iszlam.com

Rettenetesen boldog vagyok az uj fatwa miatt, miszerint mar a dohanyzas is haram. S milyen az ember.....Eddig nem volt tiltva a dohanyzas-attól függetlenül, hogy a Koran tiltja mindazt, ami rombolja  a szervezetet-mert nem volt törvenybe iktatva. Nalunk rengetegen dohanyoznak. Sokszor gondolkodtam rajta, hogyha Ramadan alatt, vegig kibirjak zokszó nelkül, hogy ne dohanyozzanak, csak napnyugta utan, miert nem kepesek lemondani róla teljesen? Erre sohasem kaptam valaszt, csak egy vallranditast. De most, ahogy a tv-ben beolvastak, ujsagokban leirtak az uj rendeletet, a csaladunkban többen is, azonnal letettek a cigarettat. Az azonnal szó szerint ertendö. Olyan furcsan gondolkodik az ember. Önmagaert nem kepes megtenni sok mindent, de Allah miatt mar igen. Vagyis talan Allah haragjatól valo felelmeben inkabb. De ha ez kell ahhoz, hogy egeszsegesen eljünk, es egeszseges környezetben nevelhessük a gyerekeinket, akkor feljenek csak.... :)

Kivancsisag. Velunszuletett "tulajdonsag". Sajnos, ez az, ami felnottkorra ellaposodik, halvanyul. Amikor gyerek az ember, es nagy, csillogo szemekkel racsodalkozik  a vilagra, amikor minden kerdese "miert"-tel kezdodik, amikor meg minden uj neki, akkor termeszetes a kivancsisag. Szinte ez uralja az egesz gyermekkort. De aztan felnottkent mar nem a kivancsisag hajt egy diploma megszerzeseert, hanem a tarsadalmi elvarasok, akkor mar nem a kivancsisag hajt egy masik ember megismereseert, hanem a sajat, önző erdekeink. Azt hisszuk, hogy mindent tudunk, hogy 100 evre elegendo tapasztalattal rendelkezunk es a sajat magunk altal kitomott karosszekbol tekintunk a vilagra. Jo volna pedig, ha ez az erzes nem tunne el csak ugy, jo volna, ha felnott vagy idos emberkent is hajtana bennunket a kivancsisag, ami tobbrol szol, mint legaktualisabb hiresseg maganelete, a vilagban tombolo eroszak fejcsovalva figyelese, a szomszed veszekedesenek okai vagy a rosszindulat. Jo volna, ha ugy tanulnank, mert egyszeruen a tudasra vagyunk, ha ugy elnenk az eletunket, hogy ez a tudasvagy, ami  akivancsisagbol ered, nem hagyna alabb, ha tudni akarnank a dolgok mukodeset, miertjet, ha meg akarnank ismerni egymast, a vilagot, a sajat hatarainkat, korlatainkat, kepessegeinket.  A minap egy padon ultem, es eppen a Vigszinhaz gyonyoru epuletet csodaltam, amikor egy fiatal ferfi a baratnojevel setalt el mellettem. Mikor kozvetlen elem ertek, egy gunyos mosoly kisereteben ramkoszont: "Salom". Rosszul esett. nem voltam merges, csak ertetlenul tekintettem utana. Talan mar kezdett a harag  szikraja langra lobbanni, amikor eszembe jutott Mohammed (s.a.w.), aki a csatateren, az ellensegtol szerzett sebei mellett is Urahioz fohaszkodott, hogy ne buntesse meg az ellenseget, akik meg akartak olni, arra hivatkozva, hogy tudatlanok. Igy hat en is rogton erre gondoltam, es el is fojtottam magamban  a haragot, aminek helyet a tehetetlenseg valtotta fel. Annyira szerettem volna utana nyulni es leultetni magam melle, hogy megkerdezzem, miert gunyolodik, tudja-e, hogy mit es miert tesz?! Annyira szerettem volna beszelgetni vele az iszlamrol, es hogy miert gondoljak az emberek,  a muszlim szo egyenlo  a zsidogyulolovel. Szerettem volna beszelgetni vele, hogy mit erez ilyenkor? De nem tehettem, csak  a kerdesek maradtak bennem. Mult heten vendegsegbe hivtak. Amikor megerkeztem, borral kinaltak. Udvariasan viszautasitottam, hozzateve, hogy en nem iszom alkoholt muszlimkent. De utana meg negszer megkinaltak, ecsetelve  atokaji bor nemes, ude izet, a bor karakteres jelleget. Egy sommelier elbujhatott volna mellettuk. Megdobbentem. Ami csak fokozodott az asztalhoz ulve, hiszen serteshusbol keszult fasirttal kinaltak. Hirtelen felmerult bennem, talan guny celtablaja vagyok. De elhessegettem ezt a gondolatot.A beszelgetes azutan abban merult ki, hogy mint keresztenyek, hoszasan ecseteltek  amuszlimok oltozkodeset, lenezoen oktattak ki, engem, a muszlim nok elnyomasarol. Ugy ereztem, ,mintha lathatatlan lennek, es legalabbis nem lennenek tisztaban azzal, hogy muszlim vagyok. Azon gondolkodtam, mikent fogom magamhoz ragadni a szot, es vajon sikerul-e ledontenem bennuk ezeket a sztereotipiakat, ami a legtobb emebrben benne van a muszlimokkal kapcsolatban. Aztan eszembe jutott, hogy ezek az emberek voltak azok, akik furcsan reagaltak arra, mikor a csaladnakm ismerosoknek, baratoknak bejelentettem, hogy felveszem az iszlamot. Arra mar rajottem, hogy senki, de senki nem gondolt bele, hogy ez mit jelent, mintha elinteztek volna egy legyintessel, "hogy na es akkor mi van, nem mindegy, hogy ez vagy az, kereszteny vagy muszlim?" Talan mert senki sem jut el a kivancsisag azon szintjere, hogy utanaolvasson, leuljon a masikkal beszelgetni, hogy mit es miert tesz, mi kesztette erre a dontesre. Pedig sokszor sorsfordito pillanatok jonnek egy iszlamot felvevo ember eleteben, aminek hatasara fordul az iszlam fele. S errol meg csak nem is tud  acsalad, a baratok. De nem is az  abaj, hogy nem tud, a legrosszabb, hogy nem is kivancsi ra. Nos, vendeglatoim kozul a holgy baratom mondta azt, a bejelentesemkor, hogy "hat en ennel felvilagosultabbnak gondoltalak". A miert kerdesemre azt kezdte el ecsetelni, hogy milyen nyomorusagos egy muszlim no elete, es hogy micoda elnyomas alatt tartja az iszlam a noket es, es, es. Most pedig itt ultem szemben ezzel  a novel, remeltem, hogy majd beszelgethetek vele  a vallasrol, az en mindennapjaimrol. Magamtol soha nem eroszakoskodom, hogy beszeljunk az iszlamrol. Nem akarok en senkit megteriteni-bar annal boldogabb, felszabadultabb, fantasztikusabb, elegedettebb, meghatobb pillanat nem is lehetne az eletemben, mint amikor valaki az en hatasomra fordulna az iszlam fele, ha en segithetnem az elso lepeseit, s ha szerepet jatszhatnek abban, hogy muszlimma lett-. De ha Allah nem nyitja meg senki szivet, akkor nem fogok eroszakosan kopogtatni rajta. Most is csak vartam, es a szavak fatylan at, arra gondoltam, hogy ez a no itt velem szemben, azt vagta  afejemhez, mikor az iszalot valasztottam, hogy felvilagosulatlan vagyok. S most, o az, aki keptelenebbnel keptelenebb allitasokkal bombaz, es meg csaak meg sem hallgat, ha megis, fura fintorokat vag. Nem engedi be az uj ismereteket, konnyebb a "sikerkinyvekbol" szerezett sztereotipiakkal elni, es azokkal vedekezni egy-egy kerdesre valaszolva. Nagyon rosszul esett, hogy ennyire nem kivancsi a muszlimkent elo eletemre, a gondolataimra.Fajt, hogy benne sincs kivancsisag felem, a vallasom es ezzel igazabol  avilag fele. Radobbentem, hogy milliardnyi emebr el egymas mellett, es mar nem vagyunk kivancsiak egymasra. Meg olyan szinten sem, hogyha meghivjuk egy ebdre maguunkhoz, akkor elgondolkodunk, vajon mit szeretne, mivel kenyeztessem. Hiszen o a vendeg, en hivtam meg, vendeglatokent a fejem tetejen kell hordanom ot. S ha valakirol tudom, hogy mondjuk vegetarianus, akkor nem szolgalok fel neki borjusultet. Persze en sem maradtam ehen, ettem levest, es mast is, csak elgondolkodtam, hogy mennyire nem erdeklik az emberek egymast. Felszinesse valik minden, elvesznek a tartalmak, a dolgok mikentje, miertje mar nem szamit. Allah olyan gyonyoru, ep esszel felfoghatatlan vilagot teremtett szamunkra. annyi felfedeznivalo var rank. Ne uljunk tetlenul, a "mindent tudok en mar"erzessel. Hiszen az elet minden teruleten varnak rank csodak, amelyek felfedezere varnak. S rajtunk mulik, hogy a reszesei lehetunk-e. Rajtunk mulik, hogy mennyire fejlesztjuk magunkat, kepssegeinket, hogy mennyire akarunk ujabb helyzeteket treremteni, uj ismereteket szerezni, amelyek altal mi magunk is tobbek, jobbak lehetunk, hogy ezzel is Allah kegyet es megelegedettseget keressuk. Jo volna, ha kivancsiak lennen egymasra. HA akarnank megismerni egymast. Ha a kivancsisag nem tunne el belulunk, ha elfogadnank, hogy bizony toredeket sem tudjuk , ismerjuk a vilagnak. Ha radobbennenk, rengeteg felfedeznivalo var rank, ami bennunket epit, a mi jellemunk lehet erosebb alatala, ami gondolkodasra kesztet bennunket. Mindennek van kovetkezmenye, es mindegyik  a javunkat szolgalja, hiszen ezert teremtettunk. Ismerjuk a korulottunk levo vilagot, a masik ember vallasat, vegyunk a kezunkbe egy konyvet-a masik vallasarol, szokasokrol, tarsadalomtudomanyrol, felfedezesekrol, termeszeti csodakrol, allatvilagrol, es napestig sorolhatnam-, legyen bennunk kivancsisag a korulottunk levo, minden masodpercebn valtozo vilag irant. Talan kezdhetnenk a mellettunk ulo ember megismeresevel.......

Az alabbi gondolatmenet Zoltan testverem hozzaszolasa utan indult utjara a fejemben. Testverem a szudani-darfuri esemenyeket emlitette, amelynek szemtanuja volt.

Azt hiszem, addig fel sem fogja az ember, milyen szornyusegek vannak a vilagon, amig o maga egy eles helyzetbe nem kerul. Amig a tv-ben latjuk a haboru, ehinseg, szarazsag, zavargasok, polgarhaboruk, szegenyseg sujtotta teruleteket, megjegyezzuk, hogy "hmm, szegenyek, milyen rossz lehet nekik"... azutan kimegyunk, kinyitjuk a hutot es iszunk egy pohar hideg vizet, majd visszaulunk a kenyelmes karosszekunkbe, a biztonsagot nyujto otthonunkban. Igazan sohasem tudjuk aterezni azon emberek sorsat. De amikor ugy hozza az elet, hogy szembekerulunk egy addigra szinte megszokotta valt keppel, hat bizony az olyan sokk, hogy sokaig csak kovalyog az ember tole. 3 hettel ezelott itt ismet robbant ket bomba abban a varosban ahol egy csaladtagom is el. Amikor az ember ilyen kornyezetben el,  meg kell tanulnia egyutt elni a felelemmel,  erositenie kell a hitet a szornyusegek kozepette.  Hatborzongato allni egy olyan helyen, ahol egy nappal, vagy par oraval korabban valami szornyuseg tortent. Mindenutt a tormelekek, torott ablakok, uvegszilankok, jajveszekeles. Latni a gyaszolok arcat, tehetetlenul nezni, egy arvan maradt gyerek veget nem ero konnyaradatat. S belegondolni, hogy akar lehetnek en is annak a lepellel letakart asszonynak a helyeben. S radobbenek, milyen szerencses vagyok. Allah kegyelmebol, mindennap van mit innom, es meg felesleges kilok is vannak rajtam. Biztonsagos az otthonom. Mindez oly termeszetes nekunk, szamunkra. Eszunkbe sem jut, hogy ezert halaval tartozunk. Hogy ezt megkoszonjuk. Pedig millionyi ember mit nem adna azert, hogy a helyunkben lehessen. Neha nagyon szeretnek segiteni. Neha belegondolok, hogy mit tehetnek en, a porszem, ha a nagyhatalmak a milliardjaikkal keptelenek segiteni. Egy idoben, nagyon de nagyon el akartam menni Palesztinaba. Nem tudtam megmagyarazni miert. Nem tudtam arabul, nem tudtam volna beszelgetni az emberekkel, nem tudtam volna egy jo vagy biztato szot mondnai. Azt sem tudtam, hogy mi lenne ott a celom. Csak azt ereztem, hogy mennem kell. De azt nagyon erosen. Erre gondoltam nappal es erre gondoltam ejszaka. Majd egy nap a ferjem ele alltam azzal, hogy Palesztinaba kell mennem, s mivel nem ismerem a nyelvet, neki is velem kell jonnie. Termeszetesen azt hitte, hogy megorultem, es esze agaban sem volt elengedni. Nagyon melyen erintett a dolog. O erveket hozott fel, a maradasom mellett,azon tul, hogy nem tudtam valaszolni arra a kerdesre, hogy megis mit csinalnek ott, es hogy nem volt egy felesleges fillerunk sem.  Azt mondta, nekem mar van feladatom, a csaladomert tartozom felelosseggel. Nem jatszhatok az eletemmel. Javasolta, gyujtsek fotokat. Szervezzek fotokiallitast, ismertessem meg az emberekkel azt a szornyuseget. Irjak konyvet rola, kutakodjak a tortenelmi hatteret illetoen stb. Vagy csak sirjak mindennap, es imadkozzam, hogy beke legyen azon a teruleten. De ugy ereztem, ez keves. Valamit tenni akarok. Valami hasznosat. De meg kellett ertenem, hogy nem mehetek. Elkezdtem imadkozni. Ertuk is. Es sirtam. Sokat. Neha hangtalanul. S ezt megteszem mind a mai napig. S mar nem erzem azt a kesztetest, hogy menjek. Mintha Allah szamara ennyi is eleg volna, hogy amit tudok, annyit teszek. Mert a szandekot latja a szivemben. S ez a lenyeg. Nem tudok eleg halas lenni azoknak az embereknek, akik az eletuk aran is ilyen helyekre, orszagokba mennek es probalnak segiteni. Mert en nem mehetek. De mennek, ha tehetnem. Neha elgondolkodom, hogy milyen nehez-nekem legalabbis-elfogadni az eletnek ezt a vegletet. Annyiszor szeretnem megkerdezni, hogy Alalh miert hagyja, miert engedi, hogy ennyi gonosz ember eljen a Foldon? Miert e sok szenvedes? Tudom, nem tehetek ilyet. DE neha, mar nem tudom teljes szivvel elvezni egy-egy elragado taj szepseget (es megprobalni felfogni, hogy mindezt Allah teremettte), mikozben talan csak par szaz kilometerre eppen egy gyermeket olnek meg.  Tudom, nem lehet minden tokeletes, es kellenek a probatetelek. Kellenek rossz emberek, hogy meglathassuk a jot is, es legyen pelda elottunk, milyenekke nem szabad valnunk. koszonettel tartozunk mindazoknak, akik felelmet nem ismerve, minden kovet megmozgatva segitenek embertarsaikon, akik Istennek tetszo cselekedeteket hajtanak vegre. S annak, aki a helyen marad,  legalabb annyit kellene tennie, hogy  imadkozik a segitsegre szorulokert es a segiteni igyekvokert.  HOgy neha, belegondol, milyen szerencses, es Allah mekkora kegyben reszesitette az eleteert. Megha abban voltak/vannak/lesznek fajdalas pillanatok is. Semmi sem lehet fajobb, mint amikor egy anya latja kihunyni a fenyt gyermeke szemebol, mert nem tudta taplalni; vagy amikor egy apa latja, amint fia szivet egy fegyvergolyo allitja meg mindorokre; vagy latni egy nover szemeben a felelmet, amikor occse egy  kodarabbal indul egy tank ellen; vagy latni a duhot, a tehetetlenseget annak a fivernek a szemeben, aki szeme elott a hugat eroszakoljak meg. Adjunk hat halat minden aldott nap azert, mert nem mi vagyunk az az anya, apa, nover, vagy fiver. Imadkozzunk, imadkozzunk, imadkozzunk. Magunkert, hogy Allah bocsassa meg buneinket; es tartson minket a neha kemenynek erzett, de megis kenyelmes, nyugodt, biztonsagos eletunkben. S imadkozzunk mindenkiert, aki nincs a mi helyunkben.

Mikor kislany voltam, anyukam sokszor emlegette a cimben szereplo szot, es probalt megtanitani ra. Nem sok sikerrel. Oszinten szolva, gyerekkent, fogalmam sem volt, mit jelent az,hogy tisztelni valakit. Szerencsere, azt hiszem, megis hatott a nevelese, es olyan ember lettem, amilyen. Hibakkal, de megis olyan ember, aki mar tudja, mi a tisztelet. Anyukam es az elet tanitott ra. Sajnos, latom, hogy nem mindenkinek megy meg ez. Nagyon sokszor hallottam valakiktol, hogy "miert kellene nekem ezt vagy azt tisztelnem?" "mit tett, amiert tisztelnem kellene?" Hat ez az. Azt hiszem, mindenkit lehet tisztelni valamiert. Az oregeket a bolcsessegukert, s mert olyan sok mindenen keresztulmentek, mert vigyaztak a csaladjukra, mert rengeteget dolgoztak, mert a tanacsaikkal a mai napig -neha keretlenul is :)-ellatjak az ifjusagot. De tisztelhetunk egy gyereket is, az artatlanasagaert, azert, mert onzetlenul tud szeretni. De a leginkabb azert, mert oszinte tud lenni. Nem visel alarcot-kiveve, amikor az eltunt cukorkakat keresem :)-. Mindenkiben van valami, ami tiszteletremelto. Mindenki tud valami mast, amit en nem. Senkinek sem ismerjukpontosan az eletet, a multjat, a jelenet, a gondolatait. Megha nagyon kozel is all hozzank. De amikor egy idegennel tallakozunk, vagy egy forumon beszelgetesbe elegyedunk, akkor azt hiszem, az alapveto dolog, amit ereznunk kellene, az a tisztelet. Mert nem ismerjuk a masikat. Mert nem tudjuk, mit elt at, mit cselekszik, mit tesz a mindenapokban. S lehet, hogy pont olyasmit, ami tiszteletet kovetel. Megha elso re talan nem is szimpatikus a masik, megha homlokegyenest mas is a vilagnezete, a gondolkodasa, a velemenye, mint a mienk. De ettol meg tisztelnunk kell. Mert talan ha nem tesszuk, kesobb szegyelnenk magunkat. Ha megtudnank ezt-azt a masikrol. Sajnos sokszor a velemnykulonbseg rosszindulathoz, vadaskodashoz, gunyolodashoz vezet. Pedig azt hiszem, mindannyiunkat tanitotta valaki a tiszteletre. Csak valahogy elfelejtjuk. Pedig annyi mindent kellene tisztelnunk. A zaszlonkat, a masik magyar honfitarsunkat-pusztan csak mert magyar-, a fonokunket, megha nem is ad fizetesemelest es sorolhatnam. Nalunk az utcak olyanok, mintha valasztasi kampany volna. Pedig nincs, csak eppen az aktualis elnok posztere koszon az utazora mindenhol. Fejmagassagban is! Soha, egyetlen kepen sem lattam meg odarajzolt szemuveget, bajuszt vagy egyebet. pedig valoszinuleg az emberek legalabb 50%-anak nem tetszik a jelenlegi elnok. Megis megadjak a tiszteletet. mert o az elnok. Talan egy kcsit vissza kellene mennunk a gyermekkorunkba, ahol meg az volt a dolgunk, hogy a tudast magunkba szivjuk. Tobb-kevesebb sikerrel ez ment is. Csak mintha az ido mulasaval egyre tobbet felejtenenk ebbol. Na nem a lexikalis tudasra gondolok. Mert talan azt mindenki tudja, mikor volt a Honfoglalas. De annal kevesebben, hogy mi a tisztelet. Pedig ugyanolyan fontos lenne mind a ketto. Mert akkor peldaul tisztelhetnenk a multunkat is!!!

A minap olvastam egy cikket, ami a Lanchid radioban hangzott el. Rogton a cimben szereplo szo jutott eszembe. Tisztelet a mult, egy vallas, egy EMBER, egy Profeta (beke legyen vele) irant. Vajon, miert nem erzi valaki mindezt, amikor egy olyan temahoz nyul, ami torekeny, ha nem gondos kezek illetik? Ha nem tisztelettel kozelitunk fele. MAr korabban is irtam, hogy rengeteg sertest kell elviselniuk a muszlimoknak. S hogy miert nem adjuk mindezt vissza? Miert nem jelennek meg kereszteny vagy zsido karikaturak, gunyos jegyzetek, felhaborito konyvek? Talan azert, mert mi muszlimok-nehany kivetellel-, tudjuk, mi a tisztelet.......Oly sokszor hallom, hogy emberi jogok, es tolerancia, meg szolasszabadsag. S mindezek tiszteletben tartasa. Ez nagyon szep is, hogy egy demokraciaban igy mukodik. De az mar egyaltalan nem tetszik, hogy ezen szavak kontosebe bujtatva, barmit ki lehet adni, barmit le lehet irni, barkit lehet gyalazni, barkit lehet sarba tiporni. S ezert meg nekem kell tiszteletben tartanom mindezt.

Sajnalom anyu, de erre keptelen vagyok......vagyis csak azert nem emelem fel a hangom, mert muszlim vagyok. Mert a Koran azt tanitja, tiszteld a masikat, nemre, fajra, vallasra valo tekintet nelkul. Mindenkinek jar a tisztelet. S az itelkezes is  egyedul Allah jogosultsaga.

 

A cikk: "Sherry Jones Medina ékszere (Jewel of Medina) című könyve - amelyet nemrégiben vontak vissza az eladásból a szerbiai iszlám közösség heves tiltakozása miatt - mától ismét megjelent a boltokban. A mű szerb fordítását kiadó Beobuk igazgatója azzal érvelt, hogy a kötetet eddig is meg lehetett venni az utcán, könyvvásárokon, de kétszeres áron, és közben egyes szomszédos országokban megjelentek a kalózkiadások is, amelyeket Szerbiában is terjesztettek.

Mindemellett egyes lapok elkezdték folytatásokban közölni a hamarosan Magyarországon is megjelenő, nagy port kavart kiadványt.
-A bulvársajtó csak a legérdekesebb, legprovokatívabb részeket ragadta ki önkényesen a szöveg egészéből, tehát már semmi értelme sem lenne visszatartani a könyvet - érvelt Alekszandar Jaszics igazgató.

Medina ékszerét a kiadó egyébként saját döntésére vonta vissza a könyvesboltokból, miután az iszlám közösség Novi Pazar-i vezetősége úgy értékelte, hogy az „pornográf módon” írja le Mohamed próféta hetedik - és legkedvesebb - feleségének az életét. A muzulmánok úgy vélik, hogy a prófétáról írni a Korán szent könyvön kívül szentséggyalázás és sértés minden igazhitű számára. Mohamed minden feleségét(tizenkettő volt) - a muzulmánok saját anyjukként tisztelik.

A könyv visszavonása azonban ugyanolyan heves reagálásokat váltott ki, mint megjelenése. Úgy vélik, hogy demokratikus társadalomban senki, tehát még a vallási közösségek sem cenzúrázhatnak. Hivatalosan csak az ombudsman hallatta hangját. Szasa Jankovics szerint mindenki köteles tiszteletben tartani az általános emberi jogokat és szabadságot, és az állami szerveknek kötelességük e jogok megvalósulását védelmezni. Ugyanakkor hivatkozott a toleranciára és a másság tiszteletére, konkrétan azonban nem foglalt állást.

Az egykönyves Sherry Jones Medina ékszerét Amerikában a Random House adta volna ki, de megijedt az iszlámok felháborodásától, lemondott a könyv bemutatásáról, a kötet így nem került az olvasókhoz. Ám több más, jórészt nyugati ország neves kiadója - köztük amerikai is - nem követte a „gyáva” Random House példáját, a belgrádi kiadó tehát mégsem lesz egyedül"

Rogton, egy filmbol kolcsonzott gondolattal kezdenem:
"Ebben a pillanatban 6.470.818.671 ember él a világon. Vannak, akik félnek, vannak, akik hazatérnek, vannak, akik hazudnak, hogy túléljék a hétköznapokat, mások éppen most szembesülnek az igazsággal. Vannak ördögi emberek, akik háborúskodásra születtek, mások meg arra, hogy az ördöggel viaskodjanak. Több mint 6 milliárd ember él a földön, több mint 6 milliárd lélek, és néha csak egyetlen-egyre lenne szükségünk."

Szerencses vagyok. Konnyu helyzetben vagyok. Ramadan elso napjan, konnyu nekem. Allah nem ker lehetetlent, nem keri, hogy eronkon felul teljesitsunk. Meg segito kezet is nyujt, ha latja az igyekezetet. Nalunk, meg az idojarast is megvaltoztatta. Az eddigi hoseget, minden elozmeny nelkul, tegnap ejjel az eso valtotta fel, es most napkozben is kellemesen huvos az ido.  De nem csak ezert konnyu nekem. Azert is, mert nem vagyok egyedul. Vannak korulottem gyerekek, akikkel foglalkoznom kell. Vannak korulottem felnottek, akikkel beszelgethetek. Van egy szereto hazastarsam, aki osztozik velem mindenben. Ebben a joleso, kellemes erzesben ringattam magam, amikor ramtort a felismeres, van, aki egyedul bojtol, van, akinek nagyon nehez. Nekem most konnyebb. De nem volt ez mindig igy....
En is voltam maganyos, tavol a csaladtol, vagy eppen kozel hozzajuk-csak valahogy ez olyan termeszetes; hogy van csaladja az embernek-, voltam tars nelkul, ultem a negy fal kozott. Nem egyszer kerdeztem Istentol, "miert, pont en", "masnak miert van, es nekem miert nincs","mas miert lehet boldog es en miert nem" stb. A keseruseg egyre nagyobb es nagyobb lett bennem. Mar-mar ott tartottam, hogy en bizony sohasem leszek boldog,....amikor egy nap, hirtelen raeszmeltem, hogy igy nem folytathatom az eletemet. Hiszen nem vagyok egyedul. Addig, amig Allah velem van minden percben, addig nem mondhatom, hogy maganyos vagyok. Rajottem, hogy valtoztatnom kell az eletemen. Felismertem, hogy nem lehetek boldog egy tarstol, egy gyerektol, egy jol fizeto allastol, vagy egy jo kocsitol. Egy hazastars, nem ad boldogsagot hosszu idon at, ha en csupan ettol vagyok elegedett az eletemmel. Ha en magam, magamtol nem vagyok boldog, ha nem erzem jol magam a boromben, akkor mas sem fogja megadni nekem ezt az erzest. Vagy csak ideig-oraig. Rengeteg embert ismerek, aki kivulrol nezve, boldog parkapcsolatban el. De belulrol ez nem felhotlen boldogsag. Mert az evek mulasaval mar, csak egy tars, nem ad boldogsagot, elegedettseget. Elhataroztam, hogy nyitottabb szemmel es szivvel fogok jarni a  vilagban. Nem volt konnyu, de amikor eljutottam odaig, hogy tudtam orulni az apro dolgoknak is.....egy hetvegen bedobtam par szendvicset a hatizsakomba, es elmentem turazni. Egyedul. A hegyoldalon aztan megpihenve-sajnos  addig birtam szusszal :)-elovettem a szendvicsemet es csendes maganyomban majszolni kezdtem. S ekkor dobbentem ra, hogy nem is  a csend vesz korul. Leneztem a volgyben piheno kis falura, felneztem a felettem elsuhano madarakra.  S hallottam az elet hangjait. A fak leveleinek susugasat,; ahogy a szel jatszott veluk, az allatok neszezeset. Lattam a fuben szorgosan rohangalo hangyakat. S ekkor dobbentem ra, hogy magat az ELETET latom es hallom. Ekkor lattam meg, Allah milyen hatalmas, hogy mindezt, az emberi esszel felfoghatatlant megteremtette.  Minden egyes fuszalrol, farol, madarrol, emberrol gondoskodik. Szamokban ki sem fejezheto elolenyre vigyaz. Eddig, az engem korulvevo vilag termeszetes volt. Azota a nap ota tudom, hogy minennap meg kell koszonnom, az eletet. Hogy elek. Hogy Allah elettel ajandekozott meg. Hogy lathatom ezt a sok csodat, amit a vilag rejt. Eleg csak kisetalnom a kertbe. Ertesulnom egy gyerek szuleteserol. Mindezek olyan termeszetesek szamunkra. Pedig nem kellene, hogy az legyen. Aznap hazamentem, es megkoszontem, halat adtam azert, mert nem Palesztinaban, vagy mas, haboru esetleg ehinseg sujtotta orszagban elek. A kenyelmes, biztonsagos, meleget vagy eppen hust ado otthonunkban ulve, az etellel megrakott asztal mellett mindig csak  kesergunk az eletunkon. Nem szabad.  Soha, egyetlen percre sem vagyunk egyedul. Allah velunk van minden szivdobbanasunkban. Igen, nem ad valaszt a kerdeseinkre, a negy fal nem valaszol, nem segit megoldast talalnunk a problemankra. Igen, nem konnyu egyedul. De meg kell ismernunk magunkat. Mert mindenkinek celja van ezen a Foldon. Talan az, hogy gondos szulokent sok gyereket neveljen. Vagy eppen ellenkezoleg, masok gyerekeinek segitsen, sajat gyermek nelkul, hogy minden idejet es szeretetet mas gyerkeire, esetleg arvakra forditsa. Lehet, hogy kozosseget kell epitenie, programokat szerveznie, konyvet irnia, onkentesnek allnia stb. Millionyi lehetoseg. De ehhez ismernunk kell magunkat. Mindenkiben van kepesseg, keszseg, tehetseg valamihez. Csak fel kell ismerni. Igy lehet teljes, kiegyensulyozott es boldog az eletunk. Ha annak van celja, ertelme. Ha csak ugy vagyunk a vilagban, egy hazastarssal, akkor ettol nem leszunk boldogok. Neha lepni kell. Neha akkorat, hogy bizonytalanok legyunk a foldet erest illetoen. Neha akkorat kell valtoztatnunk az eletunkon, hogy ugy erezzuk, ez nekunk nem megy, ennyi ero nincs bennunk. De ez az, amikor Allah probara tesz bennunket. Talan latni szeretne, mekkora a hitunk. Hiszen ha teljes szivunkbol hiszunk az o nagysagaban, vegtelen joindulataban, akkor merunk lepni, valtani. Ha tudjuk magunkrol, hogy az altala kijelolt uton haladunk, akkor merunk valtani, valtozntatni. Mert akkor biztosak vagyun benne, hogy nem hagy magunkra es a buktatokon atemel bennunket. Mindenki volt mar maganyos. Mindenki kapott pofonokat, mindenkit megalaztak mar, mindenki talalkozott rossz emberrel. De vajon nem azert vannak ezek az esemenyek az eletunkben, hogy erositsek a hitet? Vajon nem azert eljuk at mindezt, hogy tanuljunk, fejlodjunk? Vajon nem azert tortennek ezek velunk, hogy tudjunk kulonbseget tenni jo es rossz kozott, s tudjunk halat adni a  joert? Aki soha nem erezte a magany izet, soha nem fogja igazan ertekelni, hogy ferje, felesege, csaladja van. Mert ez az allapot termeszetes lesz szamara, es nem is fog semmit tenni azert, hogy ez igy maradjon. S nem fog halat adni erte. Meg kell ismernunk magunkat. Utazast kell tennunk a bensonkbe. Nem egyszeru feladat. Amikor minderre rajottem, es uj celokat kerestem magamnak, s nem gorcsoltem az egyedulleten, nem bombaztam az eg fele a neha igen, szemrehanyo kerdeseimet, nos akkor megkaptam mindent. Szereto hazastarsat, csaladot. Ma mar tudom, hogy nem a parom tesz boldogga. Mert nelkule is boldog voltam. O csak kiegeszit engem, potolja  a hianyossagaimat, teljesse teszi az eletem. De nem tole varom a boldogsagot. S talan ezert mukodik minden olajozottan. Sokszor eleg egy uj hobbi, vagy egy sport elkezdese, uj munkahely stb. Talan a valtozas hozza meg a vagyott tarsat, uj baratokat. Mindig fejlodnunk, tanulnunk kell. Szerencsesek vagyunk, mert valaki ebben a percben vesziti el a gyermeket, az allasat, ez a 3. napja, hogy nem tud egy szelet kenyeret enni, talan valaki most vesziti el a latasat, a hazat, egesz eletet. Mi pedig "csak" egyedul vagyunk. De hogy lepjunk, ezt fel kell ismernunk. Ha csak ulunk a negy fal kozott, soha, semmi sem fog valtozni. Az elet elrohan.
S mivel mindenkinek szemelyre szolo sorsa van, nem lehet tanacsot adni, ki es mit tegyen, hogy valtozas legyen az eleteben. Az Internet oriasi kapu a vilagra. Sok banatot is tud okozni, de sok oromet. S ha a kongo lakasban ulve, peldaul erre az oldalra latogatsz kedves testverem, s ezt olvasod, akkor ugye tudod, hogy maris nem vagy egyedul? Ha nem hagyod, hogy a mobilod tonkretegye a barati latogatasokat, es ezaltal a lelkizos nagy beszelgeteseket-vagy eppen csak a rovid, de oszinte  erdeklodeseket-, akkor nagy valoszinuseggel, sohasem fogod maganyosnak erezni magad, mert mindeig lesz, aki radnyissa az ajtot; a szurke hetkoznapokon is. De ehhez te is kellesz. S ha van egy baratod,, akkor nem mondhatod, hogy egyedul vagy. Vegszokent, idevag Csukas Istvan tollabol, egy kedves rajzfilmhos szajabol a kovetkezo parbeszed:

"Mi semmi?
- A magányosság, az semmi! - mondta Pom Pom. - A kettőnk magányossága, még az is semmi!
Bogyó lassan magához tért, már nem suttogott, kíváncsian megkérdezte:
- Hogyhogy semmi?
- Úgy, hogy semmi, mert van nála nagyobb is! - vágta rá rögtön Pom Pom. S nehogy abbamaradjon a beszélgetés, gyorsan folytatta:
- Mert ugye aki beszélget valakivel, az már nem annyira magányos! Vagyis van nálunk magányosabb is!"

A csaladunkban-direkt nem mondom, hogy sajnos-el egy Down-korral szuletett fiu. Abd el Hammid. 24 eves. Eletem soran, rengetegszer tapasztaltam, hogy a fogyatekkal eloket kirekesztik, nehez megfelelo iskolat talalni, az allam nem mutat segitokeszseget stb. Mikor a jatszoteren uldogeltem, sokszor eszembe jutott, miert nem latok szellemi vagy testi serult gyereket, annak ellenere, hogy az utcan nem meglepo, ha ilyen emberrel talkalkozunk, nem megy ritkasagszamba.  Neha elmelkedtem ezen, de mivel valaszt nem kaptam.....Fiatalon, soha nem fordult meg a fejemben, hogy a szomszedunkban elo, velem egykoru lanyt megismerjem, athivjam jatszani, vagy meghivjam a szulinapi osszejovetelre. Feltem tole. Miert? Mert mas volt. mas volt, mint en. Igen, volt ket szeme, karja, laba, es meg haja is. De az elmeje nem volt teljes es egesz. Ez tukrozodott a szemen. S ez felelemmel toltott el. Vagy inkabb a tudatlansagom? Ma mar inkabb az utobbit mondanam. Miert feltem az szamomra idegentol, a massagtol? Talan mert a vilag mar akkor içs tarsadalmi korlatokat allitott fel, s aki nem fert be a szuk korbe, az kirekesztett maradt. Talan mert a szuleim nem tartottak fontosnak, hogy errol beszeljenek velem, a gyerekkel. Csak idegesen leintettek kinukban, amikor ujjal mutattam egy fogyatekos tarsamra, es gyermeki oszinteseggel kerdeztem, "Anyu, neki miert olyan fura az arca?" vagy "Nezd, anyu, nincs keze annak a kisfiunak!" Ilyenkor csak foldre szegezett szemmel elrangattak a helyszinrol, es tobb szo nem esett rola. Ez nem is foglalkoztatott eletem soran. Termeszetes volt, hogy nincsenek szellemileg serult osztalytarsaim, s ezaltal ilyen barataim. Termeszetes volt, hogy nem tudok a gondjaikrol, oszinten nem is erdekelt, mert nem voltam erintve. Bele sem gondoltam. S ami a legrosszabb, soha nem mondtam koszonetet Allahnak, hogy ep testtel, es elmevel ajandekozott meg. Termesztes volt szamomra. Igy eltem az eletem. Amikor az iszlamot felvettem, maskepp kezdtem gondolkodni. Az alap mar bennem volt, hiszen ha nem lett volna, Allah nem terel erre az utra. De alapjaiban valtozott meg az eletem. Nyitottabb lettem, vagy inkabb fogekonyabb masokra. Majd bekerultem a ferjem csaladjaba. S akkor megismertem Hammidut. Elso percben a gyermekkori felelem szoritotta el a szivemet. Nem tudtam, hogy megolelhetem-e, hogy mikent reagalna ra? Ugy kozeledtem fele, akar egy porcelanbabahoz. A szemeben orom es kivancsisag tukrozodott. Atolelt es egy puszit nyomott az arcomra. S ezt azota is megteszi, minden aldott nap, minden aldott perceben, amikor elmegy mellettem. Mellem ul, es erzem az onzetlen szeretetet. Latom a vegtelen turelmet, amellyel a sikitozo, rohangalo-engem mar az oruletbe kergeto -gyerekek fele fordul. Latom, hogy nincs benne harag, gyulolet, rosszat tenni akaras, irigyseg, onzes, gonoszsag. Olyan a lelke, akar egy hoval fedett siksag. Soha nem lattam szomorunak, mergesnek. Talan ez annak is koszonheto, hogy mindenki szeretettel veszi korul. Neha azert latom sirni is. Amikor a teveben lat egy beteg kisgyereket-akar a hirekben, akar filmben, akar rajzfilmben-, vagy lat egy temetest, vagy mas szomoru pillanatot. Igazi, nem kepmutatasbol fakado krokodilkonnyek gordulnek az arcan. De olykor mosolyog, es puszit nyom a teveben lathato pelenka reklam foszereplojenek . Egyebkent pedig tancol, enekel ha ugy tartja kedve. nem szegyenkezik, onmagat adja akkor, amikor eppen kedve es hangulata diktalja. Sokat viccelodik, es imadnivalo. S ujbol elgondolkodom. Vajon Allah, miert teszi ezt, hogy en elhetek ep testben es elmevel, masok pedig nem? Regen azt gondoltam, milyen elet lehet igy elni? Nem lennek kepes ra! Buta, es tudatlan voltam. S onzo. Most mar tudom, hogy ezeknek az embereknek ez a termeszetes, ok nem tudjak, hogy nem olyanok, mint az atlag. S ok azt sem tudjak,  hogy minden kerdes nelkul fognak a Paradicsomba kerulni. Ok nem ezert jok. Alapbol azok, mindenfele erdek nelkul. Talan azert teszi ezt Allah, hogy lassa, vajon mennyire tudjuk elfogadni a massagot, vajon kepesek vagyunk-e erdek nelkul szeretni, segiteni, oszinte szivvel fordulni a masik ember fele. Becsuletesen viselkedni. Ha ilyen emberrel hoz ossze bennunket Allah, az nagy lecke, tanulsag, mindannyiunk szamara. Fejldohetunk lelkileg. Elmelyedhetunk magunkban. Felfedhetjuk hibainkat. S lehetoseget kapunk, hogy megmutassuk, milyen emberek is vagyunk valojaban.

Most azt latom itt, hogy minden gyerek elfogadja, kerdes nelkul ot. Lemegy egyedul focizni a tobbiekkel. Mindig beveszik a csapatba. Soha nem ul kirekesztettkent a palya szelen. Messzirol udvozlik. A fiatal, autoval rendelkezok, neha felveszik es elviszik par korre, neha ajandek csokikkal, joghurttal, pudinggal vagy eppen baseball sapkaval ajandekozzak meg. Nem erzik nyugnek, hogy par orat toltsenek vele. S erre senki nem kerte oket. Neha kinezek az ablakon, s mosolyra huzodik a szam, mert azt latom, hogy osz szakallu, feher turbanos oregek hivjak maguk koze. Ki tudja, mirol beszelnek ilyenkor. Neha nevetes hallatszik, s neha latok egy olelo mozdulatot. Senki nem erezteti vele, hogy o mas lenne. S talan eppen ezert olyan boldog. En pedig szegyellem magam, de nagyon, amiert annak idejen nem jatszottam azzal a szomszed kislannyal. Amirt nem volt nyitott a szivem.

Szulokent kotelessegunk megertetni gyermekeinkkel a vilagot, a benne elo emberekkel egyutt. A mi felelossegunk, hogy szamukra termeszetes legyen a massag. A mi felelossegunk, hogy az elfogadas magjat elultessuk bennuk, s ezt nevelgessuk, apoljuk a lelkukben. Nekunk kell minden kerdesre oszinten valaszt adnunk. Ha csak atlepunk egy szamunkra kinos kerdesen, gyermekunk felnove, hianyos lelekkel indul a vilagnak. Megha errol nem is tud. Nem biztos, hogy elete soran talalkozik tole eltero szellemi, testi adottsagokkal biro emberrel. Nem biztos, hogy magatol megtanulja, mikent viselkedjen. De ha megtanitjuk erre, akkor szamara termeszetes lesz, hogy egy ilyten tarsaval jatsszon. Akkor termeszetes lesz, hogy segitsen a raszoruloknak. Akkor majd nem kell szemlesutve kozlekedniuk az ilyen gyerekek anyukainak, mert nem lesznek hozzam hasonlo gyerekek, akik ujjal mutogatnanak. Akkor talan egy teljesebb, boldogabb vilagban elhetnenk.

Ja, es Hammidu, mar varja a Ramadant. 7 eve vegigbojtoli. Senki bnem kotelezte, vagy kerte erre. Onszantabol hatarozott igy, ki tudja miert. De a csaladdal egyutt bojtol. Pedig imadja a delutani kavejat.......

Noure

Hihetetlen. Hihetetlen, hogy mindig ugyanazt latom. Legyen barmilyen vallasu is az emberek tobbsege, ember maard. S mint ilyen, rengeteg rossz tulajdonsaggal. Vajon egy muszlim, lehet-e:bekepzelt, ontelt, egoista, lekezelo, okoskodo, nagyravagyo, kormonfont stb., hogy csak nehany jelzot irjak. A valasz, igen, lehet. S hol vannak tobbsegben az ilyen muszlim tetsverek? Elszomorito a valasz, Magyarorszagon. Hetrol-hetre olvasom a forumot, a blogbejegyzeseket es az arra adott reagalasokat. Soha nem lattam meg, hogy az emberek egyetertesben legyenek, vagy az ellenvelemenyuket kulturalt es nem lekicsinylo modban osszak meg a tobbiekkel. Magyarnak szulettem, magyar foldon. Allah iszlam foldre vezerelt, ahol az emberek 99%-a muszlim. Csodalato erzes itt elni. Elmondhatatlan erzes, mindennap szembesulni azzal, hogy amit az iszlam tanit, azt kapom az emberektol. Imadom a mosolygos arcokat, a buszken viselt szomorusagot vagy banatot. Minden mozdulat, szo, tett arra mutat ra, hogy mi csak porszemek vagyunk, es tehetunk barmit, Allah az, aki irja a lapjainkat. Mi azt sem tudjuk, mi tortenik majd a kovetkezo szivdobbanasunkban, de Allah tudja, melyik lesz az utolso szivdobbanasunk. Ezert hat, minden donteset meltosaggal kell elfogadnunk. Ha ez a dontes azt jelenti, hogy elveszitem a csaladomat, hogy a gyermekemet kell eltemetnem, hogy betegesegtol sujtva kell elnem, esetleg egy beteg csaladtagrol kell gondoskodnom; vagy szegenysegben, nyomorusagban, esetleg ferj, feleseg, azaz tars nelkul kell elnem, akkor ezt kell elfogadnom, megkerdojelezes nelkul. Mert nem ismerhetjuk Allah szandekat. Mar bizonyara mindenkivel elofordult, hogy valami rossz tortent vele, es nem ertette, hogy miert. De kesobb, talan evek mulva vilagososdott meg szamara, hogy miert kellett atelnie azt, amit. De visszaterve. Amiota itt elek, es amiota tobb szaz embert ismertem meg szemelyesen-plusz akik nap mint nap korulvesznek-mar el is felejtettem, milyen az, amikor par magyar ember osszetalalkozik egy forumon-persze arc nelkul, alnev moge bujva. Itt en soha nem tapasztaltam irigyseget, onzest, lekezelo stilust es modort. SOha nem hallottam, hogy akar ferfiak, akar nok, egymast kioktatjak azzal az "en jobban tudom", "ne te akard mar nekem megmondani" stilusban. Persze, eszrevettem, hogy ha igy reagalnak ram, ha ezt latom, akkor en is ezt a fonalat veszem fel-Allah bocsasson meg erte. Szomoruan latom, hogy semmi sem valtozik az embereket illetoen. Persze vannak kivetelek, nem is roluk van szo. De az en kis nyugodt, szeretettel teli vilagombol egy magyar oldalra latogatok, es mit latok? Az emberek, akik muszlimnak valljak magukat-bar azt gondolom, nem attol jo az ember, hogy muszlim vagy nem muszlim, nem ez kell, hogy tartast adjon az egyennek-, mar-mar egymasnak esnek. Mindenki mindent jobban tud, mintha legalabbis szuletett imam volna, aki 8 eves kora ota tanulja, tanulmanyozza a Korant, aki evtizedek ota szolgalja a kozosseget- tudasat, bolcsesseget, tapasztalatat segitsegul hivva segit megoldast talalni egy-egy problemara, vagy ment meg hazassagokat, esetleg eletre szolo dontest segit meghozni. Ami viszont meg megdobbentobb, hogy azt latom, vannak paran, nem kevesen, akik nem azert muszlimok, mert a szivuk ezt diktalja. Frazisokat hangoztatnak, es arab kifejezeseket hasznalnak, ezzel tuzdelik tele a mondandojukat, ezzel mutatva, hogy ok benne vannak az iszlamban. Talan arabul is imadkoznak ezek az emberek? vagy miert nem hasznaljak a magyar megfelelojet egy-egy szonak? Koranbol vett MAGYAR idezetekkel peldaloznak, amelyek sok esetben le sem fordithatok mas nyelvre, mert vigyazni kell az ertelmere. S vannak, akik nevtelenu, arctalanul osztogatjak tanacsaikat a masok eletre vonatkozoan. Hogy az esetleges rossz vegeredmenybol; koszonik szepen  nem kernek, azt senki nem kerheti rajtuk szamon. Elszomorodom, amikor Mo.-ra latogatok es azt latom, az emberek idegesek, turelmetlenek egymassal. Lekezelo stilusban beszelnek egymashoz. Kepmutatas. Ez az, ami a legjellemzobb. S felo, hogy az alarc, melyet az emberek viselnek, az ido mulasaval a husukba eg, es keptelenek mar levetni. Amikor itt zat latom, hogy az emberek onzetlenul segitenek egymasnak, hogy szazadrangu dolog a penz, hogy mindenek felett a csalad fontossaga all, hogy van buszke entudatuk, aldozatkeszek a hazajukert, az iszlamert. Sajnalom, hogy ezt otthon, meg a muszlimoktol sem tapasztalom. S amikor az ilyen oldalon olvasom a magyar- vagy nem magyar, de ott elo es ezaltal a habitust magaenak tudo- emberek talalkozasabol kiallakulo eszmecsereket, akkor nyomat sem latom az osszetartasnak, a segiteni akarasnak. Jo magyar szokaskent senki nem birja a kritikat, keptelen elfogadni, ha valaki tajekozottabb nala valamilyen kerdesben. 1-5-10 eve muszlimkent elo emberek magyarazzak a Korant, amelyhez sokszor egy elet is keves. Mindenkinek van velemenye, de ahogy ezt sokszor masok tudomasara hozza, az mar-mar verlazito egy muszlimtol.Miert kell virtualisan eroskodni, miert kell a lekezelo hangnem, miert a jol ismert magyar habitus. Az iszlam felvetelevel egyutt, mirt nem veszik fel a turelmet, a toleranciat, a segiteni akarast, az elfogadast????????? Miert akarjak, hogy a maguk kepere formaljanak masokat, miert keptelenek elfogadni, hogy valaki mas, szebb, okosabb, tapasztaltabb, bolcsebb? Elszomorito latni, hogy amig a vilag valtozik, amig orok korforgasban van minden, amig egy olyan orszagban elek, ahol az embereknek van aldozatvallalasuk, es keszseguk az aldozatvallalasra, a csaladjukert, hazajukert, muszlim testvereikert, a valalsukert, es ahol tesznek is ezert, addig a magyarok mit sem valtoznak. Mit sem valtozik a kep, ami kialalkut rolunk a vilag orszagaiban. S amikor itt olvasom a hozzaszolasokat, szegyellem, hogy magyar vagyok. De Allah latja, mi van a felszinen, mi van a szavak mogott az emberek bensojeben, fejeben. Testvereid elol igen, Allah elol nem rejtheted el valodat.