A hadísz dokumentálása

Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) élete során a hadísz leírása két szakaszon ment keresztül:

Először meg volt tiltva a társaknak, hogy lejegyezzék a hadíszt, nehogy összekeverjék a hadíszt és a Koránt. Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta: „Ne írjatok rólam, és aki a Koránon kívül mást írt tőlem, akkor az törölje le azt!” (Muszlim).

Később a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) engedélyezte ezt. Abdullah b. Amr azt mondta: „Mindent le szoktam írni, amit Allah Küldöttétől hallok, hogy megjegyezzem. A Qurais törzs azonban megtiltotta ezt nekem, és azt mondták: Mindent leírsz, hiszen Allah Küldötte egy ember, aki haragvásakor és megelégedettségekor is beszél?! Ezért abbahagytam az írást, de elmondtam ezt Allah Küldöttének (Allah áldása és békéje legyen vele), aki rámutatott a szájára és azt mondta: „Írjál! Esküszöm arra, Akinek a kezében van a lelkem, hogy csak az igazság jön ki innen!” (Abu Dáúd, Ahmed).

A hadísz írásának engedélyezését az bizonyítja, hogy néhány társnak voltak jegyzetei, amelyben rögzítették azt, amit a Prófétától (Allah áldása és békéje legyen vele) hallottak. Pl. Abdullah b. Amrnak voltak lapjai (szahífah), amelyet asz-Szádíqának nevezett. Abu Hurejra azt mondta: „Nálam senki sem tudta jobban a prófétai hadíszt, kivéve Abdullah b. Amrt, hiszen ő leírta, mi pedig nem.” (Ahmed).
Ali ibn Abi Tálibnak is voltak lapjai, amelyben a vérdíj szabályait és mást is rögzített. Fennmaradt továbbá a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) néhány levele, amelyet az alkalmazottjainak íratott az állatállomány zakátjával kapcsolatosan, illetve a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) egyszer azt parancsolta a társainak, hogy írjanak Abi Sahnak. Abi Sah ugyanis nem tudta megjegyezni a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) egyik szónoki beszédének részleteit, és megkérte, hogy írják azt le neki.

Annak ellenére, hogy a társak megjegyezték a Szunnát és megőrizték – hiszen ezt látták és tapasztalták – egy része a Szunnának le is volt írva.

A hadíszok első hivatalos összegyűjtése Omar ibn Abdulaziz idejében, a Hidzsra utáni első század végén (kb. 718-ban) történt, mert ő volt az első kalifa, aki megparancsolta a hadíszok dokumentálását és összegyűjtését.

Al-imám az-Zuhri (meghalt H.u. 124/ 742) volt az első, aki teljesítette a kalifa parancsát, Omar ibn Abdulaziz pedig mindenhova elküldte a könyvét. Az-Zuhri nemzedékét követő nemzedékben nagyon elterjedt a hadísz dokumentálása a kalifátusban. Mekkában Ibn Dzsuraidzs (meghalt H.u. 150/ 767) volt az első, aki összegyűjtötte a hadíszokat, Medinában pedig Málik ibn Anasz (meghalt H.u. 179/795), s az ő nevéhez fűződik a Muvatta (Egyengetett út) című munka. A módszerük a dokumentálásban az volt, hogy a prófétai hadíszokat a szahába (a Próféta társai) mondásaival és a tábi’ík fatwáival (vallásjogi döntéseivel) együtt gyűjtötték össze, ahogyan ez ismert a Muvattában.

A harmadik század a hadísz aranykora volt, mivel ekkor összegyűjtötték, dokumentálták és rendszerezték a hadíszokat, illetve megkülönböztették a hiteles hadíszokat a többitől. Ebben a században megjelentek a Musznadok, amelyek kizárólag a prófétai hadíszokat tartalmazták, és mentesek voltak a szahába és a tábi’ik fatwáitól. Az első, aki ilyen művet írt Musznad at-Taiálszi címmel, Abu Dáúd at-Taiálszi (meghalt H.u. 204/ 819) volt, illetve Imám Ahmed (meghalt H.u. 241/ 855). A Musznadok a hiteles hadíszok mellett más hadíszokat is tartalmaztak, és ekkor al-Bukhári (meghalt H.u. 256/ 870) megírta „al-Dzsámi’ asz-Szahíh (A hiteles gyűjtemény)” című művét, amelyben csak hiteles hadíszokat jegyzett le. Al-Bukárit Muszlim követte (meghalt H.u. 261/ 875), aki könyvének a „Szahíh Muszlim (Muszlim hiteles gyűjteménye)” címet adta.
A két hiteles gyűjtemény (Asszahíhain) után sok könyvet állítottak össze a hadíszokról, közülük a legfontosabbak az ún. Szunan voltak: Szunan Abu Dáúd, an-Naszái, Dzsámi at-Tirmidi és Szunan Ibn Mádzsah. A hadísz tudósai szerint a hitelesség szempontjából a két hiteles gyűjtemény után az ún. a Szunan következnek.

Megjegyzés:

A Hidzsra szerinti időszámítás a holdhónapokon alapul. A holdhónapok 29 vagy 30 naposak, amit mindig a Hold tényleges állása alapján lehet csak eldönteni. Így a Gergely naptár szerinti időszámítás és a Hidzsra szerinti időszámítás között a különbség most már nem 622 év – ahogy a „Hidzsra időszámítás” kezdetekor, 622-ben volt – amikor kivándorolt a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) Mekkából Medinába) –, hanem megközelítően 33 évente 1 évvel kevesebb, mivel a holdév általában 10-11 nappal rövidebb, mint a Gergely naptár alapján számított év. Emiatt fordul elő az, hogy valakinek az életkora a Hidzsra szerinti időszámítás szerint pl. 70 év, míg a Gergely naptár időszámítása szerint számolva 68 év.