|
Asszelamu aleykum,
Kérlek, ne haragudjatok rám, s engedjétek meg nekem, hogy a magam módján, gondolataimmal kívánjak nektek szép estét!
Tudjátok, én mindig önzetlen szeretném megosztani a szívem érzéseit a világgal, főképp most, hogy a munkám magányba, a szülőföldemtől, a családomtól távol szólított.
Ám mégsem búslakodom, mert ez a szükséges utazás világosította meg nekem azt az utat, melyet eddig kerestem és immár járnom kell.
Itt távoli földön ismerhettem meg az Iszlám értékét.
Miután megbizonyosodtam, úgy döntöttem felkereslek benneteket.
Megtörtént.
S Ti is szerető fogadtatás mellett be is fogadtatok.
Ellenérték nélkül segítő jobbot nyújtatok.
Ha kérdésem támadna, bölcs tanácsokkal láttok el.
Segítetek nekem, mint igaz nővérek és fivérek.
Köszönöm nektek.
Ezért is kérem, bocsássatok meg nekem az írásomért, én tényleg csak szerényen szeretném megosztani veletek is az érzéseim.
Idegenben, egy februári éjszakán
Éjszaka lett, biz aludni tért már a nap,
Nem játsszák tovább dallamuk a madarak.
Mindenki hazatért már az otthonába,
Hogy szeretve időt fordítson a családjára.
A hold sugara ragyog most reá a völgyre,
Fénye vetül minden házra, fára, kőre.
Csillagok, a havas hegycsúcson túl nevetnek,
Szép ruhájukban a bércek felett lebegnek.
Téli szellő csípi meg játékosan az arcom,
Kérdi tőlem, hogy én még miért nem alszom?
Aludnék én, de örömöm lelem a tájban,
Az Isten által teremtett minden csodában.
Nem szülőföldem ez, s nem is a hazám,
Mert engem nem itt nevelt a jó anyám.
Mégsem idegen számomra ez a szépség,
Kellemes eme éjszaka, semmi kétség.
Tudod, szívem kitárva eljuthatok bárhova,
Ezért is gyönyörű nékem e februári éjszaka.
Gondolataimban most a szellővel én útra kelek,
Kedves családom, hozzátok ma éjjel hazamegyek!
-szép estét!-
Béke legyen velünk!
|
Blog 
