Az egyistenhit és a társítás - Rövid tanulmány

Az egyistenhit összefoglaló jelentése

– Higgyünk megbizonyosodva abban, hogy a Teremtő Allah teremtette a világot, és Ő irányítja képességével, tudásával, akaratával és bölcsességével. Teremtésében nyilvánultak meg fenséges tulajdonságai és szép nevei, és képessége által jött létre a világ, tudása által egység és rend uralkodik minden részében, amelyek lenyűgöző rendezettségben haladnak céljuk felé.

– Higgyünk teljes meggyőződéssel abban, hogy a Magasságos Allahnak nem létezik társa a teremtésben, és nincs Rajta kívül más, aki irányítaná a világot. Ha ugyanis lenne társa, akkor a világ telis-tele lenne ellentmondásokkal és viszállyal, ami pusztulást eredményezne. A Magasztos Allah azt mondta: „Ha lennének istenségek e kettőben (az egekben és a Földön) Allahon kívül, akkor mindkettő elpusztulna. Magasztaltassék hát Allah, a Trónus Ura! [fölötte áll Ő] annak, amit [Róla] állítanak!” (Korán 21:22)

– Higgyünk teljes meggyőződéssel abban, hogy mivel nincs a Magasságos Allahnak társa a teremtésben és az irányításban, ezért nem lehet Neki társa az Őt megillető engedelmesség és istenszolgálatok terén sem. Nem szabad Rajta kívül mást szolgálni, sem angyalokat, sem prófétákat, sem egyéb teremtményeket. Nem szabad hozzájuk imádkozni, fohászkodni, kedvükért böjtölni, állatot áldozni, adakozni, vagy fogadalmat tenni. Tilos engedelmeskedni nekik olyan dolgokban, amelyek bűnnek számítanak Allahhal szemben, mint például a megengedett dolgok megtiltása, a tilalmasak megengedetté tétele, vagy a kötelező cselekedetek elhagyása, és a tiltott dolgok elkövetése.

A sirk (társítás) jelentése és fajtái

A Próféta (Allah dicsérete és üdvözlése legyen vele) a következő hadíszban sorolta fel a hét leghatalmasabb főbűnt: „Tartsátok magatokat távol a hét halálos főbűntől (amelyek): A társítás Allahhal; a varázslás; olyan ember megölése, akinek életét Allah tilalmassá tette, kivéve valós ok folytán; az uzsorakamat felfalása; az árvák vagyonának felélése; a harc napján való megfutamodás és az erényes  asszonyok megrágalmazása”

A társítás azt jelenti, hogy valakit vagy valamit Allah mellé társként állítani, az Ő szintjére emelni, vagy valamely Tulajdonságát ráruházni.

Ez a tilos dolgok közül az abszolút legsúlyosabb. Abú Bakra hadíszában azt mondta: Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Vajon ne közöljem veletek a legnagyobb főbűnt? Vajon ne közöljem veletek a legnagyobb főbűnt? Vajon ne közöljem veletek a legnagyobb főbűnt?”, erre azt mondták: „Azt mondtuk: Dehogynem, Allah Küldötte”. Erre azt felelte: „A társítás Allahhal”.

Allah minden bűnt megbocsáthat, kivéve a társítást, amelyhez egy különálló bűnbocsánat szükségeltetik. A magasztos Allah azt mondta: „Bizony Allah nem bocsátja meg azt, hogy mellé társat állítanak, és ami ezen kívül van, azt megbocsátja annak, akinek akarja” (Korán 4: 116).

A társítás fajtái közül van nagyobb is úgynevezett nagy társítás, ami az iszlám vallás elhagyását eredményezi, és a Pokol büntetését vonja maga után.

A másik formája az úgynevezett kis társítás, amely ugyan önmagában nem eredményezi a vallás elhagyását, de a nagy társításhoz vezethet, és ezért kell távol maradni ettől.

A nagy sirk (társítás) elterjedt formái:

1. A sírok imádata, segítségkérés és megmentés céljából.

A magasztos Allah, Aki mentes a hibáktól, azt mondta: „Elrendelte Urad, hogy ne szolgáljatok senkit, kivéve Őt” (Korán 17: 23).

Néhányan a sírimádók közül körbejárják a sírt, megérintik a sarkait, és megtörlik vele magukat, csókolgatják küszöbjeit, a sír földjébe pedig belenyomják a fejüket, leborulnak és alázatosan fohászkodva állnak előtte, miközben kéréseik és szükségeik kielégítését kérik. Egy beteg gyógyulása, fiúgyermekkel való megáldás, vagy egy szükség megkönnyítése céljából még az is meglehet, hogy a sír tulajdonosát így szólítják meg: Uram! Távoli országból jöttem, ne okozz hát nekem csalódást!

Allah azt mondta: „És ki eltévelyedettebb annál, mint az, aki Allah mellett olyanhoz fohászkodik, ki nem válaszol neki a Feltámadás napjáig, s azok az ő fohászukról mit sem tudnak?”(Korán 46: 5). Azt mondta a Próféta (Allah dicsérete és üdvözlése legyen vele): „Az, aki úgy hal meg, hogy közben Allah mellett máshoz fohászkodik, s azt hasonlóvá teszi Allahhoz, az a Tűzbe megy”

2. Az elhunyt prófétákhoz, szentéletűekhez fohászkodás

Allah azt mondta: „Vajon ki az, aki válaszol az elkárhozottnak, ha fohászkodik hozzá, leveszi a rosszat, és a föld helytartóivá tesz titeket, vajon van-e istenség Allah mellett?” (Korán 27: 62. ája). Néhányan a szent ember nevének említését - segélykérésként - szokásukká teszik: ha felkelnek vagy leülnek, ha elesnek, valahányszor bajba kerülnek, csapás éri őket, vagy bármi gondjuk van. Allah azt mondta: „Azok, akikhez fohászkodtok Allah mellett, szolgák tihozzátok hasonlóan” (Korán 7: 194).

3. Allah mellett másnak történő nezr (felajánlás)

Ez ugyancsak a társítás megnyilvánulásai közé tartozik. Egyesek gyertyákat és fényeket ajánlanak fel a sírokban nyugvóknak.

4. Az állatok Allah helyett más nevében történő levágása.

Azt mondta Allah: „S imádkozz Uradhoz és áldozz!” (Korán 108: 2), vagyis: áldozz Allahnak és Allah nevének említésével. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Megátkozta azt Allah, aki másnak vágott, mint Allahnak” Egyszerre két tiltott dolog is megtörténhet a vágott állatnál:

Allah mellett másnak történő levágás,

Allah nevén kívül más nevére történő vágás.

E két dolog az állatból való étkezés elé tesz akadályt. A Dzsáhilijja[1] elterjedt vágásai közé tartoznak a dzsinnek[2] vágásai, ami azt jelenti, hogy ha házat vettek, építettek, kutat fúrtak, azon a helyen vagy a küszöbnél áldoztak vágással, a dzsinn bántalmazásától félve.

5. Megengedni azt, amit Allah megtiltott, vagy megtiltani azt, amit Allah megengedett.

Azt hinni, hogy Allahon kívül bárkinek joga lenne tiltani vagy megengedni, és szívbeli elégedettséggel fordulni az evilági bíróságokhoz és törvényekhez.

Allah azt mondta a régen élt zsidó és keresztény emberekről: „Írástudóikat és szerzeteseiket tették meg uraiknak Allah mellett.” (Korán 9: 31). Meghallotta ezt a Korán részletet Adij ibn Hátim (aki keresztény volt, mielőtt muszlimmá vált volna) Allah Prófétájától (Allah dicsérje és üdvözítse). Azt mondta a Prófétának (Allah dicsérje és üdvözíts): Ők bizony nem szolgálják azokat! Erre azt mondta a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „De megengedik (az írástudók és a szerzetesek) nekik, amit Allah megtiltott, s így megengedettnek tekintik azt (az emberek), és megtiltják nekik, amit Allah megengedett, és így tiltottnak tekintik azt, és ez az szolgálatuk feléjük”.

 Allah a társítókat így jellemezte: „és nem tekintik tiltottnak azt, amit Allah és küldötte megtiltott, és nem vallják az igazság vallását (az iszlámot)” (Korán 9: 29). És azt is mondta: „Mondd (Ó Muhammad): Mit gondoltok arról, amit Allah leküldött nektek ellátásként, s ti abból (egyeseket) tiltottnak, (másokat) megengedettnek tesztek meg”, mondd: „Vajon Allah engedte meg nektek, vagy Allahnak tulajdonítjátok a saját hazugságotokat?” (Korán 10: 59).

6. A jóslás és a látnokság

Ide tartozik a varázslás is, de az a második főbűnnél található részletezve, azonban ami a jóst és a látnokot illeti: mindkettőjük hitetlen Allahhal szemben, ha rejtett dolgok vagy a jövő tudását állítják, mert a rejtett dolgokat csakis Allah tudja; így hát ezek közül sokan becsapják a naiv embereket, azok vagyonának megszerzése céljából. Sokféle módszerük van a naiv emberek megtévesztésére, pl.: homokba rajzolás, vagy látnokság, tenyér és pohárolvasás, amulettek, üveggömb és tükrök, és egyéb más dolgok.

Amíg ezek egyszer igazat mondanak, addig kilencvenkilencszer hazudnak, de a tudatlanok csak arra az egyre emlékeznek, mikor ezek a kártevők igazat mondtak, s így elmennek hozzájuk a jövő megismerése végett, hogy megtudják mi vár rájuk: boldogság vagy boldogtalanság a házasságban vagy a kereskedelemben; és az eltűnt dolgok megkeresése és az ehhez hasonlók megtudása végett.

Az iszlám döntvénye arra nézve, aki jóshoz vagy látnokhoz fordul

Ha igaznak tartja (elhiszi) amit mondanak, akkor az illető hitetlenné válik, ezt igazolja a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) mondása: „Aki elmegy egy jóshoz vagy egy látnokhoz, és elhiszi azt, amit mond, az hitetlen azzal szemben, ami Muhammadnak leküldetett (a Koránnal szemben)”. Az, aki elmegy ugyan hozzájuk, de csak próbaképpen, tehát nem hiszi el, amit mondanak neki, az ugyan nem válik hitetlenné, de az imái negyven napon át nem fogadtatnak el. Ezt igazolja a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) mondása: „Aki elmegy egy látnokhoz és megkérdezi őt valami felől, annak nem fogadtatik el negyven éjszakányi imádkozása”. De ez nem menti fel az imádkozás kötelezőségétől és a bűnbocsánatkéréstől.

7. Az Allahon kívül más iránt tanúsított túlzott szeretet

Allah azt mondta: „Vannak az emberek között olyanok, akik Allah mellett vetélytársakat állítanak, úgy szeretik azokat, mint ahogy Allahot szeretik, de azok, akik hívők lettek, Allahot jobban szeretik”. (Korán 2: 165)

Ha valaki annyira megszeret valakit vagy valamit, egy embert, egy bálványt vagy egy rendszert, hogy elsőbbséget ad neki Allah szeretetével és a neki való engedelmességgel szemben – még ha a tudta nélkül is – akkor beleesik a nagy társításba.

Ügyelni kell arra, hogy a szeretet korlátozva legyen, úgy hogy ne kerüljön ellentétbe Allah szeretetével és a neki való engedelmességgel.

A kis sirk (társítás) formái:

1. A látszatért történő istenszolgálat

Ha valaki nem tisztán Allah tetszéséért cselekszik jót, hanem magamutogatásból, feltűnésből, az emberek tetszéséért vagy földi javakért is, akkor ezt arabul rijá’nak hívjuk. Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Ó emberek! Óvakodjatok a titkok társításától! Ó Allah Küldötte! Mi a titkok társítása? – kérdezték a társai. Azt felelte: Az hogy az ember feláll imádkozni, és azért igyekszik szépíteni azt, mert látja, hogy az emberek néznek rá. Ez a titkok társítása.” (al-Albáni: Szahíh ul-Targhíb)

A jó cselekedet elfogadásának feltételei közé tartozik az, hogy őszintén Allahnak legyen felajánlva (ikhlász), és mentes legyen a látszatért való cselekvéstől. Ebből kiindulva, aki azért teszi meg Allahnak a szolgálatot, hogy lássák az emberek, az kis társítást követ el, cselekedete pedig hiábavalóvá válik, mint például azé, aki azért imádkozik, hogy lássák az emberek. Azt mondta Allah: „Bizony, a képmutatók [azt hiszik, hogy] félrevezetik Allahot, de Ő vezeti őket félre, és amikor imádkozáshoz kelnek fel, lustán kelnek fel, az emberek előtt teszik a látszatért, és nem említik Allahot, csak kevésszer”(Korán 4: 142).

Ugyanez a helyzet azzal, aki azért tesz meg egy istenszolgálatot, hogy elterjedjen a tettének híre, és halljanak róla az emberek, akkor is a kisebb társítás csapdájába esett. A fenyegetés arra nézve, aki ezt teszi, a következő hadíszban hangzott el: „Aki híressé teszi magát, hírhedtté teszi azt Allah. És aki látszatért cselekedett, rossz látvánnyá teszi őt Allah”.

Aki Allahnak és az embereknek együtt tesz istenszolgálatot, annak cselekedete hiábavaló. Egy Kudszij (szent) hadísz szerint Allah azt mondta: „Én vagyok az a társak közül, akinek nincs szüksége társításra, aki olyan cselekedetet tesz, amiben Velem együtt mást is társított, egyedül hagyom társításával együtt”.

A látszatért történő cselekedet háromféle megítélés alá eshet:

- Ha valaki a cselekedet kezdetétől fogva a látszatért történő cselekvés szándékával cselekszik istenszolgálatot, akkor teljesen hiábavalóvá lesz a cselekedete.

Mohamed Prófétához (Allah dicsérje és üdvözítse) elment egy férfi megkérdezni a véleményét egy olyan emberről, aki azért harcolt, mert Allahtól jutalmazást, [az emberektől] említést (elismerést) remélt. Erre Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: Neki nem jár semmi! A férfi még háromszor ismételte meg a kérdését, és a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) mindig azt felelte neki: Neki nem jár semmi! Azután azt mondta: A Magasztos Allah nem fogad el semmit a cselekedetekből, csak azt, amit őszintén Érte, és az Ő orcájáért (az Ő megelégedését keresve) tettek.” (an-Naszái).

Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) egy hadíszban megemlítette azt a Korán olvasót, aki azért olvassa a Koránt, hogy az emberek azt mondják róla, hogy milyen szépen olvas, és azt az adakozót, aki azért adakozik, hogy azt mondják róla, milyen bőkezű, valamint azt a mudzsáhidot, aki azért harcol, hogy azt mondják róla, milyen bátor. Azt mondta róluk, hogy ők lesznek az elsők, akikkel a Poklot tüzelik. Egy másik hadíszban Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Aki azért keresi a tudást, hogy a tudósokkal legyen (közéjük tartozzon), vagy azért, hogy az ostobákkal vitatkozzon vagy azért, hogy az emberek hozzá menjenek [tanácsért], azt Allah bejuttatja a Tűzbe.” (at-Tirmidzi). Tehát aki azért adományoz, hogy az emberek azt mondják róla, milyen bőkezű, a rijá’ (a látszatért történő cselekvés) vagyis egy kis tárítás bűnébe esik. Ehhez még hozzá kell tenni azt, hogy az is rijá’-nak számít, ha valaki az emberek miatt nem teszi meg a jótettet.

- Ha valakinél a cselekedet közepén következik be a látszatért való cselekvés szándéka, akkor három eshetőség adódik:

• Ha az ember megpróbálja eltávolítani magától a látszatért történő cselekvés szándékát, és gyűlölettel gondol rá, akkor a cselekedete helyes marad, és egyáltalán nem hat a cselekedetére. Ebben nincs rossz, sőt dicséretes dolog az ellene tett erőfeszítés. Allah azt mondja: „aki pedig félte Ura méltóságát és visszatartotta magát a kénytől, annak a Paradicsom a lakhelye.” (Korán, 79:40-41) Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Bizony Allah elnézte a hitközösségemnek azt, amit saját magukban beszélnek (gondolnak) addig, amíg nem teszik meg vagy nem mondják ki azt.” (al-Bukhári)

• Ha azonban az ember belenyugszik, megelégedik a látszatért történő cselekvéssel, és átadja magát ennek az érzésnek, megváltoztatva ezzel a kezdeti tiszta szándékot, akkor ez tönkreteszi a cselekedetet. Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: Allah azt mondta: „Én vagyok az, Aki egyáltalán nem szorul rá a társításra. Ha valaki olyat cselekszik, amiben mást társít Velem, ott fogom hagyni őt a társításával együtt (nem fogadom el tőle a tettét).” (Muszlim)

• Ha az ember ugyan átadja magát ennek az érzésnek, de nem változtatja meg a szándékát, akkor megkapja az őszinte szándékáért járó jutalmat és a rijá’ért járó büntetést, vagy csak az megy tönkre a cselekedetéből, amit azután tett, hogy a rijá’ megjelent benne).

- Ha a cselekedet befejezte után következik be a látszatért való cselekvés (rijá’), akkor ez nem hat a cselekedetre, se nem teszi azt tönkre, mert helyesen fejeződött be. Ilyen például, ha valaki örül, amikor az emberek tudnak a cselekedetéről, de ez a cselekedet befejezte után történt.

Vannak olyan tettek, amelyekre Mohamed Próféta – buzdításképpen – evilági jutalmat említett. Azt mondta például: „Aki azt szeretné, hogy bőséges legyen az ellátása, és hosszabb legyen az élete, ápolja a kapcsolatot rokonaival!” (al-Bukhári) Ilyenkor az nem társítás, ha valaki ezért is teszi az adott jócselekedetet, de az biztos, hogy a jutalma nagyobb annak, aki tisztán, egyedül Allahért teszi.

2. Allahon kívül másra való esküvés

Allah, a mentes minden hibától, a magasztos, arra esküszik a teremtményei közül, amire csak akar, de a teremtmény nem esküdhet Allahon kívül másra. A magasztos Allah arra esküszik a teremtményei közül, amire akar. A teremtménynek viszont nem szabad másra esküdni, mégis rengeteg ember esküszik Allahon kívül másra.

Az esküvés a magasztalás olyan fajtája, ami kizárólag Allahra történhet. Ibn Omar hadíthja: „Tudjátok meg, Allah bizony megtiltja nektek, hogy apáitokra esküdjetek, aki esküdni akar, Allahra esküdjön, vagy maradjon csendben”

A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Aki a megbízhatóságára esküszik, az nem való közénk”.

Nem szabad esküdni sem a Kábára, sem a megbízhatóságra, sem a becsületre, sem valaki áldására, sem valaki életére, sem a Prófétára (Allah dicsérje és üdvözítse), sem szent életű emberekre, sem a gyermekekre, sem az apákra, sem az anyákra vagy másokra, s ha valaki véletlenül mégis ilyen dolgokba esne, akkor engesztelésképpen mondja a következőt: „Lá iláha ill-Allah: Nincs más [jogosan imádható] istenség, kivéve Allah. Azt mondta a Próféta (Allah dicsérete és üdvözlése legyen vele) egy hadíth szerint: „Az, aki esküdött al-Lát-ra vagy al-Uzzá-ra[3], mondja azt: Lá iláha ill-Allah”

Társítást magukban hordozó mondások

Ehhez a ponthoz tartozik még néhány tilos, társítást magában hordozó mondat, íme példaként:

„Menekülök Allahhoz és hozzád”; vagy „Allahra támaszkodom és reád”; „Ez Allahtól van és tőled”; „Nincs nekem más Allahon és rajtad kívül”; „Allah van nekem az égben és te a földön”; „Ha nem lett volna Allah és x y ”.

A helyes pedig az, hogy az „után” szót, az „és” szó mögé kell helyezni. Például: „Én Allah által élek és Őutána általad”.

Más tilos és társítást tartalmazó mondatok:

„Nekem nincs közöm az iszlámhoz”; „az idő, az csalódást okoz”; és minden mondat, amiben az idő káromlása van, például: „Ez egy szerencsétlen óra”; „Rossz ez az idő”; „Az idő hűtlen (csalárd)” - mert az időt Allah teremtette, és a káromlás ez által Őhozzá jut el. „Így akarta a természet”, valamint minden olyan név, amely Allahon kívül más szolgálatát jelenti.

Az iszlám monoteizmusával ellentétes mondások és kifejezések közül: „a királyok királya”, „bírák bírája” kifejezést emberekre alkalmazni; az „úr” szót képmutatóra és hitetlenre mondani bármilyen nyelven. Valamint azt a „ha” szócskát alkalmazni, ami bosszankodást, bánkódást és elégedetlenséget jelent (mert teret ad a Sátán munkájának): ha nem így történt volna, akkor nem lett volna ez, és tilos azt mondani: „Istenem, bocsáss meg nekem, ha akarod”.

3. A baljós előjelbe vetett hit

Azt mondta Allah: „És amikor valami jó érte őket, azt mondták: ez megillet minket; és ha valami rossz sújtotta őket, akkor baljós előjelnek tekintették Mózest, és azokat, akik vele voltak”(Korán 7: 131).

Régen az arabok közül, ha valamelyikük tenni akart valamit (például utazni), megfogott egy madarat, majd elengedte, és ha a jobboldal felé indult el, akkor ezt jó előjelnek tekintette, és belekezdett abba, amit eltervezett; de ha baloldalra indult el, akkor baljós előjelnek tekintette azt, és nem fogott bele.

 A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) nyilvánvalóvá tette ennek a tettnek a döntvényét mondásával:  „A Tajara (baljós előjel) társítás”.

Ami beleesik ebbe a tiltott hitbe, és amely ellentmond az iszlám monoteizmusának: egyes hónapok, napok, számok (pl. 13-as szám), vagy állatok (pl. fekete macska) miatti baljós előérzet. Azt mondta a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Nem való közénk olyan, aki baljósnak ítél meg, vagy számára baljósnak ítélnek meg [bizonyos dolgokat], és aki jósol vagy jósolnak neki (és úgy vélem azt mondta:) vagy varázsol, vagy varázsolnak neki”.

Aki beleesett bármelyik dologba ezek közül, annak engesztelésképpen azt kell tennie, amit Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) mondott: „Akit a Tajara (baljósnak vélt jel) tart vissza egy dologtól, az társít” Azt mondták: „Ó, Allah Küldötte, mi a kiengesztelés arra nézve?”. Azt mondta a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Azt kell mondania annak: Allahumma (Istenem), nincs jó, csak az, ami Tőled van, se baljós dolog, csak ami Tőled van, és nincs Rajtad kívül istenség”.

A pesszimizmus, mint baljós előérzet, emberi tulajdonság, csökkenhet és növekedhet. Legfontosabb gyógyír ellene az Allahra való hagyatkozás. Azt mondta Ibn Maszúd: Nincs közöttünk olyan, akiben ne lenne valami ebből, de a hagyatkozással Allah eltörli azt.

4. A bolygók és csillagok az eseményekre és az emberek életére való hatásába vetett hit

Ilyen például az újságokban és magazinokban található horoszkópokhoz való fordulás. Aki azt hiszi, hogy az azokban leírtak a csillagok és az égitestek hatása, az a személy nagy társítást követ el. De ha csak szórakozásból olvassa el ezeket, akkor az ilyen ember engedetlen, bűnös. Nem szabad szórakozni a horoszkóp olvasásával, mert a Sátán belevetheti lelkébe az abba vetett hitet, és azt a társítás eszközévé teszi.

5- Hinni olyan dolgok hasznában, gyógyító erejében, amelyeket a Teremtő Allah nem tett azokká

Egyesek hisznek abban, hogy az amulettek, füzérek, fémkarikák, amelyeket jós, látnok vagy varázsló ad nekik használnak számukra, elűzik vagy megakadályozzák a csapásokat, a szemmel verést, vagy azért hisznek abban, mert ezt örökölték őseiktől.

 Ezeket a maguk és gyermekeik karjára, nyakába aggatják, állításuk szerint a szemmel verés elhárítására, vagy a testükre kötik, lakásaikban és autóikban felakasztják, vagy olyan gyűrűket hordanak, melyekről azt hiszik, hogy elhárítják a csapást, katasztrófát, ez pedig kétségtelenül ellentétben áll az Allahra való hagyatkozással, az embernek gyengeséget okoz, és tilos dologgal való gyógyítás.

Az összes előző dolog felkötése és felfüggesztése tilos. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) mondta: „Aki amulettet akaszt fel, az a  személy  társítást követ el”.

Aki azt hiszi, hogy e dolgok Allah nélkül  károsak vagy hasznosak, az bizony nagy társítást követ el; de ha azt hiszi, hogy ezek a kár és a haszon okozói, azonban úgy hiszi, hogy Allah nem tette őket azokká, akkor kis társítást követ el.

Összegzés:

Legyünk mentesek a társítástól!

– Nem szabad hinni abban, hogy valamely teremtménynek – bárki, vagy bármi legyen is az – hatalmában áll ártani vagy hasznot hajtani önmagának vagy másnak anélkül, hogy az Allah elrendelése, vagy engedélye által történne. Éppen ezért minden óhajunkkal, fohászunkkal csak Allahhoz forduljunk és ne keressünk mást Rajta kívül! Ne kérjünk olyasvalamit egy teremténytől, amelyet csupán a Teremtő képes teljesíteni, ne kérjünk közbenjárást mástól, és ne kiáltsunk segítségért máshoz, hiszen nincs más adakozó, sem pedig más megmentő Allahon kívül!

– Ne fordítsuk azokat az istenszolgálatokat, amelyek Allahot illetik meg, mások irányába! Így ne esküdjünk másra, csak Allahra, ne áldozzunk (vágjunk áldozati állatot) Allah valamely kegyes szolgájának sírjánál, ne tegyünk fogadalmat másnak, csak Allahnak, ne fohászkodjunk máshoz csak Allahhoz!

– Ne függesszünk fel fonalat, csontot, vagy fémet (vagy bármit), amelynek segítségével szemmel verést, vagy csapást remélünk elhárítani, mert ugyanis senki más nem véd meg a szemmel veréstől, vagy hárítja el a csapást, csak és kizárólag a Magasságos Allah! (Azaz ne higgyük, hogy védő vagy szerencsehozó szerepe lehet bármiféle amulettnek, talizmánnak vagy kabalának.)

– Ne higgyünk jósnak, látnoknak vagy csillagjóslást végzőnek, bármit is mond a jövőre nézve, hiszen senki más nem tudja a jövőt, csupán Allah!

– Ne engedelmeskedjünk senkinek (legyen az akár vezető, tudós, apa, anya vagy sejk), ha Allahhal szembeni bűnre utasít, hiszen a megengedett dolgok megtiltása és a tilalmasak megengedetté tétele Isten úrságában való társítás!

 

[1] Az iszlám vallás előtti tudatlanság, bálványimádás korszaka az Arab félszigeten.

[2] A dzsinn: Allah teremtménye, amelyet tűzből teremtett és felelős a tetteiért.

[3] Két, az Iszlám előtti arab törzsi istenség, bálvány.

 

Abdul-Fattah Munif, MME