19. A szorongásban és a szomorúságban mondandó fohász

– Ó, Allah, én a Te szolgád vagyok, a szolgád és szolgálólányod gyermeke, a sorsom a Kezedben van, s a Te döntésed ítél felettem. Minden olyan névvel kérlek, amely a Tiéd, s amelyekkel magad megnevezted, vagy lebocsátottad a Könyvedben, vagy, amelyeket valamelyik teremtményednek megtanítottál, vagy amit Magadnál tartottál a rejtett dolgok között, hogy a Korán legyen a szívem tavasza, a keblem világossága, s a szomorúságom eltörlője, s a gondom megoldása. (Ahmed)

– Ó, Allah! Hozzád menekülök a gond és a gyengeség, a tehetetlenség és a lustaság, a fösvénység és a gyávaság, s az adósság terhe, s embereknek való kiszolgáltatottság elől. (al-Buhári)