Az étel elfogyasztása utáni fohász:
– Hála legyen Allahnak, aki ezzel etetett engem és gondoskodott rólam, anélkül, hogy erőfeszítést tettem volna. (Abu Dávúd, at-Tirmidi)

– Hála legyen Allahnak, sokszoros, jó és áldott, végnélküli hála. Örök és nélkülözhetetlen hálával adózunk Neked Ó, Urunk! (al-Buhári, at-Tirmidi)

A vendég fohásza, azért, aki étellel kínálta őt (a házigazdáért):
Uram, áldd meg azt, amivel gondoskodtál róluk, bocsáss meg nekik, s könyörülj rajtuk! (Muszlim)

A fohász, amit annak mondunk, aki inni adott nekünk (ill. megkínált):
Ó, Allah, etesd azt, aki enni adott nekem, s itasd azt, aki vizet adott nekem. (Muszlim)

Annak a háznak a népéért mondandó fohász, amelyben a böjtöt megtörik:
Nálatok törték meg a böjtöt a böjtölők, a kegyesek megették az ételeteket, és az angyalok imádkozzanak értetek. (Abu Dávúd)

A böjtölő fohásza a böjt megtörésekor:
– Elmúlt a szomjúság, megnedvesedtek az erek, s biztosított a jutalom, ha Allah is úgy akarja. (Abu Dávúd)

– Abdullah bin Amr bin al-Ásztól: Allah küldötte (béke legyen Vele) azt mondta: „A böjtölőnek van fohásza – ami nem utasíttatik vissza – böjtje megtörésekor.” Ibn abi Mulaikah azt mondta: „Hallottam Abdullah bin Amrot amint a böjt megtörésekor azt mondta: „Ó Allah, a Te könyörületeddel kérlek, amely minden dolgot átfog, hogy bocsáss meg nekem.” (Ibn Mádzsa)

A böjtölő ember fohásza, hogy ha kínálják ennivalóval és nem akarja megszakítani a böjtöt:
Azt mondta a Próféta (béke legyen Vele): „Ha valakit meghívnak közületek, akkor egyezzen bele. Ha böjtöl, akkor fohászkodjon értük és ha nem böjtöl, akkor egyen.” (Muszlim)

Amit a böjtölő mond, ha valaki durván szól hozzá:
„Inni száim, inni száim.”
[Böjtölök, böjtölök.] (al-Buhári, Muszlim)