iszlam.com

Igen, azt gondolom, hogy Gülen hozzáállása több szempontból is nagyon gáz.

1. az első (amiről a bejegyzés is szól), hogy a családtagokat eleve ellenségként beállítani, egészen torz világképet sugall.

2. a másik gáz, viszont azokra esetekre vonatkozik, ahol tényleg egy erőszakos, agresszív férjről van szó. Gülen szerintem valami elképesztően ostoba megoldást javasol, hiszen egyedül hagyja a nőt. (oldja meg ő a problémát, verje el ő a férjét ... kösz)
Ez azért súlyosan gáz, mert a közösségi (állam, család, faluközösség) védelem intézményét a családi erőszakkal szemben, gyakorlatilag minden kultúra ismeri.
Mind az iszlám hagyományokban, mind a modern nyugati jogállamokban többek között állami (közösségi) feladat a jogi és fizikai védelem a családon belüli erőszakkal szemben.

Nyilván ez sehol sem működik tökéletesen (sok helyen \"a nem tökéletes\" igen enyhe kifejezés), ez esetben a megoldás e védelem hatékonyabbá tétele. (amibe persze az is bele tartozik, hogy a megtámadott ne tartsa szégyennek, hogy védelmet kér és kap... tehát tudjon élni jogaival)

Gülen javaslata azonban egy anarchista, civilizáció előtti megoldási út. Gülennél az ember embernek farkasa gondolat szépen egyesül a mindenki védje meg magát, ahogy tudja elvvel... király...

de izé.... mi köze ennek az iszlámhoz? vagy akár a felvilágosodásh oz, meg modern világi társadalmakhoz? (jó, Hobbes a természetes embert ilyennek képzelte, de egyrészt ő sem mai darab, ráadásul szerinte is ennek kezelésére jöttek létre a társadalmak)

No mindegy... nekem Gülen felvilágosodott , modern, iszlám munkáiról egyre inkább az Musztafa Kemal modern, demokratikus szekuláris Törökországa jut eszembe...amely se nem modern, se nem demokratikus, se nem szekuláris.

Szalam Ibrahim!

Van igazság az érvelésedben, de szerintem több ponton is sántít:

1. maga a \"verekedés\", mint az agresszív férj elleni fellépés eszköze szerintem egyszerű képmutatás. A férfiak az esetek nagy többsgében egy fizikailag erősebbek a nőknél, így a javasolt megoldási módszer egyszerűen csak konzerválná az agresszív férfiak helyzetét. Sőt, egyben legitimálja a csládon belüli konfliktusok erőszakkal történő elintézését... (ha nem tetszik neki, mér\' nem tanul meg jobban verekedni), ami szintén az agresszív férfiakat hozza helyzeti előnybe.

Amennyiben tehát az agresszív férfiak viselkedésére, mint deviáns viselkedésre tekintünk, értelemszerűen nem a nők \"egyedülhagyása -védjék meg magukat, ha tudják\" hanem a társadalmi védelem - jogi, biztonsági garanciák hatékonyabbá tétele felé kell elindulni.

2. Ha az adott társadalom normái nem ítélik el az agresszív férjet elég hatékonyan, sőt adott esetben még bátorítják is az ilyen viselkedést, a \"nők egyedül oldják meg a gondjaikat\" mentalitás még azt a nyilván kevés nőt is vesztes helyzetbe hozza, akik sikeresen tudták pofánrúgni a szadista férjüket. (hiszen utána a közösség még jól ki is nézi, adott esetben el is ítéli).
Az ilyen elveket valló társadalmakban tehát szintén nincs más kiút, mint a közösségi erkölcsök, szabályok, megváltoztatása , a jogi és fizikai garanciák kiterjesztése.

Az, hogy a gyermekeid karatézni tanulnak, szerintem is jó dolog. Nem csak a védekezés képessége miatt, de azért is. Allah adja, hogy soha ne kellejen használni a képességeiket.

De! A karatézás nyilván nem véd meg egyetlen nőt, sem gyerekeiket attól, ha esetleg egy agresszív, szadista férjet fognak ki.
Egy kiélezett konkrét szituációban, ahol a következő lépés a rendőrség, utána pedig a válóperes eljárás megindítása, esetleg jól jöhet, ha tökön tudják rúgni a támadót. De családon belüli konfliktusok kezelésére, vagy jogérvényesítés re alkalmatlan eszköz.

Egyébként meg a kendőhordás/egyetem kérdésében egyetértek veled és Gülennel. A bűn azé, aki megtiltja a kendő hordását, nem azé akit erre kényszerítenek.
Persze fontos nem elfogadni a helyzetet, és küzdeni a \"zsarnokság\" ellen, tenni azért, hogy a helyzet megváltozzon, de ez nagyon nem azonos avval, hogy elmenekülünk az egyetemről, közintézményekb ől, munkahelyekről, végül az utcákról...

Asszelamu aleykum,

Szerintem férjuram nem arról írt, hogy az önvédelmi sport lenne a megoldás a problémákra, hanem egyszerűen csak egy helyzetre adott tüneti kezelés.
Javítsatok ki, hogyha rosszul gondolom, de szerintem Gülen sem azt gondolta, hogy az lenne a családon belüli erőszak megszüntetéséne k eszköze, ha a nők önvédelmi sportot tanulnának. (legalábbis remélem, hogy így van) Egyszerűen ez csak egy helyzeti megoldás. Mint ahogy helyzeti megoldás az is, ha azt mondom, a gyerekemnek, ha bántanak, szekálnak, ne hagyd magad. Mert hogy lehet futkosni a tanító nénihez állandóan, hogy bántanak, de ez inkább csak erősíti a konfliktusokat. Az, hogy egy gyerek megvédi magát, és "becsületet" szerez a társai között, helyzeti megoldásként működik, azonban az igazi megoldás (mint ahogy Ikaljan is írta) hogy a tanárnéni létrehoz a gyerekekkel egy olyan osztályközösség et, amiben ezek az összetűzések minimálisra csökkennek.
Tapasztalatom az (nem muszlim házaspárok, hanem magyar ismerőseim által), hogy a nők, akiket bántalmaz a férjük sok esetben nem mernek segítséget kérni, mert félnek a férjüktől, és szégyenlik helyzetüket. Nincs bátorságuk és önbizalmuk sem, hogy kiálljanak magukért, valamint ki vannak anyagilag is szolgáltatva a férjüknek. Ideális lenne, ha ilyenkor azonnal segítséget kérnének, de én úgy tapasztalom, ez ritkábban fordul elő, mint az, hogy a legvégsőkig tűrik a férjük bántalmazását.

A másik, hogy azt hiszem a szadista férjet nem érdemes összekeverni az iskolai bunyóval, mert nagyon nem ugyanaz a kategória.

Az a szocializáció során fontos dolog, hogy a gyerek megtanulja egyedül kezelni a konfliktusait.
Egy a nő és gyerek testi épségét, életét fenyegető házastárs viszont nem ez a kategória. Az ilyen férj nem egy rosszcsont osztálytárs, hanem egy köztörvényes bűnöző.

Szalam!

Bocsánat, ha nem volt világos... egy percig sem gondoltam, hogy te a két dolgot azonos súlyúnak tartanád.

Csupán azt próbáltam kifejteni, hogy a két dolog párhuzamba állítása hasonlat szintjén sem helytálló, mert egészen más mechanizmusok vezetik a két dolgot.
(az egyik egy \"természetes\", a szocializációt segítő tanulási folyamat... a másik egy deviáns viselkedési formából fakadó válsághelyzet).