdte a feliratot, hogy ra-ma-dá-ni va-cso-ra, és magabiztosan megjegyezte, hogy a ramadán egy arab ünnep, s ezek márpedig arabok.

 

Nesze neked dialógus! Így lett a jó török muszlimokból arab zsidók...

Bővebben...

Lombard dilemma: Paradicsom vagy paradicsom

Az olasz munkaadók döntésük meghozták. Kimondták, hogy amit a muszlimok márpedig ezernégyszáz éve csináltak, az képtelenség. Most aztán a lombardiai agrármunkás is dönthet: a Paradicsom avagy a paradicsom. Ha böjtöl, insallah az előbbibe kerülhet, de az utóbbit nem szedheti. A világ összes muszlimja képes böjtölni és dolgozni, csak a lombardok satnyultak el ennyire? Nem. Szörnyű és elkeserítő, hogy Olaszországban milyen mértéket öltött az iszlamofóbia.

 

Kapcsolódó cikk: http://www.mr1-kossuth.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=99171

Bővebben...

Ramadán ramadáni meglepetése

Tarik Ramadán, aki ugye nem azonos az épp ma kezdődő böjti hónappal, de megegyezik a Muzulmán Testvérek elnevezésű muszlim szervezet alapítójának unokájával bajba jutott. Sajtóhírek szerint meg kell válnia katedrájától. Tarik Ramadán svájci állampolgár, Franciaország földjére nem léphet, s most már Hollandiába sem fog jó szívvel belépni. Történt ugyanis, hogy a derék Ramadánnak derékba tört a kerrierje az Erazmusz Egyetemen, mert Teheránban haknizott. Mi ebből a tanulság?

ad. 1. Ún. európai professzor ne vállaljon tévés szereplést Iránban! Abban a Hollandiában, ahol a bíróság minap kimondta, hogy a Mohamed-gúnyrajzok nem sértik a muszlimok érzékenységét, de az arabok által rajzolt holokauszttagadó karikatúrák sértik a zsidók érzékenységét, nos hát abban a Hollandiában azt sem tolerálják, ha valaki az iráni egyesen mutatkozik. Akkor miben is áll a holland liberális demokrácia? Szerintem abban, hogy lehet füvezni a coffe shop-okban és kirakatból választhatod meg az az aktuális "barátnődet".

ad. 2. Nem szerencsés mást mondani a magunkfajtáknak és a magukfajtáknak. Tarik Ramadán itt hibázott igazán. Amikor kifele azt nyomta ezerrel, hogy europaizálni kell a saríát és az iszlámot úgy általában, Iránban -pont mint a viccbéli vörös Weinberger- egészen mást mondott.

 

Eredeti sajtóhír: http://inforadio.hu/hirek/belfold/hir-298228

Bővebben...

Mi is a ramadáni böjti hónap?

 

Ramadán havában a muszlimok köztudottan böjtölnek, mert ez az a hónap, mely során az iszlám szent könyve a Kegyes Korán leküldetett (Korán, 2:185), s mert a böjt előírattatott a muszlimok számára, mint ahogy az előírattatott azok számára is, akik őelőttük kaptak szent iratokat a Teremtőtől (Korán, 2:183).

 

Tudjuk, hogy az iszlám hat hittételre és öt gyakorlati pillérre épül. Ez utóbbiak között találjuk a hitvallást, a napi ötszöri imádkozást, a kötelező alamizsnát és a mekkai zarándoklatot, de a ramadáni böjtöt is, ami kötelező minden felnőtt, épeszű muszlim számára, aki nem beteg vagy nincs éppen úton. Aki beteg vagy utazik, az az akadály elhárulta után köteles a böjtöt megtartani.

 

A böjt formálisan nem más mint tartózkodni pirkadattól napnyugtáig attól, ami azt megszakítja. Ilyen az evés, az ivás, a házasélet és a dohányzás vagy a véradás. Ugyanakkor av böjt érvényességének feltétele a megfelelő szándék is, amit mind a hónap egészére, mind külön-külön a böjti napokra kinyilvánítunk a szívünkkel, és –ha tehetjük- megfogalmazzuk magunkban a következő módon: „böjtölni szándékozom ezt a napot/hónapot Allah megelégedésére és azért, hogy gondoskodjon rólam”. Aki a fenti szabályok szerint leírt böjtöt akaratlanul megszegi, köteles az adott napot pótolni, ám az, aki szánt szándékkal nem tartja meg a böjtöt, az vezeklésül vagy két egybefüggő hónapon keresztül böjtöl vagy gondoskodik egy szegény kéthavi ellátásáról avagy eltart hatvan szegényt egy napon át.

 

A ramadáni böjt megülésének illeméhez tartozik, hogy reggel, még hajnalhasadta előtt felkelünk és megreggelizünk, amit szuhúrnak hívunk. Este, naplementekor megtörjük a böjtöt. A legjobb páratlan számú nedves datolyával, tejjel vagy vízzel, ám ha ez nem áll rendelkezésünkre, akkor bármi megengedett táplálékkal. Ezután elmondjuk naplementi imánkat és nekilátunk lehetőleg könnyű vacsoránkhoz, az iftárhoz. Az iszlám tanításai szerint a leghelyesebb az, ha keveset eszünk ilyenkor.

 

A ramadáni böjti hónapra jellemző a muszlimok lelki életének felfokozódása s az, hogy a muszlimok egyre többet fordulni azon istenszolgálati cselekedetek felé, melyek közelítik őket a Magasságos Allahhoz és az ő evilági és túlvilági áldásaihoz. Ezek közé tartozik a Kegyes Korán olvasása, hiszen Mohamed próféta (béke legyen vele) is így tett, mikor minden évben ramadán havában Gábriel angyallal átismételte a teljes szöveget. Ha valaki egy nap egy egységnyit, azaz egy dzsuznyit olvas el, az egy hónap alatt végigolvassa az iszlám szent könyvét. A másik fontos istenszolgálat az ima. Ha egy muszlim rászokik ezen hónap alatt arra, hogy a későesti nyolc vagy húsz mozdulatsorból (rakából) álló ún. taravih imákat elvégzi, az talán az év fennmaradó tizenegy hónapjában is több szorgalmi (szunna) és önkéntes (náfila) imát fog végezni. Végül is a ramadáni hónap célja az, hogy közelebb vigye az embert Ahhoz, aki őt teremtette.

 

Allahhoz legsikeresebben akkor tudunk közeledni, ha a hónap utolsó tíz napját teljes elvonultságban (itikaf) töltjük. Nagyon fontos, hogy a muszlim képes legyen kiszakadni az evilág vonzásából, hogy távol tartsa magát annak imádatától. Félrevonulva, a mecsetben, távol a családtól, a karriertől és a megélhetési gondoktól az ember jobban el tud mélyülni, s jobban megismerheti önmagát. Mohamed próféta (béke legyen vele) ugyanis azt mondta, hogy csak az ismeri meg az Urát, aki ismeri önmagát. A ramadáni hónap utolsó tíz napja Allah napjai, s az utolsó tíz éjszaka egyike az Elrendelés éjszakája, mely jobb, mint ezer hónap (Korán, 97:3). Ezt a békés éjszakát békés elmélyüléssel tölteni lelki szempontból az egyik legígéretesebb emberi vállalkozás. Aki nem teheti meg, hogy teljesen elszakadjon szeretteitől, munkájától és gyarló vágyaitól, az is legalább az éjszakákat töltse az imaházban!

 

Ugyanis a ramadáni böjti hónap több, mint forma, lelki tartalom is. Az önnevelés művészete. Sokszor hallani, hogy a böjt akkor fogadtatik el, ha az ember megváltozik. S ez közel is állhat a valósághoz. Van, aki azt mondja, hogy a ramadáni böjti hónap arról szól, hogy az ember megtisztítsa a lelkét és a testét, s egészségesebben éljen. Van, aki azt mondja, hogy a ramadáni böjti hónap a szegényekkel való együttérzés időszaka, mikor megérezzük, hogy milyen is az, ha Allah keveset ad. Ugyanakkor a ramadáni böjti hónap remek eszköz arra, hogy jobb emberré és jobb muszlimmá váljunk, hogy tovább haladjunk az emberi tökéletesedés útján, hiszen a Teremtő minket a legszebb formában hozott létre (Korán, 95:4), s csak rajtunk múlik, hogy az Ő kegyelméből visszatalálunk-e eredeti természetünkhöz avagy csupán ramadáni muszlimok leszünk, akik a böjtben csak éhséget látnak.

 

Bővebben...

Elérhetőségeink