iszlam.com

Július 4-20 –ig a nyarat sikerült idén Törökországban tölteni a hanifos lányok társaságában.
Persze nem csak mi lányok utaztunk, de a szálláshelyeink és a programok többnyire a fiúkétól külön voltak.
Az első hetet Istanbulban töltöttük, amit én most ötödször láttam, de szerintem bárki aki járt már ebben a városban, jól tudja, hogy ezredszer sem lehetne megúnni, mindig találni addig fel nem fedezett szépségeket, érdekességeket, és a sokszor látottakra is újra és újra rácsodálkozunk, szinte egyre szebbnek látjuk.
Legnagyobb örömömre az első napokban a kedvenc mecsetem, a Sehzade cami szomszédságában szálltunk meg, így elsőként azt látogathattam meg.
Bejártuk a Tokapi Szerájt, a Sultanahmet mecsetet, többször ellátogattunk Eyüp városrészbe ahol rengeteg olyan üzlet van ahol vallási tárgyakat illetve ruházatot lehet vásárolni, és a hegyen egy teázóból rálátni a városra, a bogazra...meseszép hely..Az ottani mecsetben imádkozhattam életem első mecsetben történő közösségi imáját. Ez felejthetetlen élmény volt, annyira rengetegen voltunk, a hatalmas női részleg ellenére mi már csak a folyosóra fértünk be. Minden esetre nagyszerű volt látni egyszerre ennyi muszlimát együtt imádkozni.
Végigjártunk még rengeteg mecsetet Eminönüben, és Üsküdarban. Nekem egyik kedvencem a tengerpartra épült Ortaköy mecset, amely elég mind külsejét mind a belsejét tekintve egyszerűbb, nem túl díszes mecset, és ablakain kitekintve a tengerre látni.
Miután átköltöztünk Üsküdarba, minden nap hajóval keltünk át az európai oldalra, ami ugyancsak nagy élmény volt, időnként még delfineket is láttunk.
Egy hét Istanbul után elutaztunk Gemlikbe, ahol egy kicsit a program ellaposodott, mondjuk azzal töltöttük a napjaink nagy rászét, hogy próbáltuk felvenni a török életritmust. Ez nagyjából azt jelentette, hogy reggel 9-től hajnali kettőig (időnként kicsit tovább) folyamatosan enni kell. Az ételek nagyon finomak, már amikor még képes az ember élvezni a hihetetlen mennyiség elfogyasztása után.:) Éjfél után még teljesen természetes, hogy a méregerős török teát vagy kávét kínálják.
Egy –egy ilyen hosszúra nyúlt nap után a hajnali ezan hallatán néha erős késztetést éreztem, hogy kivessem magam a balkonról (7.emeleten laktunk) de mivel ez nem kifejezetten egy vállveregetést érdemlő cselekedet a vallásunkban, így inkább arra gondoltam, hogy majd itthon a munkahelyen idővel kipihenem magam ...:)
Azért nem volt teljesen eseménytelen az itt töltött idő sem. Azon kívül, hogy a 7. emeletről mesés kilátás tárult elénk a tengerre illetve az Uludag havas hegycsúcsaira, egy nap ellátogattunk Bursába. Az Ulucami sajnos éppen felújítás alatt áll, így a belsejében helyenként elkerített építési területek vannak, de így is meseszépa 20 kupolájával és a csodálatos kalligráfiákkal.
Sajnos a Yesil türbe és a Yesil cami éppen zárva voltak, így azokat csak kívülről láthattuk.
A gemliki napok útán újra útrakeltünk Konyába. Hát maga az út nem volt túl felemelő, mert kifoghattuk Törökország legfapadosabb busztársaságát. Klíma hiányában infraszaunaként is üzemelt a jármű. Viszont Konya minden megpróbáltatást megért! Csodálatos város.
Meglátogattuk Rumi sírját, sok-sok türbét és mecsetet. Második nap egy csodálatos, nagyon érdekes minaretű mecsetet találtunk,( Azizie cami), ez bekerült a kedvenc mecseteim sorába.
Konyában ismét hasznát vettük a gyomrunk jelentős térfogatváltozásának ami a török útnak volt köszönhető, mert a vendégház ebédlőjében valószínüleg azt gondolhatták nem 8-an hanem 80-an érkezünk, így mindig ennek megfelelően kaptuk az élelmet.

A rengeteg gyönyörű mecseten, türbén és más műemlékeken és csodás tájakon kívül ami mindannyiunk nagy örömére szolgált, a sok-sok cica. Némelyiket szívesen hazahoztam volna...de előbb a török határőrök hajítottak volna ki a reptéren, később pedig itthon a család. Jobb hát a békesség, macskák maradtak, én jöttem.
Azért a nagy és különleges ízeltlábúak iránt tanúsított vonzalmunkat is szépen kiélhettük Halima nővéremmel együtt :-)

Végezetül csak annyit, hogy Allah legyen elégedett minden török testvérünkkel akik egész utunk során ahogy csak tudtak segítettek minket, megosztották velünk a házukat, az ételüket, végigkalauzoltak minket a városokon...

Hatice