Az őszinte szándék jutalma

sziklaAllah Küldötte (béke legyen vele) a következő történetet mesélte: „Három ember- az előttetek éltek közül - utazásra indult, és miután rájuk esteledett, egy barlangban kerestek nyugvóhelyet. Ekkor egy hatalmas szikla a hegyről leomlott, s elzárta a barlang bejáratát. Azt mondták: ’Semmi meg nem menthet már minket, csak ha a jó cselekedeteinkkel kérjük Allahot [hogy mozdítsa el a sziklát.]’

Az egyikőjük azt mondta erre: ’A szüleim már nagyon idősek voltak, s ezért a családom és a szolgáim minden tagja előtt őket kínálom tejjel. Egy napon nagyon messzire mentem legelőt keresve és nem értem haza akkorra, amikor a szüleim elmentek aludni. Mikor megfejtem, és odavittem nekik a tejet, már mélyen aludtak. Nem akartam felkelteni őket, de azt sem láttam helyénvalónak, hogy a családomnak és a szolgáimnak a szüleim előtt adjak tejet. Ezért álltam, a kezemben volt az edény és megvártam míg felébrednek, addig, amíg nem hasadt a hajnal, és a gyermekeim a lábamnál sírtak az éhségtől. Ezután a szüleim felébredtek, s megitták a tejüket. Ó, Allah, Ha azért tettem ezt, hogy a Te tetszésedet keressem, kérlek hát, segíts meg minket abban, amiben vagyunk a szikla ügyében’ És a kő egy kicsit elmozdult a barlang bejáratától.

Ekkor a második ember szólt: ’Ó, Allah! Volt nekem egy unokahúgom, akit legjobban szerettem az emberek közül, és olyannyira szerettem, amennyire egy férfi csak egy nőt szerethet. El akartam őt csábítani, de elutasított. Aztán, egy éhínség évében szorult helyzetbe került, és ezért eljött hozzám. Százhúsz dénárt adtam neki, azzal a feltétellel, hogy engedje, hogy a kedvem töltsem rajta. Bele is egyezett, de amikor a lábai között ültem, azt mondta: Féljed Allahot, s fel ne nyisd a pecsétet csak törvényesen! S én elhúzódtam tőle, annak ellenére, hogy ő legkedvesebb ember számomra, s hagytam, hogy megtartsa a pénzt, amit neki adtam. Ó, Allah! Ha azért tettem ezt, hogy a Te tetszésedet keressem, kérlek, segíts meg abban, amiben vagyunk!’ És a kő ismét csak elmozdult egy kicsit, de nem annyira, hogy ki tudjanak jönni.

A harmadik így szólt: ’Ó Allah! Munkásokat fogadtam fel, és meg is fizettem őket, de az egyik anélkül távozott, hogy bérét felvette volna. A pénzt befektettem, és az üzlet szépen virágzott. Sok idő múltán a munkás eljött hozzám, és azt mondta: ó, Allah szolgája, fizesd meg nekem, ami jár! Én azt mondtam: minden a tiéd, amit itt látsz – tevék, marhák, kecskék és rabszolgák. Ő pedig azt felelte: ne gúnyolódj velem, ó, Allah szolgája! De én biztosítottam róla, hogy nem gúnyolódok, így hát elvitt mindent, semmit nem hagyott és távozott. Ó Allah! Ha azért tettem ezt, hogy a Te tetszésedet keressem, kérlek, segíts meg abban, amiben vagyunk!’ És a kő akkor elgördült, és ők szabadon kijöhettek onnan. (Al-Bukhári és Muszlim)

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink