Blog - magyar muszlimok(magán)véleménye az iszlám vallásról

Asszelamu alejkum wa rahmatullah Kedves Testvérem,

Itt lehetőséged van az iszlámmal kapcsolatos saját gondolataid nyilvános kifejtésére, illetve olyan dolgok, programok, problémák stb. nyilvánosságra hozatalára amiről szeretnéd, hogy más testvéreink is tudomást szerezzenek. Blogbejegyzés nem tartalmazhat politikával kapcsolatos gondolatokat (Ezek publikálásához kérünk titeket más fórumokat, weboldalakat vegyetek igénybe.) A blogbejegyzés nem tartalmazhat másokat személyükben, hitükben, hovatartozásukban, származásukban sértő dolgokat. Az ilyen jellegű blogbejegyzéseket előzetes figyelmeztetés nélkül törölhetjük. Sok szeretettel várjuk írásodat. Amennyiben úgy érzed, hogy olyan írásod van, amelyet érdemes lenne cikként és nem csak blogbejegyzésként az iszlam.com oldalán közzétenni, kérlek küld el nekünk a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. email címre.

Alkategóriák

Rágjuk még egy kicsit a gittet

Oldalunkon egy kedves, új muszlim testvérünk kifejtette álláspontját a hazai iszlám közösségekkel kapcsolatban. Ennek kapcsán átgondoltam az ezzel kapcsolatban szerzett tapasztalataimat.
Magyarországon – Istennek hála – elég sok közösség van. Ezek – csakúgy mint mi, a benne lévő emberek – mások és mások. A közösségek olyanok, mint mi magunk vagyunk, hiszen mi együtt alkotunk egy-egy közösséget.
Hogy is alakul ki egy közösség? Jó példa erre maga az iszlam.com közössége, amely körülbelül egy éve alapult meg. Ezalatt az egy év alatt többen megfordultak nálunk. Hála Istennek sokan regisztráltak, és a regisztráltak egy része aktívan részt is vesz az oldal életében. Az iszlam.com véleményét, arculatát ők határozzák meg. Azok, akik a többség véleményéhez idomulni tudnak, vagy magukénak érzik azt, azok általában bent maradnak, akik pedig kívülállónak érzik magukat, sokszor lemorzsolódnak. A közösség véleménye, látásmódja azonban minden ellenvéleménnyel szélesedhet. Tehát az építő kritika, ami nem csak a helytelen álláspontot hánytorgatja fel, hanem érdemi változást, helyesebb véleményt is kínál, mindenképpen hasznos minden közösség számára.
Volt nemrégiben egy kedves hozzászóló az oldalunkon, aki kifogásolta, hogy nincs teljes béke az oldalon belül. Azt azonban nem tudja, hogy sokszor a legvérmesebb vitapartnerek az életben jó barátok, és egymást segítő hittestvérek. Mert a jó barátság és a hittestvérség alapja éppen az, hogy egymást segítsük. Ahogy Allah mondja a Koránban:

„Legyen belőletek olyan közösség, amely hív a jóra, utasít a helyénvalóra, és eltilt a helytelentől!” 3:104

Az, hogy véleménykülönbségem van valakivel nem feltétlen rossz dolog… Sőt! Ahogy a Próféta (béke legyen Vele) is mondta, áldás is lehet benne. Mert minden véleménykülönbség – ha azt az ember helyesen kezeli – előrébb viheti az embert. Így van ez magánszemélyekkel, és így van ez a közösségek szintjén is.
A férjemmel minden általunk ismert iszlám közösség életét igyekszünk figyelemmel kísérni. Minden közösség más, álláspontjuk nem mindig egyezik egymással. Azonban nem ez a fontos, hanem az, hogy a saját területükön mennyi előrelépés, fejlődés történik. Elmondhatjuk, hogy masa Allah a legnagyobb részük rengeteget fejlődött az elmúlt évek során. Véleményem szerint azoknak a közösségeknek, akik visszafejlődnek (legyen az bármely véleményt hangoztató is) kell igazán elgondolkozni azon, hogy vajon helyes-e az út, amin haladnak.
Különböző látásmódú közösségeink mindegyikének megvan a maga feladata a hazai iszlámban. Muszlimként több mint hét éve tartjuk a kapcsolatot a nagyobb közösségekkel, az iszlam.com pedig közel egy éve van szorosabb kapcsolatban mind a közösségekkel, mind az odajáró hazai muszlimokkal. Természetesen mint mi magunk is, van több olyan muszlim, aki nem csak egy közösséghez tartozónak tartja magát, nem csak egy közösség életében vesz részt. Így átfedések alakulnak ki személyi szinten a közösségek között. Elmondhatjuk azt, hogy minden közösségnek megvan a maga köre, és minden ember számára megvan az a közösség, ahol jól érzi magát, ahol megtalálja ami fontos számára. Az egyik ember itt érzi jól magát, itt kapja meg a saját Istenszolgálatához a segítséget, a másik pedig más helyeken. Más és más egy-egy ember igénye, és ezért – én úgy látom – kell is, hogy legyenek más és más közösségek. Azonban ez egy önmagába visszaható dolog is, hiszen a különböző belső igények építik is a közösségeket.
Itt kell megemlítenem, hogy vannak olyan testvéreink is, akik sajnos nem tudják, hogy mennyi áldással jár a testvéreikkel való kapcsolattartás, mert nem tartják egyetlen közösséggel sem a kapcsolatot.
Fontos, hogy a közösségen belüli, vagy éppen a közösségen kívüli ellenvéleményeket átgondoljuk. Sokszor ezek az ellenvélemények hozzák az előrelépéseket, látásmódunk kiszélesedését. Elengedhetetlen azonban, hogy ezek a ellenvélemények megalapozottak legyenek, ne a széthúzás hajtsa őket, hanem a segítő szándék. Allahnál mindenkor a szándék a legfontosabb. Legyen ez a mi szemünkben is így! Ha a szándék tiszta, akkor a kritika közlése is tiszta lesz, és a másik fél is jobban elgondolkozhat rajta insa Allah. Oldalunkon is több esetben kibontakoztak már ilyen véleménykülönbségek. Én úgy veszem észre, hogy pont ezek miatt az ellenvélemények miatt jutottunk-jutunk sokszor előrébb – egyéni és közösségi szinten is… és ugyanígy, ha a közösségek között ellenvélemények vannak, ez nem baj, sőt sokszor ugyanolyan építő lehet, mint amilyen az oldalunkon is. Azonban ezeket a véleménykülönbségeket helyesen kell kezelnünk, nem élből elvetni, hanem végiggondolnunk a másik álláspontját is.
Nem fontos a teljes azonosulás egymással – hiszen egyes emberként is mások vagyunk, és így mások a közösségek is. A fontos az, hogy eljussunk addig a pontig, amikor el tudjuk fogadni azt, hogy másoknak más véleménye lehet – aminek a helyességét, vagy helytelenségét Isten tudja leginkább. Törekednünk kell a legjobbra. Ennek pedig a legjobb módja – szerintem – az, hogy meghallgatjuk és mérlegeljük mások, más véleményét is. Soha nem mondhatjuk, hogy a helyes úton járunk. Ezt csak Isten tudhatja. Mi csak lépéseket tehetünk afelé, hogy megtaláljuk a helyes utat. Együtt, mindenkivel karöltve, legyen ez a testvérünk akár más véleményen. Ugyanez igaz az iszlám közösségekre is. Nem az a cél, hogy uniformizáljuk egymást. A cél az, hogy elfogadjuk másokat olyannak amilyenek, és törekedjünk arra, hogy fejlődjünk, akár a másik közösség segítségével is – insa Allah.
Bővebben...

A dánok Koránt akarnak égetni (?)...

A magyarországi muszlimok egy részét a napokban felháborította egy levél, ami az interneten kering. Oldalunk is kapott ilyen továbbküldős leveleket, amik arról szólnak, hogy szombaton Dániában Koránt akarnak égetni.
… könyörgöm…. az esemény egy 2006-os dologra utal:

http://www.islamonline.net/English/News/2006-02/04/article04.shtml

Mielőtt mindenki úgy gondolja, hogy kapott egy hírt, amit meg kell osztani testvéreivel, nem árt, ha utánanéz a hír valódiságának…. mert azért, hogy valaki egy egész országról terjeszt valamit, az is lehet pletyka és rágalmazás... és majdan lehet, hogy egy egész ország lakosai elött kell ezért megfelelnie majd.
Bővebben...

Mit tehetek én?

Halima blogjában leközölt egy Prófétai Hagyományt. Ezt szeretném megosztani azokkal, akik ott nem olvasták még:

Abdullah ibn Omar (r.a.) arról számolt be, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta:
„Ó, muhadzsirok, öt dolog fogja sújtani ezt a közösséget, a Mindenható Allah őrizzen attól, hogy ti is megéljétek.
Ha majd mindennapos lesz a paráznaság, akkor jusson eszetekbe, hogy ez sosem történt meg anélkül, hogy a Legmagasztosabb Allah ne küldött volna új betegségeket az emberekre, olyanokat, amiket az előttük valók nem is ismertek.
Ha az emberek csalni fognak az áru kimérésénél, akkor jusson eszetekbe, hogy ez sosem történt meg anélkül, hogy a Legmagasztosabb Allah ne sújtotta volna szárazsággal és éhséggel az embereket, és ne küldött volna nekik zsarnok uralkodókat.
Ha az emberek nem adják majd meg a zakátot, akkor jusson eszetekbe, hogy ez sosem történt meg anélkül, hogy a Legmagasztosabb Allah vissza ne tartotta volna az esőt az égből, és ha nem lennének az állatok, nem is esne eső soha többé.
Ha az emberek megszegik a szerződést, amit a Mindenható Allahhal és az Ő Küldöttével (s.a.w.) kötöttek, akkor jusson eszetekbe, hogy ez sosem történt meg anélkül, hogy a Legmagasztosabb Allah ellenséget ne küldött volna rájuk, akik erővel veszik el azt, ami az övék volt.
Ha a muszlimok vezetői nem Allah Könyve szerint kormányoznak, akkor jusson eszetekbe, hogy ez sosem történt meg anélkül, hogy a Legmagasztosabb Allah ne szakítaná csoportokra a muszlimokat, amelyek majd harcolni fognak egymással.”

Insa Allah elgondolkozunk a Próféta (béke legyen Vele) szavain. A világban szomorú események történnek. Ezen a legjobban akkor tudunk változtatni, ha saját magunk is jobb irányba változunk. Semmi sincs ok nélkül, talán a valódi ok bennem, benned, bennünk keresendő. Allah vezessen mindannyiunkat az igaz úton, és segítsen minket a helyes cselekvésben.

Bővebben...

Lábfej takarása

Salam Aleykum!

Azt szeretném kérdezni, hogy kell-e takarni a lábfejet? Én eddig úgy tudtam, hogy nem, mert annyi muszlimát láttam már szandálban vagy mezitláb, de van olyan ismerősöm is, aki azt mondta, hogy minimum egy zokni méretű harisnya kell, de az meg átlátszik. Én eddig külön erre vonatkozó dolgot nem találtam.

Előre is köszönöm a segítséget. 

Bővebben...

A Nap csak a férfiaké?

Napjainkban egyre inkább előfordul, hogy gyártó cégek a termékük eladása érdekében különböző tömeghisztériákat teremtenek. Elméleteket gyártanak arról, hogy mi egészséges, mi nem - mindezt azért, hogy saját terméküket minél inkább eladhassák. A nyár egyik ilyen hisztériája, a naptól való félelem. Míg 20 évvel ezelőtt a nagy faktorszámú védelmet a 6-os faktor jelentette, addig ma már akár 80-as faktorszámú védettséget is biztosítanak annak, aki ezt igényelné. Félünk kimenni a napra. Vajon tényleg ilyen egészségtelen lenne a napfény? Köztudott tény, hogy a napfény segítségével állítja elő testünk a D vitamint, ami elengedhetetlen testünknek. Azonban a napfény nem csak ezt segíti elő, hanem a napozás sok olyan folyamatot elindít testünkben, ami szintén fontos és elengedhetetlen számunkra. Nem rég olvasott a férjem egy amerikában készült tanulmányt, miszerint a bőrrákos megbetegedés éppen hogy nem a "napimádók" körében gyakori. Megdöbbentően nagyobb az előfordulási aránya azoknál a színesbőrű embereknél, akik - bőrük színe miatt - nem érzik fontosnak, hogy napozzanak, és inkább kerülik a napfényt, mint hogy kifeküdnének alá. Nem mondom, hogy nem kell védekezni a napon a legéégés ellen. Viszont mint mindenben, ebben is meg kell találni az egészséges mértéket. A legkisebb gyermekünk most másfél éves. Kora tavasztól kezdve rengeteget van kint a levegőn, ami azt jelenti, hogy minden hétvégén 5-6 órát töltött el kint, mindenféle fényvédő faktor nélkül. Az erdei túráinkra sem kentük eddig le, és mégsem - akárcsak - pirult ki a bőre a naptól. A nyári - hat óra utáni - medencés fürdőzéshez is szükségtelennek érzem, hogy naptejet használjunk. Természetesen, ha egy vízparti nyaralást terveznénk, akkor lekennénk őt is, de szükségtelennek érezném 15-ös faktor felett kenni őt.

MInt köztudott, a muszlim nőknél vallási előírás, hogy takarják testüket. Ennek a takarásnak a mértéke az, hogy csak a kézfej és az arc látszódhat akkor, ha idegen férfi tekintetek láthatják. Ez sajnos azt eredményezi, hogy a muszlim nőkre alig süt Isten áldott Napja. Vajon ez egészséges számunkra? Vajon a mi testünknek nincs szüksége D vitaminra? Nekünk, akik betartják vallásunknak ezt az előírását is ki kell találnunk az ideális középutat arra, hogy vallásunknak is eleget tegyünk, és testünk is megkaphassa jogos igényét. Sokan vagyunk, akik olyan házban lakunk, ahova nem látnak be, ha például kinyitott ablaknál napozunk. Ne sajnáljátok az időt magatoktól kedves húgaim, és igenis - ha meg lehet oldani, hogy nem lát rátok senki - napoztassátok meg magatokat! Én az erdei túrázások alatt is - ha olyan helyen járunk - le szoktam venni a hidzsabot (testünk vallásilag előírt takarása). Sok olyan túrahely van, ahol jobb esetben egyszer-kétszer találkozunk egész nap csak szembejövő emberekkel. Ilyen helyeken is lehet találni olyan tisztásokat, ahol le lehet ülni napozni egy kis időre... a férjünk meg arra is való, hogy ilyenkor figyeljen arra, hogy napfürdőnk zavatalan lehessen:-)

 

 

Bővebben...

Kamasz gyermekek

„A jámborság Allahtól van, az illemtudás pedig a szülőktől.” - mondta a Próféta (béke legyen Vele)

Az általam ismert magyar muszlimok többsége vagy olyan korosztályba tartozik, akiknek még nincs nagykamasz gyermekük, vagy pedig már felnőtt gyermekeik vannak, és ők már akkor vették fel az iszlám vallást, amikor a gyermekek már kikerültek a szülői védőszárny alól. Így sokan vannak, akik még nem élték meg a mi nehézségeinket, vagy pedig kimaradtak belőle.

Nekünk Istennek hála öt gyermekünk van, abból három már nagykamasz. A kamaszkor minden családba hoz nehézségeket,... Istennek hála a mienkbe is. Sokszor eszembe jut Isten szava a Koránból, ahol emlékezteti a hívőket, hogy bizony próbára teszi őket gyermekeikkel. Mi is nagy próbák időszakát éljük meg néha. Mivel igazán tanácsot kérni senkitől sem tudtunk a környezetünkben - lévén, hogy egyik muszlim ismerősünk sem volt még hasonló helyzetben mint mi - így csak szívünkre, és a Korán soraira hagyatkozhattunk-hagyatkozhatunk gyermekeink nevelésében. Abban az időben, amikor felvettük az iszlám vallást, gyermekeink még jóval kisebbek voltak, így - mint a kisgyermekek általában - követték példánkat, és az iszlám törvényei szerint éltek. Nem ütközött nehézségbe sem a napi ötszöri ima - még az iskolában is imádkoztak, ha ott érte őket az imaidő - szívesen böjtöltek velünk Ramadan szent hónapjában. Ahogy aztán egyre inkább belekerültek a kamaszkorba, úgy lett egyre terhesebb számukra vallásunk követése. Míg egy kisgyermek számára az első, és legfontosabb dolog a szülei, ők az első számú példaképei, addig egy kamasz figyelme a szülői háztól sokszor elkóvályog már más irányok felé is. Azok, akiknek nincs kamasz gyermekük, azt ajánlották, hogy igenis kényszeríteni kell őket az imádkozásra. Bár nem érettem velük egyet, de egy pár hónapig megpróbáltunk erélyesebben fellépni, és rájuk parancsoltunk, hogy igenis imádkozzanak. Ennek az lett a következménye, hogy hazugságba kevertük őket, mert azt mondták, imádkoztak, holott ez nem volt igaz. Azt mondták böjtölnek, holott ez nem volt igaz. Ekkor elgondolkoztunk azon, hogy bizony ez így nem lesz helyes út. Ha ezek a dolgok nem szívből jönnek, akkor nincs semmi értelme. Ahogy Isten a Koránban mondja: "Nincs kényszer a vallásban", úgy mi is ezt az utat véltük járhatónak. Bár a szülő felelős gyermeke lelki fejlődéséért, mégis egy bizonyos pont után már maguknak a gyermekeknek kell járni a saját útjukat. Férjemmel megbeszéltük, hogy ezután maradunk saját személyes példamutatásunknál. Allahra hagyatkozunk, és reméljük, hogy a gyermekeink, ha kikerültek a kamaszkor útkereséséből, insa Allah visszatérnek majd a helyes útra. Ahogy a Próféta (béke legyen Vele) mondta, a szülő felelős azért, hogy gyermeke illemtudó legyen. Istennek hála elmondhatjuk, hogy minden gyermekünk az. Masa Allah, kimagaslanak a kortársaik közül, a velünk és másokkal szembeni illemtudásban. Ezt minden ismerősünk meg is jegyzi nekünk. Azonban ezt hatalmas erőfeszítések árán érhettük csak el. Az olyan családokban, ahol az anya nincs a gyermekeivel napközben, nem is tudom hogy hogy sikerülhet ez. Sokszor férjemmel együtt egy versenyfutásnak éljük meg a jóra nevelést gyermekeinknél. A mai világban, ahol az erkölcs, az illem, a helyes és a jó keresése, megbecsülése ennyire nincs buzdítva, ahol az iskolában, a baráti társaságokban, a filmekben... szinte mindenhonnan rossz ragad rájuk, a szülőknek -Istennek hála - nagyon nehéz dolguk van. Folyamatos dzsihad (erőfeszítés) ez, amit azért teszünk, hogy gyermekünkből insa Allah jóravaló felnőtt legyen majd.

Bővebben...

Méhek

"És a te Urad sugallatot adott a méhnek: "Keríts magadnak lakhelyet a hegyeken és a fákon s azon, amit (az emberek) emelnek (maguknak).

Azután egyél mindenfajta gyümölcsből és járd a te Urad könnyen járható útjait!" A (méh) gyomrából különböző fajta ital jön ki, amely az emberek gyógyulására szolgál. Bizony jel van ebben azok számára, akik elgondolkodnak."  (Korán, 16.68,69)

 A Koránban egy egész szúra kapta címét ezekről a szorgalmas állatokról. Vajon tudjátok-e, hogy ha egy méh fel akarja tölteni a mézgyomrát nektárral, akár ezer virágot is meg kell látogatnia ehhez. Ha napos idő van, naponta tízszer jár ki-be a kaptárban hogy teli mézgyomrát kiürítse ott. Ahhoz, hogy egy kg mézet előállítsanak, a méhek körülbelül 65 ezer km utat tesznek meg, és 45-64 millió virágot keresnek fel érte. Ha éppen olyan időszak van, amikor bőven képződik nektár a virágok kelyhében, akkor bár a mézgyűjtő méhek csak nappal járnak dolgozni, de a kasban lévő munkások napi 24 órában dolgoznak a feldolgozásában. Ezekből az elképesztő adatokból is láthatjuk, hogy egy üveg méz milyen sok munkát rejt magában ezektől az apró állatkáktól.

Mi a családban már szinte csak a mézet használjuk napi ételeink édesítéséhez. Használjuk ki ezt az Isten adta adományt, ami tele van olyan enzímekkel, és egyéb hasznos anyagokkal amik egészségünk megőrzését, és helyreállítását szolgálja. Viszont ahogy a Korán is előbb a méhek munkáját említi, úgy nekünk is mindig szemünk előtt kell tartani azt, hogy mennyi áldozatos munka árán került asztalunkra ez az aranyló táplálék. Használjuk, és becsüljük meg minden egyes cseppjét, amiért egy-egy méh napokon át dolgozott. Így válik asztalunk étke igazi áldássá... insa Allah. 

A megadott adatok forrása:  http://kutmagazin.hu/index.php/Termeszettudomany/Laky_Szilvia_A_mehek_1.html

 

 

Bővebben...

Kamikázé macska

A macskákat több helyen is említik Prófétai Hagyományok. A Próféta - béke legyen Vele - gondoskodóan, a macsok természetét figyelembevéve járt el velük.Tiszta állatnak tartotta őket, és fontosnak érezte szabadságvágyuk kielégítését.

Nekünk is van egy igazán lüke macskánk. Már több cicánk volt, volt, hogy a környéken lakó "vacsoravendégekkel" együtt 7-8 macskáról gondoskodtunk egyszerre. Ilyen butus macskánk azonban még egy sem akadt. Bagubának, vagy nemes egyszerűséggel sokszor - Bagunak hívjuk; egy tetőtől-talpig fekete nőstény macska. Kölyökként kaptuk egy közelünkben lakó hölgytől, akinek szintén több gondozottja volt, de ezt a macsekot valahogy nem szívelték a többiek. Így felvállaltuk őt, gyerekeink nagy örömére. Már kölyökkorától fogva ellenálhatatlan késztetést érez arra, hogy .... valószínűleg.... kamikázé legyen. Erre az a leghatékonyabb edzésmódszert eszelte ki, hogy a legváratlanabb helyzetekben a gyanutlan ember papucsa, cipője, csizmája alá veti magát. Egyik pillanatban még öt méterrel mögöttünk van, a másikban már a talpunk alatt. Ez általában azt eredményezi, hogy vagy kishíján átesünk rajta, vagy alaposan megtapossuk a tappancsát. Ez a napi rituálé most, hogy már lassan - Istennek hála - megérte a második évét, még mindig a napi rutingyakorlatai között van. ... Nem tanul az ember, kevés ésszel megáldott macskája! Még régebben meséltük az adományozó néninek, hogy bizony Baguba nem egy észkombájn, mire ő csak elmosolyodott. Macskánk pár napja - a kölykével együtt, ... mert hogy az is van neki mostanában, egy egyszemke - áttette a kölyöknevelő székhelyét a nénihez. Úgy látszik náluk hűsebb a padlás, mint nálunk. A néni álmélkodva mesélte a férjemnek... hogy ő bizony ilyen bolond macskát még nem látott. Bagu kitartóan folytatja a tréningjét, és most szegény öreg néni lába alá veti magát rendszeresen. ... Most már csak idős falunkbélinket féltjük, hogy vajon mindenféle veszély nélkül fel tudja-e venni Bagunál az edző szerepét. Mert hogy ezek az edzések nem csak macskára de emberre is veszélyesek ám.Csak bízni lehet abban, hogy egyszer Bagubának is benő a feje lágya, és rájön, hogy az ember nem a talpán hordja a szemét. Gondoljatok rá jó szívvel:-)

Bővebben...

Az áldott eső

Éjszaka esett az eső.

A nagyvárosokban élő emberek számára az eső egyenlő a közlekedési dugókkal, a locspoccsal. Az ott élő emberek többsége mint valami személyes sértésre néz az esőre, mikor elered. Holott az eső Isten áldása. Megtisztítja a földet és a levegőt, életet ad a szomjas növényeknek. Eső után szemmel látható, ahogy a természet harsány zöldben pompázva ünnepli a felfrissülést. Egy-egy nagyobb eső után mindig elámulok, hogy mennyit nőnek a növények. Ilyenkor kapják meg igazán, amire vágytak. A szürke, fonnyadt erdők kivirulnak, a levélkék ismét élettel telnek meg. A veteményesben eddig vegetáló, klóros csapvízre kényszerült palánták végre megkaphatják üdítő nedüjüket.

Ha útközben ér el az eső, sokszor eszembe jut az a szaudiból jött sejk, akit egyszer itt Magyarországon elért az eső. Kiszaladt a mecsetből égre emelt kezekkel, és úgy dicsőítette az esőben boldogan Isten áldását. Ő tudja mit jelent a víz, hiszen az ember a szükség idején tapasztalja meg igazán mi mennyit ér.

Örüljünk hát ennek a nyári felfrissülésnek, és adjunk hálát Istennek érte!

Bővebben...

A víz életet menthet

Az iszlám mértékletességre, takarékosságra és adakozásra tanít minket.

Nyári melegben, amikor a víz életet menthet, régen felszólították minden magyar médiában az embereket arra, hogy takarékoskodjanak a vízzel. Ne locsoljanak feleslegesen, zárják el a csöpögő csapokat stb. A mai pénzérdekelt világban, az embereket a minél több fogyasztásra sarkalják. Így ezek a figyelmeztetések egyre inkább elmaradnak. Egy gazdag településen élek, ahol nap mint nap látom a nyári rekkenő hőségben, hogy emberek locsolják óra szám, a füvüket. Közben az út túloldalán a közcsapok le vannak szerelve. Településünk egy túraútvonalon fekszik. A hegyekből lejövő szomjas túristák lezárt csapokat találnak, a megszomjazott emberek is csak a saját magukkal hozott vízkészletükből gazdálkodhatnak. Sajnos ez az eset nem egyedülálló kis hazánkban. Mondhatnánk azt, hogy általános. Igaz ami igaz, régen a közcsapok ingyen vizét mindenre használták, és amióta bevezették az egyre magasabb vízdíjat, sokan innen vették a vizet saját csapjaik helyett. Azonban ez könnyen kiküszöbölhető lenne, ha olyan közcsapokat szerenének fel, amiből nem ömlik a víz, hanem adagolós rendszerű. Így a takarékosság és az adakozás helyes elvei is érvényesülhetnének...insa Allah.

 

Bővebben...

Szomszédok szeretete

Vallásunk azt tanítja, hogy a muszlim szeresse szomszédját. Ez is a dzsihadunk egy része.... ha a szomszéd úgy dönt, hogy hajnalban nyírja a füvét.... egy benzin motoros fűnyíróval. Mondhatjátok azt, hogy egy muszlim már a hajnali ima óta fent kell hogy legyen... hm.. nekem úgy alakult, hogy ma a hajnali ima ideje után tudtam csak elaludni... egy keveset. De most hogy ezt már így kiírtam magamból, ismét elmondhatom, szeretem a szomszédom:-)

Bővebben...

Évközép napja

BiszmilLahi Rahmani Rahím

 

Ma van az év leghosszabb napja. Holnaptól insa Allah ismét egyre többet aludhatunk. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én sokszor "irígylem" a madarakat, akik képesek pirkadatkor maguktól kinyitni a szemüket, és nem csak hogy kinyitják, de azon nyomban csicsergéssel köszöntik a derengeni kezdő láthatárt. Mióta nyitott ablaknál lehet aludni egyszer-egyszer megfigyeltem már, hogy ezek a kicsiny kis madárkák milyen csodás érzékkel ébrednek. Nem is kell az órára néznem, az első mozgolódás a szomszéd cseresznyefa ágai között már jelzik... bizony itt az imaidő, ki lehet kecmeregni az ágyból:-)

 

Bővebben...

Matyómintás repülőszőnyeg - befejező része

A vásári forgatagban egyszer csak előkerült az az ember, aki az előző ittjártakor vendégül látta Alit. Örömmel üdvözölte a kereskedőt is, és szép áruit is. Vett is tőle a lányának egy szép, matyó mintás kis szőnyeget, majd felajánlotta vendégszeretetét Ali számára. Ali, miután az összes matyómintás szőnyegét eladta, örömmel tért be az ember házába. Beszédbe elegyedett a ház népével, akik érdeklődve kérdezgették, milyen ott a világ, ahol ő él. A házigazdának volt egy siheder lánya, aki kerek szemmel hallgatta a messzi távolról szóló beszámolókat. Miután Ali kifogyott az otthona beszámolóiból, elkezdett mesélni az iszlámról. Beszélt a régi korokról, egy Prófétáról, aki elküldetett az emberek közé, és arról, mit tanított nekik Isten tanításaiból. A házigazda lánya egyre kipirultabban figyelte ezeket, majd megkérte Alit, mondjon nekik valamit a Koránból. Ali örömmel teljesítette kérését, és elrecitálta neki a Korán Al Ihklász, „Az őszinte hit” című szúráját. Ali három napig maradt a falucska vendégszeretetében, majd mikor indult volna már hazafelé, a lány titokban odaállt elé, és elmondta neki, hogy ő muszlim szeretne lenni. El is mondta a tanúságtételt, és ezért mielőtt Ali visszaindult volna, megtanította a lányt hogyan kell imádkozni.
Telt múlt az idő Ali hazaért Bagdadba, a Makó melletti kis falucskában élő lánynak pedig egyre jobban elmélyült a hite az iszlámban. Történt egyszer, hogy a lány nagyon fáradt volt már, amikor az éjszakai imáját imádkozta, és a witr ima után annyira álmos volt már, hogy ott fohászkodás közben elaludt, az imaszőnyegén.(Talán mondanom sem kell, hogy azt a szőnyeget használta imádkozáshoz, amit Alitól vásároltak.) Álmában az imaszőnyeg felemelkedett vele, és gyors suhanással repítette át a falu házai felett. Majd elzúgtak a falu határa felett, a vidék határa felett, az ország határa felett, és lassan olyan helyek, városok, országok felett jártak már, amiket a lány még életében nem látott. Kapaszkodott a lány veszettül, markolta a szőnyeg rojtjait, hogy le ne essen a nagy száguldásban. Hamarosan egy csodálatosan szép épület előtt tette le őt a szőnyeg. Ali beszámolói alapján rájött, hogy egy mecset előtt áll. A mecsetben éppen imára hívtak, így a lány is bement a nőkkel együtt, és velük imádkozta a hajnali imát. Amikor végzett, a szőnyege ismét felemelkedett, és már repült is vele visszafelé. Az utazás hosszú volt, a lány kimerült, és bár nagyon félt, hogy leesik a visszaúton, mégis elnyomta őt az álom. Arra ébredt, hogy a szobája padlóján fekszik, rajta a szőnyegen, és a kakas a szomszéd kertjében éppen hajnali imára szólít. Nem tudta hova tenni ezt az álmot, annyira valóságosnak tűnt minden. Elment wudut (rituális mosdást az ima előtt) csinálni, majd belefogott a hajnali ima előtti szorgalmi imába.
Telt múlt az idő fordult az év kereke egyet, és Ali ismét útra kerekedett áruival. Tanulva az előző útja tapasztalataiból, most rengeteg matyó mintás szőnyeggel indult útnak. Tevéit felmálházva, városról-városra, országról-országra járt. Az emberek mindenhol örömmel vásároltak tőle, és matyómintás szőnyegjei elterjedtek egész Közel-keleten. Néhány apró ajándékot hagyott csak meg magánál, amiket a Makó melletti kis falucskába szándékozott elvinni. A faluban nagy volt az öröm, mikor meglátták tevekaravánjával. Ali most nem cihelődött le a vásártéren, hanem egyenesen régi vendéglátója házába tért be. A lány a sarokban éppen fonalat font, mikor belépett. Szemérmesen sütötte le szemeit, amikor meglátta a vendéget. Nem úgy a házigazda, aki lelkendezve fogadta a rég nem látott Alit. Leültették őt, megvendégelték frissen sütött kenyérrel, tehenük tejével, és kérték, meséljen, hogy ment a sora mióta nem látták őt. Ali mindent elmesélt magáról, és a szándékairól, miért is jött vissza a kis falucskába. Nem másért, mint az ő siheder lányuk miatt. A lány bevallotta, hogy bizony azóta is imádkozik, és tartja azokat a dolgokat, amikről Ali mesélt neki egy évvel ezelőtt. Ali nagy örömmel hallgatta, és elővette ajándékát. Egy Koránt. A lány szeme felragyogott, amikor kézbe vette azt, és elrakta legféltettebb kincsei közé, ott is a fő-fő helyre. Szó-szót követett, míg a beszélgetés valahogy az álmokra terelődött. A lány elmesélte Alinak, hogy milyen furcsát álmodott arról az utazásról, és arról a messzi, távoli mecsetről. Ali kérte, meséljen neki hogy nézett ki a mecset, mi történt ott, miket tapasztalt. Kiderült, hogy az a mecset bizony nem volt más, mint a távoli Szikla mecset, Jeruzsálemben. A lány még soha életében nem járt ott, így mindenki csodálkozva hallgatta a történetét. Ali szemei viszont a történet hallatán könnybe lábadtak, és elmesélte a Próféta (béke legyen Vele) történetét az Éjszakai Utazásról. Ali látta már, hogy ez a lány bizony tiszta szívű, és Allahnak nagyon tetsző lehet, hogyha ilyen csodálatosan szépet álmodott masa Allah. Nem is gondolkozott a dolgon, hanem ott mindjárt abban a helyben felállt, és megkérte a lány kezét az apjától. Az apa kért egy év gondolkodási időt, amit Ali tisztelettel el is fogadott. Egy évre rá azonban megtartották az esküvőt, amire mind Ali mind pedig a lány szülei hivatalosak voltak. Ali ideköltözött a kis falucskába, és innen indította útnak áruit, amik csak matyó mintás szőnyegek voltak ezentúl. Bejárta egész Közel-Keletet, mindenhol elhintve a kis falucska virágjait, bokrétáit. Sok gyerekük lett, és a mai napig élnek, ha Allah úgy akarja.

A lány történetéből született egy közmondás is, ami azóta is szájról szájra jár itt hazánkban: „messze van, mint Makó Jeruzsálemtől”…. ha nem hiszitek járjatok utána, aki utána akar járni, annak lekopik a lába! :-)))

 

Bővebben...

Matyó mintás repülőszőnyeg

A legutóbbi eíd estéjén azt játszottuk a családban, hogy mindenkinek el kellett mondani egy mesét, aminek a címét a többiek találták ki. A férjem azt a mesecímet kapta, hogy "A matyómintás repülőszőnyeg" Ezt a történetet kanyarintotta belőle:-) Mi nagyon élveztük, insa Allah megosztom veletek is. Remélem nem haragszotok, ha insa Allah két-három részletben rakom fel, mivel hosszabb mese volt:-)

A Matyómintás repülőszőnyeg

Élt régen Bagdad városában egy Ali nevű kereskedő. Ez a kereskedő főként selymekkel, ruhákkal, szőnyegekkel kereskedett. Portékáit messze földön ismerték és vásárolták. Tevekaravánjával eljutott Mekkába, Jeruzsálembe, Szíriába is, ahol mindenki nagy örömmel vásárolgatott portékáiból. Utazgatásai során egyszer eljutott Magyarországra is, egy Makó melletti kis falucskába. Éppen vásárnap volt. A piactéren rengeteg hagyma volt kirakva. Azt látta, hogy szekerek jönnek és szekér számra viszik a hagymát az árusoktól. Ő is kiállt a falu közepén a térre, és elkezdte árulni portékáit. Az emberek odajöttek hozzá, és érdeklődve forgatták kezeikben a messziről jött sosem látott árukat. Azonban vásárlója egy sem akadt. Ali egyre csüggedtebben nézte az
az embereket. Nagyon bántotta a büszkeségét, hogy ennyire semmibe veszik az áruit. Egy ideig tűrte, de aztán végül csak megkérdezte az egyik nézelődőt, hogy miért nem vásárol tőle senki semmit, hiszen más városokban tolongatni szoktak a portékáiért. A falubeli ember elmondta neki, hogy itt bizony az emberek máshogy öltözködnek. Elvitte a házába, megvendégelte a kereskedőt egy nagy tál zamatos szilvával, és közben megmutatta neki ünnepi ruháját.
- Látja – tette a kereskedő elé – itt nálunk ilyen az ünnepi viselet. Minden szép Matyó mintás. Nálunk az emberek ezt szeretik. Nézze meg a falainkat, azokon is szép Matyó minta van pingálva. Mi ezeket szeretjük nézegetni.
- És mivel pingálták fel ezeket a szép színeket? – kérdezte a kereskedő.
Az ember előhozott neki a kamrából pár cserép edényt, és megmutatta a festékeket.
- Itt van ni! Ezeket különböző növények szárából, leveleiből, virágaiból, terméseiből készítjük. Ezekkel festjük a fonalainkat is, falainkat is, bútorainkat is.
Nézte, nézte a kereskedő, és minél jobban nézte, annál jobban megtetszett neki. Egy gondolat kezdett motoszkálni a fejében, ami nem hagyta nyugodni. Elbúcsúzott a falusi emberektől, és elindult vissza a karavánjával. Vitte magával a sok el nem adott portékáját. De bizony hazafelé nem állt meg egy városban sem, hogy túladjon rajtuk, annyira hajtotta őt vissza a fejében motoszkáló gondolata. Amint hazaért, leült a sarokba, elővett író szerszámokat, és elkezdte lerajzolni azokat a mintákat amit a falucskában látott. Elment a textil festőkhöz, és rendelt náluk egy halom festett fonalat. Azután elment a szőnyeg szövőkhöz, és megmutatta neki milyen színekből mit szőjenek a szőnyegekre. Egy hónap múlva készen lettek a szőnyegek. Masa Allah, csodálatosan szép matyómintás szőnyegek születtek. Az ember felpakolta áruit a tevéire, és ismét elindult a karavánjával a távoli kis falucska felé. Míg az utat járta megállt más országok vásáraiban is. Az emberek mindenhol megcsodálták a matyómintás szőnyegeket, és meg akarták vásárolni. Hatalmas vagyonokat ajánlottak fel értük, de a kereskedő nem adta oda senkinek, mivel ezt a kis falucskába szándékozta elvinni. Allah segítségével hosszas utazás után el is ért ismét a Makó melletti kis faluba. Ismét vásárnap volt, a kereskedő is kirakta ismét az áruját. Hamarosan tele lett körülötte minden, mindenki a szőnyegjeit csodálta. Pillanatok alatt elkapkodták az egészet. Mivel a kis falu lakói nem voltak  gazdagok, ezért a kereskedő nem adta drágán a szőnyegjeit. A falusiak a hagyma termésükből fizettek a portékáiért. Ali így is nagyon boldog volt, mert számára az volt a lényeg, hogy becsületét helyre állíthatta. Nagyon bántotta őt, hogy előbbi kereskedése itt ilyen csúfos kudarccal ért véget.

…. insa Allah folytatása holnap :-)
Bővebben...

Elérhetőségeink