A hadíszok csoportosítása és kategóriái

lancTöbbféleképpen lehet osztályozni a hadíszt:

Az alapján, hogy az adott szövegrészt ki mondta

Marfú’: egy adott szövegrészt a Küldött (Allah áldása és békéje legyen vele) szavának tulajdonítanak.
Mauqúf: egy adott szövegrészt egy szahábi saját szavának tulajdonítanak.
Maqtú’: egy adott szövegrészt egy tábi’í saját szavának tulajdonítanak.

A láncolatban szereplő személyek egymással való kapcsolata alapján

Musznad (folyamatos): a hadíszokat lejegyző tudós az adott hadíszt a saját tanárától (sejktől) hallotta, aki szintén a tanárától hallotta, és ez a láncolat így visszavezethető egy szahábiig, aki a Küldött (Allah áldása és békéje legyen vele) szavaként idézte a szövegrészt.

Munqatia asz-szened (megszakadt hagyományozói névláncolatú): Azaz olyan hadíszról van szó, amelynek hagyományozói névláncolata nem folyamatos (nem mutaszil asz-szened), vagyis a hagyományozók láncolata valahol megszakadt.

Murszal (elsietett): egy olyan tábi’í idéz egy prófétai hagyományt (legyen szövegrész vagy cselekedet), aki szahábikkal találkozott, tőlük hallott hadíszokat, mégsem említi meg azt, hogy melyik szahábitól hallotta.

Mu’addal (összezavart): legalább két egymás utáni generáció hiányzik a láncolatból. Leggyakrabban úgy találkozhatunk ezzel, hogy egy olyan tábi’í idéz egy prófétai hagyományt (legyen szövegrész vagy cselekedet), aki szahábikkal nem találkozott, vagy tőlük nem hallott hadíszokat, kihagyva az idősebb tábi’ít és a szahábit is. Tehát itt legalább két ember hiányzik a láncolatból.

Munqati’ (megszakadt): megszakadt a láncolat, ha a láncolatban szereplő, (a tábi’í után élt) egymást követő emberek nem találkozhattak egymással (például nagy korkülönbség miatt, vagy az egyik még meg sem született, amikor a másik már meghalt).

Mu’allaq (felfüggesztett): ha a hagyományt lejegyző tudós (vagy más ember a láncolatban) közvetlenül idézi a prófétai hagyományt (legyen szövegrész vagy cselekedet), kihagyva az összes előtte élt generációt. Balágha néven is hívják ezt, mivel a tudós sokszor úgy vezeti be a hagyományt, hogy „eljutott hozzám” (balaghani).

A hagyományt közlő személyek száma alapján a láncolat különböző pontjain:

1) Mutawáter (egymást követő):
A mutawáter az a hadísz, amelyet olyan embercsoport közölt más hasonló csoportról, akik esetében lehetetlen, hogy a hazugságban megegyeztek volna, és úgy adták volna át egymásnak a hadíszt, hogy látták vagy hallották volna egymást.

a) Szavában mutawáter:
Amikor egy hadíszt ugyanazokkal a szavakkal közölnek, ahogyan hallották a Prófétától (Allah áldása és békéje legyen vele). Az ilyen hadísz nagyon ritka. Pl. Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta „Aki szándékosan hazugságot mond engem illetően, hát foglalja el a helyét a Tűzben.”. Ezt a hadíszt több mint hetven szahábi közölte.

b) Jelentésében mutawáter:
Amikor egy hadíszt – jelentését illetően – sokan közölnek, de a szavakban nem teljesen egyeznek meg a közlések. Ez a fajta hadísz gyakran előfordul. Pl.: Azok a vallási gyakorlatok, amelyek nemzedékről nemzedékre eljutottak hozzánk, mint pl. hogyan kell imádkozni, hány rakából áll az ima stb.

A mutawáter mindkét fajtája a biztos tudást jelenti, ezért kötelező igaznak tekinteni, ha egy állításról van szó, illetve kötelező végrehajtani, ha parancsot tartalmaz.


2) Áhád (elszigetelt): Azt, ami nem mutawáter, áhádnak nevezzük.
a) Híres (meshúr): Amikor a hadíszt három vagy több hagyományozó közli.
b) Ritka (azíz): Amikor a hadíszt két hagyományozó közli.
c) Egyedüli (gharíb): Amikor a hadíszt csak egy hagyományozó közli.

Az alapján, hogy a láncolatban szereplő személyek egymást hogyan idézik:

Muszalszal (egységesen láncolt):
Amikor mindegyik hagyományozó ugyanazt a mondatot mondja vagy ugyanazt a tettet teszi a hadísz mondása közben, amit a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) mondott vagy tett.
A muszalszal lehet az idézésben, amikor a láncolatban szereplő személyek egymást ugyanazzal a szóval idézik, mint pl. haddaszana (beszámolt nekünk), akhbarana (elmondta nekünk), szami’tu (hallottam), amarani (azt parancsolta nekem). E kifejezések azok, amelyek alapján ki lehet jelenteni, hogy a két személy találkozott egymással, és az egyik hallotta a másikat.
Ennek ismerete segít a tedlísz (elrejtés, eltitkolás) felismerésében, hiszen vannak kifejezések, amelyekből nem derül ki első ránézésre, hogy egy adott ember a láncolatban valóban közvetlenül hallotta a hagyományt az előtte szereplő embertől (’an- , qál- ). Ez a csoport több vizsgálódást kíván a hadísz tudósaitól. Vizsgálni kell, hogy a két ember találkozhatott-e (térben és időben), illetve nem volt-e elrejtő (mudallisz) az említett kifejezéseket használó ember.

Mudallasz (titkolt, rejtett):
A tedlísz (elrejtés) úgy levezetni a hadíszt, mintha magasabb hitelességi fokkal bírna, mint valójában. Ilyenkor a hagyományozó az egyik esetben a szenedből (láncolat) rejt el valamit úgy, hogy olyan szavakat használ, amelyek azt sugallják, hogy a hagyományozó hallotta vagy látta azt az embert, akitől hagyományoz. Pl. azt mondja: xy azt mondta, vagy azt tette, pedig csak találkozott vele, de nem látta a hivatkozott tett megtételét, s nem hallotta a hivatkozott mondást az adott személytől.
Az elrejtés másik fajtája, amikor a hagyományozó más tulajdonsággal jellemzi azt, akitől hallotta a hadíszt, azt a látszatot keltve, hogy másik emberről van szó.
Az elrejtő (elhomályosító) hagyományozótól nem fogadható el a hadísz, csak akkor, ha a Szahíhokban is szerepel.

A láncolat és a szöveg kapcsolata alapján:

Sádz (rendhagyó):
ha egy szövegrész hiteles láncolaton keresztül lett lejegyezve, de ellentmond egy olyan szövegrésznek, ami még hitelesebb, még erősebb láncolaton keresztül maradt fenn.
Munkar (leleplezett):
ha egy szövegrészhez gyenge láncolat tartozik és ellentmond olyan szövegrésznek, ami erős láncolaton keresztül maradt fenn.
Zijádatu thiqa (egy megbízható ember hozzátétele):
ha egy szövegrész több különböző láncolaton keresztül is fennmaradt, és az egyik hiteles láncolathoz (amiben megbízható emberek vannak) egy olyan többlet információ tartozik, ami nem mond ellent más szövegrészeknek.
Idrádzs (beszúrás):
akkor beszélünk idrádzsról, amikor az egyik hagyományozó saját magától szúr be szavakat a hadíszba anélkül, hogy ezt jelezné. Ezt általában azért teszik, hogy megmagyarázzanak egy szót a hadíszban vagy a bölcsességét világossá tegyék. A beszúrt mondat a hadísz elején, a közepén vagy a végén lehet 4. „Végezzétek alaposan a mosakodást – jaj a sarkaknak a Tűztől!

A láncolatban vagy a szövegrészben szereplő rejtett hiba alapján:

Mudtarib (labilis):
Az a hadísz, amelynek a láncolatát vagy a tartalmát illetően eltérés tapasztalható a hagyományozók között, és nem lehetséges az eltérő véleményeket összeegyeztetni, vagy az egyiket közülük megerősíteni. 5
Maqlub (felcserélt):
ha a szövegrészben vagy láncolatban bizonyos szavak, mondatrészek vagy nevek felcserélődnek.
Mu’allal (hibás):
ha a hadísz hibától mentesnek tűnik, de tüzetesebb tanulmányozás után azonban kiderül, hogy valamilyen hibája van. Például a musznad hadíszról kiderül, hogy valójában murszal vagy marfú’, egy szövegrészről kiderül, hogy valójában mauqúf.

A láncolatban szereplő emberek memóriája és karaktere alapján:

Szahíh (hiteles):
Egy hadísz hitelességét a hagyományozó emberek névláncolatának (isznád) segítségével támasztották alá, amely tartalmazza azoknak a személyeknek a neveit a Prófétáig (Allah áldása és békéje legyen vele) visszamenően (megszakítás nélkül), akik a hadíszt egymásnak szájról szájra adták. Ebben a felsorolásban mindegyik személynek muszlimnak, épelméjűnek, nagykorúnak, megbízhatónak, hitelesnek, valamint nagyon jó emlékező képességgel rendelkező személynek kellett lennie 6, illetve mentesnek kellett lenniük durva hibáktól és olyan tettektől, amelyek ellenkeznek azzal, amit hagyományoztak.
Haszan (jó):
Egy hadíszról akkor mondjuk, hogy jó (haszan), ha a fent említett feltételek teljesülnek rá nézve azzal a kivétellel, hogy a hagyományozó személyek között van olyan, aki az igazmondásról híres, de nem rendelkezik annyira jó emlékező képességgel, mint az előző kategóriába tartozó személyek.
Más miatt hiteles, maga miatt jó:
Ha a jó hadísz több különböző láncolaton keresztül maradt ránk.
Más miatt jó, maga miatt gyenge:
Ha a gyenge hadísz több különböző láncolaton keresztül maradt fenn, azzal a feltétellel, hogy a hagyományozó emberek névláncolatában nincs hazug ember, vagy olyan, akit hazugsággal gyanúsítottak.
Daíf (gyenge) hadísz:
Az a hadísz, amely esetében nem teljesülnek a fent említett feltételek.
Maudú’ (koholt)

 

4 A beszúrt szóról vagy mondatról nem lehet megállapítani, hogy beszúrt, csak akkor, ha a hagyományozó ezt elismeri, világossá teszi, vagy pedig lehetetlen, hogy a Próféta (Allah áldása és békéje legyen rajta) a beszúrt részhez hasonlót mondott volna.
5 A labilis hadísz gyenge hadísz, nem lehet bizonyítékként használni.
6 Ennek tisztázása érdekében alaposan kidolgozott életrajzi lexikonokat készítettek. Az a tudomány, amely az életrajzi kérdésekkel foglalkozik, az „ilm ar-ridzsál” nevet kapta, vagyis a hagyományozók jelleméről, megítéléséről szóló tudomány.

 

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink